Hagyományok

Továbbra sem lehetnek női lelkészek a lengyel evangélikus egyházban

2016. április 6. 12:22
Továbbra sem lesz lehetőség a nők lelkészi szolgálatára a lengyel evangélikus egyházban, amelynek zsinatán nem gyűlt össze a szükséges számú szavazat, a kétharmados többség az eddigi gyakorlat megváltoztatásához – írja az Evangélikus.hu.

A Lengyelországi Evangélikus Egyház zsinata leszavazta azt a törvényjavaslatot, mely lehetővé tette volna a nők lelkésszé szentelését – írja az Evangélikus.hu. 

A kétnapos tanácskozás második napján tartott titkos szavazáson a Zsinat 38 tagja szavazott a javaslat mellett, míg 26-an elutasították azt. Négy küldött tartózkodott. A belső szabályozás szerint az elsődleges egyházi rendelkezések módosítása kétharmados többséggel történhet. A női ordinációra vonatkozó beterjesztés elfogadásához tehát 46 szavazatra lett volna szükség.

A női ordinációról több mint 70 éve folyik párbeszéd a Lengyelországi Evangélikus Egyházban. 1963 után a teológiai diplomával rendelkező nők számára lehetővé vált a tanítás, az istentiszteleti szolgálat és a gyülekezeti lelkigondozói munka.

Elméletben nem lehetetlen, de mégse

1999-ben lépett életbe az a változás, mely lehetővé tette a nők diakónussá szentelését. Ennek értelmében a nők karitatív és missziói szolgálatot végezhetnek, tarthatnak istentiszteletet, eskethetnek és temethetnek, kiszolgáltathatják a keresztség szentségét és közreműködhetnek az úrvacsora-osztásban. Ugyanakkor nem lehetnek parókus lelkészek és nem oszthatnak egyedül úrvacsorát.

Habár 2008-ban a Zsinat Teológiai és Hitvallási Bizottsága kimondta, hogy a nők lelkésszé szentelésének nincsenek teológiai természetű akadályai, 2014-ben pedig különböző egyházi csoportok kezdeményezésére ismét felmerült a kérdés, a lehetőséget a Zsinat nem hagyta jóvá.

Nem foglalkoznak vele újra

Őszig tartó mandátuma alatt a jelenlegi Zsinat nem fog újból foglalkozni a női ordináció kérdésével. Nincs azonban kizárva, hogy a Zsinat tagjai a jövőben újra felelevenítik a vitát.

A Lengyelországi Evangélikus Egyháznak 70 ezer tagja van. A 133 gyülekezetben 154 lelkész, köztük 11 női diakónus dolgozik. Az egyház hat egyházkerületre oszlik fel.

A legtöbb protestáns egyházban, így az evangélikusoknál is lehetséges a nők lelkészi szolgálata. A magyar evangélikus egyháznak is számos női lelkésze van.

 

 

Összesen 51 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Namost mé nem a svédeket mondtad?

Az illetékes, akinek a szertartás szól, az Úristen, még nem nyilatkozott ez ügyben.

Neked humorod is van.

Igen, az élet sava borsa a humor.

A kritikai görög Szentíráskiadás lábjegyzetben hozza az alábbi kiegészítést:

"καὶ ὁ ἀπολελυμένην γαμήσας μοιχᾶται."

Szó szerint:

"is az elbocsátottat elvevő házasságot tör"

Ez az, amit a Károli lefordít, az újabb kiadások nem. A kritikai kiadás hoz egy sor ókori kéziratot, amiben benne van ez a félmondat és egy sor másikat, amiben nincs. A Sínai kódexben pl. nincs benne, lásd:

www.codexsinaiticus.org

A kritikai bizottság titkára, Bruce M. Metzger kommentárja, hogy ez valószínűleg egy kódexmásolói betoldás: egy korai kódexmásoló sérültnek vélte a verset, és javítani vélte a Mt 5,32 alapján.

A modern szövegkritika egyik alapelve, hogy két szövegváltozat közül szinte mindig a rövidebb az ősibb, mert a hozzátoldás könnyebben magyarázható, mint a tudatos kihagyás.

Emiatt nem tartalmazzák a mai görög szentíráskiadások a "mert tiéd az ország a hatalom és a dicsőség" - sort sem a Miatyánk végén.

Azért ez így kicsit túl liberális, nem? Nem bagatellizálva, hogy egy pornófilm megnézése tényleg nem szép dolog, ha így érted a Szentírást, akkor az már válóok, hiszen szexuális erkölcstelenségnek is, paráznaságnak is mondható.

A betoldás csak az a része, hogy "és aki elbocsátottat vesz el, házasságot tör."

A "paráznaság"-ot azonban, mint válóokot túl tágnak találom a fönt említett példa okán. Ami azt illeti, nem elfelejtendő, hogy a Hegyi Beszéd szerint az is parázna, aki vággyal a szemében asszonyra tekint.

Egy katolikus teológust (nem akarom írni a nevét) gúnyoltak anno ilyen módon: "Íme a teológus, aki elveszi a világ bűneit." Mármint aki sikeresen bebizonyítja, hogy ez sem bűn, és az sem bűn. Francért félünk annak a vállalásától a könyörülő Isten színe előtt, hogy igenis bűnösök vagyunk, a fene, aki megeszi? Aki elbocsátja házastársát, az pl. elcsesz átlagosan néhány évtizedet az életéből. Miért nem tudja Isten előtt fölvállalni az ebből ráeső részt, és Isten irgalmát kérni? Retteg az Istentől? Magyarázza a bizonyítványt? Ne tegye!

Ebben igazad lehet, de ne nehezítsük már a belátás megszületésének folyamatát egy irreálisan tág Szentírásértelmezéssel, amikor a házasság fölbontásának tiltása az egyik rendszeres témája az Újszövetségnek.

Meg kell mondanom, az, amit acido mond, egyáltalán nem tűnik irreális értelmezésnek: "házasságtörés esetét kivéve" - azaz akkor, ha maga a jelenlegi kapcsolat jelenti más házasságának a megtörését.

A katolikus egyház hangsúlyozni szokta, hogy aki házasságtörő kapcsolatban él (vélelmezve az eredeti házassági eskü érvényességét), az nincs kizárva az egyházból, várjuk szentmisén, imádkozzon, de azt elvárjuk tőle, hogy lássa be, hogy életállapota nincs rendben, konkrétan esküszegésben él, és ilyen életállapotban az Oltáriszentség vétele azt jelentené, hogy öntevékenyen eltörölte a saját bűneit, ama teológushoz hasonlóan.

Sokan sajnos tényleg tájékozatlanok az egyház tanítását illetően. Nem akarok kioktató lenni egyrészt mert nem, másrészt mert az embered tényleg nincs egyedül, sokan mások is hasonlóképpen tájékozatlanok.

Ha azonban stimmel, amit leírsz, akkor embered nem él esküszegésben, tehát gyónjon, áldozzon, senki nem fogja megakadályozni vagy megítélni.

Azért bölcs dolog lenne még most, amíg nincs új partner a látóhatáron, megvizsgáltatni, hogy rendben volt-e az az eskü, vagyis érvényes-e a házasság. Vannak érvek, amelyeket egy dicső egyházi testület, az egyházi bíróság hajlandó végigcsócsálni, és ennek alapján kimondani egy olyan ítéletet, hogy nem, nem érvényes. Nem ígérhetek gyors eljárást, kb. egy év, azt viszont igen, hogy ez az egy év nem folyamatos agyalásról szól az egykori házasságról, hanem fölvesznek egy jegyzőkönyvet, azután két-három havonta jön egy levél, megy egy levél, ilyesmik. A pontos részleteket nem tudom, de ha belevág, az első alkalommal megkapja a tájékoztatást, hogy mire számítson. Van egy pénzügyi vonzat is, az nem kevés, olyan 50 eFt körül (nem tudom pontosan), de egy jobb házasságkötésnek milliós büdzséje van, ahhoz képest...

Ha pl. a megcsalás eléggé rendszeresen ismétlődött a kezdetektől, akkor fölvetődik, hogy az asszony komolyan gondolta-e a maga esküjét, vagy csak a szája járt. Ha utóbbi, akkor a férjet sem köti a maga komolyan gondolt esküje sem.

Mondjuk az biztos, hogy egy falu tud kegyetlen lenni. De talán annál fontosabb lenne beszélni egy gyóntatópappal és esetleg egyházi bíróság elé vinni az ügyet. Utóbbi biztos nem a faluban van, és előbbisem feltétlenül. Nagy palóc közmondás, hogy "Kis bűnt a plébános úrnak gyónunk, nagy bűnt (magyarul házasságtörést) Szentkúton a barátoknak."

Azért már eleink is tudták, amit tudni kellett...

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés