Nem egyenlőek a vallások?

2016. április 5. 14:48

Köntös László
reposzt
A pápa nagyon is helyesen mutatott rá arra, hogy egy keresztény sohasem mondhatja azt, hogy minden vallás egyenlő, hiszen egy ilyen kijelentés szükségszerűen önfelszámoláshoz vezet.

„XVI. Benedek valami olyasmit mondott ki, amit ma nem szabad kimondani. Szembemegy az axiómák, a megfellebbezhetetlennek gondolt mai hittételek zárt univerzumával, amelyet ma eufémisztikusan  politikai korrektségnek szokás nevezni. Köszönet érte. A sajnálatos a dologban pusztán csak annyi, úgy látszik, ma egy »nyugdíjas« pápának, avagy hivatalt már nem képviselő egyházvezetőnek kell lenni ahhoz, hogy egy ilyen tételt a nyilvánosság előtt komoly következmények nélkül ki lehessen mondani. A dologban ugyanis az a súlyos, hogy sérti a mai Európa szellemi alapzatát, amelynek a tartalmát a tolerancia, a multikultúra, a semlegesség, az egyenlőség fogalmainak sajátos értelmezése adja.  Nem hinném, hogy a volt pápa ezúttal valamiféle keresztény vallási türelmetlenség mellett állt volna ki. Sokkal inkább arról lehet szó, hogy az a mód, ahogyan ma Európa saját identitásának alapfogalmait értelmezi, a kereszténység önfelszámolásához vezethet. A volt pápa ennek a veszélynek adott hangot.

Ha jól értem, a pápának ez a mondata, hogy vallások nem egyenlők, nem egy jogi kijelentés. Jogi értelemben lehet ugyan beszélni a vallások, világnézetek egyenlőségéről, meg lehet fogalmazni a tolerancia elvét.  Ám amennyiben a tolerancia fogalma már igazságtartalmakra vonatkozik, s azt jelenti, hogy tartalmilag a vallások, világnézetek egyenlők, akkor valóban súlyos kérdésként vetődik fel a saját vallással/világnézettel való azonosulás lehetősége. Ugyanis akkor valóban az lesz a kérdés, amint erre a pápa rámutatott, hogy ugyan miért ragaszkodjam a saját hitemhez, ha az egyenlőség azt jelenti, hogy a más hit/világnézet ugyanúgy tartalmazza az igazságot, mint az enyém. A pápa nagyon is helyesen mutatott rá arra, hogy egy keresztény sohasem mondhatja azt, hogy minden vallás egyenlő, hiszen egy ilyen kijelentés szükségszerűen önfelszámoláshoz vezet. (...)

Holott igenis lehet, sőt kell. A kereszténység nem vette észre, hogy a tolerancia és a vallási-kulturális relativizmus nem ugyanaz.  Ezért aztán oda jutott, hogy az általa is elhitt, de valójában félreértelmezett tolerancia, semlegesség, egyenlőség és multikultúra jegyében nem hogy nem mer kiállni saját hitének kizárólagos igazságáért, hanem még önként hozzájárul Európa keresztényietlenítésének a folyamatához. Leszedi a keresztet, nehogy más hiteket sértsen. Átértelmezi a karácsonyt, nehogy véletlenül kiderüljön, hogy az ünnep folytonosságában ma is a kereszténység van jelen. Pedig Európában a multikultúra az általános keresztény keretek felvállalásán belül is létrejöhetett volna. Csakhogy itt a multikultúra az jelentette, hogy a vallásokat dekára kell mérni, függetlenül mindenféle történeti-kulturális sajátszerűségtől. A multikultúrának ez az értelmezése szükségszerűen a keresztény jelenlét súlyának a leértékeléséhez vezetett. Keresztény közreműködéssel.”

 

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 42 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

A legnagyobb babonák egyike, hogy minden ember, nem, faj, vallás, kultúra, civilizáció egyenlő.

Sok ikret ismerek, még ők sem egyenlők. Hasonlítanak, de mégis van különbség.

Válaszok:
veletlen | 2016. április 5. 17:14

"Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek." (Márk). De ahova nem jutottak el az apostolok és utódaik, az ott élők a maguk módján maguk is kereshették az ismert világ feletti Igazságot.

A hittérítés nem egyszerű tényközlés.

Többfélét jelenthet, értelmezés kérdése. Egyet tudok érteni azzal, amit írtál, ugyanakkor párhuzamosan az egyenlőség kifejezés más értelmezését is igaznak tartom. Számodra a családtagjaid értékesebbek másoknál, de valaki másnak a saját családtagjai értékesebbek a tieidnél és másokénál, azaz egyenlően értékelitek az emberek (a veletek meghatározott relációban álló emberek) fontosságát. Számodra a te vallásod a jó, azzal vagy boldog, más pedig a saját vallásával. Ismét egyenlőség van a gondolkodásotok egy szelete között, még ha a vallásotok teljesen másról is szól. Az egyenlőség ebben a kontextusban másképp működik, mint a kommentedben. Az egyenlőség nem csereszabatosság, hanem annak kifejezése, hogy a tiéd számodra lehet olyan jó, mint az enyém számomra.

Mt 22,31-32: Ami pedig a halottak feltámadását illeti, nem olvastátok, amit az Isten mondott nektek: Én vagyok Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene. Isten nem a halottak Istene, hanem az élőké.”

Te ezt úgy értelmezed, hogy Krisztus Urunk Ábrahám, Izsák és Jákob kárhozatra való föltámadásáról beszélt? Mert számomra félreértésnek tűnne.

Ha tehát a Krisztus Urunk előtt élt emberek számára volt lehetőség az üdvösségre, de az üdvösségben ők is Krisztus Urunkkal találkoztak (lásd. Mózes és Illés Jézussal a Szent Hegyen), akkor így kell és lehet reményt megfogalmazni mindazok számára, akikhez életükben más okból nem jutott el Krisztus Urunk evangéliuma.

Pl. a Kolombusz előtti indiánok miért volnának lényegesen más helyzetben, mint a Krisztus előtti zsidók?

Marhaságot beszélsz. Az üdvösség, mint teológiai probléma ugyanis egy nem keresztény esetében az, hogy örökkévaló kapcsolatot jelent Jézus Krisztussal. Mármost, ha nem ismerte, akkor az emberi szemlélet számára nehéz ezt elképzelni, akár indián, akár zsidó az illető. Viszont Istennél, aki mint tudjuk, minden embert üdvözíteni akar - tehát akár zsidót, akár pogányt, akár a keresztények által megszólítottat, akár sose látottat - semmi nem lehetetlen.

A hitvallás szerint Kriszus halála után "alászállt a poklokra". Ennek a hitágazatnak az a szokásos értelmezése, hogy ekkor, tehát a halála után kínálta/kínálja föl az üdvösséget azoknak, akik életükben nem találkoztak Krisztussal.

Ez sokat vitatott kérdés, de valamikor akkor is találkozniuk kellett Krisztussal, és az nem az életükben történt. Mármint Szent Pált kivéve. Másrészt meg ugye Isten minden embert üdvözíteni akar...

Én mondjuk tudni vélem, hogy Jób nem találkozott vele földi életében. Ezért nem mondom őt kereszténynek. Így kényszerítő logikával marad egy halál utáni helyzet. Amiről az "alászállt a poklokra"-hitágazat vall. De akkor nincs okom föltenni, hogy ezt a halál utáni helyzetet Isten, aki minden embert üdvözíteni akar, elzárta volna mondjuk egy kontinensnyi indiántól Kr. sz. 1000-ben.

Szent Ágoston, amikor az "Isten mindenkit üdvözíteni akar"-mondatot értelmezte, (tudomásom szerint) végül arra jutott, hogy ez úgy értendő, hogy nem tudunk semmilyen emberi szűrő-fogalmat megalkotni, ami alapján bárkit biztonsággal kizárhatunk az üdvösségből. Tehát mondjuk korosztályi szűrés, munkahelyi szűrés, stb.

Azt mondani, hogy az emlegetett prekolumbián indiánok mind elkárhoztak, mert naptár szerint Krisztus után éltek, ilyen emberi szűrőfogalom volna, amit Szent Ágoston elvetett.

A kérdésed ettől még jogos marad, de evilági, emberi kérdés. Istennél semmi sem lehetetlen.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés