Batman Superman ellen, avagy hogyan csinálj jobb szuperhősfilmet a Bosszúállóknál

2016. március 29. 15:08

Brandon Hackett
SFmag
Úgy tűnik, azon kisebbségbe tartozom, aki szembemegy a széllel, és nem döngölöm a földbe a Batman Superman ellent, ugyanis a film a kategóriájában abszolút vállalható alkotás, rengeteg logikátlansággal, mégis.

Batman és Superman harca nem a legerősebb eleme a filmnek, de mégis, mire eljutunk oda, már várjuk, hogy a megszállott Batman megküzdjön az isteni lénnyel. Összehasonlításképpen nézzük meg a Marvel filmek harcait: a Bosszúállókban (2012) jött egy komolyan egy pillanatra sem vehető Loki és a chitaurik arctalan bokszzsák serege, légimotorokkal, légikígyókkal, de akadt komolyan nem igazán vehető Vörös Koponya, a Thor-filmekből pedig random, gonosz másvilági seregek, fajok, üres motivációkkal, és akkor még a totálisan súlytalanná tett Ultronról nem is beszéltünk. Ehhez képest Batman és Superman között vibrál a feszültség, az összecsapásuk Lex Luthor manipulációinak jóvoltából emberibb, átélhetőbb, Doomsday pedig sokkal elemibb és zsigeribb pusztító lény, mint egy csapat arctalan senki.

Batman és Superman az amerikai szuperhőskultúra két legnagyobb ikonja, kettőjük közül is Batman a nagyobb sztár, de ennek oka az, hogy Batman sokkal emberközelibb, míg Superman egy emberfeletti, isteni hérosz (amire ez a film masszívan rá is játszik), akit nagyon nehéz emberi oldalról megragadni, ráadásul sebezhetetlensége miatt maximum csodálható, de kevésbé izgalmas, pláne nem összetett karakter. Szerintem ez a mozi sem tud vele mit kezdeni, de ez csak részben a forgatókönyv és Henry Cavill limitált eszköztárának hibája.

 

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés


Ajánljuk még a témában