Tessék, ezt is én írtam!

2016. március 2. 18:44

Desmond Child
Index
Az állampolgárságot pár hete kaptam meg, és nagyon büszke vagyok rá. Legalább annyira magyar vagyok, mint kubai, nagyon fontos részem a magyar, a kitartó, mindenért megküzdő énem. Interjú.

Mit jelent önnek a magyarsága?

Az állampolgárságot pár hete kaptam meg, és nagyon büszke vagyok rá. Legalább annyira magyar vagyok, mint kubai, nagyon fontos részem a magyar, a kitartó, mindenért megküzdő énem. Kicsit olyan ez, mint amikor a tékozló fiú hazatér. Az apámról 18 éves koromig nem is tudtam, hogy ki, nekem azt mondták, hogy csak egy családi ismerős. A születésnapom után derült ki, hogy ki is ő tulajdonképpen. Egy évre rá elhozott Magyarországra, 1973-ban lehetett ez, de utána rendszeresen hazajártam, és úgy szívtam be magamba a magyar kultúrát, mint a szivacs. Apám egy túlélő volt, olyan ember, aki soha, egy pillanatig sem adta fel, mindig felállt. Sok gyerek teljesen más akar lenni, mint az apja. Na, én pont olyan. 

Hogy ír az ember diszkóslágert a Kissnek?

Akkoriban, a hetvenes évek végén, volt egy zenekarom, a Desmond Child & Rouge. Három csajjal énekeltem benne, és igyekeztem mindenféle zenei stílust kombinálva valami újat csinálni. New Yorkban életem, és Ismertem Pault Stanley-t, a Kiss énekes-gitárosát, aki akkor már nagy sztár volt, a Kiss első fénykora ugye a hetvenes évek végére esett. Meggyőztem, hogy az új albumra (ez volt az 1979-es Dynasty) tegyenek fel egy olyan nótát, aminek diszkóritmus alapjai vannak, de torzított gitár szól felettük. Ez volt az I Was Made For Lovin’ You, ami megváltoztatta a popzenét. Ha jól számolom egyébként, háromszor gyakoroltam nagy hatást a popzenére.

Melyik volt a második?

A Kiss-nóta után jelentek meg a színen az olyan előadók, mint Prince vagy Madonna, az ő dalaikban is jól kimutatható ez a fúzió, a lüktető dobalapokra felhúzott, más stílus. Az amerikai tánczene ekkor alakult át, hiszen korábban tulajdonképpen az r’ n’ b-előadókkal azonosíthattuk. Aztán a nyolcvanas években megjelentek a dobgépek, és minden nagyon feszes, pontos lett, nem olyan szabadon folyó, mint a korábbi, groove-os r’ n’ b. A Kiss-szel még elég sok éven át együtt dolgoztunk, és később (1984) megírtam nekik a Heaven’s On Fire-t, ami dettó nagy sláger lett, de ami sokkal fontosabb: felkeltette Jon Bon Jovi figyelmét, aki akkoriban a Kiss előzenekaraként turnézott  Európában. Jon sokat dumált Paullal a dalszerzésről, és Paul kezébe nyomta a névjegyemet, hogy hívjon fel. Nem ismertem a srácot, mondta, hogy ő Jon Bon Jovi New Jersey-ből, és szeretné, ha írnánk egy jó nótát közösen.(...)

Egy dolog még: megmutatom azt a magyar dalt, amit az Eurovíziós Dalversenyre nevez az ország. Mit szól hozzá? 

Ez egy jó nóta, egy célra készült, annak tökéletesen megfelel. Fogós, megmarad az emberben. Amin változtatnék, az a szöveg, pontosabban az előadás: az énekesnek jobban kellene artikulálnia, és a kiejtésén is van mit csiszolni. Ez fontos dolog, ha én lennék a producer, ezzel foglalkoznék, mert fontos, hogy a szöveg érthető legyen első hallásra is.”    

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 12 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Minden híres ember magyar.
És minden híres német - osztrák.

Ricky Martin nem kellett volna...

"senki nem akar majd dalszerző lenni, mert nem él meg belőle. Amatőrök fognak dalokat szerezni hobbiból, a megfelelő képzettség és felszerelés nélkül, a minőség pedig rohamosan zuhanni fog"

A minőség nem az amatőrök miatt zuhan, hanem a tehetségtelen "profik" miatt, és a tehetség helyett kapcsolatokra épülő zeneipar miatt, ami nem zenei értéket akar teremteni, hanem busás profitot.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés


Ajánljuk még a témában