Nap mint nap rászorulunk Isten és egymás irgalmára

2016. január 20. 17:08

Deák Hedvig OP
Magyar Kurír

Így a mi karizmánkban legjellemzőbb a tanítás, és annak mindenfajta változata, egyfajta intellektuális apostolkodás is, amibe beletartozik a könyvkiadás, az örömhír internetes terjesztése ugyanúgy. Interjú.

Ön 2010 óta általános főnöknője a magyar domonkos rend női ágának. Hány tagja van ma a szerzetesközösségüknek és mely városokban van rendházuk?

Jelenleg negyvennyolcan vagyunk. Négy helyen élünk Magyarországon. Itt, Budakeszin van az anyaházunk, jelenleg húszan lakunk benne. Itt folyik a rendi növendékek nevelése (jelöltek, noviciátus, ideiglenes fogadalmas nővérek), itt laknak azok a rendtársaim, akik tanítanak a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskolán, vagy hitoktatással foglalkoznak, valamint idősebb nővéreink. Egy egyetemi kollégiumot is fenntartunk Budakeszin. Van egy rendházunk Kőszegen. Itt alapították a mi kongregációnkat 1868-ban, és a feloszlatásig ez volt az anyaház. Az általunk fenntartott Árpád-házi Szent Margit Óvoda, Általános Iskola, Gimnázium és Kollégiumban jelenleg tíz nővér tanít. Jelen vagyunk továbbá Szombathelyen és Hódmezővásárhelyen is. Szombathelyre Veres András püspök atya hívott vissza bennünket a közelmúltban, a Brenner János Nevelési Központban tanítanak a nővéreink. Hódmezővásárhelyen egy óvodánk van, illetve hitoktatással, katekézissel foglalkoznak a nővérek.

A domonkos rend kolduló és prédikáló rend. Miként mutatkozik ez meg napjainkban az Önök tevékenységében?

A prédikáció kapcsán manapság mindenki a homíliára gondol, pedig a középkori prédikáció nem a szentmisén belüli szentbeszédet jelentette, hanem a szentmisén kívüli beszédet Éppen ezért nekünk, a rend női ágának is van erre lehetőségünk. A prédikáció nem pusztán tanítást vagy konkrét beszédet jelent, hanem minden olyan lehetőséget, amelyen keresztül az örömhírt, az Isten igazságát másokhoz el lehet vinni. Nyilván ennek kitüntetett eszköze a tanítás-nevelés, de nem kizárólagos. A domonkos rend hagyományában az Isten igazságának intellektuális vetülete, az igazság »értelmes« hirdetése kiemelt jelentőségű. Így a mi karizmánkban legjellemzőbb a tanítás, és annak mindenfajta változata, egyfajta intellektuális apostolkodás is, amibe beletartozik a könyvkiadás, az örömhír internetes terjesztése ugyanúgy, mint a Sapientia Főiskolán történő oktatás. De természetesen vannak ennek más útjai is, így például a hitoktatás, katekézis, iskolai és más lelkinapok, lelkigyakorlatok tartása, lelkivezetés – minden, ahol csak Istenhez közelebb lehet valakit segíteni, hiszen ez a domonkos karizma lényege.

Milyen programokkal készülnek a jubileumi esztendő megünneplésére?

A domonkos rendet 1216. december 22-én hagyta jóvá III. Honorius pápa. A 800 éves évforduló ünnepi rendezvényei 2015. november 7-én kezdődtek el, a domonkos mindenszentek ünnepén. A záró dátum pedig 2017. január 21-én lesz, mert ez a dátuma III. Honorius pápa egy másik bullájának (Gratiarum Largitori Omnium). Ebben a bullában fordul elő először a »prédikátorok rendje« kifejezés. Több programot tervezünk, és szeretnénk jobban megismertetni a domonkos karizmát, lelkiséget, amely ma is aktuális. Februárban és márciusban a Sapientia Hittudományi Szerzetesi Főiskola szabadegyeteme keretében előadásokat tartunk a domonkos teológiai-lelki hagyományról. (Bővebb információk ITT találhatók.) Két konferenciát is tervezünk, az egyik egy teológiai konferencia lesz, amelynek témája az igazság (szintén a Sapientia Főiskolán), míg a másiké az, hogy milyen mondanivalója van a domonkos teológiai hagyománynak az egyház társadalmi tanítása számára. Tervezünk különböző liturgikus eseményeket, illetve október 7-én Kőszegen tervezünk egy domonkos napot, többféle programmal, koncerttel, kiállítás-megnyitóval. Meghirdettünk egy pályázatot is a domonkos szentekről, a mai domonkos rendről több kategóriában. A domonkos lelkiségről, teológiáról több könyvet is szeretnénk kiadni az év folyamán. A domonkos családdal együtt (a rend férfi ága, valamint a domonkos világiak) is tervezünk programokat.”

 

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
A bejegyzés trackback címe: https://kereszteny.mandiner.hu/trackback/19660