Boldogot, de mégis mit

2016. január 4. 9:04
Azaz, hiába van meg az embernek „mindene”, ha a szomszédainak, többségüknek nagyobb háza, nagyobb autója van, akkor az ember „esendő” és elégedettsége csökken.

„A népi bölcsesség is ad választ erre a paradoxonra (a pénz nem boldogít, illetve idézhetem édesapámat, aki mindig azt mondta, hogy »Fiam mindig az kell, ami nincs«), de a közgazdasági elemzések is azt mutatják, hogy ebben a helyzetben bejöhet az irigység faktor. Azaz, hiába van meg az embernek »mindene«, ha a szomszédainak, többségüknek nagyobb háza, nagyobb autója van, akkor az ember »esendő« és elégedettsége csökken. És itt jön be a Bernanke által bemutatott üzenet második általam idézendő fonala: az, hogy boldogak vagyunk több tényezőn múlik, amik túlmutatnak azon, hogy anyagi javainkat összemérjük másokkal:

az ember társas lény: a boldog emberek több időt töltenek együtt barátaikkal és családjukkal, társadalmi és közösségi kapcsolataikra nagyobb hangsúlyt fektetnek;
képesek megérezni a »flow« élményt (nem részletezném itt, de a Csíkszentmihályi Mihály által kifejlesztett koncepció lényege, hogy munkában megérezzük az életörömöt, mintha csak hobbit végeznénk;
azt érzi az ember, hogy kontrollálja az életét;
végül az ember nem csak pusztán alkalmazkodik a körülményekhez, hanem azokban megtalálja a kedvező pontokat, hálát ad azokért.

A boldogság titkát nehéz megérteni, különösen a szélsőséges helyzetben lévő emberek számára. Annak, akinek fedél van a feje felett, fűtött a lakása, mint nekem, szinte lehetetlen a nyomorban tengődők napi szenvedését átérezni. Mégis meg kell ezt tennünk és végiggondolnunk, hogy mitől is vagyunk mi igazán boldogok. Bernanke jegybankelnök adekvát választ a számunkra, és ahogy ezen poszthoz alkalmazott képen látható Timorban is lehet mosolyogni, a burkolatlan, földúton állva, várva az istentiszteletet, amit bizonyára hasonlóképpen mosolygó verbita szerzetesek végeznek.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 7 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Nem ok nélkül írta meg Francois Villon az Irigy nyelvek balladáját már a XIV. században.

Szent Pál írja a Filippiekhez írt levelében, hogy mindig tudott elégedett lenni. Szűkölködni, bővelkedni.

Összehasonlítással kezdődik minden boldogtalanság!

Akkor most magázzam, vagy tegezzelek?
Mert így nagyon rossz nekem.
Az, hogy Önözöl és pedig tegezlek. Állapodjunk meg ebben. Jó?

Igen és Szent Pál "ugrott be" nekem, ahogy olvastalak, olvastam a commentjét. Önnek-neked. :)

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés