A zenét nem lehet megerőszakolni

2015. december 16. 21:26

Delov Jávor
Kulter
Rám sokan mondják, hogy egy irgalmatlan zenei k*rva, – bocsánat – kaméleon vagyok, hiszen a legkülönbözőbb formációkban veszek részt. Számomra ez egy hobbi, amit nem lehet megerőszakolni. Interjú.

Számos eltérő stílusú formációban doboltál az elmúlt években. Melyik áll hozzád legközelebb, melyikből merítetted a legtöbbet ezek közül?


Mindegyik formációt másért szeretem, hiszen mind különböző energiákat mozdít meg bennem és a közönségben egyaránt. Jelenleg a Random Tripet nevezném a fő projektemnek, mivel ezzel a produkcióval játszom a legtöbbet, az utóbbi időben ezzel azonosítanak leginkább. A Random Trip nehézségét és a szépségét is az adja, hogy mindig más előadókkal játszunk együtt, és a színpadon találjuk ki a zenét. Természetesen van managementünk, ami hatalmas segítség, de a szervezői munkák jelentős részébe belefolyok, és csak ketten vagyunk fix tagok benne DJ Q-Cee-vel, így a művészeti vezetői szerep is rám hárul. Amennyiben a profitálásról beszélünk, a helyszínek különlegessége és a kapcsolati tőke szempontjából is ez a formáció vezet. Viszont ott a Turbo, a Fábián Juli & Zoohacker és a Tintanyúl gyerekzenekar is, melyek hiába képviselnek eltérő stílust, a cél egy és ugyanaz. A lényeg, hogy elringassuk, utaztassuk az embereket életkortól és stílustól függetlenül, és eközben mi is jól érezzük magunkat.

Gyakran hallhatunk olyan kritikákat, miszerint a magyar zenészek helyzete sokkal nehezebb a nyugati kultúrák tehetségeihez képest. Egyetértesz ezzel?

Ez egy meglehetősen kétoldalú dolog. Egyrészről megcáfolnám ezt, mivel jelentős társadalmi igény van a koncertekre, hiszen zenét adni és kapni egyaránt jó érzés. Az emberek szívesen eljárnak úgy beszélgetni, hogy egybekötik egy jó koncerttel  akár egy kis klub vagy egy romkocsma szintjén is. Számtalan helyszín programszervezői igyekeznek élőzenei programokkal megtölteni a kalendáriumukat, így míg van kereslet az élőzenére, addig a köztudatba kerülés sem olyan nehéz. Azonban mi, zenészek sokszor csak a saját kameraállásunkból látjuk igazán a helyzetet, és arról nagyon keveset tudunk, mennyire nehéz is kitermelnie egy helynek azt a pénzt, ami egy sikeres estéhez szükséges. Ennek köszönhetően az igazán populáris helyek tudnak csak labdába rúgni, és egy idő után valóságos misszióvá válik ennek megoldása a programszervezők számára. De azt látjuk, hogy mindezek ellenére igényt tart rá a közönség, és a zenészeknek is fontos kipróbálni magukat klubszinten, hiszen ez vezet a nagyobb lehetőségekhez.

Másrészről viszont meglehetősen telített a piac, a fesztiválok pedig korlátozott számú színpadot indíthatnak csak, ahová a siker érdekében a már befutott, népszerű bandákat hívják meg (néhány kivételt leszámítva), ezáltal háttérbe szorulnak a kevésbé ismert, feltörekvő fiatalok. Egy másik mód a köztudatba kerülésre a tehetségkutatókon való indulás. Ezen vetélkedők nagy része irreálisan lerövidíti a hírnévhez vezető utat, és rögtön mély vízbe kerülnek az előadók. Ez a siker viszont csak rövidtávú, hiszen elképesztő gyorsasággal termelődnek az új sztárok, a régiek pedig hamar feledésbe merülnek, ha nem fektetnek szívós munkát a fejlődésbe. Persze láthatunk kivételeket is, mint például a Nagy-szín-pad verseny, amely valós oldaláról fogja meg a zenésszé válást, és nem a haj, a smink, a vizuális elemek és a táncosok jelenléte a legfontosabb szempont.”
Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 2 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés