Csak jöjjön Dirk, én már mennék a csatamezőre

2015. december 15. 21:35

Till Attila
hvg.hu
A bizonytalanság a legrosszabb. Én nagyon szeretném, ha Dirk megérkezne egy lovon egy baromi nagy zászlóval és lándzsával, majd ránk üvöltene, mi letépnénk magunkról a ruhát, és elindulna az ostrom. Interjú.

hvg.hu: Egy korábbi interjúban úgy fogalmazott, hogy »vannak Magyarországon hagyományosan olyan műfajok, amelyek nem mennek. (…) Túl sok olyan művészeti ág van, ami nem érdekli a magyarokat, a döntéshozókat pláne nem, nem figyelnek, nem gondolják, hogy fontos, ebben egyáltalán nem vagyunk korszerűek.« Azóta tapasztal korszerűsödést?

Till Attila: Azt fontos tisztázni, hogy ezt akkor nem a művészeinkre, hanem az intézményekre értettem. Nagyon szerteágazó kultúrvitába mennénk bele, ha ezt most kiveséznénk. Én nem is biztos, hogy jó vagyok ebben az okoskodásban. Csak azt fejtegettem, hogy például a kortárs képzőművészet szerintem nem jut el kellő hatásfokkal a magyarokhoz, és ha a képzőművészet intézményeit elavult gondolkodású emberekre bízzuk, akkor azzal csak ártunk ennek a közegnek. Nem feltétlenül a központosítással van bajom – ne feledjük, ezt nem csak a Fidesz csinálta, hanem már előtte is jellemző volt. Néha jobb egy erős, tehetséges vezető, mint egy lusta, tehetségtelen csoport. De azt azért el tudom mondani, hogy mi nem tetszik a mai kultúrközegben. Például pont a képzőművészetben olyan személyeket neveznek ki döntéshozó pozíciókba, akik beszűkültek, nem nyitottak a vitára.

Közben meg azt látom, hogy tehetséges kurátorokat, művészeket szorítanak háttérbe. Pedig vannak olyan közös ügyek, amiket meg kellene vitatni, politikai hovatartozástól függetlenül. A magyar kulturális élet egy nagy káosz most, és sajnos mindig is kicsit az volt. De nagyon nehéz témába nyúltunk, mert semmiféle megoldást nem látok ezen a téren, eleve az egyénnek csak konfliktusos lehet a viszonya az intézményekkel szemben. Én harcos típus vagyok, és megtalálom a magam útját, de közben sajnálom azokat, akik nem ilyen alkatok, és csak keresik a helyüket ebben a káoszban.

Talán a kérdést úgy lehet lezárni, hogy ha egy kultúrában a legmagasabb rangú döntéshozókban megvan az igény, hogy korszerűek legyenek, hogy nemzetközi értelemben is helyt akarnak állni, ha szellemileg nyitottak, akkor van esély, hogy az általuk létrehozott konstrukciók is működni fognak.

hvg.hu : A TV2 jövőjéről mint ott dolgozó, tud már bármit is?

T.A.: Még nem igazán tisztult a kép. A bizonytalanság a legrosszabb. Én nagyon szeretném, ha Dirk (Dirk Gerkens, a TV2 leendő vezetője – a szerk.) megérkezne egy lovon egy baromi nagy zászlóval és lándzsával, majd ránk üvöltene, mi letépnénk magunkról a ruhát, és elindulna az ostrom. Én már mennék a csatamezőre.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 26 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Nehogy rálépj a csatamezőn egy aknára.

A filmbemutatójára az Urániában SMS-ekeben hívogatta a haverjait, hogy legalább negyvenen legyenek. A film így is megbukott. Senki nem emlékszik rá.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés


Ajánljuk még a témában