Száraz kavics

2015. december 12. 11:58

Heidl György
Heidl György blogja
Európa keresztény, mert azt a kultúrát, amelyet sajátosan európainak tarthatunk, a kereszténység emberképe, természetfogalma és történelem-szemlélete alakította ki.

„Európa kereszténysége ebben a feloldozásban mutatkozik meg. Nem a bűnben, hanem a bűnbocsánat lehetőségében. Kereszténység nélkül nem létezne az irgalmasság kultúrája, amely még egy testvérgyilkos maffiafőnök életét is megmentheti. Bár Európa olykor nem tud élni vagy nem képes helyesen élni az irgalmasság kultúrájával, mélyen átjárja az irgalom utáni vágy. Olyan mélyen áthatja az irgalmasság gondolata, hogy erre építette fel jogrendjét, középpontjában az emberi személlyel. Ha csak görög és latin eredetijét nézzük, a személy színházi maszkot, legfeljebb jogi személyt jelentett, a kereszténység azonban új értelemmel ruházta fel a fogalmat.  A Szentháromság személyeinek különbségéről és lényegi azonosságáról, valamint a Krisztus kettős – isteni és emberi – természetéről és személyének egységéről folytatott viták során kikristályosodott az a gondolat, hogy a személy »értelmes természetű oszthatatlan valóság«, valaki, aki szabad, de más személyekkel áll viszonyban, s így szabadságának a másik szabadsága szab korlátot. Személyi méltóságát tekintve minden ember egyenlő, nincs különbség görög és zsidó, férfi és nő, úr és szolga között. Amíg ezt a személy-fogalmat az európai intézmények megőrzik, addig Európa akaratlanul is keresztény marad. (...)

Az európai ember a kereszténységnek köszönheti azt a szemléletmódot is, amellyel képes az eseményeket, társadalmi jelenségeket, intézményeket történetiségükben értelmezni. Amikor azon töprengünk, hogy keresztény-e még Európa vagy sem, akkor Európát történetiségében gondoljuk el, melynek kultúrája, intézményrendszere, tudománya, emberképe a történelem során alakult ki. Szinte észre sem vesszük, mennyire sajátosan európai módon gondolkozunk ilyenkor. Szemléletmódunk ugyan sokat köszönhet a görög-római történetírásnak, de lényegében bibliai eredetű. A bibliai történetek ugyanis minden más antik elbeszélésnél nagyobb mértékben tartanak igényt arra, hogy olvasójuk a leírtakat történeti valóságnak fogadja el. Az ószövetségi Szentírás úgy beszél a világ történetéről, mint aminek kezdete és vége van és egy nagy isteni terv része. Ez a történet a kereszténység értelmezésében lesz világtörténelemmé, hiszen egy kis nép története Jézus Krisztus által az emberiség történetévé szélesedik, s az emberi világ története ettől fogva nem rendezetlen események kusza halmaza. A kereszténységgel megjelent egy szemléletmód, amely ok-okozati összefüggéseket keres az egyes események között, és bizonyos irányt, rendezettséget és ésszerűséget feltételez a történelemben. Akarja vagy sem, az európai embert áthatja ez a történeti szemléletmód, különösen, mivel minden egyes nap Krisztus születéséhez képest datálja élete eseményeit.

A kereszténység nem azonos egyetlen kultúrával sem, de bebizonyította, hogy képes kultúrákat létrehozni, átalakítani, megtermékenyíteni. Talán a kavicsot nem áztatja át, de a száraz sziklából is tud vizet fakasztani, és még a legmegátalkodottabb bűnözőből is képes előcsalogatni a bűnbánat könnyeit. Európa keresztény, mert azt a kultúrát, amelyet sajátosan európainak tarthatunk, a kereszténység emberképe, természetfogalma és történelem-szemlélete alakította ki. Ha meggondoljuk, mind az Isten képmására alkotott személy, mind a semmiből teremtett természet, mind az emberi üdvösség történetének gondolata egy olyan istenképben gyökerezik, amelynek lényege az irgalmas szeretet. Európa most éppen azon tanakodik, miképpen is kell azt okosan gyakorolni.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 53 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Még a szocializmusnak nevezett kor erkölcse is a tízparancsolatra épült.
Tagadta Istent, de teremtett helyette egy másikat. Vagy ahogy Hofi mondta, "Az az emelet, csak másik ajtó!" :)

Heidl téved. A kereszténység csak egy eleme az európai identitásnak, főleg mint a meghaladott történelem része: a görög-római, frank-germán ill. a zsidó, török és arab kultúrával együtt. Ezekből az ipari forradalommal nyomán jelentkező polgárosodás és a felvilágosodás csinált szociális piacgazdaságot és plurális demokráciát. Felvilágosodás nélkül hasonló teokratikus, autoriter rezsimekben élnének az európaiak, mint a közel-keleti országok többsége (amúgy, épp ezt próbálja Orbán megvalósítani keleti maffiamódszerekkel).

Az EU szekuláris közösség, nem keresztény. Épp ez adja a fő erejét: a vallásos fundamentalizmus ellen nem másik irracionális ideológiával, hanem józan ésszel lehet hatékonyan fellépni.

Ui. Az, hogy az irgalom keresztény attribútum lenne, szintén csacsiság. Egy szó elég a cáfolathoz: buddhizmus.

Galileit megelőzően olyan 50 évvel pedig a gaz katolikus egyház egyik utolsó, egész Európát meggyőző döntése lett, hogy XIII. Gergely pápa bevezette a Gergely-naptárt, ami évezredes szinten is elfogadhatóan pontos, és az algoritmusa még éppen áttekinthető.

A naptár egyházi életben vett fontossága miatt az egyház olyan 1500 éven keresztül a csillagászat megrendelője volt.

Miért, ma nem egyszerű praktikum miatt történik a tudomány támogatása? Talán mond valamit az a szó hogy "technika", nem? De amúgy kb. Kopernikusz koráig az volt az egyértelmű közmeggyőződés, hogy az ég teljesen más szféra mint a Föld, szent anyagokból áll, lényegében mozdulatlan és így Isten különleges tulajdona. Már csak ezért is szent egyházi tevékenység volt a csillagászat. Az meg még ráadásul ma is igaz, hogy fölfele irányban pár 100 km a rendszeres emberi tevékenység szférája, azontúl kizárólag Isten természeti törvényekben kifejeződő akarata érvényesül.

A természettudományt a módszer teszi, ti. a módszeres kísérletezés. Enélkül nemigen lehet beszélni róla. Az mondjuk megvitatható, hogy a matematika természettudomány-e, az nyilvánvaló, hogy nem kísérletező, és az is nyilvánvaló, hogy nem a 17. századtól indult. Viszont épp ilyen nyilvánvaló hogy az egyház inkább támogatta. Az aritmetika pl. a hét szabad művészet egyike volt. Amúgy a csillagászattal együtt. Vagy esetleg tudsz inkvizíció által szuttyongatott matematikusról?

1. Egy picit magammal vitatkoztam. A matek - amennyiben természettudomány - ellenpélda arra, hogy természettudomány csak kísérletező lehet. Az egy nagy kérdés azonban, hogy természettudomány-e, hiszen olyan ojjektumokat is a tárgykörébe von, amiknek a természetben semmi megfelelőjük.

2. Archimédészről mi mondjuk, hogy amit csinált, az megfelelt a mai módszertannak. Ő ezt soha nem fogalmazta így meg, nem is alapított iskolát.

Ami azt illeti, az iskolai karikaturák szerint kiugrott a fürdőkádból, és rájött a róla elnevezett törvényre. De az igaz lehet, hogy előre ellenőrizte, mielőtt a király elé állt vele...

Ezt kinek írtad? Ez igaz.

Azt tudom neked mondani, hogy a neoplatonizmus nem tett jót a kísérletező tudománynak, és egyáltalán az anyagvilág iránti rendszeres érdeklődésnek. Márpedig az eléggé intellektuális közvéleménnyé vált.

A matekon kívül (tehát pl. a Pitagorasz-tételen kívül) eléggé azt gondolom, hogy mindenki egyéni zseni volt, aki magától jött rá dolgokra.

Mármint az, hogy nem folytak kisérletek.

Figyu, rólam már ötévesen följegyezték, hogy építőkockákból mindenféle struktúrákat raktam össze. Nem, nem fejben gondoltam végig. Megmarkoltam a matériát, és pakoltam. Ekkora egyéni zseni voltam. Archimédész még rajtam is túltett, mert amit összepakolt, az másnak is érdekes volt. Ez azonban nem változtat azon, hogy felnőttek esetében a matériával való efféle foglalatoskodást a művelt rómaiak legföljebb afféle infantilizmusként tudták tolerálni. Aki másképp gondolkodott, az egy nagyon masszív közvéleménnyel ment szembe.

Időnként marhára idegesítő tudsz lenni. A természettudomány (fizika, biológia, kémia, stb.) lényege a rendszeres megfigyelés és a kísérleti bizonyítás. Motorja a közvélemény támogatása, amit viszont a technikai alkalmazások bevezetése révén tud elnyerni.

Ennek voltak kezdeti művelői és maradandó eredményei főleg a Kr.e.3-2 században, de a közvélemény alapvető közönye vagy ellenségessége mellett.

Archimédesz törvényével nagyjából föl is soroltuk az összes példát, amikor egy dokumentált természettudományos megfigyelés rendszeres technikai alkalmazására sor került. A fémhamisítás kiszűrése egyértelmű társadalmi igény volt, amit Archimédész kiszolgált.

A paraszt, aki valamikor a karoling birodalomban föltalálta a mélyszántást, smafu. A szerzetesek, akik nyolcszázféle sajtot és sört kísérleteztek ki, smafu. Az ősember, aki először tanulta meg a tűzgyújtást, smafu.

Nem, egyik sem smafu. Az sem, amit te fölsorolsz. De ha mindezt besoroljuk a "természettudomány" címszó alá, akkor kell valami más szó arra a történelmi jelenségre, ami a XVI-XVII. századtól elkezdődött. Használjuk erre mondjuk a "pimpilimpi" szót?

Ez is egy nyelvhasználat: a természettudomány végigkísérte az emberiség történelmét, de pimpilimpi csak az elmúlt 4-500 évre jellemző.

"Arisztotelész nagy filozófus volt, bár még nem láthatta előre munkásosztály történelmi küldetését." Az érvelésednek kb. ez a logikája. A derék marxista észrevett valamilyen érvelést Arisztotelésznél, amit Marx is használt, ezért megdicsérte. Épp csak azt nem vette észre, hogy az általa kiszúrt cucc Arisztotelésznél valami huszadrangú építőelem egy önálló életműben. Ha jól rémlik, Popper ezt nevezi historicizmusnak. Amikor kiszúrunk egy - akár létező - párhuzamot és elfelejtjük mindazt, ami ennek ellent mond.

Érdekelne, hogy hol találtál tőlem más definíciót, mint a 2015. december 16. 21:03-ban.

Sajátos értelemben természettudományok azok a tudományágak, ahol az igazság megismerésének végső eszköze a kísérleti bizonyítás.

Azt is elismertem, hogy a definíció annyiban szűkös, amennyiben eszerint a matematika nem természettudomány, pedig általában annak szokták tekinteni.

Namost, kísérleti bizonyítást sokan, sokfelé végeztek a földgolyón az európai XVI-XVII. sz. előtt is, de ennek, mint módszernek az általában vett elvi fontosságát addig nem mondták ki, ezért addig csak a természettudományos gondolkodás előzményeiről beszélhetünk.

Azt viszont nem látom át, hogy ezen előzmények között miért jutna kitüntetett szerep a görög tudósoknak mondjuk a tüzet megszelídítő történelem előtti emberekhez képest, vagy a sörfajtákat nemzedékeken át fejlesztő középkoriakhoz képest.

Ja, hogy az alexandriai könyvtár. Hát, annak kb. annyi köze van a tudományos intézményekhez, mint ma a Wikipediának. Tehát az alexandriai könyvtárban is, a Wikipedián is találhat reális természettudományos tartalmakat az, aki spontán fölébredt, vagy más intézményekben kialakított, kicsiszolt természettudományos szemlélettel kereste/keresi föl. Aki más érdeklődéssel megy oda, azt mással szolgálja ki.

A kérdést a szemléletedben a historicizmus köti össze a marxizmussal. Historicista az, aki a múltban csak a jelen előzményeit keresi. A marxisták csak a munkásmozgalom előzményeit keresték, te meg csak a természettudomány előzményeit. Ők is, te is találhattok ezt-azt, csak nem fogjátok észrevenni, hogy egy másik korban a leleteitek tök más összefüggésekben voltak, mint amiket ti belemagyaráztok.

Nagyrészt Asimov. Jó könyve a robbanó napok. Aszongya, a szupernovák (szuper újdonságok!) fölfedezése robbantotta föl azt az évezredes közmeggyőződést, hogy az ég alapjában mozdulatlan, ezért a mozgásra mégis képes mozgócsillagok különleges figyelemre tarthatnak igényt, mert különleges isteni üzeneteket hordoznak.

Ismered a kopasz ember paradoxonát? Valaki akkor dús hajú ha elég sok haja van. Na most, mennyi az "elég sok"? Talán nem is definiálni kellene, hanem egyszerűen mutassunk egy példát! Itt van Gipsz Jakab, na, neki elég sok haja van. OK, ne is agyaljuk túl! Ha mármost Gipsz Jakabnak kiesik egy szál haja, az még mindig elég sok, ugye? És ha még egy? És ha még egy? És ha már csak egy szál haja marad? Vaslogika, hogy még mindig dús hajú. Pedig aki ezt így nem gondolja végig, az kopasznak mondaná... Ezért fontos a tudomány vagy nem?

De nem is ez az egyetlen probléma azzal amit mondasz. Rendben, ne küldjük haza az úszó testeket, tükröket, csillagászat és statikai ismereteket, de akkor ne küldjük haza középkori söripart se, a növénynemesítési ismereteket, a katedrálisépítést, az orvostudomány ismereteket meg úgy általában semmit! Miért pont a görögök a liblingjeid?

A kereszténység csak azután tudott reflektálni a természettudományra, hogy a természettudomány reflektált önmagára. Namost, ez a görögöknél nem történt meg.
Arkhimédészt te pl. nevezheted természettudósnak, de ő magát filozófusnak tartotta. Ezért emlegetem a historicizmust azzal kapcsolatban, amit mondasz.

Az egyik lényeges dolog, ami a XV-XVI. században született meg, az a természettudomány önreflexiója.

Nem kevered te Gizikét a gőzekével? A gyerekre azért lehet reflektálni az önreflexiót megelőzően, mert nem csak önreflexiója van, hanem azt jóval megelőző módon keze lába, meg szívverése.

A "természettudomány" viszont egy fogalom. Onnantól lehet rá reflektálni, hogy valaki különféle cuccokat egy csomagba köt, és "természettudomány"-nak nevezi.

Archimédész a tevékenységét filozófiának nevezte. Reflektálni tehát az ő filozófiájára lehet. A te reflexiód, hogy az ő filozófiáját átsorolod a természettudományba. Megteheted, mert neked már van erre szavad.

Hát, a fogalmak mi mással? A "természettudomány" az egy fogalom. De egy gyöngébb állítás is éppen elég a témánk szempontjából. Az elnevezés aktusa jelzi, hogy az illető dolgok, mint egységes csoport, föltűntek az emberi értelemnek. Ettől fogva tud az emberi értelem reflektálni rájuk.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés