A kereszténység gyávasága

2015. december 6. 9:43

Köntös László
reposzt
a szekularizáció következtében amúgy is marginalizált európai kereszténység nem jutott volna ebbe az agymosott tudati állapotba, ha lett volna benne annyi öntudat, hogy nem tűri némán a „liberális” ámokfutást.

„Na, ez az a pont, ahol az ész megáll. A norvégok önszántukból el akarják tüntetni a keresztet azokon a helyeken, ahol a migránsokat elszállásolják, nehogy a kereszténység szimbóluma a befogadottak hitét sértse. Történik ez egy olyan országban, ahol a népesség túlnyomó többsége, »papíron« legalábbis, a norvég államegyházhoz tartozik. De ez a sokkoló keresztényietlenítés nem kirívó a mai Európában. (Nem véletlen, hogy a jelenség közéleti témává lett, s ezen a blogon is rendre előkerül. Tegnap Székely Attila kollégám írt egy remek posztot a norvég esetről.) A Notre Dame előtt nem lesz karácsonyfa. A keresztényietlenítés pontosan illeszkedik egy, a második világháború után fokozatosan meghatározó világnézeti trendbe, amelynek az a lényege, hogy a sajátosan értelmezett tolerancia, nyitottság, semlegesség, egyenlőség és pluralizmus nevében Európát meg kell fosztani a kereszténység még mindig jelentős szimbolikus jelenlététől is, mert az más nézeteket, identitásokat, érzékenységeket sért. A még megmaradt keresztény kulturális karakter brutális eltüntetése ma a szélsőséges iszlamisták érzékenységére tekintettel e hosszú folyamat betetőzése. Liberális és muszlim fundamentalizmus összekacsinthat. Szokás ilyenkor – teszem hozzá – okkal, egyedül és kizárólagosan az önmagát félreértő liberalizmust (merthogy a liberalizmus eredendően nem kereszténységellenes), a sokszor militáns politikai korrektség világnézetét vádolni. Magam is megtettem ezen a blogon nem egyszer. De mégis meg kell kérdeznem: e hosszú folyamatban, amelynek eredményeivel napjainkban vagyunk kénytelenek szembesülni, hol voltak a keresztények? Hol volt a keresztény öntudat? Hol voltak a kereszténység önvédelmi rendszerei?  Sehol sem.

Mert a szekularizáció következtében amúgy is marginalizált európai kereszténység nem jutott volna ebbe az agymosott tudati állapotba, hogy már önszántából felszámolja kulturális jelenlétének szimbolikus maradványait, ha lett volna benne annyi kurázsi, öntudat, hogy nem fogadja el, vagy nem tűri némán a »liberális« ámokfutást, azt a paradigmát, amely minden eszközzel azt üzente, hogy jövő, a progresszivitás előfeltétele az, ha Európa szakít a keresztény történeti örökséggel. Ez az üzenet ömlött minden lehetséges módon a »semleges állam«, a »tolerancia«, az »emberi jogok«, a »nyitottság«, meg ki tudja még milyen, amúgy tényleg fontos erkölcsi érték nevében. S miközben a »hivatalos« térből valóban kiszorult a keresztény szimbolika a semlegesség nevében, azonközben a szólásszabadság égisze alatt a keresztényietlenítés, a kereszténységtől való elidegenítés ideológiájának nehézfegyverei, a tudatformálás leghatékonyabb eszközei, mint például a film és a popzene jelentős része, a sztárkultuszba bújtatott misszió ontotta a démonizáló keresztény szimbolikát. A kereszténység pedig ezt bambán tűrte. 

Csak néhány példa, amelyekről ezen a blogon már írtam: Tarantino filmje, a Kill Bill, amelyben a kereszt jól látható módon ott lóg a film legocsmányabb figurájának nyakán; A svédországi Eurovízió, amely egy, a házigazda országot bemutató kisfilmben azzal kedveskedik a nézők tízmillióinak, hogy röhigcsél a svédek kereszténységén; Madonna koncertkörútja, amelynek központi színpadi eleme a kereszt, a keresztények számára blaszfémia-közeli jelenetekben; David Bowie The next Day c. dalához készült videó, amelyről komoly erőfeszítésembe kerülne azt gondolni, hogy nem sért keresztény érzékenységeket. De ennyi elég is, a példák száma úgyszólván végtelen. És akkor még nem beszéltünk a médiumok egy jelentős részéről, amelyek hivatásuknak tekintették, hogy a keresztény szimbolikát használva a kereszténységet lejárassák.”

 

Összesen 58 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Időnként előfordulnak járványos esztelenségek. Századunk liberalizmusa is inkább kollektív elmebaj, mint ésszerű világnézet.

Száz éven belül, a legfejlettebb világ másodszor került végveszélybe.
Először a szocialista DEMAGÓGIA, másodszor pedig a neoliberális ideológia miatt.

Az első, az rendelkezett az önmaga megvédéséhez való képességgel, hiszen nem a gyengeség, hanem éppen az erő talajára építkezett.
A másodiknak átkosságát napjainkban vagyunk kénytelenek elviselni.

A kettő között az a különbség, hogy ez utóbbi az emberi társadalmak fennmaradásához elengedhetetlenül szükséges életerőt emészti fel a parttalan szabadság és az ész nélküli tolerancia égisze alatt. A kötelességtudat és a morál felszámolásával, egy dekadenciába fordult társadalmi formációvá válik.
Ezzel pedig utat nyit, az egyébként is évszázadok óta ugrásra kész militáns, hódításra és terjeszkedésre kész, bigottan vallási- és egy sajátosan idegen társadalmi viselkedésmódot hordozó ideológia számára.
Ez utóbbi eszmerendszer pedig - állítson bármit is - nem rendelkezik más ideológiák elfogadásához szükséges minimális empátiával sem, következésképpen vallási diktatúrát képvisel.

A párhuzamos társadalomról való elmélkedés is csak illúzió.
Ha az iszlám pozícióba kerül, hamarosan gondoskodik róla, hogy párhuzamosságról szó se lehessen.

Egyetlen járható út van a Föld legfejlettebb civilizációjának, a keresztény ideológia alatt kifejlődött, kiépült civilizációnak a megmentéséhez, a neoliberalizmus elsöprése.
Csakis ezzel a lépéssel érhető el, hogy a harmadik veszély ne gyűrhesse le a legfejlettebb civilizációt, a fehér emberi civilizációt.

Ha nincs pásztor, akkor a nyáj szétszéled. II.János Pál pápa óta nem ül igazi pásztor Szent Péter trónján. S a sor folytatódik, egy Erdő Pétertől nem várható a magyar katolikus egyház életben tartása, megújítása.

Vannak történelmi idők, amikor nem ájtatos imádkozókra, tudósokra van szükség, hanem cselekedni képes vezetőkre.

Azért kissé groteszk a szerző aggódása a kereszténységért. Antall alatt a liberális média tele torokkal kiáltott keresztény kurzust, de ez folytatódott Orbán esetében is, kiegészítve a Horthy kurzus mumusával.

Lehet, hogy a liberálisok a végén még bocsánatot kérnek a keresztényektől? A szerző téved abban, hogy a liberálisok nem gyűlölik a keresztényeket. De, gyűlölik, s mélyen, erre itt vannak a haza példák, de a szerzőt megkímélem nyugati, "kiemelkedő", "mérvadó" mai liberálisok napi keresztény gyűlöletének idézésétől.

Egy tény, a liberálisok kártevése nyomán Európa vallási, morális értelemben itt áll meztelenül, védtelenül az életképes iszlámmal szemben. Konstantinápoly végnapjait éljük át...s már túl vagyunk az ante portas élményén. Már mélyen belül vannak.

Ha nincs pásztor, akkor a nyáj szétszéled. II.János Pál pápa óta nem ül igazi pásztor Szent Péter trónján. S a sor folytatódik, egy Erdő Pétertől nem várható a magyar katolikus egyház életben tartása, megújítása.

Vannak történelmi idők, amikor nem ájtatos imádkozókra, tudósokra van szükség, hanem cselekedni képes vezetőkre.

Azért kissé groteszk a szerző aggódása a kereszténységért. Antall alatt a liberális média tele torokkal kiáltott keresztény kurzust, de ez folytatódott Orbán esetében is, kiegészítve a Horthy kurzus mumusával.

Lehet, hogy a liberálisok a végén még bocsánatot kérnek a keresztényektől? A szerző téved abban, hogy a liberálisok nem gyűlölik a keresztényeket. De, gyűlölik, s mélyen, erre itt vannak a haza példák, de a szerzőt megkímélem nyugati, "kiemelkedő", "mérvadó" mai liberálisok napi keresztény gyűlöletének idézésétől.

Egy tény, a liberálisok kártevése nyomán Európa vallási, morális értelemben itt áll meztelenül, védtelenül az életképes iszlámmal szemben. Konstantinápoly végnapjait éljük át...s már túl vagyunk az ante portas élményén. Már mélyen belül vannak.

Az ostoba barmok azok materialisták ám! Semmi nem számít, csak a fű, amit lelegelnek.

Régen átlagemberként nem lehettél önző, mert a közösség elküldött a csába, aztán éhen haltál, vagy tolvaj vagy koldus lettél.

"Nem jól ismered a történelmet."

Aki ezt ki meri jelenteni, azzal vitázni eleve lehetetlen. És talán felesleges is.

Helyesen: nincs szükség pápára.

"Jézus Krisztus az Isten Fia, aki bűneinkért vállalta a kereszthalát"

Ez csak egy történet, nincs bizonyítva, de az üzenete ettől még ugyanolyan hasznos lehet, ha valaki képes felismerni azt.

Régen nem sokan imádhatták a pénzt, mert keveseknek volt. Akiknek volt, azok közül sokan imádták, beleértve magas rangú egyházi személyeket is, akik elvileg keresztények voltak, de ez ne zavarjon.

Szex? Régen is szexeltek orrba-szájba fűvel-fával, csak nem beszéltek róla, de ez ne zavarjon.

Karrier? A parasztnak kellett gyerek, hogy segítsen a munkában és ellássa a szüleit öreg korában. A mesterembernek is kellett gyerek, hogy továbbvigye a mesterséget, és ellássa a szüleit öreg korában. Régen nem koncentrálhattak kizárólag a karrierre, ha nem akartak idejekorán meghalni, öreg korukra koldussá válni, de ez ne zavarjon.

Régen azért is neveltek több gyereket, mert magasabb volt a halálozási arány, de ez ne zavarjon.

Régen a nők nem meztelenkedtek és nem váltak el, de ugyanúgy (félre)dugtak, ha úgy alakult, de ez ne zavarjon. Természetesen a férfiak is ezt tették.

A világ megváltozott. A mai kihívásokra mai válaszokat kell adni, és a válaszok megtalálásában segíthet a régi időkre való visszatekintés, de azért nem kéne túlzásba vinni a nosztalgiát. Nosztalgia alatt természetesen kizárólag a régi történésekre való visszagondolást értem, nem azt, hogy a hívő keresztények ne a vallásuk értékeivel összhangban próbálják jobbá tenni, előbbre vinni a világot.

A bizonyítékok létét nem vitattam, de nem vagyok benne biztos, hogy az értelmezésük megfelel a valóságnak.

Értem én az indulatot, csak mit lehetne és kellene tenni? Nem lehet minden hülye David Bowie vagy Tarantino miatt tömegtüntetéseket kezdeményezni. Ráadásul minden tiltakozás csak olaj lenne a tűzre.

Évszázadokon keresztül korlátozta az államhatalom a keresztény normákkal való szembefordulást, majd amikor az állam ereje tompult, tömegek fordultak szembe a kényszerű normákkal. Valamit a keresztény államegyház elrontott.

Minden vallás, értékrend akkor erős, ha belső elkötelezettség tartja fenn. A nagy hitek az iszlám kivételével nem harcos rendek, hanem példaadók.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés