Újratanulni Mártont

2015. november 24. 12:10

Várszegi Asztrik
Magyar Kurír
Az erőszak, az Iszlám Állam fellépése lehetetlenné teszi a párbeszédet, nincs másik fél, akivel érdemben beszélni lehetne. Ez a történelem vaskos valósága, amelyben gazdasági, politikai érdekek, feszültségek a meghatározók. Interjú.

A fenti példákból is kirajzolódik, hogy Márton nem igazodott a fennálló rendszerhez, hanem a saját értékrendjét követte. Ennek milyen üzenete van számunkra?


Márton egy szétesett, az egyházat nem támogató, az egyháznak szabadságot, lehetőségeket biztosító birodalom romjai között próbált igazságot keresni, igazságot kikövetelni nem a maga, hanem az övéi számára. A mi világunk és közvetlen társadalmunk is sokféle gazdasági, lelki gonddal, szegénységgel, igazságtalansággal, helyi háborúkkal küzd. Ezekkel a kihívásokkal kell keresztény módon szembenéznünk, ezekre kell választ adnunk. Itt megmaradni bölcsnek, őszintének, igaznak, szolidárisnak, és életben maradni… hát szinte lehetetlen.

Szent Márton emléknapján, november 11-én, a jubileumi évet megnyitó szentmisén mondott köszöntőjében a párbeszédre való törekvést és a közösségépítés fontosságát emelte ki. Mit értünk párbeszéden egy olyan korban, amelyben technikai feltételek tekintetében minden adott a párbeszédre, ugyanakkor mégis háttérbe szorulnak a személyes beszélgetések. És mit értünk párbeszéden a menekültválság, az Iszlám Állam, a terrortámadások korában?

Ferenc pápa a nemrég a firenzei dómban elmondott beszédében is az ókeresztény kor feszültségei, megközelítései alapján fogalmaz, érvel, hogy láttassa egy történeti kor problematikáját. Buzdításában túllép minden olyan határon, ami megvédene bennünket. És ezáltal mélyen evangéliumi és jézusi. A kereszténység sem öncélú. A világon semmi nem öncélú.

Ha elméleti síkon gondolkodunk, akkor azt kell mondanunk, nem az a cél, hogy addig folytassuk a párbeszédet, amíg erősebbek nem leszünk. Aztán, ha megtehetjük, legyőzzük a másikat. Tehát azt gondolom, hogy az élet minden területén arra kell törekednünk, hogy a másikat elsősorban megértsük, magunkról, a saját gondolkodásmódunkról beszélni tudjunk, közös szempontokat keressünk, a különbözőeket tiszteltjük (feltéve, ha az nem káros), és így teremtsünk békét, feltételt az élethez, az együttéléshez. Az egyház, a vatikáni fórumok párbeszédet folytatnak a különböző vallásokkal. Ez nem azt jelenti, hogy holnap egyesülünk, és fölszámolunk minden problémát, de meg kell teremteni a párbeszéd lehetőségét.

Az erőszak, az Iszlám Állam fellépése lehetetlenné teszi a párbeszédet, nincs másik fél, akivel érdemben beszélni lehetne. Ez a történelem vaskos valósága, amelyben gazdasági, politikai érdekek, feszültségek a meghatározók. 

A menekültválságban már inkább az önvédelem és a kiszolgáltatottak védelme kerül előtérbe. A párbeszédre, a megértésre, az elfogadásra, a jogos önvédelemre mindaddig törekedni kell, amíg csak lehetséges, de ha ott fekszik valaki az ajtónk előtt, aki kiszolgáltatott, netán üldözött, akkor segítenünk kell. Nem tehetjük meg, hogy átlépünk rajta. És itt a lelkiismereti kérdés: jön a kontinentális tél – adja Isten, hogy ne legyen nagyon hideg, de kevés is elég –, özönlenek az emberek, és nincs az a politika, nincs az az érdek, ami alapján azt lehet mondani, hogy pusztuljanak odakinn. Keresztény ember ezt nem mondhatja. Ha nem így gondolkodunk és cselekszünk, akkor nem mondhatjuk el, hogy Jézus evangéliuma szerint próbáljuk élni az életünket. Hiszen Jézus arra ad példát, hogy senkinek nincs nagyobb szeretete annál, mint aki életét adja embertársaiért. Ha Jézus magát kímélte volna, nem lennénk ma keresztények.”

 

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 19 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Ez nagyjából stimmel egy embernél vagy egy családnál. Akár plébániai közösségenként egynél, ahogy a pápa mondja.

Viszont a határokon tömegek özönlenek át. Az állami feladatok ezért ennek a tömegnek a föloszlatásával, családokra bontásával kezdődnek, és ha netán erre sincs kapacitás, akkor a tömeg távoltartásával.

Csakhogy itt van már a "kontinentális tél és özönlenek az emberek".
Akkor mindenkit be kell engedni? Nem lehet kitenni a "megtelt táblát"?
A svédek már megtették!
Senki nem akarja, hogy "pusztuljanak odakinn"!
Azt mondjuk hogy el se induljatok.

Azért aki eddig ténylegesen idejött, még éppen kezelhető, ha most végre leállítják a folyamatot, meg elkezdik visszapaterolni azokat, akiknek nem kék itt lenni. A gond azzal a kilátással van, hogy tovább fognak özönleni.

Sajnálom, de ismered a véleményem.

Hallottad, hogy 1 millió migránst akar Merkel elhozni a törököktől és szétosztani a tagállamok között.
Mire föl? Mit képzel magáról Németország? Hogy jön ahhoz, hogy a megkérdezésem és beleegyezésem nélkül a fejem fölött döntsön?
Szerinted helyénvaló, hogy a szomszédod, ha vendégeket hív, előre megfontolt szándékkal, hozzád küldjön állandó "vendégeket"? A te megkérdezésed ... nélkül?
Nem egy-két emberről van szó! Hanem agresszív fiatal férfiakról.
Pont, hogy azért is írom, mert hiszek Jézusban.
Jézusban és nem Mohamedben.
A békében és nem a dzsihádban!
Vagyis van mit féltenem.

http://index.hu/kulfold/2015/1..
/

http://www.hirado.hu/2015/11/1..

Ha folyamatosan jönnek ide, akkor is meghalnak ugyanennyien út közben. Csak itt is kialakul egy reménytelen gettó.

Nézd, Törökország is egy hely, Magyarország is egy hely, Németország is egy hely. A helyváltoztatás önmagában mit változtat emberek sorsán?

Csakhogy te nem akartál a befogadó településnek új rendet és törvényeket szabni. Továbbá egyedül jöttél, vagy max. egy családdal, nem hoztál magaddal még félmillió Vas-megyeit. Ezek számomra különbségnek tűnnek.

Hát, most ráhibáztál, mert tetszik a "de" szócska, nagyon is tetszik! És tudod, hogy mióta? Elmondom.
A csodálatos halfogás óta. Lk 5,1-11

Péter, igaz, hogy már megtapasztalta Jézus gyógyító erejét, mégis elmondhatjuk, páratlan készséget tanúsít Jézus utasításának, ami jelen formájában egy halászember számára abszurditás volt.
Nevezetesen, hogy vesse ki MEGINT a hálóját.
Simon számtalan megalapozott érvet sorakoztathatott volna fel ellenvetésül, ehelyett azt mondta Jézusnak, hogy a "DE, A TE SZAVADRA". Simon DE-je az isteni szóra engedelmes, azonnal beleegyező sőt máris cselekvő "DE".
Ezzel szemben milyen a mi "DENK"?
Ha jól magunkba nézünk, csak kifogás keresés, emberi okoskodás arra nézve, hogy valamit miért nem tudunk megtenni.
Most, már: Simon Péter megtapasztalja Isten szavának csodálatos hatását, a csodálatos halfogás örömét. Jézus beküldi "tanulmányútra", tapasztalatszerzésre. Isten szavának megtapasztalására, hogy később elküldje még mélyebbre, egy másik útra, Isten országa örömhírének megtapasztalására, örömhírének hirdetésére.
Péter nem kérte a csodát a csoda megtörténik vele - szemben a názáretiekkel, (Mt 5,17-20) mert Istennel szemben nem lehet követeléssel fellépni, - Péter kapta a csodát.
Kívülről jövő tiszta örömet hozó meglepetés ez a halfogás, de történt vele még egy csoda az amit megtapasztal magában, egy olyan megérintettséget, ami, ha lehet, még látványosabb, a két teli bárka halfogásnál.
Mert mit látunk a történetünk elején? Simon egyetlen célja: halat akar fogni, a történet végén, mindent odahagy, ami számára értéket jelentett: bárkát, hálót, a két tele hajónyi halat, az eddigi életét, mert mit érdekelte már őt mindez: "és mindenüket elhagyva a nyomába szegődtek".
Péterben megtörtént a nem várt csoda Isten örömhírének befogadása, ami jelzi a történet csattanóját:
NEM A VILÁGBAN, HANEM BENNÜNK KELL, HOGY ISTEN SZAVÁNAK HATÁSÁRA, MEGTÖRTÉNJÉK A CSODA.

"Gúlába fagyott emberek a görög határon."
Görögország mediterrán.

Jézus, Nem tógában járkált.
Nincs tüzem, mert nem dohányzom.

Nem veszem észre ebben a rengeteg életerős, erőszakos, ordibáló, 14 éves kislányokat és egy 7 éves kisfiút a játszótéren megerőszakoló férfiban, se a "szomszédom", se a "fiamat" DE! JÉZUST sem! Jézus,

Először a kereszténységemre próbáltál hatni, eredménytelenül. Ne próbálj a szívemre sem, mert nem azzal gondolkodom.

"Ha nem lennétek Istenhívők egy szavam sem lehetne."

Pont azért, kellene megértened. DE te, csak a migránsokat érted meg. A másik felet egyszerűen nem vagy képes. A KERESZTÉNYEKET.
Nekünk keresztényeknek van mit féltenünk.
Nekem, mint, nőnek, szintén.

Nem kívánok többet védekező állásba helyezkedni ezzel a témával kapcsolatban.
Nem értem, hogy miért erőszakoskodsz? Miért nem vagy képes elfogadni a másik ember véleményét, állásfoglalását.

Előre nézzél. Tudod, a diófát ültető nagypapára.

Szerettem volna már régóta megnézni az Aranytót magyarul, de csak angol nyelven találtam.

"NEM A VILÁGBAN, HANEM BENNÜNK KELL, HOGY ISTEN SZAVÁNAK HATÁSÁRA, MEGTÖRTÉNJÉK A CSODA."

Jézus, az egyént akarta megtéríteni. Mindig a személyre tette a hangsúlyt.
"Ha nem lesztek olyanok, mint ezek a gyermekek, nem mentek be a mennyek országába"!

Úgy látom, hogy nem értettél meg engem, nem értetted meg Jézust és a tanítását.
Mélyedj el benne. És ne felületes szemlélője legyél.

Azt jól látod, hogy Péter DE-je, nem a mi denk. A miénk vitatkozós, ellenkezős. Az övé beleegyező.

Sokféleképpen értelmezhetem a dolgokat. Pl. az érdekeimnek megfelelően, ahogyan te is.

A benned létrejövő csodát, isteni csodát, hogyan hasonlíthatod össze a világ 7 csodájával?

Pont, hogy minden példa nekünk szól.

Nem félelem van bennem, hanem féltés.

Ne beszélj már butaságokat! Mikor mondtam, hogy te rossz ember vagy? Még csak nem is gondoltam!

Ha ilyen jókat küldesz - nagyon tetszett!!! az animációt tudtam csak megnézni, de azt többször - akkor nagyon jó dolgom lesz! Jól járok a migráns témával kapcsolatos ellenvéleményemmel.

Nagyon köszönöm neked! :)

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés