A liberalizmustól ments meg, Uram, minket! – riport a Piusz Testvériségről

2015. december 3. 14:40
„Manapság a hivatalos egyházat a liberalizmus és a modernizmus fertőzi meg. A mi szándékunk ezért nem más, mint katolikusnak maradni és az egyházat meggyógyítani” – mondja a X. Szent Piusz Papi Testvériség egyik papja. Ez egy különleges katolikus csoportosulás: úgy tartják magukat a legkatolikusabbnak, hogy valójában ki vannak közösítve az egyház szervezetéből – szerintük érvénytelenül. Hazánkban két „piuszos” pap működik, egyikük Ausztriából jár misézni kéthetente Budapestre. Vele beszélgettünk a társaság és az egyház helyzetéről.

In nomine patris et filii et spiritus sancti. Amen. - A tisztelendő még az oltár felé fordulva mormolja a latin szöveget, míg a hívek soraiból felzendül egy cirkalmas gregorián dallam. - Agnus dei  qui tollis peccata mundi miserere nobis!

A Budapesti Patrona Hungariae kápolnában vagyok egy novemberi vasárnapon, a X. Szent Piusz Papi Testvériség (FSSPX vagy csak SSPX) miséjén. Lenyűgöző a misztikus hangulat, és kétségtelenül a szertartásosságból árad. Oly váratlanul ér, hogy önkéntelenül is a hatása alá kerülök – nem számítottam erre, amikor beléptem a zuglói kis kertkapun. Valamivel 10 óra előtt egy misére érkező hölgy, látva, hogy tanácstalanul rostokolok, derűsen betessékelt.

- A kápolnába igyekszik ?
- Igen.
- Először van itt?
- Egyszer már megfordultam.
- A kapukódot a szentháromságról és a nyolc boldogságról lehet legkönnyebben megjegyezni. Jöjjön!

Hiába teszek fel egy-két kérdést a közösségről, ő válasz helyett mindjárt a kis brosúrás asztalkához invitál azzal, hogy ott mindent megtudhatok majd. Miközben a nyomtatványokat nézegetem, megjön az egyetlen, éltesebb korú ministráns, József.

- Jó napot! Voltál már nálunk?
- Igen, igen. Egyszer már voltam.
- Tudsz ministrálni?
- Hát régebben próbáltam, de nem nagyon ment...
- Nem akarsz esetleg most beállni?
- Hááát, a latin mise menetét nem igazán ismerem. 

József kissé töri a magyart, de ezt követően is igen szívélyes marad. Miután megtudja, miért jöttem, azt ígéri, hogy a mise végén majd kikérdezhetem az atyát. Addig is belemélyedek a kis kiadványokba, amelyek többnyire az egyházi mainstream kritikájáról szólnak: a „hamis” ökumenizustól az egyházszervezet elítélendő demokratizálásán át a szentmise „elprotestantizálásáig” és a szembemisézés lakomát hangsúlyozó karakteréig. Időközben beszállingóznak az emberek, s bár kapok néhány kedves fejbólintást, de csönd uralkodik, míg el nem kezdődik a mise.

Antimodernista lázadás

A X. Szent Piusz Papi Testvériséget Marcel Lefebvre francia katolikus érsek alapította, aki az 1962-65-ös II. Vatikáni Zsinat számos újítását kritizálta néhány főpaptársával egyetemben: főleg az ökumené, a vallásszabadságról szóló tanítás, valamint a püspöki kollegialitás, a nemzeti püspöki karok megalapítása nem tetszett neki; szerinte mindez aláássa a megyéspüspök tekintélyét és szuverenitását. Nem tetszett neki a zsinat után a hetvenes évek elején véghezvitt liturgikus reform sem, amelynek a szentmise ma ismert formáját köszönhetjük, s amely lehetővé tette (nem pedig kötelezővé) az anyanyelv használatát a liturgiában és a szembemisézést.

A zsinat alatt Lefevbre volt az egyik alapítója és vezető egyénisége a Zsinati Atyák Nemzetközi Csoportjának (Coetus Internationalis Patrum), amely háromszáz főpapot tömörített és a konzervatív oldalt képviselte. 

Marcel Lefebvre 1970-ben alapította meg saját szervezetét, a X. Szent Piusz Papi Testvériséget a svájci Fribourgban, Ecône-ban pedig felállította a Szent X. Piusz Szemináriumot, hogy biztosítsa a „piuszosok” papi utánpótlását. A pápa többszöri tilalma ellenére Lefebvre érsek folyamatosan diakónusokat és papokat szentelt, ezért VI. Pál pápa 1976-ban felfüggesztette a főpapi, papi tevékenysége alól, amit az érsek nem vett figyelembe. II. János Pál idején hosszas tárgyalásokat folytatott az általa sokat kritizált Szentszékkel, hogy az Testvériség számára püspököt szentelhessen, de nem sikerült egyértelmű megegyezésre jutnia.

Lefebvre végül 1988-ban pápai engedély nélkül szentelt fel négy püspököt. Az ilyen szentelés ugyan érvényes, de tiltott, így önmagától beálló, azonnali kiközösítést von maga után mind a szentelőre, mind a szenteltekre. II. János Pál ennek megfelelően a püspökszentelést skizmatikus (szakadár) cselekedetnek minősítette. Lefebvre a kiközösítéssel kapcsolatban mindig a kényszerhelyzetre hivatkozott és nem tekintette azt érvényesnek. Így végül az általa létrehozott szemináriumok és közösségi szellem révén a Testvériség nemhogy megfogyatkozott volna, hanem növekedésnek indult a kiközösítés ellenére, majd nemzetközileg is elterjedt. 2014-ben 589 papja volt 37 országban.

A testvériség négy püspökének kiközösítését ugyan feloldotta XVI. Benedek pápa, ám a kánonjogi helyzetük rendezéséről szóló tárgyalások, amelyeken a piuszosok részéről Bernard Fellay püspök vett részt, elakadtak, így ma a Róma-hű hívek számára nem ildomos a piuszosok miséin részt venni.

Konzervatív fordulat?

Ami a piuszosokat megkülönbözteti a többi tradicionalistától, az a mozgástér. Mivel nem részei a katolikus egyházszervezetnek, nincsenek betagozódva a hierarchiába, szabadon illethetik kritikájukkal az egyházat – szemben például a rendezett kánonjogi státussal rendelkező Szent Péter Papi Testvérülettel (FSSP), amit úgy is leírhatunk, mint az FSSP Róma-hű változata. Az FSSPX vélekedése szerint a többi tradicionalista inkább csak nosztalgiázik az egyházi hagyomány felelevenítésével, semmint az egyház konzervatív fordulatát készíti elő.

Pedig erre a fordulatra a Piusz Testvériség szerint igazán nagy szükség van, hiszen a liberalizmus és a modernizmus nagy teret nyert az egyházi fősodorban. Kritikájuk fókuszában főleg az ökumené, a vallásszabadságról szóló tanítás, a püspöki kollegialitás és a nemzeti püspöki karok megalapítása állnak. Szintén problémásnak tekintik a hetvenes évek elején végbevitt liturgikus reformot, amelynek során a szentmise ma ismert formája kialakult, beleértve ebbe az anyanyelv használatának lehetőségét és a szembemisézés gyakorlatát. 

Eretnekek vagy sem?

Ezekről beszélgetek Klaus Wilhelm atyával a kápolna kis konyhájában. A piuszos lelkipásztor kéthetente utazik az ausztriai Jaidhofból Budapestre, habár ennél sokkal jobban bántja az, hogy a közösség fele elhagyta a Patrona Hungariae kápolnát. Az itteni, budapesti közösség ugyanis két éve szétesett, mert a pap, aki öt évig felügyelte, elhagyta. Wilhelm atya elmondása szerint magyar nyelvű papot azért sem kaphat a közösség, mert az egyetlen magyar piuszos pap a debreceni és miskolci híveket felügyeli. Utánpótlásra pedig azért nincs kilátás, mert a magyar piuszos szeminaristák nem valami kitartóak.

Két pohár grapefruit-lé között elég gyorsan áttérünk ennél elvibb problémákra is. Az atya könnyedén párhuzamot von az arianuzmus és a napjaink egyházának „modernizmusa” között. Alexandriai Atanázt ugyanis az arianista tévtanokkal szembeni harca miatt közösítették ki a IV. században. Azonban Wilhelm atya értelmezése szerint igaza volt, ő védte akkor a katolikus hitet és meg akarta menteni az egyházat. Atanáz kiközösítése tehát érvénytelen volt és csak addig állt fent, amíg a többi püspököt megfertőzte az arianizmus. „Manapság a hivatalos egyházat a liberalizmus és a modernizmus fertőzi meg. A mi szándékunk ezért nem más, mint katolikusnak maradni és az egyházat meggyógyítani.”

Egyházi arculatváltás

Ezt a gyógyítást egyfajta arculatváltásként értelmezi az atya. A pápa és az egyházi hivatalnokok hibájának nevezi, hogy Isten kultuszát és a szakralitást zárójelbe tették, ehelyett pedig a szembemiséző oltárral az étkezés ünneplését és az egymással való beszélgetést helyezték előtérbe. „A mai misében a szó a fontos és nem elsősorban az újszövetség áldozata, sem pedig Isten imádata.” 

Wilhelm atya nem bízik abban, hogy az egyház konzervatív fordulata belülről, a tradicionalisták által megvalósulhatna. Azt mondja, hogy a Péter Testvériséghez hasonló csoportosulások a Rómától való függést választották, így nem emelhetik fel a szavukat, nem hallgathatnak a lelkiismeretükre. „Ezek a konzervatív egyesülések ugyan részben a tridenti misét celebrálják, de ez inkább úgy hat, mint valami muzeális nosztalgia.”

A liberalizmus nem logikus? 

Az atya egyértelműen fogalmaz: „az embernek el kell döntenie, hogy hisz-e Jézus Krisztus istenségében vagy sem. Ha úgy döntök, igen, akkor a katolikus hit mellett döntöttem, és nem állhatok egy szinten a többi vallással. Az ember könnyen tévútra térhet – ahogy Szt. Ágoston kezdetben –, azonban mégiscsak szeretné felismerni az igazságot, a valóságot, így nem elég neki illúziók után rohannia. Lehet persze kacérkodni a liberalizmussal és a modernizmussal, azonban ez végső soron nem felel meg a logikus gondolkodás törvényeinek, így az objektív igazságnak sem”.

Ahogy elbúcsúzom és ballagok lefelé a lépcsőn, eszembe jut egy idős asszony, aki közvetlenül a mise előtt váratlanul felállt. Odalépett a kápolna ablakához, elővett egy zsebkendőt és figyelemreméltó precizitással kiiktatott egy német darazsat.

Ezt Klaus Wilhelm atya nem láthatta, mert két másodperccel később lépett be szenteltvizet permetezve a hívekre. Valahogy a tradicionalizmus szellemében így feszül egymásnak elemi erővel az objektivizmus és a jelenkor individualizmusa. Ugyan nem lesz az FSSPX-ből sosem tömegmozgalom, ám a kis zuglói kápolna mindig meg fog telni hívekkel.

Összesen 45 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Az elején még nekem is szimpatikus volt Ferenc Pápa főleg a névválasztás miatt.
Pádre Pió is Ferences volt.
Azóta, hogy az USA- ban volt előjött sz igazi jesuita énje.

http://youtu.be/eY5ptzi7kh4

Hátszóval nem lettem meggyőzve. Nem mondom, hogy teljesen alaptalan indulatból született ez a cucc, mert a II. Vatikáni Zsinat tényleg elcseszett dolgokat, különösen azzal, hogy nem tisztázta a papság és a szerzetesek feladatait abban az egyházképben, amit kidolgozott.

Viszont ezekkel a figurákkal ezeket a dolgokat nem lehet értelmesen megbeszélni. Amiben egyetértek, arra bólogatnak, de ha bármiben vitázni próbálok velük, akkor liberális vagyok és modernista. Reménytelen.

Nézd, én alapvetően olyan konzervatív fazon volnék, ezért keveset tudok kezdeni az olyan kifejezésekkel, hogy "a modern világ kérdései".

Ha olyasmire gondolsz, hogy gumióvszer meg női papság, akkor ezek nem teológiai nívón föltett kérdések. Nyilván egy csomó párnak kényelmesebb lenne az életkéje, ha nem piszkálnák őket a gumi miatt, de megette a fene, ha így sem, úgy sem járnak templomba, mert az egyház alapvető kiindulópontjaival vannak problémáik, pl. azzal a kijelentéssel, hogy Krisztus Urunk föltámadt.

Az én bajom a II. Vatikáni Zsinattal, az utána szinte azonnal kitört súlyos válság a papi- és szerzetesi hivatások körében. Voltak olyan országok, ahol szinte azonnal összeomlott a papképzés.

Miért? Egészen logikus. Ha Isten népéből mindenki meg van hívva az életszentségre, akkor a papi munkát végző hívőnek miért kellene középkori aszkézisgyakorlatokat magára vállalnia? Szentebb lesz ettől? Nem. Tiszteletre méltóbb, mint egy többgyermekes családapa? Nem. Akkor meg mi ez a beképzeltség, hogy Isten őt nőtlenségre hívja?

A magam konzervatív őskövület nézőpontyábul úgy látom, hogy a papság és a szerzetesség mai teológiájának a kidolgozása elmaradt. Ez maradt el egyébként a "papság évében" is, ezért durrant el érdemi következmények nélkül.

Igen, így valahogy. Kordart ugyan deklaráltan pápahű volt, de amúgy pontosan ez a mentalitás. A "modernista" minősítést pl. konkrétan kedvelte/kedveli valahol a nagyvilágban. Az a nagy előnye, hogy ma már semmit nem jelent, mindenre ráhúzható, és egyházi nyelvben valami rossz dolgot jelöl, amit a X. Piusz elítélt.

Amúgy a vicc az, hogy a jelenlegi bajok egyik fő okát pont X. Piusz reformjai jelentik. Ha nem követelte volna, hogy minden templomba járó katolikus lehetőség szerint jöjjön áldozni, akkor a hívek nagy része a padban maradna, ahogy kb. a XIX. sz. végéig, és senkit nem zavarna, hogy pl. újraházasodottak és más rendezetlen helyzetű egyedek is ott üldögélnek a többiek között.

Ezzel nem azt akarom mondani, hogy baj a rendszeres szentáldozás erőltetése, de hogy X. Piusz válságot is vállaló modern reformer volt, az tuti.

Talán ismered Weöres Sándortól a Birkaiskola c. verset. Ha a modern egyház az, amely mindenkivel egyformán kedves, mindenkire egyformán vigyorog, tök függetlenül attól, hogy akár csak arra hajlandó-e hogy vasárnap fölemelje fenekét, és eljöjjön misére, akkor a Katolikus Egyház neve: Birkaiskola.

Továbbá ha vasárnapi misére jönni akkora érdem, hogy ezzel Krisztus ki is van pipálva az életünkből, és nekünk ne ugasson senki a továbbiakban lopásról, házasságról, meg semmiről, akkor még mindig birkaiskola vagyunk.

Hangsúlyozva, hogy ezekkel a tridentistákkal nincs mit kezdeni, ez az a jelenség, amely teljes joggal bőszíti őket, és engem is.

Dehát jelen vagyok az emberek nyájában: melózom, elmegyek bevásárolni, sportolok is, minden OK. Teszem mindezt egy csomó olyan emberrel, akiknek számos egyéb döntését nem követem, de persze senkit nem ítélek el közülük.

Ha még a templombajárás rossz szokását is levetkőzöm, akkor tökéletes lesz a fölolvadásom a nyájban, és teljesen jó keresztény leszek, nem?

Dodó bácsi! Szerinted vissza kellene építeni az eredeti formájában a Regnum Marianum templomot, vagy jó így minden ahogy van? (Szerintem vissza)!

Ó de szép ez a freskó!

Villányit is árulnak? Mert, nem írják.

Azért annak jóval kisebb volna a személyes érzelmi töltete. Másrészt meg széles körökben világos volna, hogy a Krisztus áldozatát ünneplő közösségben akkor is érdemes részt venni, ha személyesen nem áldozunk. Szóval hogy ekkor sem távozunk üres kézzel.

Mivel afféle templombajáró, tehát eleve másodrendű keresztény vagyok, a Karitászon keresztül eléggé megismertem a társadalom perifériáján lévő embereket. Nézd, nem mondom, hogy nincsenek hiteles gesztusaik, de Krisztus emlékezetének nemzedékről nemzedékre történő átadását nem ők fogják elvégezni. Végképp nem önerőből, saját eszükből, az intézményes egyház figyelmen kívül hagyásával.

Egy szóval: nem. Jézus korában az írástudók nem így gondolkodtak.

Ha nem érzékelted az előző hozzászólásomban az iróniát, akkor leírom a komoly véleményemet.

Elsőrendű keresztény az, aki egy bizonyos konkrét helyzetben tanúságot tesz Krisztusról. Pl. egy hideg vasárnapi reggelen úgy dönt, hogy előmászik az ágyból, és elmegy templomba Krisztusért.

Másodrendű keresztény az, aki ezt nem vállalja. Ettől még keresztény lehet, általánosságban keresheti Krisztust, de ott, a konkrét tanúságtétel helyzetében valami más mellett dönt. Ettől ott, és akkor másodrendűvé válik. Akiről kívülállónak példát kell vennie az nem ő, hanem az, aki elsőrendű keresztény példát adott.

A bónuszban is benne vagyok. Nagyon is!
A klérus nem támogatja az újjáépítést. Ill. az eredetit, azért húzták föl a Zobor hegyit.

Válaszok:
Csomorkany | 2015. december 6. 14:32

A klérus tudtommal azért nem támogatja, mert azon a környéken nem lakik senki. Eközben Budapest tele van olyan soktízezres lakótelepekkel, ahol nincs templom, vagy messze elégtelen a hívek ellátására.

Válaszok:
Sulammit | 2015. december 6. 15:38

Igen ezt mondták. Azt, hogy nem lennének hívek benne.
Azért állítanám vissza az eredetit, hogy mementóul szolgáljon. Ha egy népszerű papot tennének oda, biztos lennének hívek benne. Pl. Gável Henriket. Legfeljebb csak vasár és ünnepnap lennének misék.

Válaszok:
Csomorkany | 2015. december 6. 15:41

Mementóul miért nem elég egy emlékmű, ami már amúgy is ott van?

Azt azért érdemes tudni, hogy eredetileg is mementóul építtette a város a Tanácsköztársaság rémtetteinek emlékére. Pont emiatt robbantották föl. Semmi kifogásom azellen, hogy a Tanácsköztársaság rémtetteire emlékezzünk, de egy templomnak más a funkciója.

Válaszok:
Sulammit | 2015. december 6. 16:57

Azért, mert ez egy csodálatosan szép templom.
Eredeti funkciójában mementóul.

http://www.magyarpatriotak.hu/..

Ezek szerint az altemplom sem lesz feltárva, és nyoma sem lesz a Regnum Marianumnak, nemhogy emlékmű lenne a helyén. .

Akkor sosem fogod valódi, önálló pártnak tekinteni a KDNP-t, - nem is az - mert nem fogja keresztülvinni.

http://www.magyarpatriotak.hu/..

Én pedig nem voltam. Ezt amit neked linkeltem be csak ekkor olvastam.
Szegény Regőczi atya!
És mi van a másik templommal a Normafánál? Amire Mindszenthy bíboros úr az áldását adta. (Arra, hogy hiteles a látomás, erre a pápa is) Erzsébet asszony, Szeretetláng.

Az ellenkezőjét bűnnek tartani azért szabad? Tudom: nem. De ez teljes mértékben a birkaiskola szellemisége.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés