Igenis politizálniuk kell a papoknak

2015. november 4. 13:29

Osztie Zoltán
NOL
Ha befolyásolni akarjuk az eseményeket, akkor meg kell szólalnunk. Máskülönben csak magunkat tehetjük felelőssé, ha nem úgy alakulnak a dolgok az országban, ahogyan helyesnek tartjuk. Interjú.

Feltűnést keltő beszédet mondott a minap az Olasz Kultúrintézetben tartott keresztény konferencián. Kijelentette például, hogy rendkívül sok baj van a papokkal, nem alkalmasak az evangélium hirdetésére. Mire gondolt?

Nem szeretnék általánosítani, hiszen én is pap vagyok. Szép számmal vannak – főleg idősebb – kollégák, akik hősiesen végzik a dolgukat. A gondok akkor kulminálódnak, amikor ők kidőlnek a sorból. Önkritikusan el kell mondanunk, hogy tényleg nagy a baj. Részben ez visszavezethető a paphiányra. A kommunista rendszerben likvidáltak minket, különösen a szerzetesi közösségeket. A személyi veszteségeket még mindig nem tudtuk kiheverni. A bajok másik forrása, hogy azok a fiatalok, akik megkezdik papi hivatásukat, már nem tartoznak a csúcsértelmiséghez. Nem is mernek értelmiségi párbeszédet folytatni, mert nincsenek olyan szinten.

Rossz a képzés?

Nyilván. A képzést át kellene strukturálni, hogy a teológiai ismeretanyag elsajátításán túl a papok felkészültsége megfeleljen a kor igényeinek. Sok körülöttünk a mentálisan sérült ember, a papnövendékeknek speciális pszichológiai képzésre lenne szükségük, hogy a problémáikat képesek legyenek felismerni és kezelni. A gyakorlati képzésre is nagyobb hangsúlyt kellene fektetni. A mesterségbeli tudást csak kiváló mesterek, köztiszteletnek örvendő plébánosok mellett lehet elsajátítani. Megengedhetetlen az is, hogy egy pap ne legyen képes megszólalni, ha mikrofont dugnak az orra alá. Vagy ne tudjon egy cikket megírni... (...)

Ön szerint az átlagember azért nem érzi közel magához az egyházat, mert a papok nem nyilvánítanak véleményt közéleti kérdésekben. Kifejezetten arra kérte a papokat és püspököket, hogy politizáljanak.

Nem szabad bezárkóznunk imádságainkkal a templomba. Ha befolyásolni akarjuk az eseményeket, akkor meg kell szólalnunk. Máskülönben csak magunkat tehetjük felelőssé, ha nem úgy alakulnak a dolgok az országban, ahogyan helyesnek tartjuk. Ha nem foglalunk állást közéleti ügyekben, akkor tovább rontunk az egyház megítélésén, ami így is rendkívül rossz. Igenis politizálni kell.”

 

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 65 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Politizálni kell , mert a nem-politizálás is egyfajta - negatív - politizálás . Ugyanakkor ez igen kényes papi pozíció , mert az evangélium egyetemessége nyitottságot kíván minden politikai irányzat és párt irányába . Nagyon könnyen elkezdenek politikust látni egy politikailag sokat szereplő papban...A pap döntően azért azzal politizál , ha jól vezeti a saját "poliszát" , a plébániáját .

Ha Jézus Krisztus tanítását híven közvetíti, és nem csak a szavaival, hanem az egész életével, akkor már politizált.

Valóban nem illő, ha a pap arról beszél, hogy melyik pártra kívánatos szavazni.

Aki pedig a paptól tudja meg, hogy keresztény emberként melyikre nem helyes szavazni, az meg egyszerűen hülye. Mivel azonban sok a hülye, utóbbiról nem árt, ha beszél a pap.

Válaszok:
szamossy dezső | 2015. november 5. 23:25

Ez szörnyű. Tényleg meg kellene azért nézni, hogy kiket emelnek pozícióba!

Pont erről beszéltél nekem múltkor.

Persze , de a hogyanja nem mindegy . A pap elsősorban az evangélium hirdetésével , tehát indirekt módon politizál . Ez nem zárja ki , hogy - Osztie atya módjára - direktben is megnyilatkozzon , de a profizmus itt is kötelező , tehát nagyon értsen a politikusi szakmához is ...

"„néha”becsúszik egy Fidesz párti-lojális mondat a szószéken."

Mikor voltál utoljára templomba?
1. Nem a szószékről beszél a pap.
2. A felolvasott Evangéliumról, Szentleckéről, v. olvasmányról a mindenkori téma.

Az egyik fix pont a témával kapcsolatban, hogy nem jó, ha egy papnak vesszőparipái vannak. Lehet vesszőparipa akár a házassági erkölcs is: időről időre szóba kell hozni a szószékről, de ha minden prédikációban erről esik szó, az elég fárasztó. Hasonló kockázat van a politizálásban is.

A másik, hogy ha politizál, időnként vállalnia kell népszerűtlen témákat is. Ha pl. fölszólal a FIDESZ mellett, és mondjuk semmit nem említ abból, aminek ellenére teszi, akkor valóban csak egy pártkatona.

Márpedig tetszik, nem tetszik (nekem nagyon nem) a FIDESZ-nek vannak korrupciós ügyei, rendszeresen zsarnokoskodik, és egy csomó fontos társadalompolitikai témában mélyen hallgat (pl. abortusz). A mai divattémában,
a migráns-ügyben is voltak elfogadhatatlan húzásai, pl. az idióta magyar nyelvű plakát-kampány, amivel nyitott.

Ha egy pap úgy mondja el, hogy ő lelkes FIDESZ-szavazó, hogy mindezen témák mindegyikében és következetesen a kormány álláspontját képviseli, elveszítheti a hitelességét.

Ha viszont mindezeket hangoztatja, lehet, hogy szembefordít magával mindenkit. A FIDESZ-szavazókat a kritikák miatt, a nem FIDESZ-szavazókat amiatt, ha mindennek ellenére leszögezi, hogy a FIDESZ-re fog szavazni. Nehéz ügy.

Nem jó, ha a prédikációkat a pártok tematizálják. Egy papnak pont lehetősége van olyan közéleti témákban megnyilvánulnia, amikről a pártok mindegyike szeret hallgatni. Szerintem akkor jár legjobban, ha ilyesmikről beszél.

"„néha”becsúszik egy Fidesz párti-lojális mondat a szószéken."

Ezek bizony tények. Remélem, hogy ritka, mint a fehér holló.
Annál is inkább, mert, mint látható, mindig vannak feljelentgetők, bejelentgetők.
Engem ők háborítanak inkább fel. Mert nem a plébánosának szól, hanem írogat.

Még nem voltam ilyen szentmisén.
Ha olyan helyen laknék, ahol nem tudnék válogatni, hogy melyik templomba járjak, akkor szólnék annak az atyának, akivel problémám van és eszembe sem jutna bármilyen formában ártani neki.

A kutatások szerint, valószínűleg, hogy ilyen feljelentgető "jó keresztények" okozhatták Szent Pál halálát is.

Mert ez a típus nem szól, hanem háta mögött kibeszéli, akár a plébánosát is. Arra van csak bátorsága, hogy jelentgessen.

Nem halálos bűn, hanem árulás!
Szemtől szembe! Egyenesen, ha problémája van.
De, az ilyen jobban szereti a mószerolást.

Nem illetlenség, hanem a szentmisén nem hangozhat el pártpolitikai beszéd. Tilos!
Írtam már neked talán, hogy nem minden katolikus fideszes.
Nem politikai gyújtóbeszédet akarunk hallani a szentmisén, hanem akár jó kis fejmosást, hogy milyenek vagyunk.

A hozzászólásomat dislike-olók valószínűleg

1) vagy nem értették, amit írtam, vagy
2) nem értik, amit Osztie atya itt és máshol is kifejtett a pártpolitizálás és a politizálás közötti különbségről, vagy
3) egyszerűen liberábolsevisták, akik sem Osztie atyával sem velem nem tudnak egyetérteni:)

Lelkük rajta. Mert nekik is van, ha nem is akarnak tudni róla.

Ahogyan te sem tudod, csak elképzeled.

Nem jó választ adtam azt hiszem.

Nem írtam azt, hogy biztos úgy is történt.
Erősen tudok elképzelni valamit, bármit az igaz.
És mindkettő elképzelhető, de, ha ismered az emberi természetet, akkor tudhatnád, hogy az előbbi a valószínűbb.

Képzelgés? Hamisítás?
Nem kerülte el valami a figyelmedet?
"A felháborodott és kegyeletében sértett olvasótól elnézést kérek, és erre kész lennék személyesen is, keressen meg engem elérhetőségeinken."

Vagyis nem kereste meg. Sem az illető atyát, sem a plébánosát. Az ilyen ember gyáva ahhoz, hogy ezt megtegye. Csak addig jut el a kritikája, hogy anonym módon jelezze a történteket, de még véletlenül sem annak aki ezt orvosolni tudná, akire ez tartozik.

Naná, hogy nem látta senki. Már aki életben akar maradni.
A ebben az esetben nem volt semmiféle vitás ügy.
Az ember a saját papjának nyugodtan elmondhat mindent. Kritikát is. Én elmerem.

Ha a családjában nincs valami rendben akár a gyerekeit is kibeszéli egy újságírónak?

Mi Krisztusban testvérei vagyunk egymásnak!!!

Hámondjukazér... Egy direkt pártpolitikai megnyilvánulás miatt a sajtóhoz rohanni az komoly szegénységi bizonyítvány egy hívőről. Sulammitnak tökigaza van.

Nehogymár a szólásszabadság alkotmányos jogának akár ízlésed ellenére való gyakorlását rendőrségi vagy ügyészségi ügyekhez hasonlítsd! Te szoktál jönni a komenizmussal, de ez olyan komenista reflex volt a részedről, hogy csak na!

Csak annyit írtál, hogy ha valaki nem fut a sajtóhoz egy szerinte kártékony prédikáció miatt, az ugyanolyan, mint ha nem fordul rendőrséghez mondjuk egy családon belüli erőszak miatt.

Illetve ha valaki - mint Sulammit - elítéli azt, aki négyszemközti észrevétel nélkül a sajtóhoz fut, az ugyanolyan, mint ha valaki más elítéli azt, aki a családi bűncselekmény miatt rendőrségre megy.

Szóval igenis fölállítottál egy világos komcsi párhuzamot.

Szerintem meg többek között az is alkotmányos jogait gyakorolja, aki nem fordul a sajtóhoz, ellenben bűncselekményt pártol az, aki a tudomására jutott bűncselekmény miatt nem fordul rendőrhöz.

Amivel itt nyomulsz, az Gipsz Jakab névtelen följelentő apoteózisa. Nem azzal van bajunk, amit Gipsz Jakab csinál: hogy a sajtóhoz fordul, hanem ami nem csinál. Nem vállalja a véleményét a plébánisa előtt. Mert ki tudja mi lesz, jön a mándruc, az inkvizíció vagy az AVH. Amikor ezt a hozzáállást igazolni próbálod, magát a kádári világot igazolod.

A görög katolikusok? Most vicceltél, v. komolyan gondoltad?

Gondoltam, hogy ebbe belekötsz. Nem olyasfajta családon belüli problémára gondoltam, ami a rendőrség, bíróság, stb. hatáskörébe tartozik.
Ezt már nem volt időm kifejteni.

Miért volt kártékony? Kinek ártott vele?
Nyilván örült az atya, - mint sokgyerekes családból jött, - hogy egy kormány tesz is a családokért, nem csak szólamokat hangoztat.

Az a kártékony, amit ez a mószerolásban hívő csinált.

Egy hívőtől nem ezt várja az ember. Ez besúgói viselkedés.

Hadd idézzek neked Szent Benedek Regulájából. 28. fejezet
"Egy vagy két ízben NÉGYSZEMKÖZT intsék meg, dékánjaik, Mt 18,15. Ha nem javul meg, dorgálják meg nyíltan mindenki előtt...imádkozzon érte maga is, imádkozzanak a testvérek is."

Igen jó, ha gyakorolja a szólásszabadsághoz való alkotmányos jogát.
És ennek jegyében beszélje meg az illető pappal a dolgot.
De könnyebb volt neki, a papot, a plébánost megkerülnie és panasszal élni egy újságnak, ahonnan biztos "segítséget" kaphatott.

Te szeretted azt a felállást, hogy hazajöttél a munkából és a feleséged azzal várt, hogy csinálj már valamit azzal a gyerekkel, mert már nem bír vele.
Az ajtóban!
Ez a feleség, már nem bírt a gyerekkel, vagyis próbálkozott "bírni vele", de te mégis úgy érezhetted, hogy rá lettél uszítva a gyerekedre.
Te vagy a mumus, mert ő gyenge a fegyelmezéshez.
Itt a "ráuszításra" teszem a hangsúlyt.

Vagyis ráuszította, rászabadította az újságot, a nagyobb nyilvánosságot erre az atyára.

Azt hittem, hogy az fog hatni rád, ahogyan a plébános kezelte ezt az ügyet.
De nem! Kár.

Csakhogy a feleség számtalanszor szólhatott a férjének és nem mindjárt hozzátok fordult.
Egy idő után, persze, hogy tanácsot kér, vagy legalábbis elsírja a bánatát, mert tehetetlen.

Azért veszi zokon, mert érzi, hogy bűnös.
Ezt játékszenvedélynek hívjuk, és pszichológusért kiállt. Magától nem igen tud meggyógyulni, mert beteg. Szenvedélybeteg.
Kár, hogy a szenvedélye nem a felesége.

"Annyira vérforraló, hogy testi épség veszélyeztetése során sem lépnek valamit (rendőrség/ vagy maguk beolvasnak az illetőnek)."

Talán azért, mert sorozatosan jártak már úgy, hogy kimennek, és mikor szólni vagy bármit akarnának tenni, a feleség vagy olyasmi a férfi védelmére kell.
Vagy kibékülnek akkorra és a rendőröket szidják, mind a ketten.
A férfiak szeretnek fogadkozni vagy megfenyegetik a nőt, a továbbiak folytatása esetén.
Ezért ódzkodnak beleavatkozni a családi "eseményekbe".

Erre nincs bizonyítékod. Egy hívő nem hívők.
"Tehát nem tudod, csak elképzelted. És mivel erősen sikerült az elképzelés, hát akkor biztos úgy is történt."

A bencés Regula 1500 éves. És mindenkor "ízléses" a rá való hivatkozás.
Amennyiben annyiban. Vagyis pláne.

Mert a hívekhez beszélt. Az ott jelenlevő híveihez és nem egy újságnak adott interjút.
Azon kívül ez a XY nem a templomi közösséget képviseltem csak a saját véleményét, vagyis pejoretíve jelent meg a nyilvánosság előtt.

Azzal nem tud, mert "mondj el egy tized Rózsafüzért"
nem lehet ok a rohangálásra.

Közelről??? :) Tudod, hogy hánynál voltam tanú?
Hányszor mentem a rendőrségre, bíróságra? Sokszor.
Már nevet a család ezen.

Tudom, mert én sem vagyok az, mert bizony voltam áldozat nem egyszer.

Ebben egyetértek. És Gusztáv fel is hozta az amerikai példát, jogrendet. Nagyon jónak találtam.
Ha csak megfenyegeti a feleségét, már megbüntetik.
A tettlegességig még el sem juthat.
Nálunk igen sok a bántalmazott nő.

Részének része, de nem a hívők.

Csudát. Azt, jeleztem, hogy még akkor is tartsuk be a fokozatokat, ha a pap a fölérendelt.
Szóljon négyszemközt. Nálunk nincs demokrácia. Hierarchia van. Ezt a plébános válaszából is jól láthattad.

Jó. A nyilvánossághoz. De akkor is! Ne hidd már, hogy te győztél! :)

Hanem milyen? Te milyet szoktál kapni?
Nincs kukoricán térdepeltetés, ha ilyesmire céloztál.
Na jó van még valamelyik litánia. Slussz!

Egyszer volt egy riport, amiben bemutatták a rendőrök egy estéjét, Kőbányán. Kihívták őket asszonyverés indokával. A végén majdnem őket verték meg. A pár pedig kibékült.
És persze olyan is van, amiről te beszélsz.

4. Mert azok nagyon bűnös emberek én pedig csak egy kis ártatlan hibázó vagyok. :)

folyt. köv.

3. Igazad van! Nem győztél, de nekem volt igazam.

Jóvátételnek hívják amit kapunk, és nem büntetésnek.
Vagyis nem kell szigorúnak lennie egy gyóntatónak.

Igen gondos, mert azt kapom, amit megérdemlek.
Egyébként nem szoktunk arról beszélni, hogy milyen penitenciát kapunk. Úgyhogy nem tudok arról, hogy más mit szokott kapni.

Ezzel azt mered állítani, hogy az én gyóntatóm, nem "szigorú (ez igaz) /gondos/kreatív"?
De igenis gondos, különben nem hozzá járnék.

De mit mond a törvény?
Egy családi perpatvar bonyolult. Talán könnyebb lenne, ha nem a bántalmazott mentegetné a férjét a rendőrökkel szemben.
Nyilván számtalan példa van az ellenkezőjére is.
Tudok ilyen esetről is.

A mandin is volt erre egy bejátszás.
Néger fiatalokkal szembeni eljárás.

Ez így is van. Amiben "sáros" vagyok olyan penitenciát kapok. Ezért írtam, azt amit.

Nem tudom, hogy mit mond a törvény, azért kérdeztelek.

A korrupció bonyolultabb. Az a sok papírmunka, szövevényes szálak. Erre is gondoltam, amikor a rendőri munkát nagyra és sokoldalúnak tartottam.

1. Ez igaz, de nem biztos, hogy a családja egyetért vele, és az is csak feltételezés, hogy nem egyedül ment.
"Tehát nem tudod, csak elképzelted. És mivel erősen sikerült az elképzelés, hát akkor biztos úgy is történt." Csak, hogy egy klasszikust idézzek! :)

2. Ez igaz, hogy nem dékán-szerzetes a viszony, de ilyennek kell lennie a hívő magatartásának is. Vagyis be kell tartani. Be kellene.
Azért hoztam fel példaként. Szent Benedek, - akinek holnap lesz az ünnepe - Regulájában a Szentírásra hagyatkozik.
"Ha testvéred megbántott, menj és figyelmeztesd négyszemközt. Ha hallgat rád, megnyered testvéredet. Ha nem hallgat rád, vigyél magaddal egy vagy másik két embert, hogy két vagy három tanú bizonyítsa a dolgot. Ha ezekre sem hallgat, jelentsd az EGYHÁZNAK. Ha az EGYHÁZRA sem hallgat, vedd úgy, mintha pogány volna vagy vámos." Mt 18,15-18

4. Igen vannak. Elhiszem, hogy tudsz.
Pl. Loyolai Szent Ignác Lelkigyakorlatok c. könyvét nagyon jól lehet alkalmazni a megjavulásunkra (az enyémre gondoltam).
A jezsuiták élen járnak a lelkigyakorlatok alkalmazásában.
Magam is többször voltam Leányfalun a Szent Gellért Lelkigyakorlatos Házban.

Van olyan is, hogy Lelki tükör. Na az is egy kemény önismereti, lelkiismereti vizsgálat.
Kempis Tamás, Krisztus követése c. könyve is jó kis penitencia, de a gyónásra is felkészítenek amiket felsoroltam neked.

Sokan mennek bármilyen okból család nélkül templomba.

Idéztem a Szentírást.
Nem kell, hogy megfedje, elég, ha észrevételezi, (szól) hogy ezt azért nem kellene.
A lényeg, hogy neki és négyszemközt tegye. Megteheti a hívő is. Sokszor meg is teszik. Ha nem meri, lehet szólni az Egyháztanács egyik tagjának is. Vagy a plébánosnak.

Ebben akkor is egyetértettem veled, csak, a személyes példámat hoztam fel. Ha tisztában van az ember és jól fel is készül, akkor én említem meg ezeket a lelkiismereti dolgokat.
Én gyónok pl. Kempis Tamás könyve szerint, azt idézve, hogy itt és itt vétkeztem.
Vagyis én is lehetek kreatív! És az is vagyok. :)

es az megengedheto, hogy egy-egy politikus/politikai part vallas(ok) ellen agitaljon?
Amilyen az adjonisten...

Válaszok:
Sulammit | 2015. november 23. 17:15

Tulajdonképpen azon kéne csodálkoznunk, hogy a katolikus egyház, vagy bármelyik üldözést szenvedő nem prédikál folyamatosan a szocik ellen.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés