Aktuális bűneink

2015. október 28. 15:14

Kóczián Mária
Talita
Jó lenne megérteni, megélni, hogy a kereszténység nem a bűntudat vallása, hanem a kegyelemé, és mindenkinek jobb, hogyha az aktuális bűnök elkövetése helyett aktuálisan szeret.

„Miért olyan fontos ez a két mondat? Mert rámutat hitünk középpontjára, legfontosabb tanítására, amit mindannyian ismerünk, és a szeretet parancsának nevezünk. Azonban ritkán gondolunk arra, és még ritkábban éljük meg, hogy a szeretet olyan érzés, amelyet hitelesen cselekvésre váltani kizárólag a jelenben lehet. Csak az a szeretet »számít«, amit éppen most adok, csak az az odafigyelés, gondoskodás »ér«, amit akkor, ott és annak adok meg, akinek akkor és ott szüksége van rá.

Vannak bűneink, meglehetősen komolyak is, amelyeket valamikor régen elkövettünk, s amelyeket, ki-ki felekezete szerint megpróbál letenni. És igen, fontos lehet ezekre visszatekinteni, de közben az a legfontosabb, hogy itt és most hogyan cselekszünk, hogy növekedtünk-e valóban Jézussal, vagy pedig éppen ebben a pillanatban generáljuk újabb bűnlajstromainkat. Ha egyáltalán tudatában vagyunk aktuális bűneinknek. És úgy látom, hogy azok, akik sokat rágódnak régebbi bűneiken, sokkal, de sokkal gyakrabban hanyagolják el a jelenben azokat az embereket, akik itt és most vannak rájuk bízva...

Jó lenne megérteni, megélni, hogy a kereszténység nem a bűntudat vallása, hanem a kegyelemé, és mindenkinek jobb, hogyha az aktuális bűnök elkövetése helyett aktuálisan szeret. Ezt csak úgy lehet megtenni, ha a figyelmünk nem önmagunkra irányul, hanem Istenre. Merthogy régi bűneik ápolása, bűntudatunk dédelgetése valójában önzés, amikor magunkra összpontosítunk, nem Jézusra és azokra, akiket Ő elénk ad: házastársra, társra, gyerekekre, rokonokra, barátokra, ismerősökre, munkatársakra, az emberekre, akik szemben ülnek velünk a metrón vagy akikkel egy boltban vásárlunk.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 16 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Bűntudata csak annak lehet, akinek van lelkiismerete.
Gond azokkal van, akiknek nincs....

Szeretni a "legközelebbit" kell. Helyesen fordítva ezt jelenti a "felebarát"-szó. Vö. olasz "il prossimo", német "der Nächste".

Ha szeretni tudod azt, aki legközelebb van hozzád, minden nap fölbosszant és megzavar, leleplezi a bűneidet meg minden, akkor hitelesen mondhatod, hogy szereted az élmény szinten legtávolabbit is, Istent, akit a Biblia szavával "még soha senki nem látott".

Ami Fletót és a migránsokat illeti, szeretetemet hitelesen kifejezhetem egy imádsággal, hogy térjenek meg Jézus Krisztus egyedül üdvözítő hitére. De még elég sok ember van, aki kb. ugyanolyan távolságra (2-3 kézfogás) van tőlem, mint a Fletó, ezért túl sűrűn nem mondhatom el ezt az imádságot. Mondjuk csak annyiszor, ahányszor fölbosszant.

Próbáltad már? Volt egy rádióműsor, a címe a "második mérföld". A Mt 5,41-re utalt: "Ha pedig valaki egy mérföldnyi útra kényszerít, menj vele kettőre."

Anno egy római katonának joga volt ahhoz, hogy elcsípjen egy zsidó bennszülöttet, és pontosan egy mérföld hosszan cipeltesse a málháját. Ha megvolt az egy mérföld, a zsidó ledobta a cuccost, és joga volt otthagyni a katonát. A katona kiröhögte, a zsidó gyűlölködött, mindenki ment a dolgára.

Jézus aszongya, ne dobjuk le a cuccost. Vigyük még egy mérföldön át. És most képzeld el a katona arcát!

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés