Sokat nevetünk Zrínyin

2015. október 27. 13:42

Nényei Pál
Vasárnapi Hírek
Van egyfajta sztereotípia, miszerint az egyházi iskolák konzervatív, szigorú, a múltban megkövült helyek, miközben a Piarista Gimnázium ma az egyik legszabadabb szellemű iskola. Interjú.

Sok olyan diák van, aki mire bekerül a gimnáziumba, már utálja az irodalmat?

Vannak olyanok is. De azt nem mondom, hogy az irodalmat utálják, inkább a tantárgyat. Mert a kettő nem ugyanaz. Az a fajta tudományoskodó beszédmód, amivel mostanában az irodalomról beszélünk, nem segít abban, hogy egy bizonytalankodó fiatal közel kerüljön az irodalomhoz. Egy irodalomtudományos szakzsargont nem használó olvasó képtelen átverekedni magát ezeken a blikkfangos mondatokon – amik közül sajnos sok van a tankönyvekben is. A másik probléma, hogy a társadalomban sincs nagy respektje a bölcsészetnek, a „magyarnak”; eszerint a bölcsészettudományok fölöslegesek, és aki bölcsész, abból McDonald’s-eladó lesz. Tehát a magyartanárnak többszörösen is szembeszélben kell haladnia, erre utal a cím is: Az irodalom visszavág. Elkezdték sokan ütni az irodalmat, hogy mellékes, nem fontos, fölösleges. Ez a könyv erre a támadásra akar válaszolni. Ha megkérdezem a diákokat, hogy szerintük miért kell irodalmat tanulni, azt szokták válaszolni: mert fontos az általános műveltség. Ez borzasztó! Mi az az általános műveltség? Irodalommal azért kell foglalkozni, mert a legfontosabb, legemberibb dolog. A műveltség nem a cél, az csak a járulékos haszon. (...) 

Önnek nagyobb szabadsága van ma egy egyházi iskolában, mint egy államiban lenne?

Nem tanítottam még állami iskolában, de úgy sejtem, igen. Van egyfajta sztereotípia, miszerint az egyházi iskolák konzervatív, szigorú, a múltban megkövült helyek, miközben a Piarista Gimnázium ma az egyik legszabadabb szellemű iskola. Néha egyenesen úgy érzem, hogy a tanári kar szabadabban is gondolkodik, mint a diákság. A diákok gyakran olyan hagyományos tanítási módszereket várnak el a tanároktól, amit mi már nem feltétlenül szeretnénk megadni nekik. Persze, mert mire ide kerülnek, kialakult képük van arról, hogy milyennek kell lennie egy iskolának.

Mégis részt vett egy állami fenntartású iskolákban használatos kísérleti tankönyv fejlesztésében.

Valóban, amikor kikerültek az első mintaoldalak, nagy felhördülés is volt ezzel kapcsolatban. Amikor egy irodalmi esten bevallottam, hogy részt vettem egy kísérleti tankönyv fejlesztésében, sokan teljesen lefagytak. Szerintem sokkal jobban viselték volna, ha azt mondom: homoszexuális vagyok. Tudom, hogy a támadásoknak leginkább politikai oka volt, mint szakmai. Nem volt egyszerű ügy, ahogy ezek a könyvek születtek. Egyébként a most megjelenő könyv éppen abból a frusztrációból született, hogy amit én bele szerettem volna írni a tankönyvbe, abból egy csomó minden nem fért bele.”

 

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 30 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Hát, a századelőn azt mondták, hogy az nem biztos, hogy egy piarista tanár hisz a Szentháromságban, de hogy nagy magyar, ahhoz kétség sem férhet!

Mondjuk nem dicséretnek tartom...

Válaszok:
Sulammit | 2015. október 28. 10:43

A múltszázadelődre gondoltál ugye? És kik mondták?
Sík Sándor, Lukács László, Jelenits István - az utóbbi kettő még él és aktív, mit szólna ehhez?

Válaszok:
Csomorkany | 2015. október 28. 11:00

Ahogy említettem, nem dicséretnek szántam. Szerény meglátásom szerint ha az emlegetett nemzeti hősök politikáját nem ellensúlyozta volna a katolikus Habsburg-barátság, akkor ma kb. ott tartanánk, mint Szerbia, az ország közepéről a XIX. században kivert törökkel. Mármint ott tartana az a valószínűleg nem magyar nyelvű népesség, amely ebben az esetben megélte volna a XXI. századot.

Persze, nagyjából a XIX.-XX. század fordulójáról olvastam valahol ezt a megállapítást. Nem ők mondták, róluk mondták.

Válaszok:
Sulammit | 2015. október 28. 14:11

Értettem, hogy nem ők mondták, hanem róluk, pont ezért kérdeztem, hogy a ma is élők, mit szólnak ehhez?
Mert elég dehonesztáló.
Azt is szokták mondani, - manapság - hogy akik elvégzik a teológiát, kispapok, v. világiak, jó, ha a végére még hisznek Istenben.
Ezt a szigorúan tudományos Biblia értelmezés miatt mondják.

Válaszok:
Csomorkany | 2015. október 28. 17:13

Szerintem vállat vonnak és vigyorognak rajta. Én ezt tenném, ha ilyesmit hallanék az ükapámról. Ez nem a piaristákról szól elsősorban, hanem a boldog békeidőkről.

Válaszok:
Sulammit | 2015. október 28. 17:55

"Boldog békeidők"??? Amikor a piaristák nem hittek a Szentháromságban?
Ahogy ismerem Lukács atyát NEM! "vállat vonnak és vigyorognak rajta."
Egy dogmatikus???

Válaszok:
Csomorkany | 2015. október 28. 18:26

Így nevezték. Én azért remélem, hogy Lukács atyának van humorérzéke. Most mit botránkozzunk rég meghalt emberek vallási véleményein? De az biztos, hogy a komoly keresztény tanításnak hatalmas deficitje volt akkoriban.

Válaszok:
Sulammit | 2015. október 28. 19:07

Azért nem gondolom, mert Lukács atya, amikor csak kiejti Jézus nevét és a Szentlélek lehívásánál is, elcsuklik a hangja, könnyes lesz a szeme.

Válaszok:
Csomorkany | 2015. október 28. 21:17

1848 azért kellett, hogy legyen magyar kormány Pesten. A szabadságharc idejére minden félrecsúszott, nem véletlenül őrült meg az amúgy katolikus Széchenyi.

A helyzet az, hogy 1848 tavaszán annyi még maradt Széchenyi tekintélyéből, hogy a magyar politikai elit belássa: a Habsburg nagyhatalom védőernyőt jelent Magyarország számára. Azután nyáron jött az osztrák követelés, hogy a magyar forradalmi kormány járuljon hozzá az itáliai forradalom leveréséhez. Innentől őrjítő sorsszerűséggel történtek a dolgok. Magyarország háborús konfliktusba keveredett lényegében mindenkivel, akikkel az I. világháborúban is harcban álltunk, azzal súlyosbítva, hogy Bécs az ellenségeinket szervezte. Átéltük Trianon főpróbáját.

Ami nem volt sorsszerű, az Haynau vérengzése volt a végén. Ha az elmarad, talán más kiegyezést lehetett volna kötni. De nem maradt el. Viszont ez nem változtat a Habsburgok azon "eredendő erényén", hogy ők verték ki a törököt Magyarországról. Nélkülük Mohács után mára semmiféle magyar államiság nem volna.

De azért gondolom, találkozott már olyan emberekkel, akik nem így vannak ezzel.

Válaszok:
Sulammit | 2015. október 29. 10:13

Nem erről beszélünk, - "emberekkel" - hanem piarista tanárokról. Ezt a példát hoztad fel.

Válaszok:
Csomorkany | 2015. október 29. 10:33

Miért, ők nem emberek? Na jó, most tényleg csak vicceltem, de úgy alapvetően értelmetlenség mások vélt hitetlenségén botránkozni. Kizártnak tartom, hogy Lukács László elkövesse ezt a hibát.

Válaszok:
Sulammit | 2015. október 29. 11:16

Hol volt itt felekezeti vita? Katolikusként idéztem egy gúnyos mondást a XIX. sz. végi katolikus piarista szerzetesekről.

Az azonban tény, hogy a felekezetválasztás Magyarországon nagyhatalomválasztást is jelentett. A reformátusok törökbarátok voltak, a katolikusok Habsburgbarátok. Nagyjából Zrínyitől ill. a Vasvári békétől kezdve jelent meg egy Habsburg-ellenes nemzeti katolikus vonal, de ők meg franciabarátok voltak. Mindenesetre így állt föl egy nagyjából reformátusokból álló hadsereg a katolikus Rákóczi Ferenc vezérlete alatt. Csak szegény Esze Tamást csapták agyon felekezeti okokból.

Egy katolikusnak nem illik a magyar nemzet egységét a Szentháromság elé helyeznie. De egy reformátusnak sem. Most micsinyájjak, ha egyszer a mondás, ami megmaradt az emlékezetemben, a reformátusokat nem említette?

Mondjuk az interjúból nem derül ki, mi a nevetés tárgya. Amennyire tudom, az első fönnmaradt magyar vicc is Zrínyitől származik:

Egy embert visz az ördög a pokolba. Mondja neki a cimborája:
- Na, koma, neked ennél rosszabb már nem is lehetne!
- Hogyis ne lehetne? Most engem visz az ördög a hátán. De vihetném én is az ördögöt!

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés