Most már semmi sem szabhat határt

2015. október 15. 17:40

Ahhoz, hogy igazán tudjak alkotni, először el kellett engednem a bizonyos gondolatokat, hogy milyen játszóhelyek vannak, kinek mi a véleménye rólam és ezek alapján milyen lehetőségeim vannak. Interjú.

2015. október 15. 17:40
Grecsó Zoltán
Színház.hu

Hogy haladtok a munkával?

 
Kicsit rágörcsöltem az alkotásra az utóbbi időben. Amikor azt érzed, nem elég jót csinálnod, muszáj eladhatónak is lennie, hirtelen olyan, mintha kikerülnél az alkotói folyamatból, és a felszínen lavíroznál. Egy értelmes gondolatom nem volt, csak izgultam, hogy megfeleljek az »elvárásoknak«. Ezt úgy hívják, hogy görcs. Így aztán nagyon elhúztam a Faun próbafolyamatát és egy időre talán még azt is elfelejtettem, miért fogtam bele. Szerencsére időközben sikerült legyőzni a görcsöt, helyükre kerültek a dolgok, mert tudatosítottam magamban, hogy ez »csak« játék. Mindenki tudja, hogy egy független alkotó tényleg csak azért dolgozik, mert szereti azt, amit csinál. Megélni belőle nem fog. Akkor viszont valóban élvezzem, ez a cél. És remélem, ez előadáson látszani is fog.
 
Szomorú, hogy ezt kell tudomásul vennie egy alkotónak.
 
De közben sokat segít az elengedésben. Fontos tanulnivaló az ember életében, akár egy ilyen Faun történetben is, hogy úgy lehet szeretni, ha az ember elenged. Ez alapvető üzenete lehet a Faunnak és nekem is a munkában. Ahhoz, hogy igazán tudjak alkotni, először el kellett engednem a bizonyos gondolatokat, hogy milyen játszóhelyek vannak, kinek mi a véleménye rólam és ezek alapján milyen lehetőségeim vannak. Ezek nem lehetnek fontosak. Természetes, hogy ezek a kérdések megfogalmazódnak 5 évvel azután, hogy koreografálni kezdtem, de az a dolgom, hogy minél gyorsabban átrágjam magam ezeken, és függetleníteni tudjam magam a külső tényezőktől. Most már szabadok vagyunk, mert most már semmi nem szabhat határt.
 
De akkor miből élsz?
 


Szerencsére sok diákom van. Az amatőr oktatás egyébként is hálás műfaj. Bár most már a Táncművészeti Főiskolán meg a Színművészeti Egyetemen is tanítok. Iszonyatosan sok energiát és szeretetet kapok vissza a növendékektől. Azt gondolom, sokat segített az amatőrökkel végzett munka abban, hogy jó tanár lehessek a professzionális közegben is, hogy az óráim mindig élvezhetőek legyenek és domináljon a humor, a jókedv. Ugyanolyan dolog ez, mint amiről az alkotási folyamat kapcsán beszéltem. Ha a tanítványaim keserű szájízzel jönnek az órára, és ott rosszul érzik magukat, nem lehet gyümölcsöző a kapcsolat. Mindig azt szoktam mondani, ha valamit rossz csinálni, azt rossz nézni is. A mozgás, a tánc élvezetét épp olyan feladatom megtanítani, mint hogy a térdüket, a kezüket, a fejüket hogyan kell használni.
az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Kapcsolódó cikkek

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Ezek is érdekelhetik