Elrettentés

Szeptember 15-től letartóztatás és kiutasítás várhat a határsértőkre – enyhül a nyomás?

2015. szeptember 9. 14:02
Szeptember 15-én lép hatályba az illegális határátlépéssel kapcsolatos több jogszabályváltozás. Sokakban jogosan merült fel a kérdés: miért büntetjük szabadságvesztéssel, ami eddig csak szabálysértés volt, és miért nem elég a kiutasítás, mint büntetés? A Mandiner.jog összefoglalja, mi vár az illegális határátlépőkre, és a változások miért riaszthatják el azokat a határsértőket, akiknek nincs esélye a menekültstátusz megszerzésére.

Mint az már korábban ismertté vált, a kormány a fizikai határzár mellett úgymond „jogi határzár” kialakítását határozta el és ennek érdekében a belügyminiszter az érintett jogszabályokat módosító törvényjavaslat-csomagot nyújtott be, amit az Országgyűlés elfogadott. Szükséges azonban valamit pontosítani: a határokat eddig is védte a jog, amennyiben például a tiltott határátlépést szabálysértésként szankcionálta. Amiről itt szó van, az az, hogy a jogszabályok szigorításával kívánnak olyan jogi környezetet teremteni, amely a jogellenes magatartástól valóban elrettenti a potenciális határsértőt – elvégre a szabálysértési és büntetőjog valódi célja éppen ez. Felmerül azonban a kérdés, hogy a választott eszközök megfelelőek-e erre, illetve hogy a csomag egyes részei pontosan mire szolgálnak.

A módosítások keretében kibővítik a Büntető Törvénykönyv Közigazgatás rendje elleni bűncselekmények című fejezetét újabb szakaszokkal, amelyek közül az egyik bűncselekménnyé minősíti a tiltott határátlépést. Illetve ezt is pontosítanunk kell: a határzárral védett szakaszon való jogosulatlan átlépés válik bűncselekménnyé. Ezzel párhuzamosan külön tényállás lesz a határzár megrongálása és az építésének akadályozása, továbbá az illegális bevándorlók kiutasítását is megkönnyíti a módosítás.

Mindez viszont felvet néhány további adekvát kérdést: Miért érdekelt Magyarország az e bűncselekményt elkövetők bebörtönzésében, azaz hónapokig, évekig adófizetői pénzen történő eltartásukban? Egyáltalán miért szükséges szabadságvesztéssel sújtani egy olyan cselekmény elkövetőit, ami korábban csak szabálysértés volt, miért nem elegendő büntetés a Btk. 59. § szerinti kiutasítás? Mellesleg a menekültstátuszra nem jogosult illegális bevándorlók közigazgatási eljárásban történő kiutasítására akkor is lehetőség van, ha egyébként nem rónak a terhükre bűncselekményt, a menekültstátuszra jogosultakat viszont akkor sem lehet kiutasítani, ha jogerősen elítélik őket.

Letöltendő vagy felfüggesztett a kiutasítás mellé?

A tömeges bebörtönzések kérdésére az a válasz, hogy a gyakorlatban a jelzett bűncselekményért aligha kap majd bárki is letöltendő szabadságvesztést büntetlen előélettel. Erről árulkodik az is, hogy míg eddig csak a két évnél nem hosszabb szabadságvesztést lehetett felfüggeszteni, a Btk. friss módosítása kivételt tesz a az új bűncselekmények esetén, ezeknél ugyanis az öt évet meg nem haladó szabadságvesztés is felfüggeszthető lesz.

De miért is nem elég szankciónak a kiutasítás, minek kell ehhez egyáltalán szabadságvesztést hozzárendelni? Erre a kérdésre egyrészt a felfüggesztett szabadságvesztés kiszabásának további új szabályaiból, másrészt a büntető-eljárásjogból kaphatunk választ. Azon bűncselekmények esetében tudniillik, amelyek nem büntethetők szabadságvesztéssel (pl. magántitok megsértése), a gyanúsítottat nem lehet őrizetbe venni, illetve előzetes letartóztatásba helyezni. Azzal tehát, hogy a déli határon való átjutás börtönnel büntethetővé válik, a jogalkotó olyan helyzetet teremt, hogy az onnan érkezőket a hatóságok automatikusan őrizetbe is vehetik, illetve aztán előzetes letartóztatásba helyeztethetik, ami fajsúlyos eszköz a kormány kezében a folyamatok kontroll alatt tartásához. Mellesleg a büntetőeljárásról szóló törvényt úgy változtatják meg, hogy az előzetes letartóztatás menekülttáborban is végrehajtható.

Másfelől a módosítások hatékony változásokat eszközöltek a tekintetben is, hogy a kiutasítottak ne térjenek vissza Magyarországra. Akit ugyanis felfüggesztett büntetéssel együtt utasítanak ki, annak azonnal le kell ülnie a büntetést, ha a kiutasítás időtartama alatt Magyarországra visszatér.

Elrettentés minden eszközzel

Első pillantásra az is furcsa, hogy míg korábban a déli határ illegális átlépése szabálysértés volt, most nem a bűncselekmények enyhébb fokozatára léptették elő, azaz vétséggé, hanem rögtön bűntett lett. A magyarázatot könnyen megkapjuk, ha megvizsgáljuk, mi is a fő különbség bűncselekmények két típusa között: „A szabadságvesztés büntetés végrehajtási fokozata fogház, ha azt vétség miatt szabták ki (…) A szabadságvesztés büntetés végrehajtási fokozata börtön, ha azt bűntett miatt szabták ki”. Az előterjesztő tehát azt szerette volna, ha azon határsértők esetében, akiket végül mégis letöltendő szabadságvesztésre ítélnek, nem fogházban, hanem börtönben kerülne sor a büntetés letöltésére.

A bűntetti minősítésen túl szembetűnő a büntetési tétel nagysága is. A „gyodán”, illetve a kerítésen keresztül történő puszta átkelésért akár 3 év szabadságvesztés is kiszabható lesz, a határzár megrongálása pedig egytől öt évig terjedő szabadságvesztéssel lesz sújtható. Könnyen belátható, hogy a két cselekmény aligha választható el egymástól, főleg, ha készen lesz a kerítés. Ha az átjutni szándékozó migráns nem talál egy már korábban vágott rést, kénytelen lesz az első bűncselekmény elkövetése érdekében a másikat is elkövetni, ráadásul vele lévő társai pszichikai bűnsegédként azonos büntetési tételek vonatkoznak. Az így megállapítható halmazati büntetés felső határa nem kevesebb, mint hét és fél év. Csak összehasonlításképpen: népirtás előkészületéért legfeljebb nyolc évet lehet kapni.

A büntetett előélet fenyegető árnya

A kormányoldal kommunikációjában helyet kapott a kriminalizáció oldalán az az érv is, miszerint a menekültstátuszra nem jogosult migránsok számára elrettentő lehet, hogy büntetett előélettel aligha kaphatnak bevándorlási engedélyt az EU területén. Itt meg kell említenünk, hogy a kiutasítás büntetés kiszabása önmagában, szabadságvesztésre ítélés nélkül is büntetett előéletet eredményez (viszont, mint fent említettük, nem lehetne őrizetbe venni az elkövetőt, ha nem lenne szabadságvesztéssel fenyegetve).

Más kérdés, hogy megállja-e a helyét az az állítás, miszerint priusszal nem lehet letelepedni az EU-ban. A magyar jogban valóban akadálya a letelepedési engedély megszerzésének a büntetett előélet, a menedékkérésnek azonban nem feltétele a büntetlenség (a háborús, az emberiesség elleni, illetve a súlyos köztörvényes bűncselekmények kivételével) – tehát az új intézkedés elsősorban azokat az illegális gazdasági bevándorlókat riaszthatja el a magyarországi határsértéstől, akiknek nincs esélyük, hogy menekültstátuszt kapjanak az EU-ban.

Összesen 66 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

A „menedékkérésnek azonban nem feltétele a büntetlenség” állítás nem valós.

1951. évi Genfi Egyezmény I. Fejezet 1. cikk

F. Az Egyezmény rendelkezései nem alkalmazhatók az olyan személyre, akiről alapos okkal feltételezhető, hogy

a) Béke elleni, háborús-, vagy emberiség elleni, az ilyen bűncselekményekről rendelkező nemzetközi okmányokban meghatározott bűncselekményt követett el;

b) A menedéket nyújtó országon kívül, az országba menekültként történő befogadását megelőzően súlyos, nem politikai bűncselekményt követett el;

c) Az Egyesült Nemzetek céljaiba és elveibe ütköző cselekményekben bűnös.

Válaszok:
TuRuL2k2 | 2015. szeptember 9. 15:25

2007. évi I. törvény a szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkező személyek beutazásáról és tartózkodásáról

Továbbá

26/2007. (V. 31.) IRM rendelet a kitoloncolás végrehajtásának szabályairól

szóló törvény, illetve rendelet tartalmazza.

A mostani körülményeket figyelembe véve a kiutasítás, kitoloncolás kérdése sok vitára fog okot adni.

Tételezzük fel, hogy Németország megállapítja, hogy 100 ezer fő nem jogosult a menedékkérelemre és ezek a személyek regisztráció nélkül, Görögország, Macedónia, Szerbia, Magyarország, Ausztria érintésével kerültek Németországba.

A Dublin III. szerint oda kell visszaküldeni, ahol először átlépték a schengeni uniós határt. Azonban ez is vitatható, mert a schengeni határ nem az Európai Unió határa. Ugyanakkor a közös határellenőrzésre, határvédelemre sincs uniós direktíva. A Dublin III. pedig Ausztria és Németország is megsértette.

Lesz ebből még kalamajka.

Na ja!
Be kell hívni a NATÓ csapatokat, Közel-Keleten is milyen jól megoldották.
;-)

és ez most akkor nekünk kell hogy a problémánk legyen???

Mi az, hogy várhat?
Azonnal ki vele, ha nem tiszteli a törvényeinket!
Velünk mit tenne a "Nyugat", ha leszarnánk a törvényeiket és mi akarnánk diktálni?

Köszönjük, pontosítottuk.

Papiron eddig jo, meglatjuk mi lesz a gyakorlat.

Buta vagy és még kérkedsz is vele.

A külföldi sajtó már megint Orbánra támadt
http://mobile.reuters.com/arti..

Egy cikk:

"Orbán Viktornak akár igaza is lehet

A hét személyisége: Orbán Viktor; a gonosz, akinek igaza lehet címmel jelent meg kommentár az N-TV német televízió honlapján Wolfram Weimer tollából.

A cikk szerint Magyarország miniszterelnöke az elmúlt időszak menekültdrámájában az EU-vezetés ellenségképévé vált, ugyanakkor bűnbakként is szolgál Brüsszelben, amiért az unió migrációs politikája csődöt mondott. A kormányfőt a cikk szerint a hivatalos Európában azért nem kedvelik, mert a menekültválságban azt mondja, amit Brüsszelben senki nem akar hallani: Európának le kell zárnia határait; az arab világból érkező bevándorlóáradat katasztrófa; ilyen sok muzulmánra nincs szükség, a többségük gazdasági menekült; Németországnak nem kellene annyira nagyvonalúnak lennie. Egy nap sem telik el úgy, hogy ilyen – politikailag inkorrekt – hangok ne hangzanának el Budapestről, írta Weimer. Emlékeztetett: az osztrák televízióban Orbán Viktor félreérthetetlenül követelte, hogy Ausztria és Németország végre tartsa be az EU-s jogot, és világosan jelentse ki, hogy nem fogad be több menekültet, különben hamarosan sok millió ember özönlik Európába, és lerombolja az itteni kultúrát.

Az európai baloldal már jó ideje dühöng, és Orbánt szívtelen rasszistaként ábrázolja, de újabban már az EU politikai elitje is szokatlanul éles szavakkal támadja – írta Weimer. A cikk utalt Jean Asselborn luxemburgi külügyminiszternek a ZDF német televízióban elhangzott szavaira, amelyek szerint „szégyenkezni kell Orbán Viktor miatt”, illetve idézte azt a kijelentését is, hogy „ha Orbán keresztény, akkor Kim Ir Szen is az”.

Az N-TV írása alcímében megjegyezte, hogy az Orbán Viktort ostorozó kritika az önmagában való kételkedés jegyeit viseli magán. Ennyire becsmérlő támadásokra eddig csak az európai nacionalizmus legsötétebb napjaiban akadt példa. Az, hogy egy európai csúcsdiplomata egy EU-tagállam kormányfőjét erkölcsileg ennyire lehordja, éles fényt vet a feszült brüsszeli helyzetre – áll a kommentárban.
Nincs sem közös stratégia, sem közös kiállás

Brüsszel a magyar politika elleni támadásokkal arról is el akarja terelni a figyelmet, hogy az Európai Unió migrációs politikájában jelenleg „minden rosszul megy, ami egyáltalán rosszul mehet”. Nincs sem közös stratégia, sem közös kiállás, sem megvalósítható megoldási módok. Olaszországot, Spanyolországot és Görögországot a népvándorlási rohamban továbbra is magukra hagyják, Közép-Európa és Nagy-Britannia következetesen be akar zárkózni, Németország viszont pontosan ennek az ellenkezőjét, a nyitott kapuk politikáját folytatja – vélekedett Weimer. A valóság azonban a fennálló jogi helyzetet a dublini egyezségtől a schengeni szabályokig kifordítja a sarkaiból. Orbán Viktor brutálisan felfedi a fogyatékosságokat az EU kaotikus rendszerében, mégpedig úgy, hogy csak azért is ragaszkodik az egyezség betartásához, vagyis az európai joghoz – fogalmazott a cikk.

Minden kísérlet, hogy kvótarendszerrel valahogy rendet és igazságot teremtsenek, nemcsak Magyarországon és a többi közép- és kelet-európai országon bukik meg, hanem már azon is, hogy a menekültek százezerszámra „a lábukkal szavaznának”, vagyis újból és újból megpróbálkoznának azzal, hogy visszajussanak Németországba. Ritkán mutatott az államközösség ilyen siralmas képet, ezért az Orbán Viktor ellen alkalmazott éles hangnem magán viseli az önmagában való kételkedés jegyeit is, azt, hogy „a gazfickónak a lényeget tekintve a végén még egyszerűen igazuk lehet” – fogalmazott Weimar.
Határt kell szabni a tömeges bevándorlásnak

Egy magas rangú brüsszeli diplomata kijelentette, hogy „Orbán tulajdonképpen csak elborzasztó tükröt tart elénk. Nincs tervünk.” Bírálják a magyar kerítést, de a spanyolt rendben találják. Ragaszkodnak ahhoz, hogy az első EU-tagállamban regisztrálják az érkező menekülteket, ugyanakkor hagyják, hogy nyitott folyosók vezessenek Németországba. Mindenki tudja, hogy határt kell szabni a tömeges bevándorlásnak, de senki nem tudja, milyen formában tegyék annak érdekében, hogy közben a humánum parancsolatát ne sértsék meg. Százezrek bonyodalommentes befogadása egyre több embert késztet arra, hogy ugyancsak Európában próbáljon szerencsét – tette hozzá a német cikkíró.

Szerinte így „Orbán továbbra is Európa sebeiben vájkál”, és egy olyan ember magabiztosságával érvel, aki a hazáját oltalmazza. Az írás emlékeztet arra, hogy a kormányfő kijelentette: „senki sem követelheti, hogy Magyarország megváltozzon”. Orbán ellenzi, hogy külső hatásokra megváltozzon Magyarország lakosságának kulturális és etnikai összetétele. „Ez csak természetes, nem rasszista, mivel »örülünk, hogy kebabosok vannak a körúton«” – zárta cikkét a magyar miniszterelnököt idézve Wolfram Weimer."

Jobb későn, mint soha.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés