Jezsuita Menekültprogam indul

2015. szeptember 7. 8:58

Forrai Tamás SJ
Reflexió
Az egyházak és civilszervezetek feladata, hogy személyes odafigyeléssel és humanitárius segítségnyújtással egészítsék ki az állam által biztosított alapellátást.

„Alapelveink, melyekre szolgálatunkat alapozzuk:

1. Tiszteljük és védjük keresztény hitünk szeretetparancsa alapján a menekültek emberi jogait.

2.  Tiszteljük és védjük a Szent István-i hagyományt az idegeneket befogadó társadalom értékelésében.

3.  Tiszteljük és védjük a nemzeti identitást és a jogot a nemzeti nyelv és kultúra, valamint falvaink és városaink védelmére, hiszen ezek alapján van lehetőségünk a valódi befogadásra és integrálásra.

4.  Tiszteljük és védjük az értékalapú Európához tartozásunk és az ebből adódó szubszidiaritás és szolidaritás hagyományát.

5.  Tudatában vagyunk annak, hogy felelősségünk komoly közösségi és személyes áldozattal jár.

Alázatosan ki kell mondanunk, hogy nincs a kezünkben a megoldás. Viszont mély felelősséget érzünk azért, hogy segítsük tudatosítani a hívőkben és nem hívőkben az európai identitást meghatározó értékek jelentőségét a jelen helyzetben. Úgy érezzük, hogy minden szinten szükséges egy tudatosabb keresztény magatartás megerősítése. Keresztényként semmilyen körülmény nem mentesít minket kötelességünk alól, hogy valóban menekülő, szenvedő testvéreinket az irgalmas szamaritánus példája nyomán segítsük! Ezen értékek értelmében szeretnénk meggyengült társadalmunkat formálni, főleg a keresztény értelmiséget érzékennyé tenni világunk valóságára és benne a felelősségünkre.

Tudatosítanunk kell, hogy akár cselekszünk, akár nem, a menekültválság mindenképpen a társadalmunkat és hétköznapi életünket kihívás elé állító, az eddigiekhez nem hasonlítható, hosszú távú próbatétel. Mindez nem elkerülhető áldozathozatallal jár. Cselekedetünk vagy mulasztásunk alapvetően fogja meghatározni jövőnket. Hazai szinten nekünk kell felelősséget vállalnunk jövőnkért: a kérdés rövid távúszintje – miután a menedékkérők túlnyomó többsége tranzitországnak tekint bennünket – csak a már itt levő és a továbbiakban érkező emberek azonnali szükségeire és az adminisztratív intézkedések emberi kivitelezésére terjed ki. Itt a keresztény értékek gyakorlásának és okos, hatékony állami és karitatív intézkedéseknek van helyük. Az állam feladata, hogy úgy védje meg hazánk érdekeit, hogy közben minden menekült számára emberséges bánásmódot biztosít. Az egyházak és civilszervezetek feladata, hogy személyes odafigyeléssel és  humanitárius segítségnyújtással egészítsék ki az állam által biztosított alapellátást. Ezek mellett fel kell készülnünk azoknak a menekülteknek a hosszú távú integrálására, akiket Magyarország befogad. El kell ismernünk, hogy a mintának tekinthető  nyugati integrálás nagyon sok esetben sikertelennek bizonyult. A nyugat-európai tapasztalatok fényében nekünk a tényleges integrációt kell célként kitűznünk. Ehhez azonban szükséges, hogy saját identitásunk úgy erősödjön és újuljon meg a válságban, hogy képesek legyünk másokat integrálni. Tisztában kell lennünk ugyanakkor azzal is, hogy az integráció kölcsönös szándékot és elköteleződést kíván meg mindkét fél részéről. A hazai oldalon a kormányzati cselekvés mellett ez a civilszervezetek munkája és a személyes kapcsolatok szintjén lesz lehetséges.”
Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 9 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Ott a pont.

Jellemző, hogy még a régi, kemény jezsuiták sem térítettek muszlimok között: ez mind a megtérítettek, mind a saját maguk életébe került volna.

Most azt hiszik ezek a széplelkek, hogy Európa földjén ez a próbálkozás sikerrel járhat. Jó munkát és bátorságot az esztelen vértanúhalálhoz!

Ebben te ellentmondást látsz? OK, a kiegészítő inspirációban magam is. De hogy a fegyverforgatók kapjanak egy katonai kiképzést, és részt vegyenek abban a szükségszerű katonai vállalkozásban, ami előbb-utóbb az ISIS szétverése lesz, az mennyiben mond ellent a mostani segítségnyújtásnak?

Úgy emlékszem, annak idején Magyarország lakossága családostul egy emberként menekült el hazájából a II. világháború idején. A fiatalemberek megtagadták a katonai szolgálatot, és Svájcban meg Svédországban követelőztek a befogadásért, a magyar anyák a média figyelmét követelték maguknak és kisgyermekeiknek...

Vagy mégsem? Hogy is van ez?

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés