Örök nyugalomra helyezték Paskai bíborost

2015. augusztus 22. 14:38
Eltemették az esztergomi bazilika altemplomában Paskai László bíborost, nyugalmazott esztergom-budapesti érseket. A zsúfolásig megtelt főszékesegyházban ott volt Orbán Viktor és Semjén Zsolt is az egyes egyházak képviselői mellett.

Örök nyugalomra helyezték Paskai László bíborost, nyugalmazott esztergom-budapesti érseket szombaton az esztergomi bazilika altemplomában.

Paskai Lászlót a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia tagjai, Stanisław Dziwisz bíboros, krakkói érsek, mintegy háromszáz egyházmegyés pap, a ferences rend és más szerzetesrendek tagjai, a Szent Sír, a Máltai és a Szent István Lovagrend tagjai, valamint a testvéregyházak képviselői búcsúztatták a zsúfolásig megtelt főszékesegyházban. A szertartáson részt vett Orbán Viktor miniszterelnök és Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes.

A szentmise kezdetén Alberto Bottari de Castello apostoli nuncius olvasta fel Ferenc pápa részvétüzenetét.

A szertartást vezető Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek elődjét méltatva kiemelte: Paskai László olyan időszakban vezette az Esztergomi, majd az Esztergom-Budapesti Főegyházmegyét, amikor megváltozott az ország és az egyház egész élete. „Olyan idők voltak azok, amelyek mindenkitől állóképességet, nyitottságot, új ötleteket kívántak. Olyan személyes tulajdonságokat, amelyek valóban különlegesek” – fogalmazott.

Ez volt az az időszak, amikor a rendszerváltozással új intézményes lehetőségek nyíltak az egyházak előtt is, és számos egyházi intézmény kezdhette meg ismét a munkáját. Paskai László esztergom-budapesti érseksége idején hozták haza és temették újra Esztergomban Mindszenty József bíborost, és két pápalátogatásra is sor került ezekben az években – idézte fel Erdő Péter.

Paskai László Krisztus hitében és szeretetében élt. Fiatalon felébredt lelkében a papi és szerzetesi hivatás. Szent Ferenc rendjében olyan kereszténységet ismert meg, amely a „nehéz időkben is kész a nagylelkűségre, a közvetlen emberi segítségre és akár a hősies önfeláldozásra is” – méltatta elődjét a bíboros.

Paskai Lászlóra mint professzorára emlékezve Erdő Péter kiemelte: a hitet és a teológiát valóban komolyan vette. Meggyőződése volt, hogy az igazságokat és a fogalmakat az adott kor és eszmerendszer összefüggésében kell érteni és magyarázni. Vallotta, hogy az igazságot kereső embernek „fegyelmezett gondolkodásra” van szüksége – fogalmazott.

Hozzátette: Paskai László kedves és közvetlen személyiség volt, alázattal viselte a kritikákat és a nemegyszer igazságtalan támadásokat is. Méltósággal és szeretettel hordozta az évek terhét, a fokozódó betegségek szenvedéseit. 

Paskai László 1927. május 8-án született Szegeden. A szegedi piarista gimnáziumában érettségizett, teológiai tanulmányait Gyöngyösön kezdte, és a budapesti Hittudományi Akadémián fejezte be. 1945 augusztusában lépett be a ferences rendbe, 1951. március 3-án szentelték pappá. 1952-ben a Hittudományi Akadémián summa cum laude minősítéssel doktori fokozatot kapott. 

1955-ig a Szeged-Csanádi egyházmegye püspöki hivatalában püspöki szertartóként teljesített szolgálatot, majd 1962-ig a szegedi Hittudományi Főiskolán tanított. 1965-től a budapesti Központi Papnevelő Intézet spirituálisa volt, és tanított a Pázmány Péter Római Katolikus Hittudományi Akadémián. 1967-ben megbízást kapott a Hittudományi Akadémia I. számú bölcseleti tanszékének vezetésére, 1973-tól 1978-ig a budapesti Központi Szeminárium rektori teendőit is ellátta.

1978-ban lett címzetes püspök és veszprémi apostoli kormányzó, majd a következő évben veszprémi megyéspüspök. 1982. április 5-én II. János Pál pápa a kalocsai érsek koadjutorává nevezte ki.

1986. július 8-án a választották a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnökévé, ezt a tisztséget 1990. szeptember 17-ig töltötte be.

1987. március 6-án esztergomi érsek és Magyarország prímása lett, 1988. június 28-án bíborosi rangot kapott. Az 1993. május 30-án II. János Pál pápa által kiadott Hungarorum Gens pápai rendelkezés az egyházmegyét Esztergom-Budapesti Főegyházmegyévé változtatta, s Paskai László esztergomi érseki címe esztergom-budapesti érsek címre módosult. Ezt a tisztséget 2002. december 7-ig töltötte be, amikor II. János Pál pápa a 75. évet betöltött főpásztor lemondását elfogadva nyugállományba helyezte.

Paskai László hétfő reggel hunyt el, életének 89. évében. 

Összesen 54 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Ott voltam a temetésén : imádságos , bizakodó , a hit vigaszával eltelt lélekkel kisértük Paskai atyát az Úr Jézushoz , akinek oly odaadó és hűséges szolgája volt .

Iszonyat terheket kellett cipelnie.

Remélem, hogy a magyarok jó szószólója lesz!

Nem tudom, hogy mindenben igazolta-e őt a történelem.

Méghozzá a lehető legpozitívabb értelemben...

Rendkívül szomorú, amikor egy ember halálát is felhasználják egyesek arra, hogy köpködjenek egy kicsit.

Szánalmas.

Válaszok:
Sulammit | 2015. augusztus 23. 9:22

Vajon az ilyenekére egyáltalán elmegy -e valaki?
És, ha igen, micsoda fejtörést okoz, hogy valami jót tudjanak róluk mondani.

Válaszok:
ancilla | 2015. augusztus 24. 19:29

Ahhoz te kevés vagy, hogy Paskait negatív fénybe helyezd. Tudod: béka és zongora. Ennek megfelelően a "vagy semmit" javasolható.

1.Vigyázzon , hit nélkül hulla marad magából...Krisztus viszont feltámadt , s örök életre hív .
2.Nem volt besúgó : a komcsi diktatúra pofátlanul és erőszakosan rátelepepedett az egyházra , azután azt írt a III/3 erről a kartotékba , amit csak akart . Sokan pedig ezt a kartotékokon olvasható hazugságot veszik igazságnak ...Azoknak kell szégyellniük magukat , akik a komcsi rágalamakat készpénznek veszik , s még terjesztik is ezt a komcsi halandzsát .

Igazából érdekes a kérdés, konkrétan nem találtam adatot, de max. a zsidótörvényekig lehetett csendőr az édesapa. A csendőrségi lapok 1941. évfolyamában lehet fotót találni róla, legalábbis a neten közzétett tartalomjegyzék szerint:

http://csendor.com/konyvtar/ko..

Ez nem ellentmondás, mert csak az 1941. XV. tc. állt faji alapon, tehát a korábbi törvények a kikeresztelkedett zsidókat nem érintették.

Válaszok:
Csomorkany | 2015. augusztus 24. 6:59

Szétnéztem ezen a honlapon, itt van egy igen jó cikk a csendőrség állítólagos felelősségéről a Holokausztban:

http://www.csendor.com/site/zs..

Biztosan van családjuk, meg barátaik... nem is erről van szó. De ez visszataszító viselkedés, függetlenül attól egyébként, hogy marhaságokat írnak róla.

Mindig azon gondolkodom ilyenkor, hogy honnét ez a rengeteg gyűlölet.

Lelkiatyám az ilyenekre egyszerűen csak azt mondja: "A szerencsétlen!" - és úgy is gondolja, tényleg. És azok is, tényleg. Csak nem tudják.

Válaszok:
Sulammit | 2015. augusztus 25. 14:24

Jó, a fölsoroltakkal igazából egyet kell értsek, viszont:

- fontosnak találom a következetesen bemutatott párhuzamot a magyar csendőrség magatartása és a japánokat gettósító amerikai rendőrség magatartása között. Amerikában senkinek nem jutott eszébe, hogy a végrehajtó szervezetet szexuálja, pedig az amerikai rendőröknek kb. ugyanannyi fogalmuk lehetett a begyűjtöttek későbbi sorsáról, mint a magyar csendőröknek.

- fontosnak tartom a deportálások céljával kapcsolatban az általános tudatlanság bemutatását. Egy zsidókat kísérő csendőrnek miért kellett volna többet tudnia, mint egy gettóba bevonuló ill. vonatba beszálló zsidónak?

- fontosnak tartom az "elővezetés" és az "elfogás" közötti különbségtételt. A csendőrök jellemzően nem "elfogták" a menekülő zsidókat, hanem "elővezették" a példásan engedelmeskedőket, mivel az elővezetéssel kapcsolatos tudatosságnak kb. azonos szintjén álltak. Nem vagyok róla meggyőződve, hogy egy 1980-as kanadai emigráns kiadvány, Rektor Béláé, meggyőző forrásmunka, de aki nagyon el akarja áztatni a csendőrséget, annak illenék cáfolnia azt az idézett állítást, hogy "a
csendőrség részéről egyetlen fegyverhasználat sem történt a deportálások kapcsán".

Amúgy a nyáron Győrben jártam, és elhoztam az Apor Vilmos látogatóközpontból egy vitathatatlanul fontos kordokumentumot, Apor Vilmos 1944 pünkösdjén (május 28-án) elmondott prédikációját, amiben világosan tiltakozik a zsidók "kínzása" ellen. Lényegében teológiai eretnekséggel vádolja, és az egyházból való kizárással fenyegeti azokat, akik szerint négereket vagy zsidókat gyűlölni és kínozni szabad. Elmondta mindezt a város összes előkelő "keresztény" vezetője előtt.

Viszont május 28-án egyáltalán nem utalt arra, hogy a zsidók halálos veszedelemben volnának, ill. hogy a beszéd elmondásakor több százezer Magyarországról elhurcolt zsidó már halott. Tehát ő ezt - ha hallott egyáltalán valamit - akkor rémhírnek vélte, amit nem akart terjeszteni.

A magyar hatóságok híres hatékonysága, a zsidók loyális engedelmessége és pl. az amúgy nagyon világosan beszélő püspök "hallgatása" mögött ugyanaz van: az általános tudatlanság.

1. Magyarország pedig szövetséges területre.

2. A csendőrség intézményesen is csak a végrehajtó szervek egyike volt az akció egy részleténél. Konkrétan nem a gázosításnál. Ha már az érvénytelen analógiáknál tartunk, az Andrássy út 60. az ÁVO saját központja volt, Auschwitz pedig korántsem a csendőrségé.

3. Abban számít, hogy volt-e olyan menekülési próbálkozás, amit a csendőrség akadályozott meg. Nem volt.

2. A magyar államhatalom semminek nem volt tudatában, mert nem volt a kérdésben felelős magyar államhatalom. Ahogyan az előző pontodban szíveskedtél rámutatni, megszállt ország voltunk, és a megszállás legfőbb eleme pont az volt, hogy a kérdésben döntést hozó és felelősséget vállaló Sztójay kormányt a németek nyomására nevezték ki, amikor a törvényes miniszterelnök már a török követségen kuksolt.

1. Ugyanakkor nem elfelejtendő, hogy a német megtévesztés pl. pont a megszállás valóságával kapcsolatban is jól működött. A fenyegető szovjet megszállással kapcsolatos német propaganda sajnálatosan realisztikus volt, és be is szart tőle mindenki. Ezen az alapon el lehetett adni az ideiglenesen nálunk állomásozó német csapatokat fegyverbarátoknak és szövetségeseknek. Ahogyan amúgy Erdély 1916-os román inváziója kapcsán is a német csapatok húztak ki minket két évre a fönt emlegetett matériából. Annak akkor csak 28 éve volt.

Föntebb még te elmélkedtél azon, hogy más az intézményi felelősség és más az, ami alulról, pl. az egyes csendőrök szintjéről látszik.

Akkor már csak azzal próbálkozz, hogy ezt a helyes kiindulópontot fejéről a talpára állítsd, és ne azt akard mindenáron kihozni belőle, hogy bűnös nép, bűnös állam és utolsó csatlós voltunk.

Intézmények szintjén Magyarország megszállt ország volt, viszont alulnézetből ez nem így látszott, mert a törvényes miniszterelnök menekülése, a képviselőház ellenzéki tagjainak letartóztatása és pl. a deportáltak legyilkolása nem volt közismert, közismert volt viszont a szovjet fenyegetés, amivel szemben a németek ugyanazt a védelmet ígérték, mint 1916-ban, továbbá 1944 tavaszán még a normandiai megszállás előtt voltunk, tehát a német ígéret nem is tűnt teljesen irreálisnak.

Amúgy elég tudatos, hogy a Rákosi kormány tettei azok nem egy szuverén Magyarország tettei voltak. Pl. még sehol nem olvastam arról, hogy Magyarország 1949-ben letartóztatta Mindszenty hercegprímást. Mindenütt azt olvasom, hogy ez egy kommunista bábkormány tette volt.

1. Polgárjogilag természetesen igen, de morálisan aligha, mert a morális felelősség alanyai csak természetes személyek lehetnek. A csendőrség, és pl. a MÁV részt vett egy mélyen erkölcstelen akcióban, amiben azonban tömeggyilkosságra semmiképpen nem számított, ahogyan az áldozatok sem.

2. A dezinformáció már csak ilyen. Tudatos célja, hogy más legyen a szubjektíve elfogadott látszat, mint az objektív valóság. A megszállás az az objektív valóság volt. A "szövetséges bevonulása a fenyegető szovjet megszállás miatt" meg a közfogyasztásra szánt dezinformációs narratíva, aminek mindenképpen reális eleme volt, hogy a szovjet megszállás olyan volt, amilyennek bemutatták, továbbá hogy német csapatok vonultak már így, szövetségesként Magyarországra, és akkor hatékonyan segítettek is. Igaz, 1916-ban nem is kergették el a miniszterelnököt.

Ha egyszer az ENSZ jogfolytonosnak tekintett minket. De a Varsói Szerződést pl. fölmondtuk. Az kicsit fontosabbnak tűnik, mint az ENSZ, nem?

1. Az "esetleg lemészárolja" és a "szisztematikusan megsemmisíti" az nem teljesen azonos perspektíva. Egy világháborús front közeledett. Az "esetleges lemészárlásra" mindenkinek számítania kellett, tehát ennek mindenáron való elkerülése nem lehetett úgy szempont, mint békeidőben.

Nyilvánvalóan tudta minden csendőr, hogy valami rosszban vesz részt, ahogyan minden zsidó is tudta, hogy valami rossz történik vele, de mi lett volna a jó alternatíva? A cikk igenis helyesen állapítja meg, hogy a parancsmegtagadás csak akkor lett volna morális kötelesség, ha a csendőrök egészen pontosan azt tudták volna, hogy az elővezetetteket a halálba kísérik.

2. Nézz utána a kiváló cikk hivatkozásainak! A máramarosi zsidók egy olyan kamenyeck-podolszki túlélőnek nem hittek, aki lőtt sebbel jött vissza onnan. Írja ezt a Holokauszt Múzeum hivatalos honlapja. És itt olyan zsidókról beszélünk, akiknek a bőrére ment a dolog. Ezzel szemben a magyar uralkodó osztály azon szűk rétegének, amely ténylegesen bírt némi befolyással, tehát gyakorlatilag a kormányzó körének mindent el kellett volna hinnie, amit maguk a zsidók sem hittek el? Vagy csak a csendőröknek kellett volna mindent elhinniük? Ugye róluk beszélgetünk főleg.

Amúgy a kiváló cikk egyik célja annak a kimutatása, hogy az egyes csendőrök tömeges felelősségrevonása és bebörtönzése a Holokauszt miatt mélyen igazságtalan volt. Ebben remélem, egyetértünk.

Valóban nem, de ha egyszer a külvilág így gondolta, akkor vannak bizonyos formaságok.

1. Más oldalról nézve meglehetősen kínos, de témánk szempontjából jelentős, hogy a Kamenyec-Podolszki deportálásokat nem azért állították le, mert a magyar hatóságok meggyőződtek a tömeggyilkosságról, és morálisan aggályosnak találták, hanem azért, mert a németek ezt követelték tőlünk:

https://hu.wikipedia.org/wiki/..

A németek túl soknak találták a visszazúdított emigránstömeget, még ha csak tömeggyilkosság-szintjén kezelték is azt.

2. Vagy elérték a nyugdíjkorhatárt. Vagy zsidók voltak, mint az öreg Paskai, és szóltak nekik.

3. A cikk arról szól, hogy a csendőrség nem adott okot arra a kizárólagosan a csendőrség személyi állománya ellen indított bosszúhadjáratra, amely a következő évtizedekben bekövetkezett.

Azért tudod keverni a jogi és a morális megfontolásokat. Egy csomó gazemberség történt az elmúlt évtizedekben, amelyekért nem terheli morális felelősség sem a magyar társadalmat, sem a magyar államot, mert meg voltunk szállna. Ennyi az alaptörvényünk állítása, és tudod, mit? Egyetértek.

Amennyiben a számunkra megismert tények alapján morálisan átgondolt döntéseket hoztunk, akkor igen. Nekem pl. egy morálisan aggályos döntésem sem született a 40-es és 50-es években.

Nem biztos, hogy van családjuk, de tételezzük fel, hogy van.
Csakhogy, ha két férfi beszélget, és kérdezik egymástól, azt, hogy ki hogy van, felsorolják a vagyontárgyaikat.
Na ezt egy temetésen ugye nem lehet.
Ott arról beszél a pap, vagy akit felkérnek, hogy milyen ember volt!

És, ha ilyen, mint, akik így beszélnek a másik emberről, aki meghalt, azok, hogy beszélhetnek az élőkről?
Azokról nehéz összeszedni valami jót a temetésükkor.
Mert olyanokat nem mondhatnak róluk, mint amit itt ideírogatnak.

Viszont "mi" nem lehetünk korrekt erkölcsi mérlegelés alanyai, csak az akkor élt Gipsz Jakab és Nagy Jóska. Ja, meg a Kohn.

Egyszerűen föl nem fogom, hogy hogyan lehet összemosni talán antiszemita, de a Holokauszt tényeiről mit sem tudó emberek felelősségét olyan emberek felelősségével, akik gázkamrákat üzemeltek be.

Ha túllépek az "embereken", és azt mondom, "magyarok", akkor azt látom, hogy a megfelelő összehasonlítási szint a "németek".

Namost, a "németek" azok tudva és akarva meggyilkoltak Európai szinten uszkve hatmillió embert. Ehhez a gyilkosok oldalán is hatalmas tömegeket kellett megmozgatniuk, akik lényegében tudták mi zajlik.

Egyszerűen történelmileg tarthatatlan az a liberális toposz, hogy ehhez "a magyarok" bármilyen antiszemita megnyilvánulása fogható.

Egyének szintjén természetesen találhatsz a tömeggyilkosság tényeiről tudó, és azt támogató, vagy abba belenyugvó magyarokat, és találsz németeket, akik pedig tiltakoztak, vagy akár hatékonyan cselekedtek a dolog ellen. Csak az a baj, hogyha nekiállsz a "ki-ki" összehasonlításnak, gyorsan a végére érsz.

Bocsánat, de a "libsi" szótagösszetétel egyik legszilárdabb alapja pont a második világháborús bűntudatgerjesztéssel kapcsolatos elvtársiasság. Ha nem liberálisnak címkéznélek emiatt, maradna még a "bolsevik". Mást nem látok a társadalmi mezőnyben, aki ezzel nyomul.

Ami a képeket illeti, szokott bennem olyan összehasonlítás lenni, hogy mondjuk "nem rossz, de azért nem egy Van Gogh".

A képek művészi értékéről azért tudunk véleményt formálni, mert nem önmagukban nézzük őket, hanem láttunk már egy csomó képet.

Nem folttalannak, de arányosnak. Ha egyszer a németek gyilkoltak a határainkon kívül, a magyarok, és pl. az érintett zsidók tudta nélkül, akkor miért kell azzal házalni, hogy ezért mi ugyanúgy felelősek vagyunk, mint a németek? Nem ugyanúgy vagyunk felelősek. A csendőrség, mint szerv pl. kicsit másképp felelős, mint mondjuk az SS. Ettől függetlenül nagy átlagban a csendőrök kb. ugyanazt a büntetést kapták, mint az SS-ek, és innentől elkezd működni egy nagyon perverz kognitív disszonancia.

2. Őszintén szólva rosszul tűröm, ha akármilyen civilizált diskurzusban valaki olyasmivel vádol, amit nem követtem el sem én, sem a nemzeti közösségem tagjai (minimális számú tudatos bűnrészesen kívül)

3. Kicsit később indult be a gépezet. De beindult, és alapos munkát végzett.

2. Ennek semmi jelentőségét nem látom. A "szembenézni" igének ill. a "felelősséget vállalni" igének nyilvánvalóan tulajdonítasz valami olyan értelmet, amelyben mi, mai magyarok vagyunk az alanyok, többek között személyesen én is. Tehát szerinted nekünk és nekem kellene "szembenézni" valamivel, ill. nekünk és nekem kellene "felelősséget vállalni" valamiért.

Erre csak azt tudom mondani, hogy elődeink valódi tetteiért igen. Tehát magyarként szembe kell néznem mondjuk azzal, hogy nemzeti elődeim miért hoztak három zsidótörvényt, és katolikusként azzal, hogy ebből az első kettőt miért szavazták meg a püspökeim elődei a Felsőházban.

Viszont zsidókat nem gyilkoltunk, ezért nem tudok elismerni semmiféle zsidógyilkolással kapcsolatos "szembenézési" vagy "felelősségvállalási" igényt. Zsidókat a megszálló német állam parancsára összegyűjtöttünk, és tömegesen deportáltunk a Birodalomba. Folytattuk ezt mindaddig, amíg egyrészt a német megszállók katonailag annyira meg nem gyengültek, hogy lehetségessé váljon egy önálló magyar katonai művelet, a Koszorús-akció, ami ennek véget vetett, másrészt a Holokauszt tényei annyira ismertté váljanak a hatalomban bizonyos részt vállaló törvényes magyar elitben, tehát Horthy kormányzó körében, hogy az akciót egyáltalán megparancsolják.

Meglátásom szerint azok, akik a tények ismertté válása előtt a zsidók kiszállításában végrehajtó szervként részt vettek, tehát pl. a csendőrség, semmi olyat nem tett, amit egy végveszélyben lévő, szovjetektől fenyegetett államban ne lett volna kötelesség parancsra megtenni. Olyan bűnt nem követtek el, ami miatt nekem most bármivel szembe kellene néznem. Más kérdés azok esete, akik személyes indíttatásból kegyetlenkedtek a begyűjtöttekkel.

3. Az összehasonlítás alapja, hogy nemigen volt Magyarországon ragadt csendőr, akinek a kommunista állam terrorjával ne kellett volna szembenéznie pusztán azért, mert csendőr volt. A személyes tettei csak enyhítő vagy súlyosbító körülményt jelentettek.

1. A "tudott és tapasztalt" állításokat mire alapozod? És miért pont 1942 óta? Én semmi olyasmiről nem tudok, ami pont 1942-ben változtatta volna meg a magyar hatóságok tudásszintjét. Az egyetlen bizonyított eset, amikor magyar hatóságokhoz olyan dokumentum jutott el, amit komolyan vehettek, és komolyan is vettek, az Auschwitzi jegyzőkönyv volt 1944 júniusának elején.
Azt nem mondom, hogy korábban nem lett volna dolguk tájékozódni, hogy mizújs a nagyvilágban, de ilyesfajta tájékozódást pl. a magyarországi zsidóságtól is el lehetett volna várni, és ők sem tették.
Azért az nem elfelejtendő, hogy a III. Birodalom egyik szigorúan őrzött államtitka volt a deportált zsidók sorsa.

A "felelősségvállalás" szerintem erősebb ige, mint a szinonímaként használt "szembenézés". Próbálom megérteni, amit írsz, ehhez keresek szavakat, de nem könnyű. Gondoltam, fölkínálom ezt a két igét, válassz közülük. Magabiztosan választottad az erősebbet. Mondjuk egyiket sem értem teljesen, tehát nem nagyon értem, mit is jelent az a "nemzeti felelősségvállalás", ezért próbálok analógiákat keresni. A németeknél most zajlik valami hasonló, és ennek számomra megragadható eleme a tények föltárása és bemutatása. Legyen. Valóban vannak kínos tények Magyarországon is, nemzeti szinten mindenekelőtt a legitim hatóságok által hozott zsidótörvények, de essék már szó arról is, hogy tényleg nem magyarok gyilkoltak, és az akkori magyarok (és többek között magyar zsidók) nagy átlagban elképzelni sem tudták Auschwitz valóságát.

3. Nyugdíjmegvonásnál azért kicsit több történt. Nem találtam átfogó cikket a csendőrséggel szembeni megtorlásokról az ötvenes évekből (keresek), de az alap az olyan 2-3 év börtön volt, és ez ment föl az akasztásig, ha a bírónak olyanja volt. Majdnem minden olyan forrás, amit az ötvenes évek börtöneiről olvastam, megegyezik abban, hogy az elítéltnek voltak csendőr cellatársai.

1. Ahogy arról már beszéltünk, és forrásokkal igazoltam, Kamenyec-Podolszkot német nyomásra állították le. A magyar hatóságok abszolút nem foglalkoztak azzal, hogy mi lett a már kitoloncoltakkal. Ez csak a tények utólagos ismeretében, tehát számodra tűnhet súlyos mulasztásnak. Azért nehogymár a mai német állam részletes vizsgálatokat folytasson Koszovóban, hogy mi lesz azokkal, akiket repülőre tesz és visszaküld oda! Te ezt elvárod?

2. 1944 júniusáig a tényt nem tudták, hogy akiket deportálnak, azok gyakorlatilag biztosan meghalnak. Te meg ennek a ténynek az ismeretében háborogsz a magatartásukon. Csakhogy ez tökéletesen irreális hozzáállás a részedről.

3. A logika volt azonos. A csendőrséget népirtásban bűnös (meg amúgy hortysta fasiszta hörrhörr) szervezetként kezelték, és ennek megfelelően bántak minden egyes csendőrrel. Ebből mára annyi maradt, hogy a Holokausztért továbbra is felelősnek tartod őket pl. Te is a föntebbi szövegeidből kitűnően. Ami baromság.

1. Még hányszor írjam le, hogy az 1941-es (!) deportálást német kérésre állították le, anélkül, hogy bármit is foglalkoztak volna a már kitoloncoltak sorsával? Ez a bizonyítható történelmi tény, és ami azt illeti, nem túl hízelgő a magyar hatóságokra nézve, amúgy pont megfelel az ízlésednek. Érthető? Mindenesetre mutass egy kormányt és egy történelmi helyzetet, amikor a határokon kitoloncoltak további sorsát bárki komolyan monitorozta volna.

2. Az, hogy a magyar államnak ismerete "lehetett", ingyenes, és ráadásul valószínűsíthetően téves hipotézis, amire magabiztos történelmi ítéleteket építesz. Hülyeség. Nem volt ilyen ismeret, és többek között ezért volt hatása az Auschwitz-jegyzőkönyvnek. Akit a németek magyar oldalon beavattak, azok az általuk kinevezett bábkormány témával foglalkozó csúcshivatalnokai voltak: Baky és Endre államtitkárok.

3. A csendőrség teljesítette egy háborúban álló ország vezetőinek a nyilvánvalóan embertelen parancsát, anélkül, hogy a személyi állomány tudott volna arról, hogy mások máshol tömeggyilkossággal vannak elfoglalva. Mutass egy tetszőleges történelmi helyzetben egy tetszőleges állami szervet,a mely egy ilyen parancsot nem teljesít! A XX. század többek között az internálótáborok vidám története is. Az, hogy Auschwitz nem szimpla internálótábor volt, nem a magyar csendőrségen múlott.

Hát ennek minden pontja, tényleg elképzelhetetlen, amit megjelöltél.

1. Két kulcsszó a szövegeidből: "tartom..." és "valahogy...". No, egy olyan jól dokumentált, könnyen kutatható korszak esetében, mint a II. világháború, tökmindegy, hogy te mit tartasz, és milyen elvárásokat fogalmazol meg.

2. Ha a magyar kormány "valahogy" tudomást szerzett volna a zsidógyilkolás arányairól, akkor ennek írásos bizonyítékait már a legkülönfélébb irányzatú történészek hadai cincálnák és elemeznék. Ezzel szemben nem tudok olyan írásos bizonyítékról, amely a magyar kormány tudatosságát bizonyítaná. Ellenbizonyítékként idéztem Apor Vilmos beszédét. Ő főrendiházi tagként tagja volt a magyar politikai elitnek, világosan is beszélt, a zsidók mellett prédikált, mégis csak a zsidók "kínzása" ellen emelt szót egy olyan napon, amikor a népirtás nagyobb része már megtörtént tény volt.

3. Tényleg mutass már csendőrt, aki leszerelt vagy dezertált! Én csak olyanról hallottam családi elbeszélésekből, aki tőle telhető emberséggel, de végrehajtotta a begyűjtési parancsot, vagy esetleg kétes esetekben futni hagyott elvileg begyűjtendő személyeket. Egyenes parancsmegtagadásról éppúgy nem tudok, ahogyan menekülő vidéki zsidókról sem.

1. Mindenesetre örömmel látnám levéltárakból előbányászva azokat a jelentéseket, amelyekre hivatkozni vélsz. Örömmel látnám azt a levezetést is, amiből kényszerítő logikával következett volna, hogy ha a front közelében zsidóellenes atrocitások történnek, akkor a hátországban pedig milliós tömeggyilkosság zajlik.

Veled szemben én idéztem korabeli forrást. A magyar vallási és politikai elit zsidókkal nyilvános szolidaritást vállaló tagja, Apor Vilmos püspök 1944 Pünkösdjén nem vállalta, hogy az akkor már százezres népirtás ellen tiltakozzon, csak annyit, hogy a zsidók "kínzását" ítélje el.

2. Persze, hogy csak az arányokkal. Világháborús front közeledett az országhoz, és egy igen barbár megszállónak ígérkező hadsereg. Tíz- és százezrek halála az országhatárokon belül is fenyegetett. Ilyen helyzetben az, hogy a zsidókat az akkoriak tudomása szerint munkatáborokba hurcolták, a háború részének tűnt.

3. Valóban nem emlékszem arra, hogy mikor és milyen forrásokra hivatkozva mutattál leszerelt csendőröket.

1. Semmiről nem vagy köteles vitatkozni, de ezzel történelemfölfogás szintjén egy szintre kerülsz a holokauszttagadókkal. És persze az erkölcsi következtetéseid sem lesznek túl relevánsak, mint ahogy az övéik sem azok.

2. Az akkori kormányzatunk... Az akkori kormányzatunk, és pl. zsidóügyben döntést hozó hivatalnokai kinevezését több német hadosztály követelte ki. Ez szintén tény marad akkor is, ha mindenáron figyelmen kívül hagyod, hogy a nemzeted vélt felelősségét túldimenzionálhasd. Ezt én kicsit szégyenletes öngyűlöletnek találom, de a te dolgod.

3. Értem. Szóval egy másik évben, másik okból bekövetkezett leszerelés az abszolút példád az 1944-es csendőrök számára. Ez megint a te ügyed, én ebben nem sok erkölcsi mozgatóerőt látok. A poszt szempontjából érdekes a hivatkozás: ennek alapján valószínűsíthető, hogy Paskai Ádámot 1943-ban szerelték le.

1. Te itt úgy nyilatkoztatsz ki forráshivatkozások nélkül biztosnak vélt igazságokat, mintha az Asszír Birodalomról beszélnénk. A levéltáraink dugig vannak II. világháborús anyagokkal, többek között katonai jelentésekkel, és a legkülönfélébb irányzatú történészek kutatják őket már 70 éve. Ahogyan a Holokauszt megtörténtének megvannak a világos levéltári bizonyítékai, úgy hiányoznak a világos bizonyítékok arról, hogy a magyar kormányzat a határ túloldalán, és különösen a hátország mélyén zsidóellenes tömeggyilkossággal számolt volna. Nem számolt ilyesmivel. Tagadhatod, de ugyanúgy azon az áron, hogy figyelmen kívül hagyod a levéltárakat, ahogy a Holokauszttagadók. Tényleg, az Illig-féle kitalált középkorról nem akarsz értekezni? Az legalább hülye morális következtetésektől mentesen (is) tárgyalható, szellemesen fölvetett hülyeség.

Ja, ami a "képtelenséggel" kapcsolatos logikai érvelésedet illeti, ugyanígy képtelenség, hogy a magyarországi zsidóság nem esett eleve pánikba a német megszálláskor. Csak ami logikai képtelenségnek tűnik, az ettől még történelmi tény.

Elismerem, hogy szivároghattak ki hiteles információk a III. Birodalom egyik központi államtitkáról, ami azonban tömegeket érintett, csak nem tudom, hallottad-e már a "háborús rémhír" fogalmát? Azok az objektív tények, amik a Holokausztról kiszivárogtak, egyszerűen megkülönböztethetetlenek voltak a háborús rémhírektől, akár pl. Apor Vilmos püspök számára is 1944 Pünkösdjén.

2. A legitim államfőtől nyertek kikényszerített felhatalmazást. Nem javaslom, hogy bíróságon próbálj érvényesíteni olyan szerződést, amit az egyik fél bizonyíthatóan hasonló kényszer hatása alatt írt alá, mint Horthy a Sztójay-kormány kinevezését. Mondhatod, hogy Horthy lehetett volna bátrabb, akár azon az áron is, hogy ha bátrabb lett volna, most valszeg nem élne zsidó Budapesten, de Horthy bátorságának vagy gyávaságának a kérdése nem érinti egy kényszer hatása alatt született aláírás törvénytelen voltát.

3. Már megint vélt logikai és erkölcsi kényszerekkel jössz, amiknek pusztán az a történelmi tény mond ellent, hogy akkoriban senki nem gondolkodott úgy, mint te most, utólagosan elvárnád. Aki esetleg valamiféle morális fölháborodásból leszerelt volna (egyáltalán nem vagyok benne biztos, hogy ezt 1944-ben bárki simán megtehette), az kiszolgáltatta volna a deportálás áldozatait a sokkal brutálisabb kartársaknak. A háborúk nem a széplelkeknek valók.

1. Tudom, hogy téged nem érdekel. Engem attól még igen. Ami tényleg kiszivároghatott, az nem volt megkülönböztethető a háborús rémhírektől.

2. Ez nem változtat azon, hogy az aláírása kikényszerített volt, tehát semmit nem adott hozzá az általa kinevezett kormány objektív legitimitásához, legföljebb a sokat emlegetett náci megtévesztés sikerességéhez. Az a "magyar" kormány, amely a zsidókat kiszolgáltatta a tömeghalálnak, objektíve nem volt legitim. A német megszállók egyik Magyarországon berendezkedett intézménye volt.

3. Apró különbség, hogy Kádárral szemben meg tudod nevezni Nagy Imrét, aki hozzá hasonló helyzetben másképp döntött. Ezzel szemben nem tudunk olyan 1944-es csendőrről, meg amúgy 1946-os állmarendőrről sem, meg japánokat deportáló amerikai rendőrről sem, aki morális kötelességének tartotta volna a parancs megtagadását, amikor "csak" deportálásról és munkatáborba küldésről volt szó.
Ja, gondolkodtál már azon, hogy hogy lehet, hogy Poltéry haverodhoz csak 1943-ra jutott el az 1941-es zsidótörvény híre? Mert szerintem tiltakozása azon kikeresztelkedett zsidó bajtársainak szólt, akiket az 1941-es törvényből 1943-ra levezetett belső rendelettel szereltek le. Ha te ebből bármilyen következtetést tudsz levonni arra nézve, hogy hogyan viselkedett volna 1944-ben a zsidóság deportálásánál, akkor Búvár Kunddal is érvelhetnél. Búvár Kund meg a Képes Krónika szerint I. András idején megfúrta a német hajókat, tehát hős volt, tehát 1944-ben biztosan nem deportálta volna a zsidókat.

Az emberiség iránti mély megvetéssel azt kell mondanom, hogy elbuktunk az általad fölállított magasztos mércén. Azért még ehetek, ihatok, szeretkezhetek? Vagy kössem föl magam? Vagy az volna a megfelelő kompromisszum, ha maradék becsületem megmentéséért most már legalább leszavaznék egy általad megnevezett pártra? Valahogy föltűnt, hogy az ilyesfajta múltra vonatkozó moralizálás végén milyen gyakran állnak jelen idejű politikai következtetések...

1. Ezt a meglehetős általánosságot te ismered, nem az akkori magyar kormány. Bocs, de ezt mutatják a levéltáraink. Tényleg. Egy tömeggyilkosság fegyvertelenek ellen legföljebb rémhír-szintjén volt elgondolható volt az akkori döntéshozók számára, és ezért nem építettek rá semmiféle politikai megfontolást. Ha építettek volna, ott volna a levéltárakban. Értsd már meg, hogy tényleg nem az Asszír Birodalomról, hanem nagyapáink koráról beszélünk.

2. Szóval azt akarod mondani, hogy egy kikényszerített aláírás, amivel két szakajtó tojást nem lehetett volna törvényesen eladni, hirtelen teljesen rendben levővé vált attól, hogy a magyar kormány kinevezése alá írták oda? Csak mert ez értelmetlenség.

3. Poltéry egy valóban tiszteletre méltó testületi szolidaritást vállalt a testületbe fölvett kikeresztelkedett zsidó csendőrökkel, mint vélhetően Paskai Ádámmal. OK. Ebből azonban az égvilágon semmi nem következik számomra. Tényleg legföljebb Búvár Kundot tudom melléállítani.

Az aktuálpolitikai célzásokat két okból vetem föl, egyrészt mert abszolút nem értem, te mire akarsz kilyukadni, másrészt mert világosan látom, mire akarnak kilyukadni mások, akiknek az itt bemutatott alaptalan hisztivel objektíve társává válsz, mivel a saját, övékétől elkülönülő céljaidat nem látom.

2. Lehet, hogy a tömeg, amely pl. az új kormányzat tömeggyilkos céljait sem ismerte, ideiglenesen megnyugodott, de ettől még a törvénytelenül kinevezett kormány nem vált törvényessé. Ilyen hatása egy legitim államfő kikényszerített aláírásának nincs. A Sztójay kormány tetteiért nem úgy vagyunk felelősek, mint mondjuk az Imrédy kormány tetteiért. Visszautasítom, hogy a Sztójay-kormányt a "mi kormányzatunk"-nak nevezd, ugyanúgy, mint ahogy az sem igaz, hogy Mindszentyt a "mi kormányzatunk" tartóztatta le. Csakhogy míg utóbbi esetben ezt mindenki világosan látja, előbbi esetben irányzatos baloldali maszatolás folyik, amibe lelkesen beszálltál.

3. Tökmindegy, mit hiszel az Úr 2015. évében. Ha nem tudsz mutatni olyan 1944-es érintett személyt, aki a te magasztos erkölcsi mércédet átugrotta, akkor ennek a mércének semmiféle realitása nincs. Poltéry más helyzetben mást tett.

3/a. Fogalmam sincs, mi a te saját célod. Ezért nehéz másra gondolnom, mint X-re. Ha világosan látnám a "nem X"-et, akkor nem írnék ilyeneket.

Értem. Ebből adódna szerinted a Horthy számára kényszerítő következtetés, hogy 1944-ben nem munkatáborokba, hanem halálba viszik a deportáltakat. Kevés.

Eleve ott kezdődik, hogy ez egy utolsó bekezdése egy amúgy bőségesen lábjegyzetelt cikknek, aminek nagy része arról szól, hogy a magyar hatóságok arról fantáziáltak, hogy "munkaeszközökkel telepítik ki a zsidókat", "megritkult lakosságú területekre", ahol a "honvédség felügyelete alatt abszolút biztonságban lesznek".

A cikk a deportálások elrendeléséről szól, és nem a leállításáról, és végképp nem annak indokairól. A Végszó nem lábjegyzetelt állítása szerint Keresztes-Fisher belügyminiszter, aki 1944-ben már messze nem volt kormányzati hatalom közelében sem, meggyőződött a zsidókat ért atrocitásokról, és ennek alapján intézkedett. Más források, pl. Ungváry Krisztián szerint pedig Magyarországon ezzel kapcsolatban csak a fönti fantáziák éltek, és a deportálást német nyomásra állították le.

2. Például Koszorús Ferenc páncélosaiban. Ne feledd már, hogy olyan kormányzatról beszélünk, amelyet magyar katonai akció döntött meg.

A magyar tömegek nem azért engedelmeskedtek a Sztójay kormány intézkedéseinek, mert törvényesnek találták, hanem mert a szovjet megszállástól még jobban be voltak szarva.

Nagy különbség ám, hogy a franciákhoz angolok és amerikaiak készültek bevonulni.

3. Én sem kételkedem Búvár Kundban. Biztos a jó oldalon állt volna 1944-ben.

2. Kivéve, ha a fegyveres akció a megszálló ellenség hátában max. egy patthelyzetet tud elérni, amelyben azonban épp a legfontosabb kormányprogram, a deportálás leáll.

Ugye tudod, hogy de Gaulle melyik európai fővárosban szervezte meg a maga ideiglenes kormányát? Nem, nem Párizsban. Nem, nem is Moszkvában. Ezek után találd ki magad. De ugye azt is tudod, hogy De Gaulle melyik európai nagyhatalom segítségét ígérte folyamatosan a maga ellenállóinak? Nem, még mindig nem a Szovjetunióról beszélünk. Ennek ellenére ez a helyzet jól összehasonlítható azzal, amikor Magyarországot a kor egyik szörnyállama készült megszállni. Persze. B+, szálljá má le erről az öngyűlölet-vonatról!

3. Mi volt azonos természetű? A zsidótörvények 1941 óta érvényben voltak, és Poltéry még két évig ugyanúgy végezte a munkáját, mint a többi kb. 9 millió keresztény magyar. Tudom, hogy az erkölcsi mércéidnek egy általános sztrájk felelt volna meg, dehát alulmúltuk a mércéidet, most már micsinyájjunk? Poltéry is.

1943-ban azonban konkrétan a csendőrség személyzetét illetően, vélhetőleg konkrétan Poltéry személyes haverjait illetően is elkezdődött egy tisztogatás, olyan keresztény templomba járó csendőrök ellen, akikkel Poltéry minden vasárnap találkozhatott a misén és ez sok volt neki. Jó, rendben. De ebből mi következik arra nézvést, hogy mit tett volna, ha ezt a tisztogatást valahogy elfelejtik, és parancsot kapott volna a lakosság egy meghatározott részének a begyűjtésére? Tuti megfelelt volna a te 2015-ös erkölcsi mércédnek, tuti leszerelt volna Búvár Kunddal együtt, tehát szégyelljék magukat, akik nem tették. Vaslogika.

1941-ben a magyar kormánynak (egyes szerzők szerint) tapasztalata támadt arról, hogy a németek teketóriázás nélkül lelövik azokat, akiket a német tiltakozás dacára folyamatosan a németek által hadműveleti területnek nyilvánított vidékre ömlesztünk.

Aki ebből (ill. más szerzők szerint egyszerűen a német tiltakozásból) levonta az emberséges következtetést, és leállította a deportálást, amit a beleegyezése nélkül kezdtek el, tehát Keresztes-Fisher belügyminiszter, az 1944 márciusának végén már Mauthausenben volt, egy tényleges náci internáló táborban, gázkamrák nélkül, ami nagy szerencséje, mert a háború után a komcsik háborús bűnösként kikérték volna, de végülis nem adták ki nekik: https://hu.wikipedia.org/wiki/..

Az ugye egy legitim, természetes kormányváltás, ami után az előző kormány belügyminisztere egy szövetséges állam internáló táborába kerül. Minden OK, szokásos ügymenet, nincs itt semmi látnivaló.

Na és szerinted a Petain-kormány megbukott de Gaulle akármilyen akciói miatt? Mert én nem így tudom.

Az tény, hogy Sztójay kormánya ellen a magyar hadsereg mozgósítható volt, ami a korabeli radikális elutasítottságát bizonyítja.

Zsidó csendőrök: vagy igen, vagy nem. Kíváncsi vagyok Paskai Ádám személyes sorsára, eddig úgy tudom, elkerülte a deportálást. Ha nem szerelik le 1943-ban, a deportálók közé is simán bekerülhetett volna.

1. Folyamatosan arról írtam, hogy kerülhettek ki valós hírek, csak nem voltak megkülönböztethetőek a háborús rémhírektől.

Az a lábjegyzetekkel meg nem erősített, más szerzők szerint téves állítás, hogy Keresztes-Fisher azért állította le a deportálást, mert meggyőződött a deportáltak elleni tömeges atrocitásokról, ha szó szerint így igaz, akkor is csak a magyar kormánykörök egyik - történetesen a megszállók által Mauthausenbe küldött - szárnyának a részleges tudását igazolja. Az 1944-ben, a zsidó-deportálás előtt már deportált Keresztes-Fisher esetleg tudott arról, hogy egyoldalú magyar akciókra brutális német válasz jön. Szerintem ebből az ő számára sem következett tudás arról, hogy általában a németek minden zsidót megölnek, aki pl. az ő kérésükre kerül német "munkatáborba".

Ami a magyar kormánykörök másik, németbarát szárnyát illeti, akiket történetesen a megszállók hoztak helyzetbe, őket pont az jellemezte, ami a mai revizionistákat is: szerintük a németeknek a fingja is rózsaillatú volt.

A Sztójay-kormány átlagos tisztségviselőiről - tehát nem Baky és Endre államtitkárokról - azt gondolom, hogy a mai revizionisták elődeiként minden német hazugságot készpénznek vettek. Ez esetükben súlyos felelősség, ha tények kerültek a szemük elé, és behunyták a szemüket, akkor háborús bűntett, de akkor sem gázkamrák üzemeltetése. Ha ebben nem érzed az erkölcsi lépoésváltást, akkor ugyanolyan bűnözőnek kell tartanod azt, aki mondjuk részegen elgázol valakit, és azt, aki géppisztolyt vásárolva lövöldözni kezd a tömegben.

2. Számomra meg nagyon is úgy tűnik, hogy Kállay miniszterelnök a török követségen és Keresztes-Fisher belügyminiszter Mauthausenben, és igen sokan mások, akik hasonló sorsra jutottak, nagyonis megkérdőjelezték a váltás legitimitását.
Nem lehet véletlen, hogy a németek egy kormánykörökben végrehajtott deportálással nyitottak még bármiféle zsidódeportálás előtt. Ha ez az öngyűlölet-vonat ablakán át teljesen rendben lévőnek látszik, akkor szállj már le arról a rothadt vonatról, de tényleg!

1. 1941-ben a németek olyan zsidókat gyilkoltak meg, akiket akaratuk ellenére, megkérdezésük nélkül zúdítottunk általuk hadműveleti zónaként kezelt területre. Hogy abbahagytuk, abban - történészenként különféle arányokban bemutatva - az alábbi tényezők játszottak szerepet:
1. maga a német tiltakozás
2. prominens magyar civilek tiltakozása amiatt, hogy már a deportálások körülményei is embertelenek voltak
3. esetleges ismeretek arról, hogy a deportáltakat meggyilkolják.

Ami a 3. pontot illeti, legföljebb a német tiltakozással összekötve játszhatott szerepet. Tehát hogy akit a németek nem akarnak, azt meggyilkolják. De 1944-ben akarták a zsidók "munkatáborba küldését"! Egy másik döntéshozónak, aki az elhurcolt Keresztes-Fisher után következett, miért lett volna érdekes Keresztes-Fisher esetleges, más helyzetre vonatkozó tudása?


2. Bocs, de baromságot írtál. Mauthausenbe "lemerülni és kibekkelni"??????????????????? Szavaim most nincsenek. Ez az X-határ nálam.

1. Vagy megérkeztek azok a jelentések vagy nem, ezt még csak egy - az adott kérdésben - lábjegyzet nélküli publikáció állítja más kortárs történészekkel ellentétben.
De ha meg is érkeztek, csak annyit bizonyítottak az akkoriak számára, hogy a németekkel akaratával szembemenni, az brutális következményekkel jár. Hogy ebből következett volna valami egy németek akaratával egyező, velük egyeztetett, nem hadműveleti területre, hanme a hátországba irányuló deportálási művelet kapcsán, arra azt tudom mondani, hogy legföljebb balsejtelmek.

2. Fordítva ülsz a lovon. Pétain kormánya nem azért vált illegitimmé, mert de Gaulle meghirdette az ellenállást, hanem de Gaulle azért hirdette meg az ellenállást, mert Pétain kormánya illegitim volt. Egy illegitim kormányzattal szemben egy civilizált, de a németekkel háborút folytató nagyhatalom fővárosában (nem és még mindig nem Moszkvában) ez egy odamenekült francia tábornoknak reális lehetősége volt.

1. Ahogy már párszor írtam, indifferens, hogy mit hiszel 2015-ben. Levéltárak vannak, bárki számára hozzáférhetőek, folyamatosan kutatottak, és azokból nem derül ki, hogy a magyar állam, ill. annak államfője (mert felelős kormányról 1944. márc. 19. után nem beszélhetünk) ismerte volna a zsidók sorsát a határainkon túl. Hogy a front közelében élni zsidóként különösen nagy szívás, arról valószínűleg voltak fogalmai, de írásos nyoma ennek sincs sok.

2. Nekem is sok jó ötletem van, hogy hogyan kellett volna fölkészülni a német megszállásra. Ezek egyike sem érinti azt a tényt, hogy a német megszállás törvénytelen helyzetet eredményezett Magyarországon. Mondjuk hozzáteszem, hogy a lengyelek is megszívták, pedig nekik azután volt ideiglenes kormányuk Londonban. Ha mi csinálunk valami hasonlót, talán, de csak nagyon talán, nem állítják vissza a trianoni határokat. De az lett volna az igazi, ha háborút sem üzenünk se a Szovjetuniónak, se Nagy Britanniának. Viszont akkor már biztosan nem élne zsidó Budapesten, mert a német megszállás olyan 1942 táján legkésőbb bekövetkezett volna. Ha pedig sárga lennék, kerekem volna és áramszedőm, akkor én volnék a villamos.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés