A pszichológia a keresztény megváltás felhigított, világi verziója

2015. július 17. 15:15

Szabó György
Danube Institute blog
Dalrymple szerint a pszichológia „a keresztény megváltás felhigított, világi verziója, Isten ember által történő helyettesítésével”.

„Amint Dalrymple mondja, »a pszichológiai gondolkodás összhatása túlnyomórészt negatív volt az emberi kultúrára és társadalomra«. Hogy miért? »Ez megadja azt a hamis látszatot, hogy az emberi önmegértés senki más által nem tapasztalt, jelentős mértékben növekedett; és bátorít a felelősség alóli kibújásra azáltal, hogy az alanyokat tárgyiasítja és sekélyessé teszi az emberi karaktert, mert elbátortalanít a valódi önvizsgálattól és önismerettől«. A nyugati keresztény hagyományoktól eltávolodva a kortárs pszichológia »szentimentális, és a legdurvább önsajnálatot segíti elő azáltal, hogy mindenkit (a bűnbakokat kivéve) a saját viselkedésének áldozatává tesz«.

Mindazonáltal a pszichológia »takarékosan és diszkréten« használva »gondosan kiválasztott személyek számára nagyon hasznos lehet«. Szűken értelmezve ugyan, de nem kellene lekicsinyelnünk vagy elutasítanunk a pszichológia jó meglátásait és hasznait. Dalrymple figyelmeztet, hogy »az állítólagos hozzáértéssel bíró, önmagukat túlbecsülő, úgynevezett „gondoskodó” szakmák aláásnak bármilyen szerénységet, realizmust vagy józan észt, ami egyébként még megmaradt«.

A szerző számára egy nyitott kérdés: vajon »a pszichológia hivatása az-e, hogy tagadjon és elrejtsen«, mindezt »a tudomány kis szegmenséből megtéve«? Dalrymple szerint a pszichológia »a keresztény megváltás felhigított, világi verziója, Isten ember által történő helyettesítésével«. A szerző a cikk végén megjegyzi, hogy Dalrymple kritikája hasznos emlékeztetőként szolgál arra nézve: mialatt Isten Országának építéséért teszünk erőfeszítéseket a közgazdasági és pszichológiai módszerekből nyert tudással, addig még inkább függünk a keresztény kinyilatkoztatás és erkölcsi filozófia által kínált bölcsességtől.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 68 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

"Freud tehetséges volt a maga szakmájában, a pszichoanalízisben, de mint filozófus, nagyon nagy károkat okozott és ennek valószínűleg még nincs vége. Freud szerint pl. az emberi szerelem nem más, mint két másnemű lény egymáshoz való vonzódása – azaz tulajdonképpen biológiai esemény. Ezzel lesöpörte a színről 5000 év szerelmes irodalmát. Nem tud arról, hogy az egyik ember a másikért képes meghalni.
És mi a lelkiismeret? Freud úr szerint egy fölöttes én, melyet belénk neveltek, a fejünkre nőtt, és onnan diktál. Ezzel szemben: van felettes én – de van lelkiismeret is, amely a felettes ént felülbírálja. Ez történik, amikor valaki, aki 50 év óta nem gyónt, elsírja magát és bevallja: hazudott önmagának.

Mi a vallás? Állítólag megfutamodás a valóság elől. Látható: annál jobban semmi nem árt egy tudománynak, mint ha túllépi határait és filozofál. Ezt teszi a pszichologizmus (amelyet ne keverjünk össze a pszichológiával!), amely az embert csakis a psziché törvényei, változásai alapján akarja megítélni, és ugyanígy áll minden emberi jelenséghez, beleértve a történelmet is.
Az állítólag naiv középkor kiváló gondolkodója, Aquinói Szent Tamás azonban az embert „unitas multiplex”-nek nevezi. Nagyon bonyolult egység, akit nem lehet egy szempontrendszer szerint értékelni. Viktor E. Frankl orvos-pszichoterapeuta rámutat arra, hogy Freud mindazzal, amit az emberről mond, azt bizonyítja: végeredményben megfutamodik a nagy emberi kérdések elől. Ő az, aki menekül: a szerelem, a lelkiismeret, a vallás és a filozófia alapkérdései elől – a pszichologizmusba.
A végeredmény a totális hazugság.

Az a siralmas, hogy az átlag film és irodalom is ezen a szinten mozog. Az ember szabad személyét – és a szakadékot, ami az állat és az ember között van – mintha nem ismerné. Viktor E. Frankl azt mondja: olyan az ember, mint egy henger alakú pohár, amely fölül nyitott a végtelenre. Ha ezt a henger alakú poharat levetítjük egy síkra, akkor vagy kört, vagy téglalapot kapunk, attól függően, hogy az alját vagy az oldalát vetítettük le. Csakhogy a henger alakú pohár nem téglalap és nem kör.
Az ember és állat között – amint az élettelen és az élő között is - szakadék van! A szakadékok konok, és tapasztalatunk ellen való tagadása, elkenése – merénylet az ember vallása és erkölcse ellen: merénylet az ember ellen!"

Fr. Dr. Barsi Balázs OFM: A vallás és az erkölcs közös antropológiai gyökerei

"hamisított (hazudott), hogy a saját kis elméletét alátámassa"

Pontosan mire gondolsz?

A pszichológia mint szaktudomány a saját határain belül adhat segítséget . De pót-megváltásként nem alkalmazható . Jézus Isten , az ember pedig csak ember...

Barsi balázs atya számára a lelkiismeret nem más mint Isten szava bennünk, lévén keresztént katolikus.


III. Az egyházatyáknál már a →Didakhé, a Barnabás-levél, Antiochiai Szt Ignác, Alexandriai Kelemen és Órigenész szóltak a ~ről. Szt Ágostonnál a ~ Isten hangja a lélekben. Főként a Vallomásaiban ír a ~ről, de más műveiben is gyakran beszél róla (vö. PL 34,1283; 36,673; 37,1887; 33,681). - A szentek képes nyelvében a ~ a lélek várának őre, az értelem csiszolója Isten, de a világ dolgaiban is (Sziénai Szt Katalin). -

http://lexikon.katolikus.hu/L/..


Ám ha elvonatkoztatunk a keresztény tanítástól akkor is világos, hogy különbség van a felettes én és a lelkiismeret között

"Ahogyan a köldökzsinór jelzi az embernek az anyai szervezetből való származását, ugyanúgy a lelkiismeret az ember transzcendens eredetére utal (a lelkiismeret nem maga a transzcendens, hanem csak egy transzcendens egésznek az immanens oldala)." (Victor Frankl)

http://www.keresztenyszo.katol..

Kösz az ajánlást! Nem ismertem.

Barsi atya nem akarta átírni egy tudományterületet (bár szerintem a pszichológis sokkal inkább hasonlít a hályogkovácsságra mint tudományra). Előadásában csupán érintette Freud kártékony _filozófiai_! működését és ennek bizonyos hatásait.

Victor Frankl lelkiismerettel kapcsolatos véleményére elfelejtettél reagálni. Érthető, hiszen nem lehet egy mozdulattal sarokba állítani mint keresztényt. Másrészt az ő meghatározása a lelkiismerettel kapcsolatban sokkal inkább rokon a keresztény állásponttal mint a freudival. :)

A lelkiismeret torzulásaival és az értékválsággal kapcsolatban csak annyit, hogy az ember szabad akarattal rendelkezik, tehát dönthet a lelkiismeret szava ellen. Ennek természetesen következményei lesznek, úgy a saját mint a kisebb-nagyobb közössége életében.

"De hát Isten szava a felmenőkön keresztül nyilvánul meg."

Nagyon nem, sőt rendkívül sok esetben ellentétes a belénk nevelt, elvárt, elfogadott normáktól. Ez persze konfliktust okoz az egyén számára, de sok esetben sikerül a lelkiismeret szava mellett dönteni. Konkrét példákat tudnék erre, saját tapasztalatból is.

Majd ha reagálsz valamit Frankl lelkiismerettel kapcsolatos meglátásara én is reagálok arra amit kérdeztél. :)

A pszichológia sosem érte el a tudományos státuszt, bár az ötvenes évektől kezdve megpróbálták úgy prezentálni a laikusok számára, nagy sikerrel.

Annak érdekében, hogy tudományos alapokra legyebn helyezhető szigorúan kontrollált kísérletekre volna szükség. Mivel azonban az ember nem galamb vagy patkány ennek etikai korlátai vannak. És ez csak egy dolog a sok kózül. A kutatás,diagnózis, terápia hármasában mutatkozó ködösítésekről, 'rugalmas' sztenderdekről nem is beszélve.

Mivel a kísérleti bizonyítékok nagyrészben kétségbe vonhatóak (etikai okok miatt kivitelezhetetlen), a pszichológia centrumában egyfajta véákuum van. A fennhatósággal kapcsolatos megegyezés is hiányzik. Ezért van az, hogy gyakran két egyformán képesített, elismert pszichológus szakember gyakorlatilag semmiben sem ért egyet (például egy jogi eljárás során, amelyben szakértőként vannak felkérve).

Mindezek eredményeképpen az elcseszett kezelésekről és félrediagnosztizált esetekről könyvtárat lehetne megtölteni.

Freud érdeme az, hogy felfedezte a tudatalattit. A pszihoanalízis óriási tévedés. A szervezet védekezése, ha elsüllyeszti a kellemetlen emlékeket, azokat kibányászni óriási hiba, hogy újra átélheti az ember azt, amit jobb volt elfelejteni.
Arról nincs tudomásom, miben hazudott Freud,ha lennél szíves ismertetni.

A tudatalatti létező dolog, és fel kellett fedezni,emberi viselkedéseket, cselekvéseket meg lehet magyarázni vele. Vegyük például Szent Johanna esetét,aki világosan látta,meg kell szabadítani Franciaországot a betolakodó angoloktól, ámde azzal is tisztában volt, parasztleány létére nem tehet semmit Tudatalattija azonban kisegítette, elhárította az akadályokat: Szent Katalin és Szent Margit megparancsolja néki,tegye meg azt, amit megtenni szeretne.Ugyanez történt Mózessel is:nagyon szeretett volna uralkodni, de tudta,származása miatt nem lehet fáraó,és hiába ölte meg a munkafelügyelőt, saját népe sem kér belőle,ám az Úr csipkebokorban megparancsolja, tegye meg azt, amit szeretne, noha rettenetesen gyáva hozzá, hogy megtegye..
Köszi a tájékoztatást, ezt nem tudtam FREUDról,- bár lehet, nem is akart csalni, csak megtréfálta a tudaralattija.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés


Ajánljuk még a témában