A pszichológia a keresztény megváltás felhigított, világi verziója

2015. július 17. 15:15

Szabó György
Danube Institute blog
Dalrymple szerint a pszichológia „a keresztény megváltás felhigított, világi verziója, Isten ember által történő helyettesítésével”.

„Amint Dalrymple mondja, »a pszichológiai gondolkodás összhatása túlnyomórészt negatív volt az emberi kultúrára és társadalomra«. Hogy miért? »Ez megadja azt a hamis látszatot, hogy az emberi önmegértés senki más által nem tapasztalt, jelentős mértékben növekedett; és bátorít a felelősség alóli kibújásra azáltal, hogy az alanyokat tárgyiasítja és sekélyessé teszi az emberi karaktert, mert elbátortalanít a valódi önvizsgálattól és önismerettől«. A nyugati keresztény hagyományoktól eltávolodva a kortárs pszichológia »szentimentális, és a legdurvább önsajnálatot segíti elő azáltal, hogy mindenkit (a bűnbakokat kivéve) a saját viselkedésének áldozatává tesz«.

Mindazonáltal a pszichológia »takarékosan és diszkréten« használva »gondosan kiválasztott személyek számára nagyon hasznos lehet«. Szűken értelmezve ugyan, de nem kellene lekicsinyelnünk vagy elutasítanunk a pszichológia jó meglátásait és hasznait. Dalrymple figyelmeztet, hogy »az állítólagos hozzáértéssel bíró, önmagukat túlbecsülő, úgynevezett „gondoskodó” szakmák aláásnak bármilyen szerénységet, realizmust vagy józan észt, ami egyébként még megmaradt«.

A szerző számára egy nyitott kérdés: vajon »a pszichológia hivatása az-e, hogy tagadjon és elrejtsen«, mindezt »a tudomány kis szegmenséből megtéve«? Dalrymple szerint a pszichológia »a keresztény megváltás felhigított, világi verziója, Isten ember által történő helyettesítésével«. A szerző a cikk végén megjegyzi, hogy Dalrymple kritikája hasznos emlékeztetőként szolgál arra nézve: mialatt Isten Országának építéséért teszünk erőfeszítéseket a közgazdasági és pszichológiai módszerekből nyert tudással, addig még inkább függünk a keresztény kinyilatkoztatás és erkölcsi filozófia által kínált bölcsességtől.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 69 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

"Freud tehetséges volt a maga szakmájában, a pszichoanalízisben, de mint filozófus, nagyon nagy károkat okozott és ennek valószínűleg még nincs vége. Freud szerint pl. az emberi szerelem nem más, mint két másnemű lény egymáshoz való vonzódása – azaz tulajdonképpen biológiai esemény. Ezzel lesöpörte a színről 5000 év szerelmes irodalmát. Nem tud arról, hogy az egyik ember a másikért képes meghalni.
És mi a lelkiismeret? Freud úr szerint egy fölöttes én, melyet belénk neveltek, a fejünkre nőtt, és onnan diktál. Ezzel szemben: van felettes én – de van lelkiismeret is, amely a felettes ént felülbírálja. Ez történik, amikor valaki, aki 50 év óta nem gyónt, elsírja magát és bevallja: hazudott önmagának.

Mi a vallás? Állítólag megfutamodás a valóság elől. Látható: annál jobban semmi nem árt egy tudománynak, mint ha túllépi határait és filozofál. Ezt teszi a pszichologizmus (amelyet ne keverjünk össze a pszichológiával!), amely az embert csakis a psziché törvényei, változásai alapján akarja megítélni, és ugyanígy áll minden emberi jelenséghez, beleértve a történelmet is.
Az állítólag naiv középkor kiváló gondolkodója, Aquinói Szent Tamás azonban az embert „unitas multiplex”-nek nevezi. Nagyon bonyolult egység, akit nem lehet egy szempontrendszer szerint értékelni. Viktor E. Frankl orvos-pszichoterapeuta rámutat arra, hogy Freud mindazzal, amit az emberről mond, azt bizonyítja: végeredményben megfutamodik a nagy emberi kérdések elől. Ő az, aki menekül: a szerelem, a lelkiismeret, a vallás és a filozófia alapkérdései elől – a pszichologizmusba.
A végeredmény a totális hazugság.

Az a siralmas, hogy az átlag film és irodalom is ezen a szinten mozog. Az ember szabad személyét – és a szakadékot, ami az állat és az ember között van – mintha nem ismerné. Viktor E. Frankl azt mondja: olyan az ember, mint egy henger alakú pohár, amely fölül nyitott a végtelenre. Ha ezt a henger alakú poharat levetítjük egy síkra, akkor vagy kört, vagy téglalapot kapunk, attól függően, hogy az alját vagy az oldalát vetítettük le. Csakhogy a henger alakú pohár nem téglalap és nem kör.
Az ember és állat között – amint az élettelen és az élő között is - szakadék van! A szakadékok konok, és tapasztalatunk ellen való tagadása, elkenése – merénylet az ember vallása és erkölcse ellen: merénylet az ember ellen!"

Fr. Dr. Barsi Balázs OFM: A vallás és az erkölcs közös antropológiai gyökerei

"hamisított (hazudott), hogy a saját kis elméletét alátámassa"

Pontosan mire gondolsz?

A pszichológia mint szaktudomány a saját határain belül adhat segítséget . De pót-megváltásként nem alkalmazható . Jézus Isten , az ember pedig csak ember...

Barsi balázs atya számára a lelkiismeret nem más mint Isten szava bennünk, lévén keresztént katolikus.


III. Az egyházatyáknál már a →Didakhé, a Barnabás-levél, Antiochiai Szt Ignác, Alexandriai Kelemen és Órigenész szóltak a ~ről. Szt Ágostonnál a ~ Isten hangja a lélekben. Főként a Vallomásaiban ír a ~ről, de más műveiben is gyakran beszél róla (vö. PL 34,1283; 36,673; 37,1887; 33,681). - A szentek képes nyelvében a ~ a lélek várának őre, az értelem csiszolója Isten, de a világ dolgaiban is (Sziénai Szt Katalin). -

http://lexikon.katolikus.hu/L/..


Ám ha elvonatkoztatunk a keresztény tanítástól akkor is világos, hogy különbség van a felettes én és a lelkiismeret között

"Ahogyan a köldökzsinór jelzi az embernek az anyai szervezetből való származását, ugyanúgy a lelkiismeret az ember transzcendens eredetére utal (a lelkiismeret nem maga a transzcendens, hanem csak egy transzcendens egésznek az immanens oldala)." (Victor Frankl)

http://www.keresztenyszo.katol..

Kösz az ajánlást! Nem ismertem.

Barsi atya nem akarta átírni egy tudományterületet (bár szerintem a pszichológis sokkal inkább hasonlít a hályogkovácsságra mint tudományra). Előadásában csupán érintette Freud kártékony _filozófiai_! működését és ennek bizonyos hatásait.

Victor Frankl lelkiismerettel kapcsolatos véleményére elfelejtettél reagálni. Érthető, hiszen nem lehet egy mozdulattal sarokba állítani mint keresztényt. Másrészt az ő meghatározása a lelkiismerettel kapcsolatban sokkal inkább rokon a keresztény állásponttal mint a freudival. :)

A lelkiismeret torzulásaival és az értékválsággal kapcsolatban csak annyit, hogy az ember szabad akarattal rendelkezik, tehát dönthet a lelkiismeret szava ellen. Ennek természetesen következményei lesznek, úgy a saját mint a kisebb-nagyobb közössége életében.

"De hát Isten szava a felmenőkön keresztül nyilvánul meg."

Nagyon nem, sőt rendkívül sok esetben ellentétes a belénk nevelt, elvárt, elfogadott normáktól. Ez persze konfliktust okoz az egyén számára, de sok esetben sikerül a lelkiismeret szava mellett dönteni. Konkrét példákat tudnék erre, saját tapasztalatból is.

Válaszok:
ottapont | 2015. július 17. 17:27

Majd ha reagálsz valamit Frankl lelkiismerettel kapcsolatos meglátásara én is reagálok arra amit kérdeztél. :)

A pszichológia sosem érte el a tudományos státuszt, bár az ötvenes évektől kezdve megpróbálták úgy prezentálni a laikusok számára, nagy sikerrel.

Annak érdekében, hogy tudományos alapokra legyebn helyezhető szigorúan kontrollált kísérletekre volna szükség. Mivel azonban az ember nem galamb vagy patkány ennek etikai korlátai vannak. És ez csak egy dolog a sok kózül. A kutatás,diagnózis, terápia hármasában mutatkozó ködösítésekről, 'rugalmas' sztenderdekről nem is beszélve.

Mivel a kísérleti bizonyítékok nagyrészben kétségbe vonhatóak (etikai okok miatt kivitelezhetetlen), a pszichológia centrumában egyfajta véákuum van. A fennhatósággal kapcsolatos megegyezés is hiányzik. Ezért van az, hogy gyakran két egyformán képesített, elismert pszichológus szakember gyakorlatilag semmiben sem ért egyet (például egy jogi eljárás során, amelyben szakértőként vannak felkérve).

Mindezek eredményeképpen az elcseszett kezelésekről és félrediagnosztizált esetekről könyvtárat lehetne megtölteni.

Freud érdeme az, hogy felfedezte a tudatalattit. A pszihoanalízis óriási tévedés. A szervezet védekezése, ha elsüllyeszti a kellemetlen emlékeket, azokat kibányászni óriási hiba, hogy újra átélheti az ember azt, amit jobb volt elfelejteni.
Arról nincs tudomásom, miben hazudott Freud,ha lennél szíves ismertetni.

A tudatalatti létező dolog, és fel kellett fedezni,emberi viselkedéseket, cselekvéseket meg lehet magyarázni vele. Vegyük például Szent Johanna esetét,aki világosan látta,meg kell szabadítani Franciaországot a betolakodó angoloktól, ámde azzal is tisztában volt, parasztleány létére nem tehet semmit Tudatalattija azonban kisegítette, elhárította az akadályokat: Szent Katalin és Szent Margit megparancsolja néki,tegye meg azt, amit megtenni szeretne.Ugyanez történt Mózessel is:nagyon szeretett volna uralkodni, de tudta,származása miatt nem lehet fáraó,és hiába ölte meg a munkafelügyelőt, saját népe sem kér belőle,ám az Úr csipkebokorban megparancsolja, tegye meg azt, amit szeretne, noha rettenetesen gyáva hozzá, hogy megtegye..
Köszi a tájékoztatást, ezt nem tudtam FREUDról,- bár lehet, nem is akart csalni, csak megtréfálta a tudaralattija.

Lehet, hogy Hamvas Béla előtt illene hasra esnem,de teljesen alaptalan az állítása. Bármíly rossz lenne egy lélektani módszer, az alkalmazónak esélyt ad rá, hogy magát, ösztöneit, ösztöntörekvéseit megismerje,és azt mondja: ilyen vagyok, nincs mit tenni, vagy azt, ilyen vagyok, jó lesz vigyáznom, rosszat ne tegyek. Van önámítás, de annak nem a lélektan az oka.

Nem, Zsolt, nem! :) Rosszul gondolkodsz!

De, Zsolti! Legfőbb vágyam egy ilyen vitába belemenni veled!
De tudsz még egy kicsit várni rám?

A festő, bizony mérgelődik, mert egy ilyen mondat is el tudja venni egy érzékeny művész kedvét még az élettől is.

Látszik, hogy még nem voltál festő! :)

Szóval, az első mondatod is téves.

Mire értetted, hogy nem világi verzió?

Az Istenben hívő nem igen jár pszichológushoz, de Isten hívő pszichológus nagyon sok van.

A pap ugyan olyan gyorsan reagál, mint egy pszichológus. Nem csak gyónás van nálunk, hanem lelki beszélgetés is. Lelki vezetés. De ez a reformátusokra is igaz. Gondolom, hogy a többi egyház lelkészeire is.
Az, hogy Isten, hogyan milyen gyorsan reagál, mivel nem egy automata, amibe beledobjuk a pénzt és máris kidobja a választ, egyéne válogatja, hogy mikor kapja, meghallja-e, stb.

Látszik, hogy fogalmad sincs a pszichológiáról!
A pszichológusokról. Pont, hogy azt mondják, hogy nem te vagy a hibás, nem te vagy a bűnös. Ne magadban keressed.

A papnál pedig saját magadat hibáztatod, mert magadban kell keresned a hibát és nem pl. a házastársadban, a gyerekeidben. A papnál, Isten színe előtt, nem háríthatsz! Nem mondhatod, hogy a szomszéd milyen gazfickó. Hanem azt, hogy te milyen gazfickó vagy.
Magadról kell beszélned. Arról, hogy TE milyen szeretetlen voltál a kapcsolatodban. Bármilyen kapcsolatodban.

Ha ezerszer elköveted, ezerszer kell meggyónnod.
vagyis, pont, hogy felelősséget vállalsz a tetteidért.
Azt hiszed könnyű odaülni és elmondani, hogy már megint te voltál a hunyó!
Te voltál a türelmetlen!
Te voltál az aki csúnyán beszélt!
Te voltál az aki felemelte a hangját!
Te voltál a szeretetlen! Te voltál a lusta!

Nem tudod kipróbálni, mert gyóntál valaha is?
Voltál pszichológusnál valaha is?
Van egyáltalán tapasztalati összehasonlítási alapod?

Gyónás után erősen megfogadjuk. És ez erőt ad, hogy vigyázzunk, lehetőleg legközelebb ne kövessük el. És Jézusnak fogadjuk, nem a papnak.

Válaszok:
Csomorkany | 2015. augusztus 24. 8:38

És az Istenhívő pszichológusok is azt mondják, hogy "nem te vagy a hibás, ne magadban keresd, stb."?

Szerintem nem lenne szabad ilyen általánosító kijelentésekkel elintézni egy egész szakmát. Meg egy másikat sem, a papokét.

A gyónás is lehet "bad trip", ami után a gyónónak évekig nincs kedve és mersze gyóntatóhoz fordulni, meg pszichológus is adhat olyan lelkivezetést, ami akár Isten felé is fölszabadítja a személyiséget.

Nagyon sok múlik a kliens lelkialkatán és többek között teológiai műveltségén. Nem mindegy, mennyire engedi kiszolgáltatni magát akár egy pszichológusnak, akár egy papnak.

Válaszok:
Sulammit | 2015. augusztus 24. 8:51

Megkérdezem tőlük jó? Mert erről fogalmam sincs.
A keresztényektől.
Kibeszélni, megnyugodni járnak oda. Fontos, hogy meghallgassa valaki őket. Nem vitára, velük való ellentmondásra, mert arra ott a családjuk. Megerősítésre, hogy nekik van igazuk.

Nem pszichiátert írtam, hanem pszichológust.
Aki tanácsokkal is ellátja természetesen.

A gyónásról nekem csak jó tapasztalataim vannak, bár sosem gyóntam fülkében. Mindig személyes beszélgetés volt.
Előtte pedig tényleg egy kis beszélgetéssel kezdve.
Vagyis feloldódtam, mire a tényleges gyónásomra került sor. Nagy büntiket sem kaptam még.
És a feloldozás után fantasztikusan érzem mindig magam.

Válaszok:
Sulammit | 2015. augusztus 24. 9:01
Csomorkany | 2015. augusztus 24. 10:26

Úgy értem, hogy mint keresztény mennyit tud hozzá adni a "szakmájához".

Nálam azért ez összetettebb. Rendszeresen járok gyónni, gyakran ismeretlenekhez is, mert úgy vagyok vele, hogy Isten megbocsátását ők is közvetítik. Viszont emberileg néha tudnak hülyék lenni. Valóban nem sokszor, de ezeket az eseteket eléggé megjegyeztem :-(

Erre írtam, hogy a kliens teológiai műveltsége sem közömbös. Ha ismeretlenhez megyek, akkor tisztában vagyok vele, hogy én döntöttem így. Az emberi szolgálattól nem csodát várok, legföljebb "valami lelki hasznot" (Loyolai Szent Ignác) abból, amit mond, de egészében lehet, hogy irreleváns lesz, és amiatt sincs jogom haragudni.

Amivel mindenképpen gyógyít, az a szentség kiszolgáltatása.

Válaszok:
Sulammit | 2015. augusztus 24. 14:18

Nekem állandó gyóntatom van.
Nem megyek ismeretlenekhez. És nem azért, mintha, hanem, mert szükségem van az állandóságra, a biztonságra.
Hozzá előre bejelenkezem. Napokkal előtte.

Ha a teológiai műveltség és a gyónás összefüggésben lenne, akkor bizony mi lenne Vianney Szent Jánossal?
Vagy Néri Szent Fülöppel?
Mindkettőnél órákig álltak sorba a gyónok.
Fülöpnél, papok, püspökök, pápák gyóntak nem csak a közemberek, és akkor amikor még nem is volt gyakori a gyónás.

Válaszok:
Csomorkany | 2015. augusztus 24. 14:52

Jajj, én a kliens, vagyis a gyónó teológiai műveltségéről írtam.

A gyónó, ha ismeretlen paphoz megy, számoljon azzal, hogy emberileg nem túl kellemes élmény is érheti esetleg, de higgye, hogy a bűnbocsánat csodájában ekkor is részesül.

Válaszok:
Sulammit | 2015. augusztus 24. 15:05

Ja! :)

Én mindig érzem a bűnbocsánat csodáját, azért is érzem magam utána olyan jól! Előtte persze félelem.

Sulammitnak írtam, az ő szövegére. A poszton kívül nem írtam még az időjárásról, a migránskérdésről, és az azték emberáldozatokról sem. De ha így megkérded, sok értelmét nem látom a posztnak.

Gondolatai észrevételei, véleménye mindenkinek lehet, egy adott témában iskolázottságtól, hozzáértéstől, tudástól, függetlenül.
Azt mondta egy nagyon híres bencés atya, hogy nincs rossz kérdés, csak rossz válasz van.

Mi itt most beszélgetünk és egyáltalán nem fontos, hogy mindenben egyetértsünk.

Freud próbálta orvosolni, - így írom - a homoszexualitást és nagyon nagy rombolást végzett a pácienseinél. Úgy tudom, hogy 3 éves volt a terápia, de teljes kudarccal végződött.

Gyökössy Bandi bácsit és a könyveit, - nagyon sok van tőle - nagyon szeretem. A felesége Jung tanítvány volt. Egy Svájci hölgy.
Voltam náluk, Bandi bácsi halála után.

Van egy olyan mondás, hogy a suszternek nincs cipője? valami ilyesmi. Szóval a családjában, - nem volt minden rendben. Nem akarom itt részletezni.
Alig akartam elhinni, de ami tény az tény.

Nagyon jó lelki beszélgetéseket tartott a hozzáfordulóknak. És a könyveiben le is írja. Nagyszerű embernek tartottam.
Mindig azt mondta, hogy mikor leszünk már "homo krisztiánuszokká".
Vagyis, majd akkor leszünk emberek.

Az mondjuk valódi baj, hogy te nem a "pszichológiához" tudsz fordulni, hanem egy "pszichológushoz". Akinek van erről egy papírja, oszt ennyit tudsz róla. Ezért cserében úgy kiszolgáltatod neki a legbelsőbb dolgaidat, hogy csak na! Nem vagyok radikális, nem mondom, hogy csak rosszul sülhet el, de a sebészekben nagyobb a bizalmam, ha baleset ér, mint a pszichológusokban, ha lelki gondjaim adódnak.

A papságnak annyi előnye mindenképpen van, hogy a kliens nagyjából tudja, mire számíthat, és mire nem. Egyrészt a katolikusok azért mégiscsak egy gittegyletet képeznek, egymást is meg tudják kérdezni az emberek, gyóntatóhoz járni katolkusok esetében természetes, és nem eleve fura dolog, másrészt meg a papság is hangsúlyozni szokta, hogy nem az ilyen-olyan emberi tanácsokkal gyógyít elsősörben, hanem Isten megbocsátását jelenti ki.

Nem! Nem tükrözi. Kísérletezés élő embereken. A példa amit felhoztam, Freuddal kapcsolatban. Vagyis többet ártott, mint használt.

A pszichológiát, nem vetem meg nem vetem el.
Annyira nem, hogy engem is érdekelt, olyannyira, hogy tanulni is akartam, felvételizni.
Lebeszéltek róla, mert akkora volt a túljelentkezés.

Freud korában az orvostudomány is gyerekcipőben járt.
Sokszor nem gyógyított, hanem tünetkezelt. Pl. vért csapolt.

Támogatnám az OPNI megnyitását. Azt gondoltam, hogy a Fidesz megteszi.
Persze, ott pszichiátriai esetek voltak.
Vagyis orvosok foglalkoztak a betegekkel, nem pszichológusok.

Nincs 50 Miatyánk! Minek is lenne ennyi?
Egy rózsafüzér, vagy egy litánia, attól függ, hogy miben vagy sáros. Nem a büntetés a cél. Az Isten sem büntet.
A bűn ellentéte, nem a büntetés, hanem a jóvátétel.

Azért jól bevitt a posztoló az erdőbe :-) Aszongya, a pszichológia a megváltás gyönge alternatívája, te meg elkezdesz azzal nyomulni, hogy dehogyis, "vetélytársa az istenhitnek."

Szerintem meg azokon kívül, akik pszichológushoz járnak, gyóntatóhoz pedig nem, továbbá azokon kívül, akik gyóntatóhoz járnak, pszichológushoz pedig nem, még két emberfajta létezik: akik sem pszichológushoz, sem gyóntatóhoz nem járnak, továbbá akik pszichológushoz is, gyóntatóhoz is.

A magam részéről el tudok képzelni olyan traumákat, amik földolgozásához pszichológushoz is fordulnék. De épp ezért jeleztem az ezzel kapcsolatos kliensoldali nehézségeimet. Nem nagyon ismerek olyan számomra mérvadó embert, akiről tudom, hogy pszichológushoz jár, ezért tanácsot mernék tőle kérni. Olyan mérvadó személyeket meg ismerek, akik rendszeresen gyónnak, és meg merem őket kérdezni, hogy kikhez érdemes menni.

Semmi elvi álláspontot és világmegváltást nem tartalmaznak a témában a hozzászólásaim, csak léha fogyasztói nehézségeket.

Molnár C Emma a kedvencem. Pszichoterapeuta.
Olyan dolgokat mondott a TV-ben, ami jól hasznosítható.

Pl. A házaspárokról.
Fontos, hogy legyen közös játékuk. Lehet az sakkozás, kirándulás, keresztrejtvényfejtés, meccsnézés, ezek most a saját ötleteim, de érted miről van szó. Olyas valami, amit mindketten szeretnek csinálni. És együtt.
Lehet az jó beszélgetések politikáról, bármiről.
Ja színházat, operát, főzöcskézést ki ne felejtsem már.
Nektek az amit ti szerettek csinálni.
Közös érdeklődés.
Ezt nagyon megjegyeztem magamnak. Ha egyszer mégiscsak férjhez akarnék menni, így választanék.
Persze, hogy szeressen és én is, de legyenek közös játékaink.
Játszótársam, mondd akarsz-e lenni?
Kosztolányi milyen szépen megírta ezt a verset.

És még egy nagyon fontos területe a pszichológiának. És úgy látszik sok embernek van szüksége erre a segítségre, a szexuál pszichológia.
Ezt egy pap nem tudja pótolni az biztos.

Ők a férjével nagyon szeretik egymást és mindenben különböznek.

Ő mesélte egy TV- műsorban a Ridikülben, hogy amikor probléma van a férjjel, az asszonyoknak nincs is kedvük eljönni hozzá, részt venni közösen a terápián, mert örülnek, hogy megszabadulnak a házasélet "örömeitől". És le is mondanak róla, hogy úgy sem sikerül a férjükből férfit csinálni megint.
A férfiak ellenben mindenben szót fogadnak neki és mindent megtesznek amit mondd nekik, a siker érdekében és, mert bíznak benne.

Lux Elviráról beszéltem az utóbbiban.

Ezekre később válaszolok, mert át kell jól gondolnom.
Nem akarok csípőből és általánosságokat, mert komolyan veszlek.

Ez az Ádám Éva kérdés nagyon tetszik nekem.
Fogok rá válaszolni.

Végre már egy kis teológia! Köszönöm neked! :)

Először a gyónásról. Jó?

Mi is az a bűn? "Az erény ellentéte"?

Ha a bűn olyan rossz volna akkor el sem követnénk. Ugye? Mert amikor elkövetjük, akkor bizony jónak tartjuk. Csak a következményeivel nem törődünk, azokat nem látjuk át.

A bűn forrását, a test és a szem kívánságát az élet kevélységét magunkban hordozzuk. És ezért mindig rászorulunk Isten irgalmas megbocsátására.
Ha azt mondjuk, hogy nincs bűnünk, önmagunkat csapjuk be.
Azt szoktuk mondani, hogy mi keresztények bűnös emberek vagyunk. És el is megyünk Isten megbocsátását kérni.
A bűnbocsánat szentségét.
Ez minden alakalommal egy megtérés.
Egy olyan embernek aki mondjuk vehemens, indulatos, persze, hogy nehéz ezt kordában tartania.
A természetét megváltoztatnia nem is kell.

Egy példa. Adva van egy színész. Aki szeretne változtatni az indulatos természetén és felkeres egy pszichológust.
Az azt mondja, hogy rendben, változtathat ezen, de akkor ő már nem lesz ugyan az a színész, nem fogja tudni ugyanazon a hőfokon eljátszani a szerepét.
Vagyis nem éri meg.

Az nagyon jó, hogy ti így élitek meg a házasságotokat. Ezért nem is érzed szükségét annak amit mi természetesnek tartunk.

A nem keresztények úgy látszik, hogy nem bűnösök,
Isten hány parancsot Törvényt írt elő nekünk Tízet!
nem többet. És ebben a tízben benne van minden.

Egy hittan órán végig vettük, minden alkalommal egyet a Tíz parancsolat közül. És képzeld mindegyikben elbuktam. Olyanban is amiben nem is gondoltam volna.
Persze a többiek is, de ez nem lényeges.
Isten szemével néztük a parancsokat nem a saját magunkat mindenben felmentő szemével.

Ha elmondasz 50 Miatyánkot meg fogsz változni?
Nem fogja megverni a feleségét az akinek öröme telik mások megalázásában?
Kevesebbet, vagy nem fog rágalmazni és hazudni, vagy, ahogy írtad neki "szemétkedni" velem, tudod ki?

Nem erről van szó!
"Tartsatok bűnbánatot!" Szívből bánja meg!
Fogadkozik nyilvánosan össze, vissza, aztán, már a következő percben kezdi elölről nyilvánosan.
Ez nem megbánás, nem megtérés.
A szeretet terén tesszük a legnagyobb bűnöket.

Mivel a bűn Isten akaratának megszegése, így a jóvátétel is Isten elismerése (Ő az úr) által történhet.
Krisztus a bűnbocsátó hatalmát átadta az Egyháznak.
"Amit megköttök a földön..." Mt 18,18

Különben az ember nem is Isten ellen vét tudatosan, hanem az erkölcsi rend ellen.

DE! Azért gondolj bele, egy gyónóak van bűnbánó vallomása, bánata, mert igenis bántja az amit elkövetett és szégyenli magát Isten előtt! kap elégtételt, és feloldozást. A feloldozást maga kéri az ember.
Amikor megbánod és megfogadod, hogy megpróbálod legközelebb elkerülni azt a fajta bűnt azzal együtt jár, a cselekedeted is, hogy mondjuk virágot, vagy csokikát viszel annak akit megbántottál. Az lehet a gyereked is. Igyekszel jóvátenni amit elkövettél ellene a szeretetlenségedet. Az igazságtalanságodat.
Mit tudom én, hogy mit szoktál elkövetni.
Felemeled a hangod?
Nem beszélgetsz vele?
Nem hallgatod meg?
Ezeket te tudod.
Na tessék! Mikor vittél a feleségednek utoljára virágot? Csak azt ne mondd, hogy Nők napján!

Érted, már, hogy mire megy ki a játék?
Nem az 50-re, hanem, hogy szívből jöjjön az a bánat és a bocsánatkérés.

Ha ezzel kapcsolatban kérdezel szívesen válaszolok, de nem

"ajtóba várás, ha megjön …"
Ez olyan aranyos volt! :) nem találok rá férfias szót.
Te olyan rossz családi környezetből jöttél, hogy biztosan megfogadtad, hogy te egészen másmilyen férj leszel.
Biztos sikerült is.
Azért a boltba menés nem egy nagy cucc! Az ugyanolyan része legyen a mindennapjaidnak, mint bármilyen otthoni munka.
Nem segíteni kell, hanem mindent megcsinálni amit kell.
Úgy utálom azt, amikor azt írja egy férfi, hogy "segít". Ne segítsen.
Amíg egyedül élt is megcsinálta pl. a mosogatást. Ha megnősül akkor is csinálja, meg és ne a másiktól várja el. És ne segítségként könyvelje el.

Mindenkinek visszajelez a környezete. Akár hívő akár nem.
A lelkiismeret Isten szava. És igen nagyon nyomasztó lehet. De akkor az embertársadtól kérsz bocsánatot.
A gyónásnál, pedig Istentől. Hogy már megint olyan undok voltál. Önző voltál.
Megint nem lehetett rád számítani. stb.

A Szentek életében talán benne van, Szalézi Szent Ferencről a következő történet.

Csúnyán viselkedik vele, talán kiabál, veszekszik, csúnyán beszél vele egy ember. És Ferenc nem szól semmit.
Kérdezik tőle, hogy miért hagyta szó nélkül ezt az igazságtalanságot.
- Csak nem fogom lerombolni egy perc alatt, azt amit 30 évig építettem!

Ugyanis hirtelen haragú ember volt, akinek nagyon nehéz volt megállnia, hogy vissza ne szóljon, vissza ne vágjon.

Istennek fogadd meg, ne magadnak. Mi Istennek fogadjuk meg.
És persze, hogy visszajön, de jobban odafigyelünk rá.
Mindig ugyanazokkal a bűnökkel felkeresni a gyóntatót nem kellemes.
Isten bocsát meg és nem "csak" a házastársam.

Én is nagyon szeretek színházba járni.
Nem vagyok fizikai munkás. Nem vagyok este fáradt.
Mégis, amikor elkezdődik a darab, elkezdődik nálam is az álmosság! :)
Bármilyen jó is az előadás.
Azt találtam ki, hogy megiszom a jó erős Earl Gray teámat előtte.

Még jó, hogy nem mi járunk együtt színházba,
(tea nélkül) Szépen néznénk ki! :)

"Azt nem fogom fel, hogy olyannak bánsz, akitől nincs záros határidőn belül visszajelzés"

Írtad, hogy türelmetlen vagy.

Amikor elültetsz egy fát, azonnal élvezheted a gyümölcsét? Na ugye, hogy nem.
És, ha végre gyümölcsöt hoz, azonnal leszedheted? Nem.
Meg kell várnod, amíg beérik.

Amikor a gyermekedet neveled, főleg, ha kamaszkorba ér, látod a munkád, nevelésed gyümölcsét?
Sokszor úgy látod, hogy lepereg róla minden, amit tanítottál, magyaráztál neki.
Aztán, ha önálló életet kezd élni, úgy neveli a gyermekét, ahogy tőled látta. És akkor megvan a visszajelzés.
Mindennek rendelt ideje van.

Sokszor megtörtént velem, hogy böjtöltem, kilencedet végeztem valakiért, közben nem történt semmi, de amikor vége volt, a legnagyobb meglepetésemre megkaptam a visszajelzést.
Az az érdekes ebben, hogy mindig kapok jelzést és mégis mindig meglepődöm és persze megköszönöm Istennek, aki mondhatom, hogy a tenyerén hordoz.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés