A rendezett szeretet és a melegházasság

2015. július 14. 15:49

Heidl György
Heidl György
Akik a házasság újradefiniálását a bibliai szeretetparancsokra és Jézus tanítására hivatkozva igyekeznek igazolni, úgy tűnik, istenítenek valamit, amit szeretetnek neveznek.

„A Biblia nem általában beszél a szeretetről, és nem a szeretetet nevezi istennek, hanem Istent szeretetnek (1Jn 4,16). Akik a házasság újradefiniálását a bibliai szeretetparancsokra és Jézus tanítására hivatkozva igyekeznek igazolni, úgy tűnik, istenítenek valamit, amit szeretetnek neveznek. (...)

A szeretetnek tehát a Biblia szerint van mértéke, módja és iránya. A legteljesebb szeretet az istenszeretet, azután a felebarát iránti szeretet, és végül, az előbbitől módjában és mértékében is eltérő az ellenségszeretet. Isten egy, de a felebarát és az ellenség sokféle, ezért a felebaráti szeretet és az ellenségszeretet is változatos. Van egy általános szeretet, amellyel minden egyes, Isten képmására teremtett embert szeretünk, de ehhez az általános szeretethez hozzájárul valami többlet, valami különleges az egyes szeretteink esetében. Másként szeretjük gyermekeinket, szüleinket, barátainkat, házastársunkat, munkatársainkat, szomszédainkat stb., és ezeket a szereteteket nem keverjük össze. A Biblia legalábbis nem teszi, és ha a felebaráti szeretet valamely sajátos esetéről részletesebb útmutatást ad, akkor az éppenséggel a hitvesi szerelem. E tanítás szerint a hitvesi szerelem a férfi és nő közötti kölcsönös, teljes, kizárólagos és hűséges testi, lelki, szellemi önátadás, amely nyitott az élet továbbadására. (...)

Isten és Izrael kapcsolatát többféle képpel érzékelteti a Szentírás. Az egyik legszebb hasonlat szerint Isten a szerelmes vőlegény és Izrael az ő szerelmes menyasszonya. Az Énekek Énekét a meghatározó zsidó írásmagyarázati hagyomány ennek a menyegzői szeretetmisztikának a fényében értelmezi, az erre épülő keresztény exegézis pedig kezdettől fogva Krisztus és az Egyház, valamint Krisztus és a lélek kapcsolatára érti. A keresztények által használt görög fordításban a menyasszony egy helyütt azt kéri: »Rendezzétek el bennem a szeretetet!« (Én 2,4).Órigenész (Kr. u. 3. század) szerint a kérés a következőt jelenti:

»Kétségkívül minden ember szeret valamit, és nincs senki, aki ne szeretne valamit, ha már elérte azt a kort, amikor képes szeretni. … Ez a szeretet vagy szerelem azonban egyesekben megfelelő rendben és módon növekszik, sokakban viszont rendellenesen. Akkor mondjuk, hogy valakiben rendellenes a szeretet, ha azt szereti, amit nem szabad, vagy azt szereti ugyan, amit szabad, de vagy jobban, vagy kevésbé, mint ahogy kell. Az ilyen emberben tehát rendezetlen a szeretet; csak abban rendezett és csak abban őrzi meg rendjét, aki az élet útját járja és nem tér le sem jobbra, sem balra. Az ilyenek, úgy hiszem, nagyon kevesen vannak.«” 

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 86 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Egy kis kiigazítás az Énekek énekéhez.

Az utóbbi években növekszik azoknak a katolikus exegétáknak a száma, akik az Énekek énekének természetes értelmét vallják.

A házasság és így a szerelem is Isten teremtő akaratából származik aki megáldja a házasságot.

Menjünk el a gyakorlatiság irányába, mert végül is ez az, ami mindent felülír, bármifajta hivatkozást, magyarázatot.
A lényeg: Isten amikor azt mondja: "Szaporodjatok és sokasodjatok!", ez az egyik legfőbb parancsa - szerintem.
Azok, akik ezt teszik, tehetik, nem azonosak azokkal, akik ezt nem teszik, nem tehetik.
Magyarul: ha az előbbiek együttélésének házasság a neve, (évezredek óta), akkor nyilvánvaló, hogy az utóbbiak nem jellemezhetők ugyanígy.
Ergo: nem lehet azonos jogállásuk a két csoport tagjainak, az emberi nyelv nem illetheti azonos meghatározással mindkettőt!.
Mivel a házasság intézménye egy férfi és egy nő részvételére épül, világos, hogy az azonos neműek semmilyen részvételét nem nevezhetjük házasságnak.
És erről, csakis erről van szó.
Akik mégis ezt teszik, gyalázzák az emberiséget.

A homoszexuálisoknak / is / el kell dönteniük , mit szeretnek jobban : önmagukat , vagy Isten/ teremtő tervé/t .

Mivel súlyos tudáshiányról árulkodik a beírásod, azt sem lehet rá mondani: de legalább van benne rendszer.
Teljes tájékozatlanság, össze-vissza csapkodás.
Nem kellene égetned magad.
Legközelebb, ha beszólsz, hiteles megalapozottsággal tedd.
Ez persze csak ajánlás, jóindulatúan.

Igen, én betettem volna az egészet. Elég önkényes a cím és a szöveg megvágása is!

Hogy te milyen nagyon OKOS ember vagy!!!
És hogy mennyire meg tudod mondani a frankót!

HI-HE-TET-LEN!

Csak ámulok és bámulok.

Teach me master!

Na ebben egyetértünk...

A szerző egyetlen szót sem ejt a világi hatalomról,az államról,márpedig mi a polgári házasságról vitázunk ebben az ügyben.
Ki kéne fejtse,hogy az isteni eligazítások miképpen legyenek a világi hatalomra nézvést kötelezőek,másrészt nem ejt szót az egyházakról sem,márpedig tudjuk,hogy vannak az egyháznak papjai,akik összeadnak meleg párokat.

Nono.
Hátrébb az agarakkal, uram! (hölgyem?)

Ugyanezt a Koránról biztos nem mernéd leírni, fogadjunk!

:) Köszönöm! :) A megnevettetést. Még, még, még!

Ezt írtam volna?
Nem emlékszem ilyesmire.

Milyen ostobaság, gonoszság, kártétel és egyéb voltabban a hozzászólásban, amire oly epésen reagáltál?

Azt nem tudom, hogy mire válaszoltál. :)
Csak azt, hogy jó volt. És ez nekem elég!
A nevetéshez.

Feladom - láthatóan nem érek fel a te szellemi szintedhez. Egyszerűen nem értem, mi a nyavalya bajod volt azzal a - nem neked címzett - hozzászólással.

Milyen analógia? Az a a baj, hogy azt gondolom, a bibliát mindenki mocskolhatja, szemben a Koránnal - amit nem mernek megtenni, mert konkrétan félnének ismert okok miatt.

És mivel nem vagyok terrorista, meg a keresztény testvéreim sem azok, bosszant, hogy egy ilyen niemand folyamatosan gyalázza a számomra szent könyvet.

A gyávaságára, alattomosságára utaltam ezzel, nem arra, ami te vizionáltál.

Még valami ostobaság, gonoszság meg nem tudom mi volt még...?

Elrendezték a szeretetet Izraelben: Jahwéht szeretni, egymást szeretni, gójokat gyűlölni, megvetni.

Ne hülyéskedj már!

1. Az eredeti szerző az eredeti cikk címébe nem tette bele a "melegházasság" szót.
2. Bár a szövegben valóban tett egy világos célzást a homokos mozgalmakra, konkrétan a cikk szövegében sem tárgyalta őket.

Ezek után Miskulancia jogosan sérelmezte a cím önkényes megváltoztatását, amit nyilvánvalóan kattintásszámnövelési célzattal követett el a Mandi szerkesztője.

Szerintem megérdemel tőled egy bocsánatkérést, mert igaz ugyan, hogy mindketten a másik fejéhez vágtatok ezt-azt, de kétségtelen, hogy Te vagy az, aki az ő jogos fölvetésébe belekötött.

Jó, jó, csak az általad másoktól megkívánt "értő olvasás" pl. a szónoki túlzások megértését is jelenti.

Miskulancia valóban túlzott, amikor azt kérdezte, hogy "hol van [a posztban] szó melegházasságról?", hiszen egy világos célzás erejéig áttételesen, a stringet nem használva van róla szó. De ettől még Miskulancia lényegi mondanivalója teljesen jogosan az, hogy a mandi szerkesztője cinikus kattintásnövelési céllal változtatta meg Heidl címadását.

Szóval a szónoki túlzásra reagáltál ugyan, de a lényegi mondanivaló mellett elmentél, és azóta sem engedte meg számodra a vita heve, hogy erre fölfigyelj.

Dehát Heidl szövege valóban a szeretet rendjéről és rendetlenségéről szól, a melegházasságról csak nagyon áttételesen. Francért kötöd az ebet a karóhoz, amikor ez tényleg így van?

Az pl. a melegházasság egész tematikájától függetlenül is érdekes origenészi problémafölvetés Heidl cikkében, hogy hogy van az, hogy a keresztény tanítás szerint minden asszonyt szeretni kell, a házasság logikája szerint pedig csak egy asszonyt szabad kizárólagos módon szeretni?

Ami Miskulanciát illeti, az idézeted másodlagos: már azután született, hogy alaptalanul letámadtad őt. Az első, nem általad provokált kétsoros hozzászólás lényegi mondanivalója, hogy a címadás eltorzítja Heidl cikkét. Ebben meg igaza van. A többi nagyvonalúság kérdése. Bocs, de tényleg.

A könyvészeti tény annyi, hogy a szerző választott egy címet, talán nem véletlenül, a Mandit meg ez nem elégítette ki, mert nem várt tőle elég kattintást.

Miskulancia ezt észrevételezte két sorban, azóta meg ezt habosítjuk.

Mindeközben sem a buziházasságról nem csevegünk, sem arról, hogy a szeretet helyes elrendezése mit jelent. Vagyis mintha félresiklott volna a csevej, mert egy jogos kétsoros fölvetés tartalmazott egy szónoki túlzást, amibe belekötöttél. A Neuroticot idézve a nyolcvanas évekből: "Ez már tiszta pszeudo. Ez már triplacsavar."

Pascal (emlékezetből): "Az embernek rendszerint igaza van abban, amit állít. Abban szokott tévedni, amit tagad." - Ez utóbbit a magam számára úgy szoktam pontosítani, hogy "amit figyelmen kívül hagy".

A saját állításodban persze igazad van: áttételesen, a háttérben Heidl szövege a buziházasságra utal.
Azért néhány szempont, amit figyelmen kívül hagysz:
1. Heidl ebben a cikkben a szövegben éppúgy, mint a címadásban tudatosan kerüli a buziházasság említését, pont azért, hogy az általa adott teológiai megalapozásra irányítsa a figyelmet, és ne a politikai aktualitásra.
2. Magad is sarkítod Miskulancia eredeti szövegét. Ő ezt írta: "Hol van abban szó melegházasságról?!"
Namost, épp az előbbi miatt, a Mandíner által adott önkényes kiegészítés, a "melegházasság", mint szó, nem fordul elő sem az eredeti cikk címében, sem a szövegében. A maga igazsága tehát igenis megvan Miskulanciának is: a "melegházasságról" nincs szó a cikkben. Utalás van rá. Az utalás és a kifejezett tárgyalás egészen egyszerűen nem ugyanaz, és ez különösen a címadás során lényeges különbség. Különösen lényeges akkor, ha olyan szövegnek adunk új címet önkényesen, aminek már van a szerző által adott címe.
3. Amit legalapvetőbben figyelmen kívül hagysz, az Miskulancia lényegi fölvetése: az önkényes címadás bírálata. Úgy támadtad le, az olvasni tudás hiányával vádolva őt már az első hozzászólásodban, hogy nem olvastad el, hogy ő lényegileg ezt tette szóvá.
4. Azóta is a saját sebeidet nyalogatod, hogy milyen kemény dolgokat vágott Miskulancia a fejedhez, és eközben némileg figyelmen kívül hagyod a saját kőkemény beszólásaidat.

Még a "szekta" szó szokásos etimológiájára hívnám föl szerény figyelmed. Eszerint a "secare - kiszakít" igéből származik. Aki szektásan gondolkodik, az egy nagyobb szövegösszefüggésből kiszakít egy gondolatot vagy témát, és kizárólagosan arra irányítja mind saját, mind esetleges támogatói és vitapartnerei figyelmét.


Én igazából ezért tartom ezt a sokszorosan elterelt pszeudotémát érdekesnek. Jól tanulmányozható itt az a folyamat, hogy hogyan keletkeznek a szekták. Hogyan alakul ki a nagyvilágban egy embercsoport, amely azzal az öntudattal él, hogy neki mindenben igaza van, miközben kívülről nézve csak egy gittegylet.

Miért? Díszpéldány vagy, amit azt föntebb dokumentáltad. Így keletkeznek a szekták. Mindnek megvan a maga mindentől elszakadt, önállósult igazsága.

Szerintem nem kerültél a központba. Egy érdekes szellemi folyamat került a központba: az, hogy hogyan keletkeznek a szekták. Ebben a posztban jól lehet ezt tanulmányozni. De ettől függetlenül magam is abbahagyom, mert a bemutatás most már eléggé teljes.

A szektásodási folyamat végén ott van egy vagy több figura, akiknek az a maggyőződésük, hogy nekik mindig mindenben igazuk van, a vitapartnereiknek pedig soha semmiben. Ennek oka, hogy ők okosak és jóindulatúak, a vitapartnereik pedig ostobák és aljasok.

Ezzel a végtermékkel gyakran találkozhat az ember, de itt most a kiindulópont is látható, dokumentált, és ez elég érdekes.

Ha esetleg ki akarnál lépni abból a személyes szektából, amibe az egy kiszakított igazságoddal jól bezártad magad, akkor nézd végig a figyelmen kívül hagyott igazságok 4 pontos listáját a 2015. július 21. 07:45-ben!

Addig is jól mutatsz a ketrec túloldalán :-)

Azért még egy próbálkozás.

Valószínű, hogy az egész kommentfolyam másképp alakul, ha az első hozzászólásodban 2015. július 14. 16:26-kor nem az alábbi string szerepelt volna:

"Ideje volna elkezdened olvasni tanulni, @Sárközi Miskulancia!"

Helyette valami ilyesmi talán helyénvalóbb lett volna:

"Bár a cím megváltoztatása tényleg elég önkényes [elismerése Miskulancia igazának, és jelzése, hogy elolvastad, amit írt], de azért a «házasság újradefiniálása» az eredeti cikkben mégiscsak világos utalás a melegházasságra [saját igazságod, hogy ti. Miskulancia túlzott]"

Persze az is egy hozzáállás, hogy "Sebeket adunk és sebeket kapunk, Pelikán elvtárs." Csak azt kicsit nehéz komolyan venni.

Azt senki nem érti, miért leled örömödet ismeretlenek nickjének a gyalázásában, de arra fölhívnám szerény figyelmed, hogy maguk a nickek olvasni sem tudnak.

Érdemes ebből a szempontból elemezni kicsit mondjuk azt az imperativuszt, amivel bármilyen provokáció nélkül nyitottál itt:

"Ideje volna elkezdened olvasni tanulni, @Sárközi Miskulancia!"

Ugye te azt mondod, ezzel senkit nem akartál megsérteni, merthogy egy nicknek írtad. Namost vagy azt kell gondolnom, hogy te egy itteni nick mögötti szoftvertől elvárod az "olvasni tanulás" nevű számítástechnikai modult, vagy mégiscsak azt, hogy ez az imperativusz egy számodra ismeretlen embernek szólt, aki a nick mögött van.

Be kell vallanom, én az utóbbi módon értelmeztem az imperatívuszodat, vagyis úgy véltem, hogy egy emberhez szólsz vele. Namost, ha valaki hozzám szólna úgy, hogy "tanuljak meg olvasni", akkor határozottan azt gondolnám, hogy az illető sértegetni akar.

Ha te ezt csak egy atyai jótanácsnak szántad, akkor talán csiszolj picit a stílusodon, mert másképp könnyen keletkezik bizonyos kommunikációs zavar.

Az egyik dolog, amit nem kérhetsz számon egy nicktől, az az intellektuális becsületesség. Vagy megvan, vagy nincs, befolyásod annyi rá, mint arra, hogy fog-e holnap eső esni.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés