Holokauszttanítás a Pázmányon

2015. június 13. 15:18
A holokauszt a magyar történelem része, ebben a keretben értelmezhető, s ekként fontos, hogy a mai magyar műveltségben is szerepeljen olyan módon, amit a zsidóság ezeréves jelenléte e kultúrában indokolttá tesz.
„A múltban a katolikus egyetemet olyan vádak érték, amelyek szerint nemcsak elhanyagolja a most bevezetendő tárgy tartalmához kapcsolódó ismereteket, hanem képzései egy részében egyenesen velük ellentétes felfogásokat is terjeszt. Ez utóbbi ugyan bármilyen egyetemen megtörténhet, a PPKE mégis erősen kiszolgáltatott volt az efféle vádaknak, ezért helyesnek tartható a vádak korábban sem létező alapjának olyan cáfolata, mely minden kétséget eloszlat.

A magyar politikai és társadalmi életet az elmúlt években erőteljes támadások érték, amelyek diszkriminációra hivatkoztak a magyarországi és egyetemes zsidóság kultúrája és sorsa tekintetében. Az antiszemitizmus vádja mögött nyilvánvalóan politikai megfontolások is meghúzódtak – hiszen kevés olyan aktuális témát találunk, amelyet ne akarnának egyesek pőre politikai célokra felhasználni. Ugyanakkor tény, hogy e témában, s különösen a holokauszt tekintetében a magyar köztudat mind a mai napig részben ismerethiánnyal küzd, részben a szükséges megértés szellemi és erkölcsi munkájával is adós. Arról szó sem lehet, hogy ezen ismeretek bővítése más hiányosságok pótlásának a kárára lenne szorgalmazható. A magyarság sorsa, történelmi szenvedése, a vele szemben elkövetett igazságtalanságok jóvátételének a követelése nem értelmezhető a zsidóságra vonatkozó ismeretmélyítés alternatívájaként.

A holokauszt mélyebb megértése nem a kommunizmus bűntetteinek vagy bármilyen más, történelmileg súlyos esemény eltakarásának a célját szolgálja. Éppen ellenkezőleg, a holokauszt pedagógiai megidézése ráirányítja a figyelmünket az emberi szenvedés egyetemességére, az igazságtalanság, elnyomás, hősiesség és összeomlás hatalmas emberi jelenségeire. Mindez a magyarságot is jellemzi; a holokauszt a magyar történelem része, ebben a keretben értelmezhető, s ekként fontos, hogy a mai magyar műveltségben is szerepeljen olyan módon, amit a zsidóság ezeréves jelenléte e kultúrában indokolttá tesz. A PPKE alapkurzusa azt a célt szolgálja, hogy ezen a téren a közműveltség előbbre lépjen.”

Összesen 136 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Kedves Professzor úr !
Válaszolt az egyetem a diákok nyílt levelére ? Mert ez az itt előadott gondolatmenet nagyon vérszegény az ő okos , higadt és kiegyensúlyozott , alternatív javaslatot tartalmazó elképzelésükhöz képest ! Félő , baj lesz , ha ignorálják a tömegesen jelentkező és jogos igényeiket ...

"A PPKE alapkurzusa azt a célt szolgálja, hogy ezen a téren a közműveltség előbbre lépjen.”

A létező szocializmusban az egyetemeken még a mérnöki szakokon is kötelező tantárgy volt a marxizmus-leninizmus.

Mégis az tény, hogy az előadott téziseket ( természettudományos teóriáktól eltérően)
vitatni nem lehetett,

a nyilvánosság előtt kételkedő súlyos szankciókkal nézhetett szembe, a mérnök hallgatókban ellenérzést váltott ki.

Az egyetemisták túlnyomó része cinikusan "Hit tannak" nevezte a a marxizmus-leninizmus tantárgyat.

Félő, hogy hasonló hatást vált ki a hasonló attribútumokkal rendelkező kötelező holokauszt-tan(tárgy) a mostani egyetemistákból.

Már többször fölvetettem itt a mandin is: a holokauszt megtörténte melletti legnyilvánvalóbb érv a zsidó népességhiány a II. világháború utáni vidéki Magyarországon. Aki tagadni akarja a Holokausztot, az minden BTK-veszély nélkül írjon egy pázmányos diplomát mondjuk Mezőkövesd zsidóságának a háború utáni sorsáról. Ha megtalálja őket épségben, egészségben, valahol New Yorkban, nemzeti hős lehet belőle, és a BTK-t wc-papírnak használhatja. Ja, hogy esélytelen. Hát, akkor viszont az itteni holotagadók bizonyítják, hogy a pázmányos tárgyra szükség van.

Az alaptörvényi Hitvallás bárkit eligazíthat abban,hogy a magyar történelem része vagy sem a holokauszt: nem, nem része,az a német történelem része. Németország felszámolta,megszüntette a magyar szuverenitást,1944 március 19-től nem lehetséges semmiféle magyar felelősségről beszélni,márpedig a történelmünk részeként nem érdemes olyan eseményeket bemutatni,amelyekért magyar felelősség nem állapítható meg.

Nem ez az első eset,sajnos még az államfői is képes volt ilyen szövegekre,és miniszterek is bármikor képeseke,amikor a magyarságot tulajdonképpen arra kérik,hogy kérdőjelezze meg a Nemzeti Hitvallás tényállítását.

Jól bizonyítod, hogy szükség van a tantárgyra.

Egyrészt a kolozsvári magyarok számaránya folyamatosan romlott az elmúlt évtizedekben, nem egy év alatt esett vissza a töredékére, másrészt pedig hasonló családtörténeti kutatások jól megmutatnák, hogy hol élnek, vagy hogyan románosodtak el az ottani magyarok. És persze olyanokról is tudunk, főleg 1945 és 1947 között, akiket konkrétan meggyilkoltak.

Mondom: találd meg a mezőkövesdi zsidókat New Yorkban, és te leszel a Nagy Leleplező, aki nevetségessé tette a Holokamut. Csak te is tudod, amit én, hogy nem menne.

Nem ragaszkodom én New Yorkhoz. Felőlem Tel Avivban is megtalálhatod őket.

A vidéki magyar zsidóság hiánya 1946-től igenis egyértelmű bizonyíték.

De te elmélkedtél a nullhipotézisekről föntebb. Az pl. egy teljesen törvényes nullhipotézis, hogy a mezőkövesdi zsidók mentek Izraelbe.

Az 1918-as kolozsvári magyarok leszármazottait igenis meg lehet találni. Lehet, hogy ma románul beszélnek, vagy tök másfelé élnek magyarként, de megvannak.

Mintha Mezőkövesdet említettem volna. Ott és más magyar városokban van kőbe vésve az állítás, hogy ennyi és ennyi név szerint fölsorolt zsidót meggyilkoltak. Ha ez nem így történt, az szenzációs tudományos leleplezés volna. De eddig senkivel nem találkoztam, aki vállalta volna.

Szerintem nem volt II. világháború. Ha szerinted volt, bizonyítsd be! Amivel itt nyomulsz, annak a megfelelő filozófiai elnevezése: szolipszizmus.

Nincs is börtön. Az hogy tudsz néhány fotót mutatni, még nem bizonyítja.

Én bátor vagyok, de keresd meg magad, benne van a Bibliában.
Egészen elégő áldozat.

„A szlovákiai zsidóüldözések elől, 1942 decemberében Budapestre menekült. 1944. március 21-én azonban a németek elfogták és Auschwitzba deportálták, ahonnan 1945 áprilisában szabadult.”4

Az, hogy a költő 1942-ben menekült Magyarországra, különösebb magyarázatot nem igényel; köztudott, hogy Szlovákiában ekkor került sor a deportálás első hullámára...

„Pesten a németek bejövetelének harmadnapján, 1944. márc. 21-én a Duna-parti Dárday-panzióban az SS-ek kezére kerültem. Előbb a Zrínyi utcai börtönbe, majd Kistarcsára vittek. Innen – mint a háború után megtudtam – egyenesen Eichmann parancsára, több száz fogolytársammal együtt, Auschwitzba deportáltak, onnan néhány hét múlva Fallerslebenbe kerültem egy hadigyárba. 1945. március végén átszállítottak Salzwedelbe ötszáz társnőmmel együtt. Április 14-én felszabadítottak az amerikaiak.”7

1. Ez benne lesz a PPKE tananyagában?
2. Hogy áll a hallgatók tiltakozó levelének ügye?

Bizonyítod, hogy kell az a holokausztoktatás. Ha magadtól nem tűnik föl, hogy a zsidók kicsit más arányokban tűntek el a vidéki Magyarországról a háború végére, mint az átlag lakosság, akkor valakinek föl kell hívnia a figyelmedet erre, és némi magyarázattal is szolgálnia kell.

Jé, ilyen még nem volt. Egy Nyugati Magyar hozzászólás, amiben pont az van, amit én is gondolok a kérdésről! Fölírom az égre korommal!

Én jó sok évvel a háború után születtem, de azért még bőven az "átkos"-ban. Túl sokat valóban nem foglalkoztak a kérdéssel a tanáraim, de azt azért elmondták, hogy a zsinagóga azért üres, mert az oda járt zsidókat meggyilkolták a világháború alatt a németek.

Ez beépült, olyan tudáselemként, amit azóta sem próbált meg senki cáfolni. Merthogy így történt.

Amúgy a családunk órása zsidó volt, szóval a városunkban is élnek valóban túlélő zsidók. Tíz férfi már nem jön ki belőlük, így közösségi imádságra nem képesek. De arra még igen, hogy elmondják: háború előtti rokonaiknak semmi nyoma, se New Yorkban, se Tel-Avivban.

Persze az is elképzelhető, hogy egy hatalmas Patyomkin-falu épült direkt az én megtévesztésemre. Meg az is lehet, hogy mindannyian a mátrixban fexünk, és gonosz szuperszámítógépek elemnek használnak bennünket. De ha ezektől a lehetőségektől eltekintünk, és elfogadjuk a körülöttünk levő világot valóságnak, abban bizony benne van egy németek által elkövetett tömeggyilkosság is, többek között a szülővárosom zsidói ellen.

Ez nagyon megrázó, amit írtál. Ha ránézek egy óvodásra, sokszor eszembe jut, hogyan tehették ezt.
És én mit csinálnék mit lehet ilyenkor tenni?
.

Válaszok:
Csomorkany | 2015. június 16. 20:16

Nagyanyám elhúzta a függönyt. Merthogy - őt idézem - "látni sem bírta".

Ha belegondolok, akiket vittek az utcájából, aligha élték meg túl szolidáris gesztusnak. De nem tudom, mit éltek volna meg valódi szolidaritásnak azokból a lehetőségekből, amiket ténylegesen megtehetett.

A háború után pl. önkéntes postása lett a Vörös Keresztnek. Összeszedték a sínek mellett levő papírfecniken lévő üzeneteket, és megpróbálták eljuttatni a címzetteknek.

Ennek azt hiszem, olyasmi, amit valódi szolidaritásnak nevezünk. De ehhez is kellett némi társadalmi szervezettség (a Vörös Kereszt), aki meghívta, és akihez csatlakozni tudott.

Válaszok:
Sulammit | 2015. június 16. 21:42

Az enyém meg cseléd kislányként volt valahol. Azt tudom, hogy a hősök tere környékén a Latabár házban is.
Katolikus volt a mama és zsidó családoknál volt általában, mert azok szerették és megbecsülték azt mondta. De pont akkor egy keresztény talán templomba is járó, családnál szolgált. Látta az ablakból, ahogy feltett kezekkel vonultak az emberek. Nagyon megrendítette. Főleg egy idős kövér néni, aki nem tudta már tartani a kezét, mert elfáradt. Valamit csinált erre vele a katona? Volt a pol. oldalon vita, hogy kik kísérték őket a németek vagy a nyilasok. Erre nem emlékszem, de lehet, hogy mondta. Viszont amikor hangosan megsajnálta a nénit, a keresztény kikelt magából, hogy nem kellett volna annyi libamájat zabálnia.... Azt mondta a mama, hogy többet nem is mert mondani, mert olyan lett a szitú, hogy még őt is simán átadta volna a keresztény nő a (nyilasoknak?) mint zsidó szimpatizánst. Szóval félt a mama. Én is féltem volna. Azt hiszem.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés


Ajánljuk még a témában