A házasság nem vallási kérdés

2015. június 13. 16:30
A melegházasság intézményét azonban csak olyan konzervativizmus támogatja, amely éppen akkora távolságban van a konzervativizmus hagyományos értelmétől, mint a melegházasság a házasság hagyományos értelmétől. Interjú.

Miközben az elmúlt évtizedekben elveszíteni látszik jelentőségét a házasság intézménye, a politikai-ideológiai küzdelem kiemelt területévé vált, hogy olyanok is legálisan köthessenek házasságot, akik korábban ezt nem tehették meg. Vagyis a házasságkötés ténye mégiscsak felértékelődött. Nincs itt ellentmondás?


Ez valóban ellentmondás, de modern társadalmunk és közéletünk hemzseg az ellentmondásoktól. Nehéz, sőt lehetetlen lemondani arról, ami természetes és jó. A házasság természetes és jó intézmény, amelynek az emberiség történetéből ugyan sok alakváltozata ismert, de mindegyikben közös, hogy alapvetően férfi és nő életközössége. Már a XIX. században politikai viták övezték a polgári házasságkötés bevezetését, annak mibenlétét, de ma egészen új jelenség szemtanúi és érintettjei vagyunk, amikor azonos neműek kapcsolatára is alkalmazni kívánják a »házasság« megnevezést. Érthető, ha egymást szerető és támogató emberek szeretnék nyilvánosan megerősíteni egymáshoz való hűségüket. Az is érthető, ha tartós életközösségben élők jogi értelemben is stabilizálni kívánják a kapcsolatukat. Számos példát látunk erre a szerzetesrendekben: azonos nemű személyek életközösségben élnek, fogadalmat tesznek, hűségesek egymáshoz és a közösséghez, de ez távolról sem nevezhető házasságnak. A hűség, bizalom, kiszámíthatóság elengedhetetlen az igazán gyümölcsöző személyes kapcsolatokhoz. Nagyon emberi dolog ez, sokan felismerik a jelentőségét, mert mindenki arra vágyakozik, hogy biztonságban tudja szeretteit, önmagát és a szeretteihez fűződő kapcsolatát. Ez azonban nem elégséges indok arra, hogy házasságnak nevezzük azt, amit mindeddig okkal nem tartottak soha sehol házasságnak.

Úgy tűnik – különösen az írországi népszavazás fényében –, hogy nemcsak a közvélemény egy része, de mintha egyházi körök is a haladás ismérveként kezelnék a melegházasság törvényes lehetőségét. Ön viszont határozottan azt állítja, hogy tévednek, akik azt hiszik, az egyház is belátja egyszer, hogy a házasság nem csak férfi és nő életközössége. Ön szerint miért lehet találkozni még katolikus körökből is ilyen megengedő nyilatkozatokkal?

Vannak teológusok, akik azzal tettek szert hírnévre, hogy megpróbálják teológiai érvekkel igazolni az úgynevezett melegházasságot. Végső soron azzal érvelnek, hogy a legtökéletesebb szeretetközösségben, minden szeretetközösség ősképében és alapjában, a Szentháromságban nincsen nemi különbözőség, vagyis a házasság szeretetközösségének sem lényegi eleme a nemek különbsége. Az ő munkáik magánvélemények, és szerintem intellektuálisan még csak nem is izgalmas olvasmányok. A keresztény teológiát az különbözteti meg például a filozófiai, a természettudományos vagy más egyéb megismeréstől, hogy alapelveit a Bibliából meríti, míg az utóbbiak más axiómákból kiindulva tárnak fel igazságokat az emberi értelem megfelelő használatával. A teológia a Bibliából meríti azt a gondolatot is, hogy Isten Egy és Három, hiszen az emberi értelem önerejéből nem jut el erre az önmagában teljesen paradox gondolatra. Ha a kinyilatkoztatásból tudunk a Szentháromságról, az Atya, a Fiú és a Szentlélek szeretetközösségéről, amelyre ezek a teológusok hivatkoznak, akkor ugyanezen kinyilatkoztatásból egyértelmű tanítást kapunk arról is, hogy mi a házasság teológiai értelemben, s hogy igen mély analógia van az első emberpár, a férj és a feleség és Krisztus és az egyház kapcsolatában. A Szentírás, különösen az Újszövetség világos tanítást ad arról, hogy mi fér bele a házasság fogalmába és mi nem. Nem mellesleg igen kemény szavakkal, következetesen elítéli az azonos nemű személyek között létesített szexuális kapcsolatot is. A melegházasságot támogató katolikusok túlnyomó többsége persze nem foglalkozik a teológiai érvekkel. Általában azt fogalmazzák meg, hogy ha két azonos nemű ember szereti egymást, szilárd életközösségben él, és ezt hivatalosan kinyilvánítja, akkor miért ne illethetnék meg őket ugyanazok a jogok, mint másokat, beleértve a gyermekek örökbefogadását és nevelését. Ez látszólag nagyon barátságos és humánus elgondolás. A többség leragad itt, nem gondolja tovább, a következményekkel, például az érintett gyermekek jogaival érdemben nem foglalkozik. Jobban szeretjük, ha toleránsnak tartanak minket, mint ha kirekesztőnek. Könnyen belefuthatunk az ilyen csapdákba, különösen, ha nincs valódi ismeretünk sem az adott témáról, sem saját egyházunk vonatkozó tanításairól. (...)

Következik-e egyértelműen a konzervatív politikai álláspontból a melegházasság intézményének elutasítása? Hiszen a konzervatív politikafilozófia – amennyiben jól tudom – nem szükségszerűen áll keresztény vagy vallási alapokon.

A házasság nem keresztény és nem vallási kérdés. Ebben a vitában ütközhetnek vallási, bibliai, természetjogi, szokásjogi, filozófiai, szociológiai, pszichológiai, erkölcsi, történelmi érvek, de ezeket ne keverjük össze. Teológiai érvvel teológiait kell szembeállítani, pszichológiaival pszichológiait, történetivel történetit, és így tovább. A konzervativizmus inkább attitűd, mintsem eszmerendszer. Sajátossága, hogy például a liberalizmustól vagy a szocializmustól eltérően nem elvont eszmék megvalósításáért küzd, sőt visszautasít minden nagyszabású, társadalmat átalakítani kívánó ajánlatot. A konzervatív ember bízik a közösség felhalmozott tapasztalatában. Az adott helyzetre figyel, és azt mondja, nézzük meg, mit tanulhatunk a hasonló helyzetekre eddig adott válaszokból. A melegházasság támogatása ebbe a képletbe szerintem nem fér bele, mert az radikális újítás, amely a társadalom alapját érinti. Persze adhatunk a konzervatív szónak olyan jelentést, amely összebékíthető a melegházasság elfogadásával, amint azt David Cameron tette. A melegházasság intézményét azonban csak olyan konzervativizmus támogatja, amely éppen akkora távolságban van a konzervativizmus hagyományos értelmétől, mint a melegházasság a házasság hagyományos értelmétől.”
Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 64 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Egyetértek ; a mozgássérült hasonlat nagyon találó . Nem szabad bántani a homoszexuálisokat , de ők se meneküljenek előre , s ne állítsák , hogy házasságképesek .

Mintha túlságosan szeretnéd a hamis alternatívákat...

Számomra úgy tűnik, van harmadik út a gyermekét elhagyó anya állami támogatása és a gyermeket örökbe fogadó meleg pár állami támogatása között, sőt, mintha ez a harmadik út lenne az általános: az állam támogatni szokta az örökbe fogadó hetero párokat.

Mert nincsenek ugyanabban a helyzetben. Egy gyermeknek egy anya kell. Éppen ezért normális államok eleve elkerülik a drámai dilemmát azzal, hogy nem engedik meleg párok örökbefogadását.

Nincs, de nem hazudják azt, hogy a hiánya teljesen normális, és minden OK.

Ha féllábú vagy az szar helyzet, de lehet vele élni. Ha viszont mindenki azt magyarázza neked, hogy ez a normális és minden a legnagyobb rendben, akkor kilépsz az élhető világból.

Felnőttként szabadon választod ezt az exitust, de egy gyermekkel ezt tenni, kifejezett kegyetlenség.

Az ufológusok pont ilyesmiket mondanak. Rájuk sincs időm.

Úgy tudom, hogy régen nem is fogadhatott örökbe egyedülálló nő gyereket.
Magamat rögtön megcáfolva, ismerek egy idős nőt aki sosem volt férjnél és fogadhatott.

Régen nem engedték, pont az apa hiány miatt.
Ma már annyi az apa nélküli család, sőt azt hallottam a Ridikül c. műsorban, hogy képzeld sok nő elhagyja a kisgyerekét. Vagyis kilép, lelép és az apa lesz egyedülálló gyermekét nevelő.

Ezen még nem gondolkodtam. Biztos vannak mellette érvek és ellenérvek. Hát nem egy ideális helyzet.
Az egyedül nevelő anya, v. apa ott legalább megvan a másik szülő.

Miért ezt a "közkeletű és öröknek tűnő idiotizmust"
ki hirdeti?
Persze, hogy nem meddők. És persze, hogy élhetnek, ha tudnak, hetero kapcsolatban.
Mensárosnak is volt gyereke, de, ha nem lett volna az akkor sem jelentette volna, hogy nemzőképtelen.
Múltkor linkeltem be, a Kabaré konferanszié szerepét játszó színészt. Aki 80 éves korában merte fölvállalni nyilvánosan a családja támogatásával.
A lánya is híres. De számtalan ilyen van. Anthony Perkins pl. 2 gyerekkel. Tagadta egy jó ideig, de lebukott egy melegbárban vagy hol, már nem is tudom.
Abban a nagy demokratikus amcsiban miért is kell bujkálniuk a melegeknek?

Pedig ez egy hülyeség. A különbség inkább ott van, hogy "nagyobb természetűek" Vagy hogy fejezzem ki magam, szóval gyakrabban élnek nemi életet egy homoszexuális ember. Én így tudom.

Nyilván, hogy a magánügye, és nem tartozik nyilvános megnyilvánulásra.

A legkedvesebb színészem pl. az. És biztos, hogy az. Ráadásul nem is férfiatlan. Egy kitűnő magyar színész. Ha tehetem, minden darabban megnézem amiben csak játszik, mert nagyon szeretem a játékát, és, mint embert is.

Ha egyedülálló felnőtt nevel gyermeket, senki nem hazudja annak a gyermeknek, hogy a helyzete normális. A homoszexuális párok viszont pont ezt hazudják, hatalmas médiahátszéllel.

De kizártnak tartom, hogy ne látnád magadtól is a különbséget.

Ha igazat mondanak neki arról, hogy a helyzete nem normális, az messze normálisabb állapot, mint ha arról győzködik, hogy minden a legnagyobb rendben, amikor semmi nincs rendben.

Az árvaházat és a gyermeket egyedül nevelő szülő helyzetét igazabbnak, és éppen ezért normálisabbnak, a gyermek javát szolgálóbbnak tartom, mint a homokos párok által a gyermekek felé kizárólagosan közvetített élethazugságokat.

Elírtam. A téma a homokos párok örökbefogadási joga volt. Normális állam homokos pároknak nem engedi a dolgot.

Árvaházban, ill. egyedülálló édesapa által még mindig közvetítődik egy hiány, ami határozottan édesanya-alakú.

Ha most férfi párokra fókuszálva nézzük a dolgot, mit kell egy gyereknek elszenvednie amíg fel nem növekedik?

A filmekben minden olyan heppi, de annak a gyereknek vannak óvodás és iskolás társai is. És azoknak szüleik. Mindegyik a maga véleményével.

Talán a női párok nem olyan feltűnőek.
Én még nem találkoztam egyik változattal sem.
Úgyhogy csak "hangosan" gondolkodom.

Alapvetően férfi párokban gondolkodom, mert leszbikusoknál lehet saját gyerek, így az örökbefogadás nemigen merül föl.

Férfi homoszexuális párok azt hazudják a béranya által kihordott, vagy örökbefogadott gyermekeiknek, hogy minden a legnagyobb rendben, mi, "papa, papa, gyerek(ek) egy boldog család vagyunk".

:)

A gyerekek a legkegyetlenebbek egymással szemben.
Ha egy szülőnek a fülébe jut azt a gyereke is megtudja. És akkor nincs megállás, még az ovi az hagyján, de az iskolában. Mindenki azt a szegény kiskölyköt gúnyolná.

Hát persze, hogy nem. Nagyon sokan megnősülnek.
Gyermekeik is lesznek, csak éppen boldogtalanok.
Nem a gyerekek.

Van egy jó film a Teljes napfogyatkozás. Di Caprioval. Rimbaud és Verlaine szerelmét dolgozta fel. Jó film.

https://www.youtube.com/watch?..

Bizony hogy fogalmam sincs. Ezek szerint neked viszont van. Akkor mesélj!

Arról viszont van fogalmam, hogy viselkednek egymással a gyerekek.

Beszélj velem normálisan! Mi az, hogy mit okoskodsz?

Aki tud zongorázni, az vakon is tud!
Ja, és kotta nélkül. Főleg a te kottád nélkül.

Ha azt akarod, hogy komolyan vegyelek, akkor tanulj meg viselkedni.

Magyarországi szülőkről beszélsz?
Magyarországi helyzetről?
Mert akkor minden rendben van körülöttetek igaz? Akkor meg mit rinyálsz itt folyamatosan, hogy nem vagy megértve.

Egy Waldorftól nem ezt várná az ember.
és mit szól ehhez Vekerdi Tamás pszichológus?
Hiszen ő a nagy támogatója ennek az iskolának.

Persze ez ügy hülyeség, ahogy van. Hány gyereket neveltek a család nő tagjai ráadásul fiúgyereket.
És mai úgy emlékeznek rá, hogy milyen jó volt így elkényeztetve élni a nagynéniktől.

És ez, hogy derülhetett ki? Valaki jóakaró, "besúgó" igaz.

Az iskolának mi köze hozzá?

Á! A kispesti ráadásul?

Hát ez érdekes. jól tették, hogy szóltak és azt is, hogy nem járatták oda a gyereket.
Csak azt nem értem, hogy miért jelentették be az iskolába, hogy milyen összetételű a család.

Látod az újságokat olvasatlanul a madaraim alá teszem, ezért nem tudok ilyen kis színesekről.
A HVG_T pedig ritkán olvasom el.

Ja! Köszönöm a linkeket.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés