Valami történt Pünkösdkor

2015. május 24. 14:21

Köntös László
Reposzt.hu
A Pünkösd: eredettörténet. Valami történt ott és akkor. Természetesen lehet tagadni az erről szóló keresztyén bizonyságtételt. De ez még nem szünteti meg azt a tényt, hogy az, ami akkor történt egy eddig kétezer éves folyamat elindítójává vált.

„(Gondoltam, ma, Pünkösd napján, kora hajnalban majd csak találok valami jó kis általános összefoglalót az ünnepről valamelyik közéleti portálon. Nem hitbuzgalmi iratot kerestem. Csak valami kulturális reflexió-félét arra, hogy ma, akárhogyan is, a világnak ezen a részén, amelyen élünk, Pünkösd van. Végignéztem jó néhány hírkeresőt. Semmi.)

Kétségtelen, hogy a nagy keresztyén ünnepek közül a Pünkösd a legkevésbé megfogható. A kulturálatlanságnak az ma már szinte bevett, mondhatnám szalonképes szintje, hogy az emberek egy igen jelentős részének fogalma sincs a többi keresztyén ünnepről sem, de a Pünkösdöt aztán végképp elhomályosítja az általános tudatlanság. Pedig nem kell ahhoz még keresztyénnek sem lenni, hogy az esemény évezredes történeti jelentőségét ma is elismerjük. Éppen napjainkban, amikor a kultúra, a kultúrák kérdése Európában politikai csatározások közepette ugyan, de mégis a közbeszéd nagy témájává vált. A felvilágosodás szellemében természetesen lehet azt mondani, hogy a pünkösdi esemény nem az, aminek a keresztyének mondják, ezért aztán legfeljebb csak mint vallástörténeti kuriózum érdemli meg a figyelmet, de voltaképpen mai világunknak nincs már semmi köze hozzá, ez már csak a »keresztény világ«-nak nevezett identitáscsoport ügye. Eszerint egy meghatározó vallás ünnepéhez, legyen szó bármelyik vallásról is, akkor van közöm, ha hiszek benne. Sajátos logika.

De ezen nem érdemes vitatkozni. Mert a lényeg mégis csak az, hogy valami történt ott és akkor, aminek aztán a történelem folyamatára alapvető befolyása lett, mint ezt kétezer év múltán visszatekintve minden kétséget kizáróan megállapíthatjuk. Az történt, hogy valamilyen titokzatos módon Jézus története a keresztre feszítésével nem vált a történelem lezárt epizódjává, hanem tovább folytatódott, mert emberek kapcsolatban maradtak és kapcsolatba kerültek vele. Még azt is lehet mondani természetesen az úgynevezett »józan ész« alapján, hogy ez a kapcsolat nem több illúziónál, avagy valamiféle pszichózisnál. Csakhogy ezzel az, ami történt, még nem magyarázható, hiszen ebben a kapcsolatban megszületett valami, a keresztyénség, s annak intézményes kifejeződése az egyház, amely minden túlzás nélkül az európai történelem főszereplőjévé vált, s amelynek folyományaként a mai Európa megszületett. 

(...)

De éppen a mai népmozgások okozta kihívások mutatják a leginkább, hogy a civilizációk természetét nem ismerjük igazán. Valószínűleg sokkal mélyebb és tartósabb, s mai világunkat is lényegesen erőteljesebben meghatározó folyamatokról van itt szó. Igenis, racionálisan is feltételezhető, hogy a civilizációk végleges meghaladása illúziónak bizonyul, s az emberi nem objektív egységéhez vezető út nem a történelem megszüntetésén, hanem a »régiek« újraértelmezésén keresztül vezet. S erre a legjobb példák épp Európának azok az országai, amelyekről eleddig úgy tűnt, mintha már rég elfelejtették volna saját keresztyén civilizációjukat. Mintha inkább tanúi lehetnénk egy újrainduló civilizációs öntudatosodási folyamatnak, amelynek mai lecsapódása a multikultúra mibenléte körüli vita.

A Pünkösd: eredettörténet. Valami történt ott és akkor. Természetesen lehet tagadni az erről szóló keresztyén bizonyságtételt. De ez még nem szünteti meg azt a tényt, hogy az, ami akkor történt egy eddig kétezer éves folyamat elindítójává vált. Ehhez a civilizációs folyamathoz természetesen mindenki úgy viszonyul, ahogy akar. Azonosulhat vele, vagy elutasíthatja. Ám ettől még ez a kétezer esztendő mint legfőbb viszonyítási pont, és Európában még a tagadásában is legszélesebb önértelmezési keret nem számolható fel és nem cserélhető le.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 28 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Te a "keresztyény" szón akadtál ki?

Miért is a legfeleslegesebb nap?

Azért, mert a Szentlélek eljövetelének napja?
Azért, mert ez az egyház születésnapja?
Azért mert a bűnbocsánat átadásának a napja?

"Csak" ezért?

De örülök, hogy itt vagy!
Nem felejtettelek el, de nem értem rá. Viszont az elutazásom előtt írtam neked, de a csudába bezártam az ablakot, "véletlenül". Tudod nincsenek véletlenek.
Szóval kárba veszett az írásom. Dávid 110. zsoltárát írtam le azért nem oldalakat. A zsidó magyarázat szerint. Azt hittem, hogy megúszom, mert csak kimásolok Naftali Krausztól. De olyan bonyolult volt, hiszen ahány rabbi, annyi féle iskola és magyarázat. Viszont érthetőbb a fordítás, hiszen ők nem Úrnak, hanem Örökkévalónak fordítják. Szóval holnap rád, ill. a nem kielégítő válaszaimra szánom az időmet. :)
És bocsánat, hogy eddig várakoztattalak. Már ki is kerestelek, hogy mi is volt a probléma, erre, sokszorosan lefagyott a gépem. Amennyiben holnap nem találnál választ, akkor bekerepált a gépem.

Válaszok:
Sulammit | 2015. május 24. 21:50

Jót nevettünk vidéki versenyzőnkön! :)

A pápista, felületesen ír és olvas, mert a hozzászólása, a gépe "kezében" van.

Pont írni akartam, de hála Istennek megelőztél a szómagyarázattal.

Egyáltalán érdekel téged a zsidó magyarázat, vagy csak a keresztényt írjam, ill. amibe belekezdtem?

Ez úgy néz ki, hogy radikáljobbos körökben az alábbi elképzelések élnek gyakran ugyanazon fejekben:

1. Az ősmagyar vallást kiirtotta a kereszténység, amelyet kiirtott a liberalizmus.

2. Az ősmagyar vallás az ősmagyar kereszténység volt, amelyet kiirtott a judeokereszténység, amelyet kiirtott a judeoliberalizmus.

3. Az ősmagyar vallás az ősmagyar kereszténység volt, amely szervesen nőtt át a jézusi (azaz judeo-, de ezt nem mondjuk)kereszténységbe, amelyet kiirtott a judeoliberalizmus

Nna. Remélem, minden világos!

Ezt tőled kérdeztem! Csak magamnak címeztem.

"Egyáltalán érdekel téged a zsidó magyarázat, vagy csak a keresztényt írjam, ill. amibe belekezdtem?"

OK!
Remélem, hogy olyat írok, ami valamivel rövidebb, mert a Naftali Krausé igen bonyolult lenne leírni, hiszen végig elemzi rabbi iskolák szerint. Ami nagyon érdekes, de leírni hosszú.
Úgyhogy egy másik könyvemből szedem össze neked
Raj Tamás volt főrabbi Hol lakik az Isten c. könyvéből. Alcíme a Biblia titkairól

Az igaz király
110. zsoltár értelmezése.

"Zsoltár Dávidtól. Az Örökkévaló szózata az én uramnak. Ülj jobbomra...
Voltaképpen kihez is szól, miről is szól ez a zsoltár? A bevezető kijelentés (neum Adonáj = az Örökkévaló szózata) nem más, mint a próféciák szokásos bevezető formulája. Ám kire vonatkozik az "én uram" kifejezés? Egyesek szerint ez a messiás lenne. A hagyomány szerint ezt a zsoltárt valóban Dávid írta (a címe is ezt jelzi) és semmi okunk nincs rá ezt kétségbe vonni, ám miért szólítaná Dávid a Messiást urának? Amikor - úgymond - a Messiás éppen Dávid leszármazottja (lesz), semmiképpen sem ura? Sokkal valószínűbb, hogy az "uram" nem más, mint az első zsidó király Saul, akinek Dávid tudvalevőleg szolgája (fegyverhordozója) volt. Ha ezt elfogadjuk, akkor a zsoltár nyilvánvalóan még kettejük összetűzése előtt történt és Dávid üldöztetése előtt keletkezett. Lehetséges, hogy később felhasználták a költeményt Dávid királlyá avatására, beiktatására, vagy megünneplésére is. (Erre utalna a Cion megnevezés)
...................................................
Itt beszél a pap vagy mindörökké melkizedek rendje szerinti értelmezésen, ezt nem írom ki.

"Egyesek úgy vélik, hogy ez a zsoltár, csak jóval később a makkabeus (Hasmóneus) királyok korában az időszámításunk előtti, 140 és 73 között keletkezhetett s annak megerősítésére szolgált, hogy a korabeli uralkodók a főpapi és a királyi címet egyaránt, maguknak vindikálták. Ez valóban így történt, a magam részéről nem tartom valószínűnek a rendkívül kései keletkezési dátumot.
És végül akadnak olyanok is, akik, névként fogják fel a fent említett héber kifejezést, ("igazi király") és az Ábrahám történetében szereplő királlyal azonosítják. Eszerint a makkabeusok arra hivatkoztak, hogy a bibliai Salem a későbbi Jeruzsálem, királya a későbbi "legfőbb Isten papja" is volt tehát akárcsak ők a főpapi címet is viselte, királyi funkciója mellett. Malki-Cadek valójában nem név, hanem a salemi (jeruzsálemi) királyok címe volt s, hogy a "legfelsőbb isten" nem azonos a zsidó Egyistennel, ám mindezt a makkabeusok korában vagy a kereszténység idején, már egyáltalán nem tudták és nem értették."

Nem tudom, hogy ez a magyarázat közelebb vitt-e téged ahhoz amiről beszélgettünk.

A keresztény értelmezést, majd később.
Ott mire is kérdeztél rá? Hadd ne kelljen kikeresnem, leírnád?

Mindjárt elolvaslak, de szeretnék reflektálni a B.I.-nek írottak egy mondatára.

"Ha már valamit, akkor azt jelenti sokkal inkább, amit én állítok, hogy a kereszténység a zsidóságból származik, és valójában nincs igazi törés a kettő között, az Újszövetség a réginek a folytatása."

Az Ószövetség az Újszövetségben lesz nyilvánvalóvá.
Az Újszövetség pedig az Ószövetségben van elrejtve.
Nem szabad az egyiket a másiktól függetlenül szemlélni.

Nem idéztem a teljes mondatot, amely így szól.
"Noha ez a feltételezés a legvalószínűbb magyarázat, (az idézet szöveg eleje) azért hadd említsük meg, hogy egyesek úgy vélik...

A keresztényre talán holnap még írok.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés