KGB-trükk Dél-Amerikában a “felszabadítás teológiája”?

2015. május 11. 12:09
Hoványi Márton
Pilpul
Ki merné azt állítani, hogy Romero érsek és a jezsuita tanárok szegényekért a 89-es egyetemi gyilkosság során vállalt vértanúsága a KGB hajdani kezdeményezésének lett volna a gyümölcse?

„A felszabadítás teológiájának kialakulása nem köthető konkrét dátumhoz és nem néhány (manipulált) vezető által munkája által terebélyesedett mozgalommá.


Az 1950-es évek végétől fokozatosan szembesültek a Dél-Amerikában szolgáló katolikus lelkipásztorok azzal, hogy a társadalmi méreteket öltő, intézményesült igazságtalanság és kizsákmányolás miatt a nyomorgó lakosság igényeire az evangélium speciális meghirdetésével (is) választ kell adnia az egyháznak.

Az evangelizálás gyakorlata a konkrét történelmi helyzethez akart illeszkedni. Ehhez a gyakorlathoz a 60-as évek zsinati dokumentumain is felbuzdulva, lépésről lépésre kezdtek csatlakozni a konkrét helyzetértékelést általánosító teológiai reflexiók is. Egy európai teológiai műveltséggel rendelkező lelkipásztor, a perui származású Gustavo Gutiérrez atya 1968-ban a diáklázadások és a szexuális forradalom európai hullámzásakor A felszabadítás teológiája felé címmel a szegényekért emelt szót Chimbotéban. (...)

Ki merné azt állítani, hogy Romero érsek és a jezsuita tanárok szegényekért a 89-es egyetemi gyilkosság során vállalt vértanúsága a KGB hajdani kezdeményezésének lett volna a gyümölcse?

Aligha volt képes a szovjet titkosszolgálat keresztény vértanúságra ösztökélni embereket. Ha 1989-ben mégis tudott volna ilyen motivációt kialakítani a távoli kontinensek egyikén, évekkel korábban a szomszédos Magyarországon Mindszenty József bíborosnál vajon miért volt sikertelen az elvtársak hasonló törekvése? Kérdés továbbá, hogy ha a szovjetek valóban kiötlői, mi több, propagálói voltak például Kirill pátriárka segítségével a felszabadítás teológiájának, akkor Mindszenty országában miért nem értesült senki a latin-amerikai teológiai irányokról a rendszerváltás előtt, amint erre Nemeshegyi Péter is utalt már?”
Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 13 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Az egyik nagybátyám katonasága - 1952 - óta kommunista.
Egyszerű ember, középvezető - művezető volt - egy nagy megyei építőipari vállalatnál, de ugyanolyan házban lakik, mint a keze alatt dolgozó segéd- és szakmunkások.
Elég sokat vitatkoztunk. Ma már - életkora és betegsége miatt, nem akarom felzaklatni, mert szenvedélyesen védi az igazát.
Legutóbb a következővel zártam a vitát:
Ha a párt nem üldözi az egyházakat, ma is fennállna a rendszer.
Hiszen az egyház egyik küldetése, - a szegények segítése - és a párt jelszava, szintén a szegénység felszámolására való törekvés: egyezik.
Ma is fennállna a rendszer. persze, nem az, amire mi feltétlenül emlékszünk. Egymásfajta, egy emberarcú közösségi, szocialista rendszerben élnénk most.
Talán nem véletlenül építettek a komm. eszmébe hibapontokat, pl. az egyházak üldözését, annak idején, a feltalálók.
Így lehetett meggyűlöltetni azt, csak idő kérdéseként belekódolva a bukást.
Szabad utat engedve a globális tőke korlátlan uralmának...

Beer püspök úr egyik prédikációjában jópofán használta föl a vén szabadkőműves Verne Rejtelmes szigetének az egyik poénját.

A mérnök, amikor magához tér, azt kérdezi, "Sziget vagy szárazföld?" Mindenki azt hiszi, félrebeszél, hagyják gyógyulni, és foglalkoznak a túlélés napi teendőivel, de azután lassan rájönnek, hogy a mérnök kérdése a valódi kérdés. Mert más a teendő, ha egy szigetről akarnak hazajutni, és más, ha a szárazföldön kell valamilyen civilizációt keresniük.

Na, Beer szerint az emberi élet egészében is ez az alapkérdés: sziget, vagy szárazföld az, ahová pottyantunk, amikor öntudatra ébredtünk. A napi teendőkön túl más a humanista végkövetkeztetés, ha az emberi élet szemben áll a végtelen Istennel, és más akkor, ha nincs semmi odaát.

Rögtön egy különbség, hogy hasznos tevékenység-e imádkozni, templomba járni és másokat erre biztatni.

Szerintem mindez a helyesen fölfogott humanizmushoz hozzátartozik, mert az embert az Istennel való kapcsolata emeli ki az állatvilágból.

Ha azt mondod, nincs semmi odaát, akkor mindez nem túl hasznos időtöltés.

Beer irodalmi példázata azért jópofa, mert arra is rámutat, hogy van viszont egy szint, ahol ugyanazok a teendők. Édesvizet találni kell, az időjárás ellen valamilyen védelmet eszkábálni kell, akár sziget, akár szárazföld. Mondjuk a KRESZ-t is ugyanúgy be kell tartani hívőknek és nemhívőknek egyaránt.

Mondjuk Verne elég nyíltan Istentagadó volt, de ettől függetlenül úgy a könyvei felét elolvastam. A Rejtelmes szigetet is.

De azért Hamvas Béla kommentárján is jót szórakoztam, aki szerint Nemo kapitány a modern idiotizmus emblematikus alakja. Csak nyomkodja a gombokat, és mindig az történik, amit akar. Nem kérdez senkitől semmit, ura a saját világának. Nem emlékszem a pontos szövegre, rég olvastam, de remek.

Ami mármost a szigetek iránti irodalmi vonzódást illeti, szerintem az anyaméhhel lehet összefüggésben... Másrészt meg a sziget az egy megragadható irodalmi tér az író számára. Egy szárazföldi hajótörés után jönnek a mentők oszt csókolom. Vagy jönnek a kannibálok, oszt megint csókolom. De hogy a szigetre mikor jönnek a kannibálok, az az irodalmi világegyetem istene, azaz az író úri kedvétől függ.

A műveiben inkább csak a hiány utal erre. Emlékszel papra, vagy bármilyen keresztény utalásra?

Na jó, bevallom: kb. harminc éve olvastam utoljára Vernét. Dehát igazából nem is róla akartam írni, hanem Beer egy szellemes szövegéről, aminek egy Verne-regény az apropója.

Hát, azt se most olvastam, de a Nagy Indiánkönyv szellemi háttere Rousseau. Tehát hogy a természetes ember az eredendően jó, és erkölcsi fölényben áll a civilizációtól megrontott emberrel szemben.

Nem büszkélkedhetem azzal, hogy mindig fölfogom, amit írsz.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés