Hit és kétség

2015. május 5. 18:58

Bencsik Gábor
Indulatoktól sem mentesen szól a katolikus pap az általa „húsvéti és karácsonyi hívőknek” nevezett emberekről. Nem lehet, hogy téved ebben?

Indulatoktól sem mentesen szól a katolikus pap az általa „húsvéti és karácsonyi hívőknek” nevezett emberekről: csak ingervágyaik kielégítésére mennek a templomba, hogy a sonka, tojás, torma mellé ezt az élményt is megszerezzék maguknak. 

Nem lehet, hogy téved ebben? 

Nem lehet, hogy a húsvéti és karácsonyi hívők is értékekért mennek, és értékeket kapnak? Többször mégsem mennek, mert mást gondolnak a világról, mint amit a tételes vallás tanít. És nem érzik jól magukat az egyház tanítása és a maguk meggyőződése közötti feszültségben. 

Lehet-e, szabad-e, helyes-e őszintén beszélni ezeknek az embereknek a hitéről és kétségeiről? Nem támadás ez a beszéd az egyház, a kétezer éves értékek ellen?

Lehet-e őszintén beszélni azokról, akik számára érték az egyházukhoz tartozásuk, akik, ha elmennek, átélt lelki örömmel vesznek részt a szertartáson – de akik nem hiszik, hogy a Szentírás Isten szava?

Azokról, akik úgy gondolják, hogy az érzékelhető világban előbbre való a törvény, mint az anyag, hogy a törvény teremti az anyagot, és ez a törvény, amíg az emberi elme egyáltalán felfogni képes, örök és változhatatlan – de akik nem hiszik, hogy Isten hat nap alatt teremtette a világot.

Azokról, akik meg vannak győződve róla, hogy fogantatása pillanatában az ember a mindenségből válik részessé, és halálával a mindenség fogadja be – de akik nem hiszik a holtak feltámadását.

Azokról, akik arra a következtetésre jutottak, hogy a jó és a rossz objektív létező, benne foglaltatik a világmindenségben – de akik nem gondolják, hogy volna személyre szabott gondviselés.

Azokról, akik számára Jézus tanítása zsinórmérték, az egész életre irányt mutató alapvetés – de akik nem hiszik, hogy Jézus az Isten fia volt, és eljön majd megítélni élőket és holtakat. 

Mit helyes tennie az ilyen embernek? Mit csináljon a templomban? Ne menjen el, húsvétkor és karácsonykor sem? Ha mégis elmegy, mondja vagy ne mondja a Hiszekegyet? Forduljon el a saját gondolataitól, és fogadja el egyházának tételes tanításait? És ha nem teszi, egyháza tagjának tekintheti-e tovább magát? 

Van erre a kérdésre másoknál válasz, vagy mindenkinek magának kell megkeresnie?

Összesen 73 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Elgondolkoztató.
De mi a helyzet a Torinói lepellel?
Vajon a "de akik" mit hallottak róla,
És Bencsik?

Szerintem a lepel minden feltett kérdésére választ ad.

Válaszok:
Sulammit | 2015. május 6. 11:30

A templomkapu senki elől nincs bezárva, de az a fő gond, hogy ez a fajta vallásosság erősen cserbenhagyásos jellegű.

Ha mindenki ilyen szinten gyakorolná a vallását, akkor az egyházi intézmények egy generáción belül fenntarthatatlanná válnának.

Ez zavarja azt a papot, aki morog az évente kétszer beeső hívekre.

Nem is csak az intézményes egyház cserbenhagyásáról van szó, hanem pl. a következő generáció cserbenhagyásáról is. Ez az a fajta vallásosság, amelyet minden gyerek joggal él meg képmutatásként, és a legtöbben nem kérnek belőle.

Arról szól, hogy mit kezdjen egy hitét egyháza tanítása szerint megélő ember ezzel a Karácsonykor és Húsvétkor a templomba tóduló nép(ség)gel.

Noshát, én potyautasnak látom őket: igénybe vesznek egy szolgálatot, aminek a fönnmaradásához nem járulnak hozzá.

Nagyon sok olyan bliccelő van a BKV-n is, aki amúgy számos szempontból tök tiszteletre méltó ember, de a BKV-n történetesen csak az számít, hogy nincs jegye.

Szerintem ez a jóember saját magának akarja azt megmagyarázni, hogy miért nem gond az, ha csak Húsvétkor és Karácsonykor megy el a templomba.
Node ehhez miért ír cikket??
Hátha valaki azt mondja, hogy nincs evvel semmi baj?
Szánalmas.

Az üdvözülés az nem valamiféle örök nyugdíjasotthon, ahol összkomfort van és nem történik semmi.

Itt a földön az örök üdvösséghez legközelebbi helyzet egy mélyen átélt szentmise vagy egyéb keresztény imádság. Akár egy mély találkozás valamely szentírási tanítással, hogy a protestánsoknak is kedvezzek :-)

Namost, aki ezt az élményt olyan évi két alkalommal igényli és keresi, azt is megérintheti Isten kegyelme élete egy későbbi pontján, de ebben a pillanatban valószínűleg nem Isten útján jár.

Nem mondtam, hogy egy pap helyesen teszi, ha bárkire is morog, nyilván jobb, ha megpróbál olyan hatással lenni az ilyen módon beeső hívekre, hogy kedvük támadjon többször is jönni, de a magam részéről a papot is megértem, ha épp nem képes erre, és úgy látja, közte, és a "beeső hívő" között épp a "beeső hívő" azon téves önelégültsége áll, hogy így is minden rendben van.

Ne menjen! Ezt te mondod! De! Ne tartsa magát kereszténynek, mert nem az! És nem a megváltásról van szó! Nem a két ünnep prédikációja fogja a hívek számát növelni a Katolikus Egyházban. Ne legyél már ilyen naiv!
Egyszer egy jól ismert atya megkérdezte a karácsonykor éjféli misén jelenlévő embereket:
"És a többi napon hol voltatok?"
Mert sokan elmennek az éjféli szentmisére azok akik egész évben nem járnak templomba.

A templom nem azért van, hogy spirituális szolgáltatást nyújtson. A templom a közösség nélkül eső és hideg ellen védő épület csupán. Az ember nem attól keresztény, hogy templomba jár, mert nem leszek attól gépkocsi, hogy bementem a garázsba.
Keresztény attól vagyok, hogy közösségem van Istennel, és ez arra indít, hogy közösségben legyek a felebaráttal. És ez a közösség lehet gyülekezetté, aminek a helye a templom is lehet.

Ha valaki azért megy a templomba, hogy spirituális élményt kapjon, akkor semmit nem ért a kereszénységből, és mivel kereszténynek vallják magukat, mások, ezek alapján (is) alkotnak véleményt a kereszényekről, a kereszténységről.

Ha valaki azért megy templomba, hogy spirituális élményt kapjon, valójában sok tekintetben hasonló azokhoz az emberekhez, akik azért mennek kocsmába, hogy kizökkenjenek a napi robotból, vagy pld akik azért mennek vásárolgatni, hogy felüdüljenek.

És kérem, csak hogy ne hazudjanak önmaguknak, akik nem hisznek Istenben, nem hisznek Jézusban és a Szentlélekben, azok ne mondják el a "hiszekegyet". Ez nem varázsige. Nem oldódnak meg ettől a gondok, de még csak lelki felüdülést sem hoz.

Akkor most az ilyen "húsvéti és karácsonyi hívők" ne menjenek templomba?
Jöjjenek, mert akár meg is botránkozhatnak a pap szavain. És ez gondolatokat, elhatározásokat, tetteket is eredményezhet.
A tükröt sem azért tartjuk, hogy hazudjon valami szépet rólunk, hanem azért, hogy szembesítsen a valósággal. Ez a valóság időnként kínos, és ez nem a tükör hibája. Ilyenkor legalább van lehetőség arra, hogy rendbe tegyük a dolgainkat. Lehet, hogy ez a beszéd is egy tükör. Lehet, hogy nem a papot kellene megváltoztatni...

Tudod, ez kicsit komplexebb, mint egy pénzes szolgáltatás.

Mi keresztények azt is gondoljuk, hogy feladatunk továbbadni azt a hitet, ami a buksi fejünkben él. Ha lyól sejtem, ezt nevezi a mai divat "mém"-nek.

Namost, húsvéti- és karácsonyi keresztény úgy lesz valaki, hogy a szülei még több-kevesebb rendszerességgel nagyjából vasárnaponként jártak. A következő nemzedék pedig már egyáltalán nem fog.

Ez tehát (általában) egy leépülési folyamat egyik állomása. Önmagában nem értékelhető, a folyamat egésze az, amit hívő kereszténynek meg kell próbálnia valahogy megtörni.

Polkorrekt dolog ha egy kedves mosolygós pap olyan hatást gyakorol a hívőre, hogy megtöri ezt a több generációs leépülési folyamatot, de ha egy morcosabb pap prófétai hangja éri el ugyanezt a hatást, arra is csak azt tudom mondani, hogy "Ámen, Halleluja". Ha pedig egyik módon sem lehet eljutni a hívőhöz, akkor miről beszélünk?

Kiegészítem, jó? Nekem a leggyönyörűségesebb vallomás amit Szent Ágoston írt a Vallomásokban XXVII.

"Éppen olyan régi, mint örökkön új Szépség: s későn gyulladt föl szereteted bennem. Íme belül voltál, én pedig kívül és kint kerestelek. Szépséges világodnak én rútságommal rohantam neki.
Velem voltál, de én nem voltam veled.
Távol tartottak tőled engem olyan dolgok, amelyek nem léteznének, ha nem volnának benned.
Hívtál, kiáltottál és összetörted süketségemet. Fölcsillámlottál, sugarad rám özönlött, és messze űzted vakságomat is.
Illatoztál, én lélegzetet vettem és már lihegek feléd. Megízleltelek, már éhezek rád és szomjúhozlak téged. Érintettelek és békességedre felgyulladt a vágyam."

Amíg nem léptél be egy katolikus templomba. De ha beléptél, akkor úgy imádkozol, ahogyan a liturgia, és a liturgiát vezető pap irányít. Ha pedig netán olyasmiket mond neked, amiket nem hallasz szívesen, akkor nyelsz egyet, és eldöntöd, hogy
- megfogadod, amit mondott neked
- újra meghallgatod a következő húsvétkor
- vagy a lábad nem teszed többet abba a templomba.

Olyan opció nincs, hogy a papot vedd rá, hogy mást mondjon, mint amit mond.

Az a keresztény aki követi Krisztus tanítását.
Legyen az bármely felekezet tagja.
Ez nem mersz és persely kérdése!

Mi baj van? Mi ez a düh benned? Akarsz róla beszélni?

Miből következtettél erre?
Azért az ritka, hogy egy pap "kibeszéljen" a hívekhez a prédikációban.
Egyszer egy atya azt mondta, - nem szentmise alatt, -
hogy "Mi nem osztogatunk ingyen virslit, ingyen sört, hanem minden alkalommal jól megmossuk a hívek fejét, mégis tele vannak a templomaink vasárnaponként."
És ez így is van.

"mert mást gondolnak a világról, mint amit a tételes vallás tanít. És nem érzik jól magukat az egyház tanítása és a maguk meggyőződése közötti feszültségben."

Ha nem hiszi, amiket felsoroltál, minek megy el?
Miért marad fenn karácsonykor éjfél utánig, miért megy el abban a hidegben?
Miért ül végig húsvétkor 3, 3 1/2 órát ha nem hiszi az egyház, Jézus Krisztus tanítását. Nem értem!
Valamit csak keres? Nem?
Mert ez egy áldozat amit hoz. Pl. Mennyivel előbb el kell indulnia, hogy egyáltalán helye legyen. Vagy végig kell állnia. Lehet, hogy ünnepelni, emlékezni akar.

Föltettél magadnak egy kérdést. Egy hittanórán ezekről is szó van. Pláne egy felnőtt hittanon!
Szóval lehet, már miért ne lehetne?!

És most meg is lehet nézni. Ki van állítva Torinóban.

Értelek. És kiket nevezel bigottnak?

Szerintem lehet, de ne bántódjon meg az az ember, aki olyan választ hall, amire nem számított...

És mennyi vargabetűt tett meg ő is addig, amíg a keskeny útra tért. Amíg a keskeny utat választotta.
Mennyi saját magával szembeni vívódásába, küzdelmébe került. De ő győzött önmaga felett!

A kérdés: Jézus Krisztus Isten fia-e?
A válasz: igen.

Na hogy jön?
Mi van? Mi szaladgál több helyen?
Mit avattak szentté?
Nem idézőjelben van! És nem fogod tudni feledni!

Egyrészt az a keresztény, aki meg van keresztelve, és, vagy, keresztényként is él.
Egy katolikusnak minden - nem héten,- hanem vasárnap a templomban a helye. Ez Jézus tanítása és nem a katolikus papok találmánya. Nem tudtad?

DE! Ilyet sosem mondanak és nem mondtak a katolikus papok! Mert a keleti egyházban pl. Oroszországban a hatalmas távolságok miatt lehetetlen volt, vagy ma is, hogy vasárnaponként templomba járjanak. Ők gyertyát gyújtanak, úgy imádkoznak, ha nincs templom közel s távolban.
A protestánsok is keresztények és nem kötelező vasárnaponként templomba járniuk, nem is járnak.

Még annyit, hogy a templomban nem passzívan ülünk, de nem a testhelyzet a lényeg, hogy ülsz, vagy állsz, hanem, hogy részt veszel aktívan a szentmisén. Részese vagy.

Ha téged meghívna az angol királynő egy lakomára nem mennél el? Vagy valaki hiresség aki kedves neked?
Bennünket Jézus hív vasárnaponként, de hétköznap is szívesen lát az ő lakomájára! És mi ne menjünk el??? Utasítsuk vissza???

Zokni nem most mutatkozott be itt! Már elég régen ismerjük.
Nekem számtalan vitám volt már vele.

Csak, hogy nem erről beszéltél, hanem a Szent Jobbról!!!
"Mi van? Mi szaladgál több helyen?"
"...Tudja, amikor az ezer éves Szent Jobb szaladgál egy időben több helyen is..."

Igen tévedésen fogtalak, vagyis inkább kaptalak!

Szerintem az idézett bibliai ige nem erről szól. Nem az az ítélkezés, hogy valakit prostituáltnak nevezek, hanem az, ha ezáltal, ezután megalázom... vagyis büntetem. Nem az az ítélkezés, ha valakit alkoholistának nevezek (mert pld ez kell ahhoz, hogy felismerje a függőségét, és szabadulni akarjon), de az igen, ha ezek után nem tekintem embernek.
Nem címkézées az ítélkezés, hanem a mögötte meghúzódó motivációs szándék. Lehet, hogy nem mondom ki az ítéletet, de érzékeltetem...
De mindez nem azt jelenti, hogy nem lehet néven nevezni azt, ami...
Ez a szőnyeg alá söprés minősített esete lenne.

Megbocsáss, de ez süket duma.

A prostituáltat nem az alázza meg, aki prostituáltnak nevezi, hanem a kliensei, amikor szerelem nélkül szeretkeznek vele, általában mindenféle szeszélyüket is ki kell elégítenie, és a végén kifizetik.

Egy alkoholista sem azzal van megalázva, ha alkoholistának nevezik, hanem azzal, ha az alkohol miatt elveszíti az önkontrollját, és mindenféle baromságot tesz és mond.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés