Nemzetiség, rassz, identitás: alakuló új önazonosságunk

2015. április 28. 15:47
A magyar szerencsés nép. Nem csak amiatt, hogy sikeresen ötvözi a keleti (ázsiai, szláv) néplélek érzékenységét a nyugati (frank és germán) éthosz módszerességével.

„A minap egy nemzetközi társaságban ebédeltem. Mindenféléről beszélgettünk már egy ideje, amikor valahogy a »hazához« való tartozásra, a »nemzeti identitás« témájára terelődött a szó. Egy nagyon kedves ismerősöm, 50 körüli tanárnő, megjegyezte: »Számomra nincs olyan, hogy nemzeti identitás. Európai vagyok!« Egy lengyel kollégám ennek hallatán láthatóan kiakadt. Rá is támadt, egy kicsit a kötelező udvariasságról is megfeledkezve: »Hogy mondhatsz ilyen sületlenséget?! Mindannyian tartozunk valahova; olyan nincs, hogy ne’…!« A hangjából egy pillanatra kiéreztem azt az ellentmondást nem tűrő hangnemet, ami egy kissé általában is jellemző a régiónkra. A beszélgetés innentől személyes fordulatot vett – és nagyon érdekessé vált számomra. (...)

Vajon ugyanolyan fordulat ez is, mint az a bizonyos középkori, amely alapján ma Magyarországon már legfeljebb csak a helységnevek alapján azonosítható, hogy is hol éltek a kunok, besenyők vagy jászok (és nem firtatjuk a jövendőbeli rasszhoz való tartozását, ha mondjuk férjhez adjuk a leányunkat)? A folyamat végpontja tehát a beolvadás lesz? Avagy mindenkit szükségképpen röghöz kötnek a génjei és a kulturális hagyományai? Hiszen Michela életében sem lehetett azt az első öt évet elfelejteni, kitörölni! Vagy akad kivétel? (Esetleg csak elvétve?) Ti hogy látjátok?

PS: Még egy rövid utószó kikívánkozik belőlem. Merthogy egyébként az a véleményem, hogy a magyar szerencsés nép. Nem csak amiatt, hogy sikeresen ötvözi a keleti (ázsiai, szláv) néplélek érzékenységét a nyugati (frank és germán) éthosz módszerességével. De azért is, mert képes volt arra, hogy az elmúlt ezer évben átvészelje a török hódoltságot, a Habsburg-elnyomást és az orosz megszállást is. Nem törtünk össze és nem is oldódtunk fel – megúsztuk annyival, hogy a nyelvünkbe integráltunk néhány száz török, német és orosz eredetű szót; ez őrzi a fenti kulturális hatások nyomait. Mindeközben pedig mindvégig képesek voltunk megőrizni a nyelvi és nemzeti identitásunkat (sok más néppel ellentétben, amelyek hasonló körülmények között nyelvet váltottak vagy felmorzsolódtak, illetve beolvadtak a történelmi hullámverések közepette).”

 

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 3 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés