A hatalom sokakat megbolondít

2015. április 7. 9:29

Kocsis Fülöp
Magyar Nemzet
Büszke vagyok a hazámra, hogy keresztény vezetői vannak, hogy e honban a keresztény értékek szabad teret kapnak; nem hagyjuk, hogy a fogyasztói szemlélet erőszakosan terjedjen, mint más nyugati országokban. Interjú.

Sokan csak úgy emlékeznek a görög katolikusokra, hogy ez az egyház alapított szegregált iskolát a nyíregyházi Huszár-telepen. Hogyan élték meg a pert és az elmarasztaló ítéletet?


Én magam tragikusan, noha a kezdetektől nagyon bizakodó voltam. Ugyanis az iskola nem szegregáló intézmény. Hiszen nem azért hoztunk létre iskolát, hogy a cigány gyerekek ne keveredjenek a magyarokkal, hanem azért, mert ott előtte nem működött iskola. Látjuk, nagyon jó munkát végeznek a pedagógusaink, az ott tanuló gyerekek fejlődnek, szép eredményeket érnek el, ragaszkodnak hozzánk. Ezért nem is féltem a perbe hívástól. Sajnos korábban bizonyos uniós irányelvek nyomására olyan törvények születtek Magyarországon, amelyek ma ezt a józan ésszel ellentétes ítéletet eredményezték. Így a jelenleg érvényes jogrendnek ki kellett mondani, hogy ha több a cigány gyermek, mint a magyar, akkor az szegregáció.

De hát a Huszár-telepen romák élnek.

Erre az volt a válasz, hogy akkor ott nem szabad iskolát alapítani. Pedig most már nem csak iskolánk van. Ahol megjelenik egy intézmény, az a teljes lakókörnyezetet, annak kultúráját, légkörét is emeli. Ez történt itt is. Nem adom tehát fel, hiszen tapasztaljuk, hogy a gyerekeknek ez jó. És a szülőknek is: kétszáz aláírással érkezett hozzám egy levél azzal, hogy ne hagyjuk elveszni az iskolát. (...)

A per során tanúként meghallgatták Balog Zoltánt, az emberi erőforrások miniszterét is. Milyen viszonyban vannak a tárcával, a kormánnyal, a politikai elittel?

Balog Zoltánnal, hogy úgy mondjam, egymásra találtunk, e téren is egyezik a véleményünk. Nem véletlen, hogy ugyanúgy támadják őt is. Persze, ő még nagyobb igazságtalan pofonokat kap. Keresi a módját, hogyan tudná a jó, igaz, embert segítő törekvéseket támogatni. A kormánnyal való kapcsolat? Büszke vagyok a hazámra, hogy keresztény vezetői vannak, hogy e honban a keresztény értékek szabad teret kapnak; nem hagyjuk, hogy az említett fogyasztói szemlélet, amely kiforgatja az embert a saját mivoltából, méltóságából, erőszakosan terjedjen, mint más nyugati országokban. Minden nemes és krisztusi szemléletet támogatok, és megköszönöm az ország vezetőinek, ha ők is támogatják az egyházakat ebben. Sajnos a hatalom olykor megbolondít sokakat, fáj, amikor helytelen döntések születnek, de azokat bátran bírálom. Néha ezért is kapok a fejemre.

Nem tartja visszataszítónak, hogy politikusok az átlagembert vagy a nehéz körülmények között élőket irritálva viselkednek, nyilatkoznak, képviselnek nézeteket?

A sajtót nem figyelem, a rendelkezéseket igen. Azok pedig azt segítik, hogy fejlődjön az ország, és ne legyen szegénység. Teljesen hazug és félrevezető szemlélet az, hogy a szegény embereket segélyekkel kellene támogatni. Ezzel csak konzerválnánk a nyomort. Az ember annál sokkal több, mint hogy munka nélkül kapjon valamennyit a betevőre. Rá kell vezetni arra, hogy dolgozni, tanulni, küzdeni kell a megélhetésért. A törekvések, az elvek jók, hogy azokat a családokat támogatják, amelyek dolgoznak is ezért a hazáért. Az persze nekem fáj, hogy Kelet-Magyarország még mindig kevesebb figyelmet kap, mint az ország nyugati fele. Itt sokkal jelentősebb fejlesztésre volna szükség.”
Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 104 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Mondjuk püspökök viszont nem, és Kocsis Fülöp püspök. És nőtlen. Ettől még Starlord olvtársnak jár az X :-)

Jó, jó, de min nevetsz?

Ne kérkedj ostobaságoddal!

Az egyház termel: szolgáltatást nyújt. Hitet, vigaszt, erőt, erkölcsöt. Ez pedig sokunk számára sokkal több, mint amit pénzért megvehetünk.
Az, hogy nem élsz vele, a te dolgod. Ugyanakkor indirekt haszonélvezője vagy: valószínűleg nem éreznéd túl jól magad egy olyan országban, ahol mindenki ateista.

Más. Sok Audit veszel? Nem? Akkor az Audi sem termel? Jársz óvodába? Nem? Akkor az óvónők is ingyenélők?

És szegény békés, emberáldozatokat csak az isteneik napján (volt vagy 300) bemutató civilizált népekre rákényszerítették vérgőzös eszméiket.
:-D

Nemtom, de hirtelen nem emléxem olyan mérvű népirtásokra Litvániából, mint mondjuk Kijev elpusztítása volt a tatárok részéről.

Az tény, hogy a litvánok sose voltak oda a Német Lovagrendért, és inkább az amúgy szintén római katolikus Lengyelországgal fogtak össze, de azért a népirtás nem itt kezdődik, hanem valahol ott, hogy Timur Lenk csapatai után nem sok kutya ugatott.

Maradjunk annyiban, hogy - bár kétségtelenül nem vagyok otthon a litván történelemben - nem tudnék fölidézni olyan esetet, ami "népirtás"-nak lenne nevezhető. Ha te igen, segíts ki bátran!

A folyamatos háborúskodás az nyilván nem szívderítő tevékenység, de nem is népirtás. Ezen folyamatos háborúskodás közben az Osiris által kiadott Oroszország története könyv arról elmélkedik, hogy a litvánoknak komoly esélyük volt arra, hogy ők legyenek Moszkva. Ha az ortodox hitet választják, meg tudták volna szervezni Oroszország anyácskát. Mivel a lengyeleket választották, erről lemaradtak. Megmaradt viszont a nyelvük pl.

Gondolom, ugyanott, ahol a kunok, jászok, stb.

Amint egy másik posztban voltál szíves megállapítnyi, nyelvcserék voltak a történelem folyamán. De természetesen az is egy lehetséges magyarázat, hogy ezeknek az írmagját is kiirtották. Csak kicsit több érv kellene, mint hogy "a keresztes lovagok azok olyanok".

1. Miért, te el tudod dönteni az Úr 2015. évében, Magyarországon, hogy ki lőtt először?

2.Ez azért nem valószínű, mert Clairvaux-i Szent Bernát volt az, aki leállította a II. keresztes hadjáratot kísérő zsidóüldözéseket azon az elvi alapon, hogy a Rajna vidéki zsidók is büdös lábú Krisztus-gyilkosok ugyan, de nem fogtak fegyvert a keresztények ellen, ezért gyilkolásuk meglehetősen kárhozatos tevékenység Isten előtt.

Namost, lehet, hogy számunkra furcsák az elvei, de az tény, hogy Bernát elvek szerint gondolkodott, ezért őszintén meglepne, ha a modern forrásod mögé középkori forrást is tudnál állítani, vagyis egy hitelesen Szent Bernátnak tulajdonítható levélszöveget.

Mondjuk Szent Bernát háborús ideológusként összességében vállalható dolgokat mondott: alapjában aszonta, a keresztes háború az védekezés a pogányok agressziója ellen. Mármost, valóban: ha megkérdezzük, mit kerestek keresztény hadak a Szentföldön, azt is meg lehetne ippeg kérdezni, hogy mit keresett a török pl. Magyarországon. Vagy akár a Szentföldön. Oszt ez a kérdés mindig elmarad.

3. De azért Franciaországról ugye hallottál? Namost, Aszterix és Obeliszk még nem a mai francia ősét beszélte. A mai francia ősét a képregényben rosszfiúként ábrázolt Caesar csapatai hozták be. Tudod: akiket folyton vernek a varázsitalnak köszönhetően. Az ember nem is hinné, milyen fura tud lenni a történelem, ha csak képregényekből tájékozódik.

1. A tartós állami függésbe kényszerítés és a népirtás az két különböző kategória.

2. Hasonlóan állok. Van egy rövid Szent Bernát- életrajz, ami magyarul is elérhető Jean Leclerq-től, ha netán mosakodik Szent Bernát ilyesfajta gondolatai miatt, az elfogadható bizonyíték a számomra. De most nem tudok utánanézni. Ammennyire én látom, elég következetes volt abban, hogy a keresztes háborúkat a Szent Ágoston által leírt "igazságos háború" példájának látta azon az alapon, hogy a pogányok kezdték.

3. Fölhívtam szíves figyelmedet egy háború eredményezte nyelvcserére, ami egy szép nagy európai országot érint.

1. Az említett orosz történészek, Nyekricsék nem nézik le ennyire a litván katonai képességeket.
2. Jó, kíváncsi vagyok, utánanézek.
3. A Baltikumban is így történt. Azt konkrétan tudom, hogy van porosz nyelvre lefordított Szentírás, mivel a könyvnyomtatás kezdeteikor, tehát a XVI-XVII. században ez még használatos nyelv volt.

3. Szerintem a népirtást neked kell bizonyítani, és nem nekem cáfolni. A nyelvcsere nem bizonyíték.

Jó, Szent Bernát, úgy tűnik, valóban írt ilyesmit. De ez még akkor is csak jámbor óhaj.

Azzal az eredménnyel esik gyanúsan egybe, amit te állítasz.

Szerintem meg az történt, hogy egy nyilvánvalóan véres háborúban elfoglalták a területet, leigázták a lakosságát, és pár évszázad alatt nyelvcserére késztették, többek között az új porosz társadalomba való beolvadás ajánlatával.

Ahogy Caesar és utódai tették a gallokkal.

Ez a "népirtás" szónak egy eléggé kiterjesztett értelmezése. Egy falu lemészárlása háborúban, az háborús atrocitás.

Nem tűnik könnyűnek egy olyan bizonyítás, hogy ezek a balti sztorik rosszabbak lettek volna, mint mondjuk a huszita háborúk, vagy a harmincéves háború, vagy egy tetszőleges középkori európai háború.

Népirtásról akkor lehet beszélni, ha az áldozatok fegyvertelen foglyok, és ha nemükre, életkorukra való tekintet nélkül irtják őket.

Azért lényeges ez a megkülönböztetés, mert ha nem tesszük meg, akkor ilyen esetekre - amik pedig voltak mindenfelé a világban - nem marad szavunk.

Azért a sorrend akkor sem mindegy, ha Szent Bernátot nem ezért a szövegért szeretjük: először írta a ritus kiirtását, és utána a népességét.

Azért ebben minimum benne van, hogy agyoncsapás előtt kérdezni illik.

A "népirtás"-nak nevezett tevékenység során a kiirtandókat ugyanúgy nem kérdezzük, ahogyan a patkányokat sem kérdezzük patkányirtáskor.

Dehát nem így szól. Úgy szól, hogy "aki nem hajlandó megkeresztelkedni, azt ki kell irtani". Egyáltalán nem szimpatikus üzenet, de nincs benne pl. gyermekgyilkosságra történő buzdítás, azokat végülis el is lehet rabolni, és még ezt megelőzően a felnőtteknek is fölkínál egy járható kiutat: a megkeresztelkedést.

A népirtás egyszerűen nem ezt jelenti. Népirtás akkor van, amikor rendeletet hoznak, hogy aki ilyennek és ilyennek született, az itt és itt jelentkezzen, és várjon a sorsára.

Értem, hogy jól ki tudod fejezni a morális háborgást azzal, ha Bernát levelét népirtásra való buzdításnak nevezed, de akkor tényleg hogyan fejezed ki a morális háborgásodat a valódi népirtások miatt? Ezek igenis fokozatok. Aki kérdez, mielőtt ölne, az másképp jár el, mint aki nem is kérdez.

Márpedig a gyakorlatban ezek keresztény területekké váltak, és nem betelepített népesség miatt, hanem az eredeti népesség kétségtelenül kikényszerített döntése következtében.

Hát, a latint közölte, a fordításban nagyon erős én sem vagyok, de egyértelműnek tűnik.

Azt kellene bizonyítanod, hogy a "népirtás"-szó erre a háborúra célzatosan alkalmazható, mivel ez az egy minőségileg rosszabb volt, mint az összes többi.

Én sem mondom, hogy szívesen lettem volna porosz paraszt a Német Lovagrend dicső seregei útjában, de mondjuk azt se, hogy szívesen lettem volna német paraszt, amikor a falumra tör egy porosz horda.

Viszont ezen kívül még számtalan középkori és nem középkori helyzetet tudnék említeni, ami "én se"...

Megölnek, mert a csata hevében úgy vélik rólad, hogy nem akarnál megkeresztelkedni. Ha mégis megúszod, egy idő után odajön egy pap, és fölteszi a kérdést. Ha netán úgy döntenél egy halom kard láttán, hogy mégis megkeresztelkednél, akkor vár a jobbágysors a középkorban.

Márpedig szerintem a győzteseknek is szükségük volt szolgáló népekre. Ez akkoriban eléggé így ment.

Szerintem az akkori falusiak eléggé hozzá voltak szokva ahhoz, hogy azt tegyék, amit az aktuális győztesek akartak. Meg ahhoz is hozzá voltak szokva, hogy a saját meggyőződésüket megtartsák maguknak.

Értelmetlen ezt mai kategóriákkal mérlegelni.

Szent Bernát is pont azért írhatta le önfeledten a maga biztatását az egész nép kiirtására, mert biztos volt benne, hogy előtte úgyis megkeresztelkednek.

1. Jó, de a saját uraik is elmondták nekik, hogy hol lakik a Jóisten. Ráadásul ezeknek a kultuszoknak lényeges igazolása volt a katonai siker. A vereség azt jelenti, hogy az istenek szenvedtek vereséget.

2. Ez tény. Egy félmondat erejéig. De a zsidók esetében, ahol valódi ellenállásra számított az erőszakos kereszteléssel szemben, le is szögezte, hogy erőszakkal nem szabad. Disztingvált.

3. Látom az eredményeket. Pl. a könyvnyomtatás koráig igenis fönnmaradt porosz nyelvet.

1. A természetvallások általános jellemzője, hogy addig tiszteljük az isteneket, amíg biztosítani tudják a békés hétköznapokat.

2. Szánom-bánom, de tényleg nem valami acélos a latinom. A kulcsmondatot megértettem.

3. A rendelkezésre álló tényekből számomra egy véres háború képe egyértelmű. Azt pl, hogy gázkamrák lettek volna a középkori Baltikumban, tagadom.

3. A problémám még mindig ugyanaz, ami az elejétől. Veszel egyet a véres középkori háborúk közül, elmondod, hogy milyen véres volt, és ezzel akarod igazolni, hogy különleges is.

Én csak annyit látok, hogy egy volt a sok közül. Ha elkezdjük részletesen elemezni mondjuk az angol-francia háborúkat, megvizsgáljuk a hozzájuk kapcsolódó propagandát, meg miegymást, nyilván találunk szörnyülködnivalót.

A "ritus" eltörlése merült föl egyértelműen. A "natio" eltörléséről a "ritus" megszüntetésének összefüggésében esik szó Bernátnál, vagyis a nemzetet, mint az adott rítus hordozóját kell szerinte megszüntetni.

Abból, hogy te a XXI. században ezt egy nép fizikai megsemmisítéseként gondolod el, nem következik, hogy Bernát is így gondolkodott. Ő a "natiot" "ritussal" összekötött identitása föladására akarta kényszeríteni.

Mindenáron egy XXI. századi "natio"-fogalmat akarsz rábizonyítani Szent Bernátra. Pedig a "natio" sem az ő gondolkodásában, sem a vélhető középkori valóságban nem vált el a "ritus"-tól. Egy annál kicsit bővebb fogalom volt, hozzákapcsolódott a nyelv és bizonyos szokások, amik esetleg megkímélhetőek, ha az illető "natio" "ritus"-t vált. Ahogy mondjuk a magyarok tették.

Mindenesetre a natio megfelelően eltöröltetett akkor, ha jobb létre szenderítették a királyát és összeomlott a katonai ereje.

Válaszok:
Csomorkany | 2015. április 13. 7:02

Az azért kijelenthető, hogy Counter talált egy ennek ellentmondó Szent Bernát idézetet.

Kiegészítés: gondolj bele abba, hogy a "magyar nemesi nemzetbe" egyetlen írástudó ember se értette volna bele a jobbágyokat.

A "magyar nemzet eltörlése" középkori értelemben a király megölését, a hadsereg elpusztítását és a vármegyerendszer fölszámolását jelentette volna. Kb. ezt írta le az a krónikás, aki 1241-ben a "magyar nemzet eltörléséről" emlékezett meg.

A jobbágyok persze a folyamat melléktermékeként pusztultak volna rendesen, de ez csak mellékkörülmény, ami igazán senkit nem érdekelt. Legjobban akkor már tényleg a papokat.

Közben tovább gondoltam, Szent Bernát mondatában alighanem benne van a magyarok megtérésének a tapasztalata is.

Vagy ritust váltanak maguktól, a jelenlegi társadalmi-politikai szerveződésük (=natio) kereteiben, mint a magyarok, vagy ez a natio szétrombolandó.

Namost, azért "natio"-ról, és azért nem "regnum"-ról ír, amiért a Szent István előtti fejedelmeinket sem ismerte el a középkori nemzetközi jog királyoknak: nem voltak keresztények.

A "natio" átfogóbb fogalom arra a társadalmi-politikai keretre, amit ezek a népek kialakítottak maguknak, és ami adott esetben egy Szent Bernát számára elviselhetetlen rítust véd, ezért ha ezt nem fejezi sürgősen abba, akkor eltörlendő.

Következő kérdés, hogy Szent Bernát mennyire kezdeményezője volt ennek a háborúnak, és mennyire egy már zajló fegyveres konfliktusban a keresztény fél drukkere. Ezt nem tudom, tényleg évszámokat kellene nézegetni.

Rákövetkező kérdés, illetve ez nem is kérdés igazából, hogy Szent Bernát Franciaországába milyen hírek jutottak el a Baltikumból? Vajon eljutottak-e megfelelő tálalásban a keresztény Német Nép Szent Római Császárságának a sérelmei, és eljutottak-e a pogány "natiok" szánalmas sirámai?

Válaszok:
Sulammit | 2015. április 14. 15:13

Szent Bernát egy "ritus" és egy középkori értelemben vett "natio" eltörlését kívánatosnak írta, és kihangsúlyozta, hogy nem szabad ezalól a keresztény kötelesség alól holmi szövetségkötés vagy adófizetés elfogadása ürügyén kibújni.

Azt hiszem, kijelenthető, hogy aki a XX. században írt volna le ilyesmiket, azt nem avatták volna szentté.

Te az is tény, hogy Bernát mindezt a XII. században írta, nyilván hatottak rá a Franciaországba kb. ezerszeres nagyításban eljutott hírek a sóban forgó "natiok" háborús rémtetteiről, szóval mindezt valódi mentségként föl lehet sorolni. Azután, hogy leszögeztük, hogy ilyet akkor sem lett volna szabad gondolnia sem, írásba adnia sem. Ez van.

Van valami sajnálatra méltó abban, ha valaki úgy tiszteli Szent Bernátot, hogy a leveleit megnézni sem hajlandó.

Mi viszont itt föntebb egész nívósan végigcsócsáltuk, és szövegelemeztük egy írását. A Mandi átlagnívójához képest tök jók voltunk.

Egyébként dogmatikai kérdés, hogy az életszentség nem bűntelenséget jelent.

Szent Bernátnak eléggé vitatható dolga maga a II. keresztes hadjárat megszervezése is. Saját kortársai is úgy látták, hogy a hadjárat kudarca bezony annak a jele, hogy Isten nem igazolta Bernátot.

Egy szent levele fölött ítélkezünk. Értelmezzük, hogy mi a tartalma.

Ha a II. keresztes hadjárat hatalmas győzelemsorozat volna, nem azt mondanád véletlenül, hogy "Isten ebben is igazolta Bernátot"? Na, mert nem volt hatalmas győzelemsorozat. És ez akkor arra utal, hogy Isten nem igazolta Szent Bernát ezzel kapcsolatos várakozásait.

Válaszok:
Sulammit | 2015. április 14. 15:23

Tudnátok nekem segíteni?
Ha már ennyire elmélyedtetek Szent Bernátban, akit én nagyra tartok. Olvastam valahol, hogy Bernát félre értette, vagy értelmezte, azt a mondatát Jézusnak, (Jézus elfogatása) amikor rászólt Péterre, hogy tegye el a kardját. Egy vessző miatt megváltozott a szöveg, hangsúly eltolódás volt. Vagyis Bernát ezért is kezdett neki a pápa által kért keresztesháborúra való prédikációinak. Toborzásnak.
Nem tudom, hogy hol olvastam, és nem tudom azonosítani egyik Evangélium szövegével sem.
Pedig akkor amikor olvastam tudtam.

Ha találkoznátok ezzel a magyarázattal, forrásmegjelöléssel, szóljatok, OK?

Válaszok:
Csomorkany | 2015. április 14. 20:26

Mivel a címzetted is olvassa a Szentek életét, bizonyára tudomása van arról, hogy mi áll benne.

"Az természetesen tagadhatatlan, hogy Bernát keresztes prédikációi és a Krisztus követésének feltüntetett, fegyveres harc között áthidalhatatlan szakadék tátong."

"Lelkének prófétai erejét hirdeti, hogy súlyos szenvedések után, amit a hadjárat elvesztése jelentett, ki tudta mondani:
"Áldott legyen, Uram, minden ítéleted!"

Nem tudom. Csak arra emlékszem, hogy megváltozott a mondat értelme. Nem tudom, hogy melyik fordítást olvasta. Gondolom a latint.
Ezek szerint, ti nem találkoztatok ezzel a történettel.

Ez egy modernista Szentek élete, abban az egyetemes Katolikus Világegyházban, amelynek kordart az egyetlen tagja, ennek a Szentek életének semmi súlya nincs. Tudomásul vehetnéd végre, különben téged is kiixel.

Igazából nehezen tudom elképzelni, hogy a keresztes hadjárat egy vesszőn múlt volna, annyi bizonyos, hogy Bernát a Vulgata szerint olvasta a Lk 22,36-ot, de hogy ez segít-e a problémádban, azt nem tudom.

A görög eredetiben még szóköz sem volt, nemhogy vessző, de a görög eredetivel Bernát biztosan nem találkozott. Abban a Szentírásban, amit ő forgatott, már voltak mindenféle írásjelek. Mondjuk főleg olyanok, amik a rövidítést szolgálták, mint amilyen az "és" helyetti "&" a mai angolban is.

Válaszok:
Sulammit | 2015. április 14. 21:24

A "magyar nemesi nemzet" mindenesetre létező középkori fogalom volt, és értelme kb. az, amit leírtam: az a társadalmi-politikai formáció, amelynek a magyar király az uralkodója.

Namost, a büdös lábú poroszoknak Bernát szemében nem királya volt, hanem max. törzsfőnöke, tehát fogalmi okokból sem értekezhetett valamiféle "királyság" eltörléséről. Ami nincs, annak az eltörléséhez nem kell egy egész lovagrend.

Amúgy azért nem fölösleges ezzel a sztorival szembesülni, mert eléggé megmutatja, mit köszönhetünk Szent Istvánnak. Ha ő nem dönt a kereszténység mellett, akkor a német lovagok az akkori európai véleményformáló értelmiség vastapsa mellett söpörtek volna el minket.

Max. annyi esélyünk lett volna, mint a litvánoknak, hogy pár évszázaddal később fölvesszük a kereszténységet. Valahol Erdélyben a maradék magyarság.

:)
Mintha a Szentek életére hivatkozott volna egypárszor.

Ennyit én is tudok. Arra voltam kíváncsi, hogy találkoztatok -e ezzel a történettel. Majd utána nézek, valamelyik egyháztörténeti könyvben. A Vanyóéban talán.

Amikor olvastam, vagy hallottam utána is néztem és tényleg így volt, de a forrást nem találom.
Mintha az lett volna, hogy levágja a szolga fülét Péter és erre mondja Jézus, hogy "elég". Vagyis, hogy ennyi elég. És nem azt, hogy ilyeneket nem csinálhatsz.

Válaszok:
Csomorkany | 2015. április 14. 22:02

El vagy te tájolva, ovtársnő! Az a Szentek élete, amire kordart hivatkozik, nem az a Szentek élete, amit a magadfajta olvas. Amit a magadfajta olvas, az modernista szemét. Nézz rá a kiadás évére! Modern, vagy nem modern? Na ugye!

Rólam itt szó se essék, mert én ki vagyok ixelve.

Ami mármost a történelmi Szent Bernátot illeti, aki természetesen nem azonos kordart hitének Szent Bernátjával, lehetett ilyen érvelése is, de alapjában az önvédelem joga benne van a katolikus etikában.

Gondolj bele, hogy ha erről lemondanál, akkor végső soron rendőrt sem hívhatnál, amikor kirabolnak.

Szóval Szent Bernát alapjában az "igazságos háború" Szent Ágostoni teológiájára hivatkozott, mondván, hogy a muszlimok megtámadtak minket, mi meg védekezünk.

Ami stimmelhetett volna, ha lehetett volna Bernát idején egységes keresztény világról beszélni, amit támadás ért az egységes muszlim világ részéről.
Csakhát ez ennél egy kicsit összetettebb volt.

Egy aranyos szöveg Runcimantól (A keresztes háborúk története, Osiris kiadó, 547.o.)

"Sírkúh, emírjei tanácsa ellenére, úgy döntött, hogy megküzd az ellenséggel. Amalrik habozott. Ám ekkor közbelépett Szent Bernát, akinek nem ez volt az egyetlen balszerencsés beavatkozása a keresztes hadjáratok történetébe. Megjelent egy látomásban a királynak, és azzal vádolta, hogy méltatlan a Szent Kereszt darabkájára, amelyet a nyakában visel. Csak akkor volt hajlandó megáldani az ereklyét, amikor a király megesküdött, hogy jobb keresztény lesz belőle. A látomás felbátorította Amalrikot, aki másnap, 1167. március 18-án reggel megtámadta a szíriaiakat... Amalrikot bekerítették. Mindenki az áldott ereklyének tulajdonította, hogy élve megmenekült, de legjobb lovagjait nagyrészt megölték..."

Válaszok:
Sulammit | 2015. április 14. 23:52

Dr. Diósi Tstván írta Már idős atya, az Egyetemi templomban van. Ez a nő vagy férfi, mintha erre hivatkozott volna többször. Akkor még nem tartotta modernek.
Most mit "dicsekszel" :) velem sem áll szóba, amióta kiderült, hogy ő nem volt szentmisén és nem acido. Amikor azt a könyörgést bemásolta, ami el sem hangozhatott akkor vasárnap. Szóval úgy megsértődött, hogy én viszont emlékszem, hogy ilyen könyörgés nem volt, hogy azóta comment szünet.

Önvédel met tanítani sem kell! Te rúgtad be focival az ablakot? Én nem! Nem én voltam! Ismerős?

Ez benne van a Szentek életében.
És III. Jenő pápát is kiosztotta. valahogy úgy, mint a Szent Ferenc filmben a társa a királyt. Annál a havas jelenetnél. De a szerzetes társait is.

Hasonlítsd össze Szent Benedekével és akkor még jobban fogod érteni.
Mert, hogy Nursiai Szent Benedek írta meg az Alázat fokozatait.
Gondolom ezt a kérdést föltetted magadnak is.

Bernát írta, hanem aki közreadta.
Szent Benedek a fokok magasságáról írt, hogy az, hogyan érhető el. Bernát, pedig visszafelé ment, ő a gőgösség fokozatait írta le, mondván nem érhet fel egy ilyen szenthez, ő nem tudja az alázatét, csak a gőgösségét megírni.
Az utolsó mondatára, jól emlékszem, bár régen olvastam már, de majd előkeresem a fiókomból, tehát úgy szól, hogy:
"És te hányadik foknál tartasz?"

Szóval kordart, te, aki a Szent Bernátról beszélgetőknek ezt az írást ajánlgatod, te hol tartasz? Hányadik foknál?
Mert Bernát magának írta és nem másoknak, lelkiismeret vizsgálatra.

Részemről amikor még régebben olvastam, egyre lejjebb és lejjebb. Úgy emlékszem, hogy a legalsónál kötöttem ki.

Ha ez téged megnyugtat.

Mindenesetre a Szent István előtti fejedelmeket azóta sem nevezzük "királyoknak", pedig országon belüli hatalmuk nem volt kisebb, mint Szent Istváné.

A középkori szerzőknek egyszerűen nem állt rá a pennájuk a "király" szóra egy kortárs európai pogánnyal kapcsolatban, így az államalakulatot sem nevezhették "regnum"-nak. Valahogy viszont csak nevezniük kellett, ha már szövetségekről és adókról írtak velük kapcsolatban, mint Szent Bernát. Szóval szerintem ennyi a "natio" magyarázata.

Mai értelemben vett "natio" nem tud szövetséget sem kötni, és idegen államnak adót sem fizetni, márpedig Bernát ezeket zárja ki, mint elfogadhatatlan kompromisszumokat a "natio" eltörlése helyett.

Ami azt illeti, mai értelemben vett "natio"-nak "ritusa" sincs.

Biztos, hogy ezt akartad írni? "Ha valaki valamit leírt, azt nem írta le. " Mert ebben a formában nem biztos, hogy lenyűgöznéd vele a jó öreg Harisnyás Tóth Illést. Ő valami olyasmiről értekezett, hogy "A" nem egyenlő "nem A"-val...

Ja, ez egy másik műfaj. Hajlamos vagy keverni őket, ahogyan a Bibliában sem ismered föl a tanmesét.

Ebben a dicsőítő műfajban az a téma, hogy mekkora szüksége volt az egyháznak anno Szent Bernátra. Végülis megakadályozott egy olyan válságot, amely a későbbi nyugati egyházszakadáshoz foghatónak ígérkezett.

Ez rendben is van, emiatt jár Bernátnak a csodálat és a dicsőítés: nagy kegyelem, ha valakinek ekkora hatása van az emberekre. Nekem meg neked nincs.

Viszont ettől függetlenül a baltiakról azt írta, amit.

Hümm... Bár az indiánregényekben ilyen kor mindig jön Old Shatterhand, és észrevétlenül megszökteti a kínzócölöphöz kötözöttet.

Lehet, hogy ez is egy másik műfaj?

Válaszok:
Sulammit | 2015. április 17. 15:16

Igen jön és tudod, hogy kiről mintázta ezt a szereplőjét Karl May? Egy magyarról!!!
Xántusz Jánosról!!!
Volt egy dok. film is róla. Nagyon érdekes volt.

http://magyarhirlap.hu/cikk/22..

Válaszok:
Csomorkany | 2015. április 17. 15:51

Nocsak. Megint tanultam valamit :-)

Ez most nehéz kérdés. Gyerekként legalább 5-ször végigolvastam az akkor kiadott May-összest. Márpedig az írói siker, akárhogyis nézzük.


Felnőttként kíváncsi lettem, mit ettem ezen gyerekként, és kezembe vettem az Ezüst tó kincsét. Mit mondjak, katasztrófa. Azért értettem, mit szerettem ezen gyerekként: a történetfűzése egész érdekes.

Csak ezek a liturgikus fölsorolások, hogy pl. a "Vadnyugat négy legnagyobb hőse: Old Shatterhand, Winnetou, Old Firehand, és XY..." Jajj.

Na, szóval inkább a kínzócölöp.

Elég régen olvastam ahhoz, hogy most véleményt tudjak mondani róla most. Akkor tetszett, izgalmas volt.
Még a nyers húst is megkóstoltam. Sőt megpróbáltam hangtalanul közlekedni az erdőben. Sosem sikerült, mindig megreccsent egy kis ág. El nem tudtam képzelni, hogy sikerül ez az indiánoknak este.

Viszont érdekes, hogy a Harry Potter felnőttként is tetszett. Jó, nagyot dob rajta a fordító egy halom remek nyelvi poénnal. Meg azért felnőttként átlátja az ember, hogy végsősoron egy szimpla krimi.

Nagyon jópofa tükörképe a világunknak: a varázslat teremti meg a fogyasztói társadalmat.

Viszont a sztori nem ér föl a miliőhöz. Végső soron csak annyi a kérdés, hogy ki a gonosz.

Amikor a moziban először láttam a Csillagok háborúját, mindenki izgult én pedig untam és szépen elaludtam.

Harisnyás Tóth Illés Poetikája szerint egy jó drámához kidolgozott jellemek kellenek és drámai konfliktus. Sablonos jellemek nem hordoznak el egy valódi konfliktust, és kidolgozott jellemek túl kicsi konfliktusa nem elég érdekes.

A Csillagok háborúja ebből a szempontból arányos: sablonos jellemek hordoznak el egy sablonos konfliktust, a nézőt meg semmi nem zökkenti ki a popkorn élvezetéből. Ezzel természetesen magam is így voltam, egy mozijegy áráig számíthatnak rám a producerek bármelyik résznél.

Karl May esetében a konfliktus szerintem túlnő a jellemeken. A jellemek fárasztóan sablonosak, de a préri, a kalandok, stb. elég izgalmasra sikerültek, csak pont ezért nem hitelesek.

A Harry Potter esetében meg fordított a helyzet: a varázslóiskola tanulóinak és tanárainak a személyisége nagyon jól megformált, izgalmas, de egy idő után tényleg annyi a kérdés, hogy ki szívatja a színfalak mögött Harryt, és ez amolyan "vajúdtak a hegyek és kisegér született"-érzést hagyott bennem, miután természetesen elolvastam mind a hét kötetet.

Node valamit Szent Bernátról is kéne írni, mert szegény kordart unatkozik.

Aki úgy imádkozik, hogy lássák, az életszentségét, az nem Istent dicsérte, hanem önmagát.

Élesen csap le rá Jézus ítélete:
"Ezzel már meg is kapták jutalmukat"

Az ilyen képmutató sem Isten szívéig, sem a felebarátig nem fog elérni. Csak valami szánalmas szeretetpótlékot talál.

Természetesen nem Szent Bernátról szól a véleményem.

OK, a 6. illetően egyetértek. Az nagyon tetszett. A 4. az nekem nagyon kaptafa volt.

De az biztos, hogy jobb, mint Karl May, és Verne, akikkel a gyermekkoromat töltöttem, és ez némi reménységgel tölt el az emberiséget illetően.

Dehát egy nicket csak egyszer tudsz kixelni. Az én esetemben ez már megvót. Mostmár vagy tűröd, hogy kiröhöglek, vagy csak még nevetségesebb leszel, ha újabb ixelésekkel fenyegetődzöl.

Azért én fölkínálnék egy kiengesztelődést, de ahhoz kénytelen leszel elviselni, hogy az egyházamnak jobban hiszek, mint Neked.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés