A mi másságunk, a mi különbözőségünk, a mi reménységünk

2015. április 4. 11:14

Székely Attila
reposzt
Úgy gondolom, valójában Európának nem az iszlám térnyerése, sokkal inkább a kereszténység meggyengülése okozza az igazi problémát.

„Vajon mi a tényleges megoldás? Van-e keresztény válasz erre a kérdésre? 


Nyilván az iszlám terjedése Európában nem azt jelenti, hogy korábbi keresztények térnek át, lesznek muszlimmá, hiszen a bevándorlók hozzák a vallásukat magukkal. Úgy gondolom, hogy a kereszténységnek nem is kifejezetten az iszlámmal van dolga, sokkal inkább azokkal az európai gyökerű, mégiscsak keresztény kulturális háttérrel rendelkező polgárokkal (a felmérés szerint 2050-ben még mindig 65 % lesz az arányuk!), akik elveszítették identitásukat. Úgy gondolom, valójában Európának nem az iszlám térnyerése, sokkal inkább a kereszténység meggyengülése okozza az igazi problémát. 

Éppen ezért szerintem a megoldás az, ha mi, gyakorló keresztények ténylegesen komolyan vesszük vallásunk tanításait, hitünk alapelveit. Ha visszatérünk a forráshoz. Ha mindenféle álhumanizmus és megfelelési kényszer helyett az Ige lesz életünk iránytűje. A megoldás az, hogy merünk mások lenni, ha merjük megélni Krisztusban felmutatott másságunkat, különbözőségünket. 

Hiszen a mi másságunk, a mi különbözőségünk éppen az a reménység, amiről a Biblia tanít, ami húsvét üzenete. 

Vagyok annyira földhözragadt és maradi, hogy azt merjem állítani: Európa megmaradásának, újjászületésének záloga is ugyanez a reménység. 

Talán még időben felismerjük. Ez meg az én reménységem.”
Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 27 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

De könnyen elfelejtik a mai hölgyek/urak pl. a Gergely naptárt alig 50 évvel a Galilei-per előtt. A helyzet az, hogy az egyház kifejezetten megrendelője volt a csillagászatnak a Középkor egész folyamán, részben a húsvétszámítás huncutságai mián, tehát technikai okból, de részben azért is, mert az égbolt változatlan, mozdulatlan valóságnak tűnt, így rendszeres vizsgálata úgyszólván teológiai jellegű tevékenységnek.

Azt az apróságot meg ma sem kellene elfeledni, hogy az emberi tevékenység szférája, a Hitvallásunkban "föld"-nek nevezett régió függőlegesen fölfelé pár száz, függőlegesen lefelé meg csak néhány kilométer. Ami efölött vagy ezalatt van, az a tisztán érvényesülő isteni rend világegyeteme.

Ja, a Középkori európai technika csak egy téren volt vitathatatlan fölényben a világ más régióival szemben, és ez az építészet. Gótikus katedrálisok nem épültek Kínában. A gótikus katedrálisok megrendelője meg véletlenül az egyház volt.

Válaszok:
Sulammit | 2015. április 4. 13:38

Azért "felejtik el", mert meg sem tanulták!
Csak hülyéskedtek, szórakoztatták magukat és másokat óra alatt.
Annyit tudnak az egész történelmünkből, hogy Galilei, keresztes háború. Pont. Nem véletlen, hogy ezt a kettőt vetik pár száz évvel is a szemünkre. De az, hogy ki volt Galilei, mi volt a keresztesháború, vagy főleg mikor volt, arról fogalmuk sincsen.
De, ha megkérdeznek embereket történelmi évszámokról, vagy eseményekről, kínos, zavart vigyorgás a válasz.
Már több ilyen riportot mutatott a TV.

Na ja, de azokat megkérdezték, ezek meg itt, önként és dalolva ontják magukból a hülyeségeket.
Most, mindegyiknek tartsunk történelem órát?
Nincs könyvük? Nincs könyvtár? Nincs internet?
Hát akkor miért ilyen sötétek?

A "mi lett volna ha..."-kezdetű kérdéseken igazából szeretek filózni, de max. egy lépésig van értelme. Mondjuk mi lett volna, ha Hitler föltalálja az atombombát. Erről lehet írni egy scifit.

Mi lett volna 500 éve, ha Nagy Konstantin idején nem válik államvallássá a kereszténység - ez már túl sok tényező. Erre az a válasz, hogy bármi és bárminek az ellenkezője elgondolható.

A tény az, hogy a szervezett, intézményes felsőoktatás egyértelmű egyházi támogatással, sőt kezdeményezés alapján jött létre, és ez a támogatás kiterjedt pl. a csillagászatra is. Azon azért érdemes elgondolkodni, hogy pl. Kínában nem jött létre szervezett felsőoktatás.

Ha a csillagászatnál maradunk, ott két nemzedéken keresztül egy olyan tudományos ívet futott be az európai gondolkodás, ami az ókorban elképzelhetetlen volt.

Valamelyik ókori fickó, most nem ugrik be a neve, de a Wikipedián ott van, még meg is előzte Kopernikuszt azzal, hogy kijelentette: azért a föld kering a nap körül, mert a nap jóval nagyobb égitest, mint a föld, márpedig logikátlan azt gondolni, hogy a nagy kering a kicsi körül.

Kopernikusz ehhez képest egyszerű neoplatonista volt, aki a köröket szebbnek, tökéletesebbnek találta a csavart vonalaknál, márpedig körmozgást a bolygók esetében csak a Nap körül talált (ő így gondolta).

Erre jött Galilei, aki kimutatta, hogy az égitestek nem valamiféle neoplatonikus, éteri anyagokból állnak, hanem ugyanabból, mint a föld.

Erre jött Newton, aki meg egységes elméletbe gyúrta, hogy a bolygók pont ugyanazért járnak Kepler-féle ellipszispályán a nap körül, amiért az alma gyorsuló egyenes vonalú mozgással a földre potty. Na, ez volt a végső bizonyítás, amit amúgy a katolikus világ is elfogadott.

Egymás eredményeinek ez az átvétele és továbbgondolása az ókorban legföljebb speciális szakterületeken, mindenekelőtt talán az építészetben volt jelen, de azt meg pont lenézték, mint ócska gyakorlati "tudomáynt", aminek semmi köze az isteni, égi szférákhoz.

Könyvnyomtatás pl. Kínában is volt, csillagászat is, oszt mégse.

Na és miért pünkt a kereszténység törte meg az ívet? Miért nem mondjuk a Római Birodalom széthullását előidéző népvándorlás?

Netán a németeket szidni kevésbé PC, mint a keresztényeket? :-)

Ha már tudományos ívek, az egyik jellegzetes ókori probléma, amin tényleg generációk törték a fejüket, a kör építészeti négyszögesítése, vagyis a négyzet alaprajzú épületre emelt kupola volt.

Na, a keresztény Bizáncban megoldották, lásd Hagia Sophia. És amúgy az arabok is megoldották, lásd mecsetek. Amennyit tudok a dologról, matematikailag két megoldás van: ezek.

És ezt a "vesszenek a pogányok"-jelszót hol olvastad?

Nézd, Athénnak valóban volt egy nagy évszázada, amikor minden későbbi tapasztalattal dacolva komolyan együtt élt a magaskultúra és a demokrácia, de utána nagyjából Nagy Sándor idejére mindkettő kb. együtt hanyatlott le.

Namost, Nagy Sándortól Jusztiniánoszig az 800 év. Kb. annyi, mint ide a tatárjárás.

Jusztiniánosz idején Athén már csak egy vidéki koszfészek volt, amely a múltjával kapcsolatos nosztalgiából éldegélt.

Aki az Akadémiát bezáratta, ugyanaz a császár volt, aki a kör építészeti négyszögesítését megoldatta építészeivel, és aki összeíratta a római jogot. Ott, ahol akkoriban pezsgett az élet és a kultúra: Bizáncban.

Az Akadémia bezárása az egy epizód, ami újabb 1500 év távlatából ma nagyon fontosnak tűnik, mert a hanyatlás 800 éve már nem számít Athén kapcsán, csak az az egy évszázad, amikor annakelőtte virágzott.

Tudománytörténészek általában a kísérleti tudományt szokták a Középkor újdonságának mondani. Arisztitelész számára logikusnak tűnt, hogy a vasgolyó gyorsabban potty a földre, mint a fagolyó, Galilei pedig kipróbálta. De kipróbálták mondjuk az aranycsinálást is, és ha aranyat nem is csináltak, porcelánt pl. igen.

Az ókoriak számára ez a kézműveskedés nagyon alacsonyrendű dolog volt az előkelő auktorok olvasgatása helyett.

Mondjuk a magyar puszta sem a békés időszakban lett puszta, hanem a nagy háborúk idején, tehát amikor bejött a török, azután amikor a tizenötéves háborúban megpróbáltuk kiverni, azután a Szentgotthárdi csatával végződött hadjárat idején, meg a felszabadító háborúban, és végül Rákóczit se hagyjuk ki.

De ami azt illeti, ifj. Zrínyi Miklós hóttfölösleges katonai kaladjai sem tettek jót a Dráva-völgy lakosságának.

Ezekhez képest a török kor békés hétköznapjai sima kettősadóztatással meg alkalmankénti rablóportyákkal török és magyar részről egyaránt, egész viselhetőek voltak, különösen olyan nagyobb mezővárosokban, ahová azért pár száz fő alatti szabadcsapat nem próbált meg betörni.

A tudományos haladás szervesen összefügg a rendszeres kísérletezéssel. Enélkül üres elméletek vannak, amikről szabad agyalás folyik. Mint az ókorban.

Demokritosz megfogalmazta pl. az atomelméletet, de eszébe jutott-e megmérni az atomok tömegét?

A rendszeres kísérletezéshez olyasfajta tudományos közvélemény kell, amelyben fönnmaradnak a kísérleti eredmények.

Olyasfajta valóság, hogy "tudományos közvélemény", történelmileg a középkori teológusok között jött létre, és erősen feltétele volt egy olyan egyházi központ, amely érdekeltnek nyilvánította magát az igazság kiderítésében, sőt eldöntésében.

Simán elhiszem neked, hogy más történelmi út is idevezethetett volna, dehát ez idevezetett, ismerjük, más utakról meg nem tudunk.

Arisztotelész egyik számomra érvényesnek tűnő megállapítása, hogy az aktuális lét mindig erősebb, mint a potenciális lét.

A történelem már csak ilyen: mindenre és mindennek az ellenkezőjére is lehet példát hozni. A császárkori Róma neoplatonista világában a kísérleti tudomány mindenesetre akkor is marginális jelenség marad, ha Plinius példáját elfogadom.

Az egy db. egyházi központ jelentőségét a téma szempontyábul abban látom, hogy minden teológus Rómát akarta meggyőzni. Így a Középkor nem oszlott szét nagy tekintélyű iskolákra.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés