Adósságból vagyon: szükséges az alázat

2015. március 16. 10:12
A szabad piaci gondolkodás nem preferálja az adósságok elengedését, de ez nem lelketlenségéből, hanem a felelősségérzetből fakad.

„A szabad piaci gondolkodás nem preferálja az adósságok elengedését, de ez nem lelketlenségéből, hanem a felelősségérzetből fakad.  Abból a felelősségből, hogy a folyamatos feltételek nélküli adósság elengedés önmagában nem oldja meg a strukturális problémákat, és nem elég a rövid, hanem a hosszú távú hatásokat nézni kell, így a jövőbeli hozzáférést forrásokhoz, a lazább feltételek érzete lazább felelősségérzethez vezet. Persze fontos, hogy összhangban a Katolikus Társadalmi Tanítással »noha az az alapelv, hogy az adósságot ki kell egyenlíteni, érvényes, szükséges módot találni arra, hogy ‘a népeknek a megmaradásra és a haladásra való joga’ ne sérüljön.« (Kompendium 450.) Ennek során felmerülhetnek átütemezések, adósságkönnyítések, de oly módon, hogy az »a segélynyújtás a megsegített szabadságát és bevonását részesíti előnyben, ami nem más, mint a saját felelősség vállalása. A szubszidiaritás elve figyelemmel van a személy méltóságára, benne olyan szubjektumot lát, aki mindig képes arra, hogy adjon a másiknak. A szubszidiaritás, miközben a kölcsönösség révén az ember legbelsőbb állapotát tudatosítja, a leghatékonyabb ellenszer a gyámkodó társadalmi rendszerek minden formájával szemben.«  (Caritas in veritate 57., XVI. Benedek) Ezt a megközelítést jól érzékelteti Perecz Panna korábbi írása a blogunkon, hogy az Acton Intézet Poverty Cure programjáról, ahol kulcselem az emberek bevonása és a megfelelő intézményi keretrendszer ösztönzése: »A szegénységből való felemelkedésnek és gazdagságnak a forrása tehát egyedül az Isten által teremtett kreatív ember, az útja pedig a vállalkozások, az önállóság és munka.« E. Philip Davis közgazdász egy cikkében úgy fogalmaz, hogy a közgazdasági és teológiai megközelítés is egy irányba tendál: ne tekintsük a szegényebb embertársakat segítségnélküli áldozatnak, hanem segítsük őket, hogy megtalálják a maguk útját. Üzleti nyelven fogalmazva »top-down« helyett »bottom-up« megközelítés kell, és fontos a felhatalmazás/ önbizalom érzete (»empowerment«).


A bűn adósságától való szabadulás lehetőségét már megkaptuk, igyekezzünk tenni érte, hogy valóban alkalmasak legyünk rá, egyúttal segítsük embertársainkat is ebben. De szükséges a szeretet hozzá, hiszen Szent Pált idézve »szétoszthatom mindenemet a nélkülözők közt, odaadhatom a testemet is égőáldozatul, ha szeretet nincs bennem, mit sem használ nekem.« (1Kor 13:4)”
Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés