Az azonos neműek párkapcsolata törvényi elismeréséről (2003)

2015. február 26. 15:39

Hittani Kongregáció
katolikus.hu
Megtagadni a házasság társadalmi és jogi státusát olyan életformáktól, melyek nem házasságok, s nem is lehetnek azok, nem ellenkezik az igazságossággal, épp ellenkezőleg, az igazságosság követelménye.

„Ahol az állam a homoszexuális együttélések megtűrésének politikáját választja, és nincs olyan törvény, mely kifejezetten engedélyezi az ilyen életformák törvényes elismerését, világosan meg kell különböztetni a kérdés különféle szempontjait. Az erkölcsi lelkiismeret követeli, hogy minden esetben tanúja lehessen annak a teljes erkölcsi igazságnak, mellyel ellenkezik mind a homoszexuális kapcsolatok jóváhagyása, mind a homoszexuális személyek jogtalan és hátrányos megkülönböztetése. Ezért hasznosak a megfontolt és okos beavatkozások, mint például a toleranciával való ideológiai vagy eszközszerű visszaélések leleplezése; az ilyen együttélések erkölcstelen voltának egyértelmű állítása; az állam fölszólítása arra, hogy a jelenséget tartsa korlátok között, hogy ne veszélyeztesse a közerkölcsöket, s főként ne alakítson ki a fiatal nemzedékekben téves fogalmakat a nemiségről és a házasságról, melyek védtelenné tennék őket és hozzájárulnának a jelenség terjedéséhez. Azokat, akik e toleranciából kiindulva akarnak eljutni az egynemű együttélésben lévő személyek sajátos jogainak a törvénybe iktatásához, emlékeztetnünk kell arra, hogy a rossz megtűrése teljesen más, mint a rossz jóváhagyása és törvényesítése.


Amikor a homoszexuális együttéléseket törvényesen elismerik, vagy törvényileg egyenjogúnak tekintik a házassággal, és számára biztosítják a házasság sajátos jogait, kötelező ennek világos és határozott elutasítása. Az ilyen súlyosan igazságtalan törvény kihirdetésében vagy alkalmazásában való bármilyen formális együttműködéstől – s amennyire lehetséges, a törvény alkalmazásában a materiális együttműködéstől is – tartózkodni kell. Ebben a kérdésben mindenki megkövetelheti magának a lelkiismereti ellenállást. (...)

A homoszexuális együttéléseknek kedvező törvényhozás ellenkezik a józan ésszel, mert a házasság intézményét megillető, jogi garanciákhoz hasonlókat biztosít két azonos nemű személy együttéléséhez. A kérdéssel kapcsolatos értékeket figyelembe véve, ha az állam törvényesíti az ilyen együttéléseket, nem teljesíti kötelezettségét, mellyel támogatnia és védenie kell a közjó szempontjából lényeges intézményeket, amilyen a házasság is.

Föltehetjük a kérdést, hogy miként ellenkezhet a közjóval egy olyan törvény, ami nem kötelez semmiféle konkrét cselekményre, hanem arra szorítkozik, hogy törvényesít egy létező valóságot, mely látszólag senkivel szemben nem jelent jogtalanságot. Erre vonatkozóan mindenekelőtt meg kell gondolnunk a különbséget, mely a homoszexuális magatartás mint magánjelenség és mint törvényesen jóváhagyott – s végeredményként a jogrend egyik intézményévé avatott – társadalmi jelenség között van. E második eset ugyanis nem egyszerűen súlyosabb, hanem sokkal nagyobb és mélyebb következményekkel jár, s végül az egész társadalmi szervezet olyan módosulásához vezetne, ami ellenkezik a közjóval. A polgári törvények olyan elvek, melyek a társadalom keretein belül szervezik az emberi életet a jó vagy a rossz irányában. »Nagyon fontos, olykor meghatározó szerepük van a közgondolkodás és a szokások alakításában.« A polgári törvényekben kifejeződő életformák és -modellek nemcsak külsőleg alakítják a társadalmi életet, hanem arra törekszenek, hogy az új nemzedékekben módosítsák a magatartásformák megértését és megbecsülését. A homoszexuális együttélések törvényesítése szükségszerűen kiváltaná néhány alapvető erkölcsi érték elhomályosulását és a házasság intézményének lebecsülését. (...)

A homoszexuális együttélésekből teljesen hiányzanak a házasság és a család azon biológiai és antropológiai elemei, melyek ésszerűvé tehetnék az ilyen együttélések törvényes elismerését. Ezek az együttélések ugyanis nem alkalmasak arra, hogy megfelelően biztosíthatnák az emberi faj szaporodását és fennmaradását. Ezen alkalmatlanságukon a mesterséges megtermékenyítés területén elért újabb fölfedezések esetleges fölhasználása – azon túl, hogy súlyosan sérti az emberi méltóságot[15] – semmit nem változtat. A homoszexuális együttélésekből teljesen hiányzik a házastársi dimenzió is, amely a szexuális kapcsolatok emberi és rendezett formáját képviseli. E kapcsolatok ugyanis akkor emberiek, amikor és amennyiben kifejezik és elősegítik a nemek kölcsönös megsegítését a házasságban, és nyitottak az élet továbbadására. (...)

A társadalom a házasságra épülő családnak köszönheti fönnmaradását. Amennyiben a homoszexuális együttéléseket törvényesen elismerik, ennek szükségszerű következménye a házasság újrameghatározása. A házasság olyan intézménnyé válik, melyet lényegében elismer a törvény, de elveszíti lényeges kapcsolatát a kétneműséghez kapcsolódó összetevőkkel, mint például az életadás és a nevelés feladata. Ha a két különböző nemű személy házassága a törvény szempontjából csupán a lehetséges házasságok egyik formája lenne, a házasság fogalma változna meg radikálisan a közjó igen nagy kárára. Amennyiben a homoszexuális együttélést jogilag analógnak tekintik a házassággal vagy a családdal, az állam önkényesen jár el és ellentmondásba kerül sajátos kötelességeivel.

A homoszexuális együttélések törvényesítésének igazolására nem lehet hivatkozni a személy tiszteletére és a személy hátrányos megkülönböztetésére. A személyek közötti megkülönböztetés vagy egy társadalmi igény illetve elismerés megtagadása csak akkor elfogadhatatlan, ha az igazságossággal ellenkezik. Megtagadni a házasság társadalmi és jogi státusát olyan életformáktól, melyek nem házasságok, s nem is lehetnek azok, nem ellenkezik az igazságossággal, épp ellenkezőleg, az igazságosság követelménye.

Értelmesen a személy jogos autonómiájának elvére sem lehet hivatkozni. Való igaz, hogy az egyes polgárok szabadon folytathatnak tevékenységeket, melyekkel érdekeket szolgálnak, s e tevékenységek általában beilleszkednek a szabadság általános polgári jogaiba; azonban ettől nagyon különbözik az, hogy olyan tevékenységek, melyek a személy és a társadalom fejlődésére nem pozitív hatásúak, az állam részéről sajátos és minősített törvényes elismerést nyerhessenek. A homoszexuális együttélések még távolabbi analógiás értelemben sem teljesítenek olyan feladatokat, melyek miatt a házasság és a család sajátos és minősített elismerést érdemel. Ellenben nyomós érvek szólnak amellett, hogy az ilyen együttélések ártalmasak az emberi társadalom egészséges fejlődésére, főként ha egyre nagyobb mértékben fordulnak elő a társadalom egészében. (...)
 
Nem igaz az az érvelés sem, mely szerint a homoszexuális együttélések jogi elismerése szükséges volna ahhoz, hogy az így együtt élők – együttélésük puszta ténye miatt – ne veszítsék el azon közös jogoknak hatékony elismerését, melyeket mint személyek és állampolgárok birtokolnak. Valójában ugyanis, mint minden állampolgár – személyes autonómiájuk alapján is –, folyamodhatnak az általános joghoz, hogy biztosítsák a kölcsönös érdekek jogi szituációit. Ellenben súlyos igazságtalanságot jelentene föláldozni a közjót és a család jogát olyan javak eléréséért, melyeket oly módokon lehet és kell is biztosítani, melyek nem ártanak a társadalom egészének.
Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 51 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

'A homoszexuális együttélések törvényesítése szükségszerűen kiváltaná néhány alapvető erkölcsi érték elhomályosulását és a házasság intézményének lebecsülését.'

Inkább lerombolását.

Masha Gessen,közismert LGBT aktivista, író,
kimondta nyíltan milyen sorsot szánnak valójában a házasság intézményének:

"Egyetértek azzal, hogy jogunk van megházasodni, de ugyanakkor azt is gondolom, hogy a házasság intézményének mindenképpen meg kell szűnnie! (hangos ováció a közönség részéről)
Harcolni a házasság jogáért hazugság, hazugság arról, hogy mit fogunk tenni a házassággal, ha egyszer elértük majd, hogy kiharcoljuk maguknak . Azt hazudjuk, hogy a házasság intézménye ettől még nem fog megváltozni, és ez egy hazugság. A házasság intézménye meg fog változni, meg kell változzon, úgy gondolom, hogy meg kell szűnjön!
Nem szeretek fikciókat gyártani az életemet illetőleg, nem ezért léptem a nyilvánosság elé harminc évvel ezelőtt.
Három gyermekem van, akiknek van öt szülője körülbelül (nevet ) és nem látom semmi okát miért ne lehetne nekik törvényesen is öt szülőjük... Massachusetts államban mentem hozzá a volt partneremhez, aki orosz, lett egy örökbefogadott és egy saját gyerekünk. Pár évre rá szakítottuk, akkor megismertem a mostani parteremet, neki éppen akkor született gyermeke. Az ő gyermekének biológiai apja az én bátyám . A lányaim biológiai apja Oroszországban él, az örökbefogadott fiam is őt tekinti apjának, szóval az öt szülő két egyenként háromfős csoportra oszlik, a csoport tagjai között más más kapcsolattal. (nevetés) Nagyon szeretnék egy olyan jogrendszerben élni amely a családom valós helyzetét tükrözi , de ez összeegyeztethetetlen a házasság jelenlegi intézményével."

https://www.youtube.com/watch?..

Fantasztikusan mély megállapítás.

Egy ideális házasságban élő protestáns lelkész és egy hivatásában elbukott, szeretőt tartó katolikus pap közül a protestáns lelkész nyert erkölcsileg. Ámen.

Akkor most nézzük talán a házasságukban elbukott (és netán szeretőt tartó) protestáns lelkészeket is!

Erre a történelmi igazolásra kíváncsi lennék.

A papi cölibátus alapvető oka az, hogy Jézus nem házasodott meg, Szent Pál pedig - maga is cölibátusban élve - Jézus Krisztus igehirdetőinek ajánlja ezt az életformát.

Ebből az ajánlásból kétségtelenül csak később, a gregoriánus reform idején lett előírás. Ennek a történelmi oka, hogy a gregoriánus reformot olyan bencés szerzetesek vitték végbe, akik a világi papság általános nívóját korukban nagyon nyomasztónak találták, és ezt a tapasztalatukat egyrészt az egyházi korrupcióval, a simóniával, másrészt a papi nősüléssel magyarázták.

Ezzel együtt, a cölibátus csak annyira kötelező, amennyire papnak menni kötelező.

Fujj. Innen a béka feneke alól fölnézek arra az erkölcsi Himalájára, amit képviselsz. Kérek engedélyt meghunyászkodni.

Először is lehet!
Másodszor a Biblia nem a Kámaszútra.

Akkor most kérdezd meg Andre1bp-t, hogy fogyatékosnak érzi-e magát.

Ami engem illet, annyiban elfogadom a "fogyatékos" meghatározásodat, hogy azt bizony pszichés fogyatékosságnak találom, ha valaki undort érez attól az emberi cselekedettől, amiből származik, és nem képes annak a megismétlésére.

Ez nyilvánvalóan nem bűn, de nem is egészséges szexualitás.

Namost, a mai LMBT mozgalmak viszont erőteljesen küzdenek azért, hogy lépjünk túl a józan ész ezen meghatározásán, és tegyünk úgy, mintha a homoszexuális indíttatás teljesen normális volna, és abból következne a házasság lényegi terheinek a viselésére való képesség.

Erről nekem az a Holló színház-klasszikus jut az eszembe, amikor féllábú színész jelentkezik Tarzan szerepére.

Papír nélkül nem vagytok boldogok?
Nem is vagytok igazi ballibákok!

Ja Mert annyi eszed sincs, hogy ami házasság, az nem homokosság.

Linkelj!
Olyat, ahol elismert tudós azt írja, amit te!
Nem magzatkori károsodás, viselkedési forma.
Nincs vele semmi baj, mindent tehetnek , amit más ember, de a házasság, az férfi és nő kapcsolata.
Találjatok ki magatoknak valamilyen formát, ami szerint együvé tartozónak nyilvánítanak titeket, aztán el van boronálva!
Észbeli fogyatékosság terén pedig élbolyban vagy.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés