Van olyan, hogy katolikus fogamzásgátlás és családtervezés?

2015. február 23. 16:05
Szabó Lilla
Talita
Hamarabb válik „rendetlenné" az a házasság, ahol félnek vágyaik megélésétől, mint az, ahol Isten-adta ajándékként ünneplik szexualitásukat.

„Mi az én problémám a fogamzásgátlással kapcsolatos katolikus elvekkel? Az, hogy a tiltások indoklása néhány esetben sántít vagy érthetetlen.


Természetesen elfogadhatónak és egyértelműnek érzem azoknak a fogamzásgátló módszereknek a tiltását, amelyek bármilyen formában, tudottan vagy tudattalanul abortuszt idéz(het)nek elő. Ide tartoznak a méhbe helyezhető eszközök, a hormontartalmú tabletták legnagyobb része, amelyek a megtermékenyült petesejt beágyazódását gátolhatják. Világos az is, hogy azok a gyógyszerek, amelyek csak rengeteg mellékhatás rizikójával alkalmazhatók, és megváltoztatják a női szervezet működésének egészséges rendjét, nem vállalhatóak egy keresztény ember számára, akinek a testét úgy kell(ene) őriznie, mint a Szentlélek templomát. Ugyanez az érv szólhat – többek között – az átmeneti vagy végleges sterilizáció ellen is.

A problémák a gumióvszerrel és a pesszáriummal kezdődnek, amelyeknél az egyházi tiltás alapja az, hogy...

1. Elválasztják az aktust annak legfontosabb és természetes céljától, a gyermeknemzéstől, mert megakadályozzák a foganást.

»Valahányszor pedig a házastársak fogamzásgátló módszerrel élnek, szétválasztják azt a két tartalmat (ti. aktus és gyermeknemzés), melyeket a teremtő Isten a férfi és a nő természetébe és nemi egyesülésük aktusába oltott, s úgy viselkednek, mint akik ‘felülbírálják’ az isteni tervet, s „kilúgozzák", illetve lefokozzák az emberi nemiséget.« (FC 32.)

Ezzel szemben: A szexuális egyesülésnek fontos, de nem kizárólagos célja a gyermeknemzés, és ezt a II. Vatikáni Zsinattól keletkező dokumentumok sem tagadják: »A házasság azonban nem csupán az életadásra alapíttatott, hanem a személyek közötti fölbonthatatlan szövetség épp úgy igényli, mint a gyermek java, hogy a házastársak kölcsönös szerelme helyes módon jusson kifejezésre, fejlődjön és érlelődjön.« (GS 50.) Ha kizárólagos cél lenne a szaporodás, akkor mi, nők olyan termékenységi ciklussal rendelkeznénk, mint pl. a macskák: csak és kizárólag a termékenység idején lennénk képesek közösülésre. Mi azonban az évnek bármelyik napján képesek vagyunk erre, tehát a terméketlen napjainkon is. A szexuális vágy a termékenységtől függetlenül, sőt még a várandósság idején is jelentkezik, és egészséges emberek esetén nincs akadálya a szeretkezésnek. Ez is egyértelművé teszi, hogy a szexuális együttlétnek nem kizárólagos célja a gyermeknemzés. De akkor mi még? A tapasztalat megadja rá a választ: a férfi és a nő szerelmét-szeretetét és az egymáshoz tartozás érzését mélyíti el. 

Ma már ezt megerősítették a tudományos kutatások is: szeretkezéskor mindkét résztvevőben oxitocin hormon szabadul fel, amely csökkenti a félelemérzetet, növeli az egymás iránti bizalmat és a ragaszkodást. Vagyis a szexuális kapcsolat révén maga a természet segíti a monogámiát, fokozza a pár összetartozását. A testi »eggyé válás« és az átélt egyéb közös élmények alakítják ki a házaspárokban azt az érzést, hogy »csont a csontomból és hús a húsomból« (Ter 2, 23) és hogy »egymáshoz illő segítőtársak« (Ter 2, 18 és 20). Minél ritkább a teljes testi együttlét, annál kevésbé érvényesül ez a – hormonok által is befolyásolt – hatás. Az Egyház is fokozatosan ráérzett az elmúlt száz évben a vonzalommal és szeretettel teli (és nem csupán a kötelességnek és az egyházi-társadalmi konvencióknak megfelelő) házasság fontosságára: a férfi-nő kapcsolattal foglalkozó dokumentumok egyre többször említik a pár szerelmét, az egymást is kiteljesítő házastársi szeretet és kölcsönös önátadás fontosságát. (GS 49., HV II. 2., TT 17.)

2. A házasságnak nyitottnak kell lenni az életadásra. Az eszközöket alkalmazó fogamzásgátlás ezt nem teszi lehetővé, a természetes családtervezés módszere viszont igen.

Mélységesen igaz, hogy a házasságnak nyitottnak kell lenni az életadásra. Ha Isten gyermekkel ajándékoz meg, azt nem utasíthatom vissza. Az emberi döntés nem gátolhatja meg Isten akaratának teljesülését – nem is tudná meggátolni azt. A házasoknak kellő alázattal, de józan ésszel és nyitott szívvel kell meghatározniuk saját kapcsolatuk és családjuk teherbíró képességét – ettől függ, hogy hány gyermek vállalására mondhatnak tudatosan igent. Az ő esetükben így hangzik az életre (és Isten tervére) való nyitottság: »Uram, mi úgy véljük, nem bírunk el több gyermeket, ezért nem szeretnénk többet szülni. De legyen meg a Te akaratod, akár a miénk ellenében is! Elfogadjuk, ha Te mégis több gyermeket rendelsz nekünk.« A családtervezés céljára használt eszközök egyike sem száz százalékosan gátolja meg a foganást. De Istennek erre a hibaszázalékra sincs szüksége, ha gyermeket akar fakasztani egy férfi és egy nő szerelméből, mert számára semmi sem lehetetlen.

Ami pedig a kétféle módon védekező (kizárólag  TCST-t használó vagy nem abortív eszközöket is használó) házaspárok lelkületét illeti, az indíték és a hozzáállás mindkét esetben ugyanaz: a nem kívánt gyermekáldás elkerülése, ám a mégis megfogant gyermek elfogadása. (...)

4. A természetes családtervezés megfelel a természet rendjének, a fogamzásgátló eszközök alkalmazása viszont nem felel meg.

Ellentmondást látok abban, hogy az élet szinte minden területén használjuk az emberiség által kifejlesztett eszközöket, gyökeresen átalakítva ezzel a régi, természetes folyamatokat – csak éppen a családtervezés terén tilos? A társkeresésben például igénybe vehetjük az internetet, a betegségek leküzdésében a gyógyszereket, az élet meghosszabbításában az infúziót, a lélegeztető gépet – ezek gyökeres beavatkozások a korábbi természetes rendbe, ráadásul az élet leglényegesebb területein! Nem értem tehát, hogy ha a házaspár felelősséggel és nem önző indokból úgy dönt, nem szeretne több gyermeket, miért ne vehetné igénybe ezen a területen is a legújabb technikai lehetőségeket (persze az abortusz tilalmának megfelelve). (...)

7. »A születésszabályozás helyes és tisztességes gyakorlása elsősorban azt követeli a hitvesektől, hogy (...) önmagukon és indulataikon tökéletesen tudjanak uralkodni.«

Így folytatódik az idézet: »Az értelem és a szabad akarat ösztönök feletti uralmához kétségtelenül aszkézisre van szükség, hogy a házasélet sajátos szeretetének megnyilvánulásai a helyes rendnek megfeleljenek: erre az aszkézisre különösen az időszakos önmegtartóztatásban van szükség.« (HV III.3.)

Ezzel szemben a házasságban nem az aszkézis teremti meg a helyes rendet! Legalábbis nem a mesterségesen gyakorolt aszkézis, amely a szüzesség életállapotának eszköze és útja. Persze a házas életforma is bőven hoz olyan helyzeteket, amikor a házas feleknek nincs más lehetősége, mint az aszkézis: például a szexuális önmegtartóztatás egyikük betegsége idején, a nő menstruációja vagy veszélyeztetett terhessége esetén; a lemondás saját kényelmükről, érdekeikről a gyermekek javára, stb. De ezeken a természetes eseteken túl a házasság éppen az az egyetlen terep, ahol férfi és nő bátran élhet Isten-adta ösztöneivel, vágyaival, mert a hűség és az egymás iránti tisztelet védő burokként körbe veszik természetes ösztöneiket. A házasság ugyanis szentség, amelyben a férfi-női nemiség az Istennek tetsző, legmagasabb rendű kiteljesedését és szabadságát élheti meg. Hamarabb válik »rendetlenné« az a házasság, ahol félnek vágyaik megélésétől, mint az, ahol Isten-adta ajándékként ünneplik szexualitásukat.”
Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 128 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Alapvető problémája az írásnak (és annak a modern gondolkodásmódnak, amibe beleilleszkedik), hogy a gyermeknemzésre irányuló vágyat, és az egymás közötti szerelmet szembeállítja.

Akit én gyermekeim anyjaként elfogadok, azt egészen különleges módon szeretem. És aki engem gyermekei apjaként elfogad, az egészen különleges módon szeret engem. A közös gyermekre irányuló vágy rólunk, egymásról szól. Ha nem akarunk újabb közös gyermeket, akkor közöttünk nem stimmel valami, szerencsés esetben csak anyagilag.

Kapásból egy szövegértési gondra tippelek: az "akaratot" és a "képességet" olvasáskor összemostad.

Nyilvánvalóan jönnek minden normális házasságban azok az évtizedek, amikor a pár már nem képes új közös gyermek vállalására, és semmi olyasmit nem mondtam, hogy ekkor bármi gond lenne az egymás iránti szerelmükkel, ha nem születnek újabb gyermekeik.

De ha addig nem akarnak, amíg képesek volnának, az bizony egymásról szól.

Rendben. Kimondtad. És tényleg blaszfémikus. Én már csak maradok keresztény, engedelmeddel. Vagy anélkül.

Számodra racionálisnak tűnt, amit az olvtárs leírt? Mert számomra egy halom irracionális (tehát elvileg bizonyíthatatlan és elvileg cáfolhatatlan) spekulációnak ilyen-olyan népek természetéről, és a kereszténység azokra gyakorolt, ilyen-olyan mértékben mérgező hatásáról.

Ha "racionális"-on azt érted, hogy "kísérleti úton megismételhető", akkor ez valóban kevés egy hívő számára. De bárki számára kevés, akinek a jelenét bármiféle múlt határozza meg. Kísérleti úton anyád szeretetéről sem szerezhetsz újabb bizonyítékokat. Sok örökbefogadott gyermek van, aki ezt alaposan meg is szívja.

Spanyolországot valóban nem, de Olaszországban más a helyzet: még mindig 30% körül van a heti templombajárók aránya, és a radikális egyházellenesség - bár jelen van - erős kisebbség.

Én afféle katolikus keresztény volnék. Sajnálom, ha nem szimpatikus a számodra, de ez van.

Én ismerek, többet is.

Szokás úgy rágalmazni a TCST-t mint valami holdról jött dolgot, pedig lényege szerint egy ismeret megszerzéséről szól: viszonylag egyszerű öndiagnosztikai módszerekkel megállapítható, melyik az a 4-5 nap, amikor gyermek foganása várható a szexuális együttlétből. Ez az információ akkor is hasznos, ha egy pár akar gyermeket.

"Családtervezés"-ről igazából csak olyan párok esetében beszélhetünk, akik rendelkeznek ezzel az ismerettel a női szervezetről. A többiek csak "fogamzásgátlással élnek".

Én úgy tudtam, a protestáns házasok is elmennek a prot. templomba megáldatni a házasságukat. Ezek szerint csak van némi köze a dologhoz a Jóistennek és az egyháznak is.

A dolog fordítva áll: ahol egy akármilyen felekezetű keresztény házaspár nemi életet él, az szent hely, ha tetszik, templom. Saját személyükkel együtt Krisztus szeretetét közlik a másikkal, és ezáltal indulhat el Istennek tetsző keretek között az új élet csodája is.

'A gyerek nem magától fogan meg, amikor Isten épp akarja, hanem amikor a házaspár is akarja.'

Ha ez igaz volna nem lenne annyi gyermektelen, gyerekre hiába vágyó házaspár/pár, illetve nem volnának ú.n. 'nem kívánt terhességek'.

Istennek tetsző ember az, aki a tízparancsolat szerint éli az életét. Abban nincs benne, hogyan éljenek az emberek szexuális életet, csak az, hogy ne vegyék el a más asszonyát és ne paráználkodjanak.

Aki még ezen felül nem védekezik a gyermekáldás ellen, az valóban a természet törvényei szerint él. Ha ezt vállalja, akkor bizonyosan oka van rá. A lényeg az, hogy a mai embernek talán az a legelfogadottabb hozzáállás a dologhoz, hogy nem turkálunk más ágyában és nem terjesztjük a devianciákat.

Annyi az alapkérdés, hogy mit gondolsz a pároddal a házaséletről?

Ha ugyanolyan testi funkciónak tekintitek, mint egy pohár víz megivását, akkor nyilván magánügyetek, hogy milyen módon gyakoroljátok a házaséletet, amikor épp nem akartok gyermeket.

Csábító így fölfogni, de ha jól meggondolod, elég messzire vezet. Ha a házasélet és a pohár víz megivása egyaránt csak fiziológiai folyamatok, akkor ki miért hisztizhet azon, hogy a pohár vizet mással iszom meg?

Ha teológia és elvek, akkor a "pohár víz" analógiáján alapuló szexualitásfölfogás a zöld szexhez vezet, tehát hogy fűvel-fával. És éppen ez az az ok, ami miatt a fogamzásgátlás mellett gyakorolt házasélet, és a házasélet általános válsága között szoros összefüggés van.

Ha netán úgy gondoljátok, hogy a házasélet az a házasság szentségének rendszeres gyakorlása a másikkal, önmagatok közlése, és végső soron önmagatokon keresztül Krisztus szeretetének közlése a másik felé, akkor - teológia és elvek szintjén - rá kellene ébrednetek arra, hogy az aktuson belül gyakorolt fogamzásgátlás ezt bizony elrontja. Éppen azt közlitek házaséletetek szentségi csúcspontján, hogy nem akarjátok a szerelmetek minden következményét vállalni.

Ha alapos okkal nem akartok most újabb gyermeket (alapos ok lehet pl. bármilyen anyagi nehézség is), akkor tartózkodjatok önmagatok szentségi közlésétől abban a havi 4-5 napban, amikor testi jelek mutatják, hogy ez fiziológiai szinten érett petesejt bombázását jelenti több millió ivarsejttel.

Lényegesnek tartom, hogy a Humanae Vitae szerint ez nem jó hozzáállás, hanem elfogadható. Jó hozzáállás az, ha egy pár nyitott a szerelméből következően új gyermekek befogadására. Elfogadható viszont, ha "szünetet akarnak a gyermekvállalások között" (emlékezetből idézem), mert olyanok az akármilyen körülményeik, hogy most nagyon nehéz lenne egy új jövevény fogadása.

De ha egy párkapcsolat ippeg ebben az elfogadható állapotban leledzik, akkor az ezen állapotnak megfelelő házasélet az a körülmények figyelembe vételével megélt házasélet.

Válaszoltam. Csak nem fogadtad el. Ez a te problémád, nem az enyém.

Jó, de miben tévedek? Persze, hogy a gyermektelenségnek éppúgy, mint az újabb gyermek nem vállalásának köze van egy csomó objektív adottsághoz, idézlek: "körülményeikről, az egyéb céljaikról, esetleg az egészségi vagy anyagi állapotuk". De köze van ahhoz is, hogy mit várnak egymástól.

Nade az egyház nem is azt mondja, hogy aki fogamzásgátlással él, az egy utolsó gazember, aki tűnjön el az erkölcsi süllyesztőben.

Az egyház csak arról beszél, hogy minden döntésnek és minden mulasztásnak következményei vannak.

Ha pl. valaki elmulasztja a TCST tanulmányozását, és fölhasználását és ugyanakkor nem akar gyermeket, az kénytelen lesz fogamzásgátlással élni, ebből következően fejében fiziológiai szintre degradálni a szexuális önátadást, és ez társadalmi szinten aláássa a házassági hűséget és ezzel a házasságok stabilitását. Ezért jobb lenne a mesterséges fogamzásgátlást elkerülni, vagy ha egy pár benne van, megtérni belőle. De ha nem, nem. Tényleg nem néz be senki senkinek a hálószobájába.

Válaszok:
Sulammit | 2015. február 27. 18:05

Képzeld, nemrég azt mondta a TV-ben egy orvos, hogy azok a nők, akik fogamzásgátlót szednek, és közben dohányoznak, nagyon sokan meghalnak. Rákban úgy emlékszem. De valami nagy számot mondott. És fiatal nők!

Apró csúsztatásnak tűnik, hogy az idézet "eszközt és módszert" tart erkölcstelennek, szerinted pedig a személy az erkölcstelen.

Légy erős: az egyház minden személyt bűnösnek tart. Chestertont idézve, a bűn az ugyanolyan tapasztalati valóság, mint mondjuk a krumpli.

Hisztizni tehát azon, hogy "jajj, engem erkölcstelennek minősítettek", tényleg nem több, mint hiszti.

Aki azt gondolja, hogy ő nem erkölcstelen és nem bűnös, az azt is gondolja, hogy nincs szüksége Megváltóra, mert ahogy Krisztus Urunk mondotta volt: "Betegeknek kell az orvos".

A pontos szóhasználat az, hogy "bűnös" vagy, velem együtt természetesen.

Ez nem azt jelenti, hogy ne tudnánk fölfogni, hogy miért rossz ez vagy az a cselekedet, szó, gondolat vagy mulasztás, hanem hogy fölfogtuk, de továbbra is csábít.

Mivel magam is megkísértett és bűnös vagyok, tökéletesen megértem azokat a férfiakat, akik szeretnek óvszerrel, vagy bármi más módon, feleséggel, vagy más asszonnyal, horribile dictu akár más férfiakkal szeretkezni.

Az, hogy megértem őket, egy dolog. Egy másik dolog, hogy ettől függetlenül féltem az emberiséget és azon belül szerény személyemet annak a szemléletnek a terjedésétől, amely a szeretkezést a pohár víz megivásának analógiájára erkölcsileg semleges fiziológiai tevékenységnek tekinti.

Márpedig úgy látom, hogy a házasságon belüli óvszeres védekezés is ennek a szemléletnek az irányába mutat. Örülök annak, ha valaki Isten kegyelméből nemet mond erre, mint kísértésre.

Az egy igen fontos dolog volna, ha a hívek fejében a "bűn" fogalma körüli hiszti megszűnne.

A bűnnek nem az a következménye, hogy onnantól bűnösök leszünk, és nem igaz emberek többé. Ugyanis születésünktől fogva bűnös emberek vagyunk, és ősszüleink eredeti bűne óta nem igaz emberek többé.

Éppen ezért az egyház senkinek az igaz voltát nem vonja kétségbe, aki nem TCST-vel él. Mi katolikusok eleve, minden ma élő embernek az igaz voltát kétségbe vonjuk, többek között az önmagunkét is.

Igaz voltunkat kegyelemből kapjuk, azért, mert Krisztus meghalt értünk a kereszten. Amíg katolikus házaspárok ezt nem hiszik el, addig nagyobb problémájuk van, mint a TCST vagy az óvszeres fogamzásgátlás.

A konkrét bűnnek egyszerűen annyi a következménye, hogy konkrét szenvedést okoz. Ettől függetlenül újra és újra és újra belemegyünk, mert újra és újra elhisszük a Sátánnak, hogy valamilyen okból az nekünk jó lesz, azt megérdemeljük, azt megússzuk valahogy.

Az egyház úgy látja, hogy az óvszeres fogamzásgátlás azért okoz szenvedést, mert elrontja a házzasság szentségi csúcspontját jelentő házassági aktust: az éppen nem a teljes önátadást fogja kifejezni.

Ha egy pár ezt nem így látja, és mégis óvszeres fogamzásgátlással él, akkor semmi jóvátehetetlen nem történik, tekintettel arra, hogy Krisztus meghalt értünk a kereszten. De ne hazudjuk már magunknak, gyermekeinknek és környezetünknek, hogy minden OK volt!

Főleg azért ne hazudjuk, hogy ne kelljen magunkat bűnösnek érezni! Mert ha semmiképpen nem akarjuk magunkat bűnösnek érezni, akkor semmiképpen nem akarunk Megváltót sem a bűneinkre!

Ámen. Ha mutatsz egy katolikust, aki mindig mindenben 100%-ig egyetért a pápával, akkor őszintén meglepsz vele.

A pápa lát ebben egy veszélyt, sokan egyetértenek vele, konkrétan én is, te pedig nem.

Senkit nem a TCST váltott meg, de nem is a gumióvszer, ellenben mindenkit Krisztus keresztje.

Drága olvtárs, tudom, hogy a matek az mélyen keresztényietlen dolog, és egy igazán megtért keresztény az mélyen lenézi, de hadd említsem meg mégis, hogy ha sikeres akarsz lenni az élet olyan pórias dimenzióiban, mint mondjuk egy bevásárlás, akkor föl kellene ismerned, hogy a 2% és a "minden 50." az ugyanazt jelenti!

Ja, és egyébként egyiket sem mondta a pápa, dehát ez már valóban nem matek.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés