Hamvazó kedd vagy valami ilyesmi

2015. február 17. 15:16

Pálfi Zsuzsanna
reposzt
Valóban nem bemagolni, élni kellene az ünnepi napokat. Élni, hogy mindennek rendelt ideje van. Ideje a farsangnak, a karneváloknak, a vigalomnak, és ideje a böjtnek, mely holnaptól ránk köszönt.

„És itt jönne az iskola, a család és a templom (gyülekezet) együtt munkálkodása, mely megtanít ünnepelni, felkészít az ünnepre, és teret is ad neki. Sajnos az esetek többségében a három említett közegből legfeljebb kettő dolgozik össze. Ha az iskola és a család fog össze a templom nélkül, akkor az esetek többségében kilúgozódik az ünnepekből a vallási tartalom, a transzcendens, az alap. Ha az iskola és a templom fog össze a család nélkül, akkor az ünnep könnyen átcsaphat egyfajta kötelező letudandó tevékenységbe, muszájba, aminek semmi köze ahhoz, hogy otthon mit csinálunk, mit csinálnak a családtagok és mit gondolunk az egészről. Szerencsés, ha a család és a templom össze tud fogni a gyerek érdekében, de ha az iskola, ahol idejük nagy részét töltik a gyerekek, s ahonnan barátaik zöme kikerül, nem erősít rá az ünnepre, úgy az egyfajta magánüggyé, vagy szubkulturális üggyé válik, ami a nyilvánosságra, a többségre nem tartozik.


Kicsit sarkítva így lehet megölni az ünnepet. Megfosztani tartalmától, örömétől, izgalmától, közösségi jellegétől. Több keresztyén ünnep esetén már szinte tökéletes munkát végeztünk. Minek akkor bemagolni azoknak nevét, tartalmát, mikor már alig vagy nem is ünneplik azokat? - hangzik a felháborodott tiltakozás sokszor a diákok részéről.

Valóban nem bemagolni, élni kellene az ünnepi napokat. Élni, hogy mindennek rendelt ideje van. Ideje a farsangnak, a karneváloknak, a vigalomnak, és ideje a böjtnek, mely holnaptól ránk köszönt. El kell vetni újra az ünnepek magjait a következő nemzedékekben is, különben sokkal szegényesebb, rendetlenebb, üresebb, és szürkébb lesz az életük. De ez csak együtt megy. Taníthatjuk egymást a tartalomra, a módra és átélhetjük a »mi mindnyájan együtt« örömét. Milyen jó lenne, ha böjtben egymásra találnánk, segítenénk egymást a keresztyénség legnagyobb ünnepére való készülésben. Akkor nem kellene nyüglődni azzal, hogy mi fejeződik be húshagyó kedden, és meddig is tart a beköszöntő böjti időszak. Akkor visszatérne az élet az ünneplésbe.”
Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés