Hogyan érd el, hogy ne legyenek papi hivatások az egyházmegyédben?

2015. február 9. 10:50

Anthony Esolen
Crisis Magazine
Tégy úgy, mintha mindenki, akit nem Hitlernek hívnak, a mennybe jutna, mert valami közepes, természetes kedvesség elég a Mindenható kedvére tenni.

„Néha elgondolkodom, hogy mi, katolikusok egyáltalán akarunk-e papi hivatásokat. Értelmes gondolatnak tűnik megítélni az emberek szándékát a szokásos cselekedeteik alapján. Ha valamiféle kísérleti dolgot csinálok a főiskolai óráimon, és a tehetséges diákok egy jelentős része otthagyja a kurzust, ha ragaszkodom az elképzelésemhez, megpróbálhatom újra egy módosított formában. De ha a tehetséges diákok megint faképnél hagynak, és és akkor sem tágítok az ötletemtől, a józan eszű megfigyelő érthetően arra jutna, hogy egyszerűen engem nem érdekel, ha otthagynak a diákok. (…)


A mi egyházmegyénkben, amelyhez több mint százezer katolikus tartozik, nincs szeminarista. Ezt szó szerint értem: egy sem. Az előző tíz évben két papot szenteltek, egyikük otthagyta a papságot, hogy megházasodhasson. A templomok mindenfelé bezárnak. A mi megtermett plébánosunk öt templomban kell misézzen húsz mérföldes körzetben. Nebraska és Lincoln kőhajításnyira lévő egyházmegyéiben, amelyekben kevesebb, mint százezer katolikus lakik, 48 szeminarista van, minden plébánián legalább két pap, nem zárnak be templomokat, és sok az iskola is. A nyilvánvaló kérdés az, hogy miért nem próbálja meg mindenki azokat a dolgokat, amiket Lincolnban csinálnak, pontosabban pedig az, hogy miért nem hagynak abba kilenc-tíz olyan gyakorlatot, amelyet Lincolnban sosem csináltak.

Összegyűjtöttem pár dolgot, hogy mit kell tenned, ha ki akarod nyírni a papi hivatásokat az egyházmegyédben – és nagyszerű pozícióban vagyok ezek megfigyeléséhez:

Higítsd fel a hitet! A harcosok akarnak valamit, amiért harcolhatnak. Légy benne biztos, hogy nincs semmi, amiért harcolni lehet. Ne hirdesd az egyház teljes tanítását.  Sose beszélj korunk szörnyű bűneiről. (...) Tégy úgy, mintha mindenki, akit nem Hitlernek hívnak, a mennybe jutna, mert valami közepes, természetes kedvesség elég a Mindenható kedvére tenni. (…) Sose sugalld, hogy a hit az örök élet vagy halál kérdése.

A Szent Áldozatból csinál uzsonnát. Szabadulj meg a maradék szentélyrekesztő rácstól. Győződj meg róla, hogy mindenki a kezébe veszi az Eucharisztiát, mint egy szerencsekekszet. Mondd nekik, hogy utána maradjanak állva. Érd el, hogy az emberek ne tudjanak térdelni a mise közben. Tedd bonyolulttá a gyónáshoz való járulást. Kezeld ezt lényegtelenként. 

Kopaszd meg az oltárt! Vannak festmények a templomodban? Meszeld le vagy akaszd le őket! Van egy régi főoltár a szentélyben? Fűrészeld szét és használd tűzifának! Még jobb, ha lebontasz két-három régi templomot, és építesz egy újat, ami úgy néz ki, mint egy tornaterem. (…) Szabadulj meg a népművészet minden eredeti nyomától, vagy az egyház nagyszerű művészeti örökségétől! (...)


Zárd be az iskoláidat. Ad át őket a kormánynak, ahogy Kanadában csinálták. Végy föl szekularistákat tanítani, vagy még jobb, ha katolikusokat veszel föl, akik gyűlölik az egyházat. (…)

Légy puhány! Szabadulj meg minden olyan himnusztól, amiben bármilyen szó esik a keresztény katonaságról! A maradék himnuszokat heréld ki! Vagy még jobb, ha olyan himnuszokat részesítesz előnyben, amelyek amolyan édes fiúkának mutatják be Jézust! (…) Hagyd, hogy a nők vezessék az zenei szolgálatot, főleg olyanok, akik szeretnek szerepelni! (…) Hagyd, hogy a lányok idétlen táncokat adjanak elő a templomhajóban! (…) Részesíts előnyben mindenféle hangszert az orgonával szemben! (…) Ministráljon annyi lány, amennyi csak lehetséges! Bizonytalanítsd el a ministrálni akaró fiúkat! Ne adj nekik semmi fontos teendőt! Foglalkoztass annyi női lektort, amennyit csak lehet! Ha már a lányoknak is túl mézes-mázos a mise, foglalkoztasd az öregasszonyokat mint akolitusok, akik úgy szorgoskodnak az oltár körül, mintha egy partira terítenének asztalt!

Sose sugalld, hogy az egyháznak bármilyen okból is szüksége volna férfiakra! A „férfit” tedd ocsmánysággá! (…) Kajáld be a hülye feminista szöveget arról, hogy a keresztény nőket kétezer évig elnyomták!

És imádkozz a hivatásokat, miután mindent megtettél, hogy egy se legyen.”
 
Anthony M. Esolen a Providence College angol irodalom tanára, számos kötet szerzője, az Isteni színjáték fordítója.
Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 49 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Nagyon jó meglátások. Sajnos.

Nincs igazad, túlzol, és rosszindulatú vagy.

Engem is minősítesz, anélkül, hogy ismernél, és tudnád, minek gondolom a Zsinatot. Nem annak, aminek szerinted gondolom:). Nem vagyok "tradicionalista", nem járok a rendkívüli rítus szerinti szentmisékre, és nem hiányolom a latinul- vagy a háttalmisézést.
De nagyon sok mindenben egyetértek a cikk szerzőjével. Közelről érint a dolog, közvetlen közelről. Ki itt egyébként szerinted a betegszemélyiségű? A cikk szerzője?
Tényeket ír le, nem zavar?

"A linkolni szemináriumban csak ünnepnapokon van bor az asztalon, míg Nebraskában minden este."

Tényleg tények? Honnét lehet ezt tudni?

Meg egy kicsit azért is sántít nekem ez az alkoholizálós példa, mert a HIVATÁS nem attól függ, hogy mi van a szemináriumban - hiszen az ottlét a hivatásnak következménye. Nem?

Amúgy tényleg jó lenne egy mindenre kiterjedő kutatás, ebben teljesen igazad van.

Viszont hasonló tényeket közlő cikket Franciaországgal kapcsolatban is olvastam nemrég itt a M-n. És a saját - húsbavágó! -tapasztalataim is alátámasztják, amiről a szerző beszél.

Hm.

Saját (nagyon közeli) tapasztalatom azt mutatja, hogy egy olyan fiú/fiatalember, aki konkrétan semmit nem tud a szemináriumban uralkodó (például) alkoholfogyasztási szokásokról, tehát ez nem befolyásolja semmiben, hosszú-hosszú idő után fájó szívvel, de lemondott a ministrálásról éppen a cikk által felsorolt jelenségek eluralkodása miatt. És megszakad a szíve, de úgy érezte, hogy nem tehet mást - és így ez az utolsó cérnaszál is elszakadt, ami talán még összekötötte őt azzal, ami egy papi hivatás volt, vagy lehetett volna.

Teljesen értelek, és igazat is adok neked.

Viszont a sok példa utal valamire, az ember meglátja/érzi a mintázatokat - és itt jön az, hogy tényleg kell egy átfogó kutatás, amiről aztán majd lehet érdemben beszélgetni, vitatkozni.

Nagyon kéne egy ilyen, bár valaki megcsinálná.

Mit akar takargatni, szerinted?

Hogy ő valószínűleg elmélkedik-e így, azt nem tudom. Egyébként pontosan honnét van az ige?
Viszont a papi hivatás férfi-hivatás, ezt nem vitathatja senki (aki katolikus, persze) - és meglátásom szerint ő azt támasztja alá több példával, hogy a liturgia "elnőiesedése" - és nem feltétlenül (csak) a nők szereplése miatt, hanem a jellege miatt! - riasztóan hat azok közül sokakra, akikben a hivatás megszólalt esetleg. És - ha olvastad volna a hozzászólásaimat fentebb - én ezt saját példámmal, saját tapasztalatommal alátámasztom.

Egyébként valakivel arról is beszélgettem itt, hogy jó lenne erről egy széleskörű, komoly kutatás.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés