A lekonyult cerka ars poetikája, avagy Könczey Elemér a karikatúráról

2015. január 15. 9:33

Kelemen Attila Ármin
Transindex
Amit Könczey Elemér mond, ott ér véget a karikatúra, és kezdődik az öncélú tetszeni vágyás.

„A kolozsvári grafikus számára semmi sem fontosabb annál, mintsem hogy népszerű legyen. A közízlés pedig mindenek felett.

Legalábbis ez derül ki számomra Könczey Krónikának adott interjújából, ami, meg kell hogy mondjam kertelés nélkül, nagy csalódást okozott.

(...)

Szabad-e radikálisan vallásellenesnek lenni? És szabad-e radikálisan vallásosnak lenni? Miért ne lenne szabad? És melyik a maga során a nevetségesebb? És végül szabad gúnyolni másokat?

Szerintem szabad, és egy nagyszerű vívmány! Ami neked gúny, Könczey Elemér, az másnak az önkifejezés, a leleplezés, az igazság. Sért a gúny? Minden lehetőséged megvan arra, hogy a magad részéről, a magad kalibere szerint válaszolj a gúnyra. Válaszolhatsz gúnnyal, jobb gúnnyal, más gúnnyal. Válaszolhatsz azzal, hogy ignorálod, és ezen kívül még számtalan más módon is. De a gúnytól a bicskáig számos helyen a világon végtelenül hosszú az út.

Azzal, amit Könczey Elemér mond, a sértődékeny, mindenre felszisszenő, ostobán önérzetes, intellektuálisan megalkuvó, a szellemes, fölényes válaszra, vagy éppen az arisztokratikus rezignáltságra képtelen médiafogyasztó eszményévé válik. Kérdés, hogy a cerkája az idő során konyult-e le, vagy taktikus megfontolásból tartja ebben a dicstelen állapotban. Amit Könczey Elemér mond, ott ér véget a karikatúra, és kezdődik az öncélú tetszeni vágyás.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 12 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

„Bár nem igazán ismerem a francia karikaturisták alkotásait, megkérdőjelezem, hogy ezek a túlzásba vitt gúnyt és botránykeresést alkalmazó alkotók pontosan ismerték, mi történik az általuk illusztrált világban. Márpedig érdemben akkor lehet kritizálni, ha pontosan ismered, amit pellengérre állítasz, ellenkező esetben a végletekig, a sértés, az ok nélküli gúny szintjére képes átbillenni a véleménynyilvánítás" – mondja Könczey Elemér, kolozsvári grafikus, karikaturista.

Egyetértek!

Kellemen Attila állatorvosként kutatása során az állat-viselkedéstan kérdéseivel is foglalkozott. Politikusként is van a tapasztalat a viselkedésről, az ok-okozati összefüggésekről, a PR tevékenységről.

Ez a téma kezd elmenni politikai és gazdasági PR felé. A kiadó fantasztikus módon megnövelte az eladott példányszámot.

Ugyanakkor felmentés látszata van az egésznek. Megpróbálják közvetlen és közvetve elhitetni, hogy nincs összefüggés a rossz időben rossz helyen lévő meggyilkoltak halála és a gúnyrajzok között. Ugyanis ha ezt elismernék, kártérítéssel élhetnének a hozzátartozók és az állam is felelős lenne.

Nem kellene mellébeszélni, hanem kérdésekre kellene egyértelmű választ adni és a válaszokban megfelelő érveket felsorakoztatni.

Ezek a kérdések a következők:

- A Charlie Hebdok ténykedése a társadalom szempontjából hasznos, vagy káros.
- Elősegíti e a békés egymás mellett élést, a felvetődő problémák feletti bárbeszédet?
- Megoldja e egészben, vagy részben a közösségek egymás között lévő feszültségeket, vagy növeli?
- Megszünteti, csökkenti, vagy növeli a terrorveszélyt?
- Okozhat e másoknak kárt?
- Ugyanezen tevékenység biztosított e mások számára? Pontosítva; fajra, vallásra, világnézetre való tekintet nélkül kigúnyolható e, obszcén rajzzal, szövegel megjeleníthető e, anélkül, hogy ne lehessen a szerzőre ráaggatni a szerzőre, hogy rasszista?
- Amit a Charlie Hebdok cselekednek sérti e az emberi méltóságot?
- Amit a Charlie Hebdok tesznek, cselekednek kimeríti e a közakarat fogalmát?
- Figyelembe véve „Az Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozata” megvalósul e a „A törvénynek csak a társadalomra nézve ártalmas cselekedetek megtiltására van joga.” és a „A törvény a közakarat kifejezése; alkotásában minden polgárnak joga van személyesen vagy képviselői révén közreműködnie.” e témakörben?

A válaszhoz idézem a „Az Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozata” néhány pontját, amelyet a francia Nemzetgyűlés 1789. augusztus 26-án adott ki, melyre oly gyakran hivatkoznak a liberálisok.

„IV. A szabadság annyit jelent, hogy mindent szabad, ami másnak nem árt. Az egyes ember természetes jogainak gyakorlása tehát más korlátokba nem ütközhetik, mint azokba, amelyek a társadalom többi tagjai számára ugyanezen jogok élvezetét biztosítják; s e korlátokat a törvény határozhatja meg.

V. A törvénynek csak a társadalomra nézve ártalmas cselekedetek megtiltására van joga. Amit a törvény nem tilt, azt senki nem akadályozhatja meg, s amit a törvény el nem rendel, arra senkit kényszeríteni nem lehet.

VI. A törvény a közakarat kifejezése; alkotásában minden polgárnak joga van személyesen vagy képviselői révén közreműködnie. A törvény egyformán törvény mindenki számára, akár védelmez, akár büntet; s mivelhogy a törvény előtt minden polgár egyenlő, tehát minden polgár egyformán alkalmazható minden közhivatalra, állásra és méltóságra, erényeik és képességeik különbözőségén kívül egyéb különbséget nem ismerve.”

Lehet kezdeni a válaszadást.

A Kelemen Attiláknak javaslom elolvasni a következő írást:

"Szabadság és szabadosság

Az "Édes anyanyelvünk" verseny legutóbbi döntőjén a szakközépiskolások feladatlapjának egyik kérdése így szólt: "Értelmezze minél pontosabban a szabadság és a szabadosság szavak jelentését!"

A bírálóbizottságnak az a tagja, aki az imént említett feladat megoldását javította, kezdetben csak halkan kacarászott, majd szörnyülködött, később letörten idézgetett az olvasottakból; az írásbeli javításának befejezése után már csak azt hajtogatta: ez tragikus. Szomorúságának oka, hogy a közel hatvan kijavított dolgozat szerzői közül alig akadt, aki értette volna a két fogalom közti különbséget..
...
Akik az elmúlt években a "szabadság" és a "szabadosság" fogalmak összemosásán fáradoztak, akik a normák elleni támadásokkal, a gátak nélküli megszólalás, viselkedés istenítésével bizonytalanítottak el sok embert, vagy bátorították a hozzájuk hasonlóan gondolkodókat, lássuk be: igen eredményes munkát végeztek. S hogy ennek kik a kárvallottjai? Nos, mi, mindnyájan.

Mit tehetnek a fiatalok? Nem hagyják becsapni magukat, gondolkodnak, kérdeznek, a gátlástalanság széles útja helyett a keskenyebbet választják. Mert Ők a jövő, az általánossá váló SZABADOSSÁG az ő életüket fogja megkeseríteni. Csak még nem tudják."

A teljes írás itt olvasható:
http://www.hhrf.org/karpatiiga..

Válaszok:
marko11 | 2015. január 15. 11:15

Ha már Kárpátalján sem értik a fiatalok a szabadosság jelentését, akkor Magyarországon sem lehet jobb a helyzet. Sőt!

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés


Ajánljuk még a témában