Akkor mi hörögtünk, most ők

2015. január 15. 16:32

Bayer Zsolt
Médiapiac
Örülnék, ha egyszer az életben fél órára kimásznánk a lövészárokból, és megállapodnánk arról, mit nem szabad. Pont a felelősség miatt. Interjú.

„Örülnék, ha egyszer az életben fél órára kimásznánk a lövészárokból, és megállapodnánk arról, mit nem szabad. Pont a felelősség miatt.

Ehelyett?

Ehelyett azt játsszuk, hogy a saját perverziónk kiélése miatt oda szúrunk, ahol a másiknak a legjobban fáj.

Mit nem lenne szabad?

Nincs olyan, hogy vallási ügyben bárkit csesztetünk. A hitet ki kell venni a támadható ügyek közül. A másik, hogy legyen egy nemzeti minimum. Cinizmus nélkül mondom, próbálom megérteni azokat, akiknek a haza semmit nem jelent. Cserébe elvárom, hogy ők meg tartsák tiszteletben azokat, akiknek a haza mindennél fontosabb. A baloldal előszeretettel hangoztatja, hogy angolszász területen a pátosz a hülye szinonimája. A Monthy Python ebből él. Imádom. Pedig tudom, nehezen venném, ha ugyanezt tenné valaki az én hazámmal.

Feszül itt némi ellentmondás.

Amit úgy oldottam fel magamban, hogy egy világbirodalom nyilván megteheti, hogy ordítva röhögjön önmagán. Egy ezerszer megvert nemzet, amelyik még Trianont sem tudta kiheverni, jóval kevésbé toleráns. A rendszerváltás hajnalán lemicisapkázni a szent koronát, na, az alapvető hiba volt. Pedig Kis János nyilván nem gondolta komolyan azt a félresikerült megjegyzést, csak blikkfangos felütésnek szánta, hogy kinyilvánítsa: ő a Kossuth címert szeretné. De az affér arra pont elég volt, hogy öt perccel a rendszerváltás után az egyik fél azt mondja a másikra, hogy hazaáruló szemét, míg a másik az egyikre, hogy fasiszta barom. A magyarnál lelkibetegebb társadalom kevés van. Pokoli. (...)

Ön szereti ezt a világot?

Nem. Erre mondtam, hogy szívesen kimásznék a lövészárokból. Minden évben megfogadom, hogy abbahagyom a politikai publicisztikát, és nem azt írom meg, ami felidegesített.

Menne más is?

Biztos. Aki személyesen nem ismer, azt gondolja, reggelente vért iszom, miközben valójában szelíd, mosolygós pasas vagyok. De ki fogja ezt elhinni? Senki. Ahogy azt sem, hogy nem politikával kelek és fekszem. Sőt nálam jobban senki nem utálja a politikát. Tudja, mit szeretek? Krúdyt. Napi másfél órát foglalkozom politikával, amíg elolvasom a lapokat, plusz hetente két vezércikket kell leadnom, azt egy-egy óra alatt megírom. Ezen kívül van két tévéműsorom, és viszontlátásra. A többi időmben szépirodalmat olvasok.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 75 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Érthetetlen, hogy pl. Krúdy olvasása után (közben?) hogyan gerjedhetnek akkora indulatok Bayerban, mint amelyek némely cikkét jellemzik.
Hallgasson Chopint, az megnyugtató.
P.s. Természetesen megértem, ha időnként felmegy a pumpa, a Charlie-sok karíkatúrái láttán még Chopin sem segített nekem sem.

Válaszok:
Antigoné | 2015. január 15. 16:57

"Napi másfél órát foglalkozom politikával, amíg elolvasom a lapokat, plusz hetente két vezércikket kell leadnom, azt egy-egy óra alatt megírom. Ezen kívül van két tévéműsorom, és viszontlátásra. A többi időmben szépirodalmat olvasok.”

Nem könnyű..

Végigolvastam az interjút.

Bayer nagyon tud írni és én ezért is nagyon tisztelem.
Meg azért is mert feltétel nélkül azonosult a néppel, amelyhez vérségileg éppen olyan kevéssé tartozik, mint azok, akiknek kicsit sem fáj a sok magyar Tiborc nyomora.
Fura, de amit ír, az szerintem rendben van, az ország nincs sok szempontból rendben. A Háttérképet általában nézzük.
Bayerről leginkább az 1100 év Európa közepén is juthatna az emberek eszébe.

A cigány-magyar együttélés problémái Bayerből szerintem megfelelő tartalmú és magas színvonalú cikkeket hoztak ki. Amiről írt, az sajnos, igaz. Ha Isten ne adja, cigány emberben tenne kárt bárki és látja a családot, meg ne álljon! Bayer mégis, fölvetette, h. lenne, aki nem tudna nem megállni a benne gyökerező erkölcsi parancsok miatt, és nos, tényleg igaz, h. az legfeljebb meghal, tök mindegy, mekkora sérülést okozott, akár önhibáján kívül.
Azt hiszem, Alsózsolcán volt nemrégiben egy szerencsére ezúttal nem tragikus végű eset, utca közepén játszadozó kétévessel, akinek nem esett baja és a két fiatalember tovább tudott hajtani. Néhány évtized és a licselések népe lesz többségben, remélhetőleg addigra többet sikerül közülük felzárkóztatni. Valóban van a cigányságnak egy része, akiktől Isten ments közelben élni és az agyonverőkre, késelőkre nyugodtan írhatja tőlem, h. nem emberek, állatok és jobb lenne, ha nem lennének. Fáj? Az ártatlanul halálba gyilkolt magyarokat sajnos, nem lehet az életbe visszahozni, nekem speciel ez fáj. Akkor miről beszélünk?

Van, akinek az Isten nagyobb tehetséget adott, mint másnak. Valóban nincs igazság a földön.
A Tóta W. szerintem nem tartozik a tehetséggel túljutalmazottak közé. Neki csak több indulatot adott, ami ráadásul szerintem nemtelen célokért buzog.

Bayer Zsoltnak nagyon rossz véleménye van a világról, a "fejlődésről". Joggal!
Ezért aztán időnként nagyon dühös. Joggal!
Ráadásul: világosan fogalmaz.
Kevesen vannak ilyenek.
Csurka, Makovecz volt ilyen. (Hiányoznak is!)

P.S.: Amit Csurkával művelt - sok éven át - az un. ballib oldal, az példátlan. És megbocsáthatatlan!

Köszönöm, ezt én is így gondolom.
Nagyon sokan vagyunk, szerencsére, akiknek vérségileg, leszármazásilag nincs sok, de mindenképpen kevesebb közünk van ahhoz a néphez, amelyik nagyon-nagyon megfogyatkozva, de évszázadok óta itt él, mint azoknak, akiknek az ősei valóban közülük valók, mégis, ezzel az országgal, ezzel a néppel vagyunk szolidárisak, végsőkig.
Sokkal több köt ide, leginkább a saját életünk, mint amennyire fontos és tény az ősök emlékezete, ráadásul azt, h. itt vagyunk, tulajdonképpen mégis csak, végül is ők döntötték el és leginkább az itt töltött életükhöz fűznek eleven emlékek.
Mindnyájan, akik így érzünk, magyarok vagyunk, annak ellenére, h. esetleg szeretettel tartjuk számon a más nációkból származó fölmenőinket, a máshonnan hozott anyanyelvükkel, szokásaikkal együtt.

"A magyarnál lelkibetegebb társadalom kevés van. Pokoli. (...)"
Lelkibeteg a fene!

Ne keverd már a hazátlanok dumáját a lelkibetegséggel!
A magyar tulajdonképpen jó ember.
Sokáig tűr, mire rájön, hogy a lelkét (is) akarják!
Azt nem adja!

"Akkor mi hörögtünk, most ők."

És mi lesz holnap?

Nagy kérdés, hogy lesz e valaha olyan politikai erő, amely kormányra kerülve képes odafigyelni a hörgésre, és ami méltányolható annak okát megszüntetni.

És lesz e olyan ellenzék, amely nem hörög nem csak okkal, hanem ok nélkül is.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés