Elgettósodott az egyház

2015. január 13. 12:55

Beer Miklós
Szemlélek blog
Sokkal több figyelmet kellene fordítanunk a meglévő, közt szolgáló televíziókra, napilapokra, a létező médiumokra. Miért kell minden egyházmegyének saját lapot készítenie? Interjú.

Legutóbbi karácsonyi beszédét országos szinten meghatározó elektronikus médiumok is átvették, éspedig pozitív köntösben elemezték, még a »mi Ferenc pápánk« megjelölést is megkapta. Hogyan fogadta a hirtelen jött népszerűséget, és minek tudja be a tömegmédia érdeklődését? 


Szerintem kicsit korábban kezdődött ez a történet, hiszen már a tavaly szeptemberi, cigányságról szóló körlevelemmel is foglalkoztak különféle médiumok. Ferenc pápa rendszeresen hangsúlyozza, hogy olyan nyelven kell beszélnünk, amit megértenek azok, akikhez szólni akarunk. A hitünkből táplálkozó magatartásnak ott kell megnyilvánulnia, ahol élünk. Nagy kísértést jelent a papság számára, hogy az egyházi zsargont használjuk, anélkül, hogy reflektálnánk rá, vajon értik-e az emberek, amit mondunk. Jézus példabeszédei adhatnak mintát számunkra, hiszen az ő történetei, gondolatai a mindennapi élményekből táplálkoznak. Ferenc pápa ugyancsak képszerűen beszél – azt, hogy »legyetek bárányszagúak«, nagyon könnyű megérteni. Úgy gondolom, a média érdeklődését az indokolja, hogy talán sikerült nekem is olyan nyelven megfogalmaznom a gondolataimat, amit mások megértenek. Ezzel együtt jót derültem az egyik ilyen cikk alatti hozzászóláson, amely szerint »jó, jó, de voltak a püspöknek vallásos kiszólásai is«.

Jelen beszélgetésünk fő apropója szintén egy korábbi üzenetének részlete, amely mostanában kezdett elterjedni a közösségi médiában. Szó szerint idézem: »Óvatosan mondom, az önszórakoztató gettóegyházból ki kell lépnünk a missziós egyház örömteli, Szent Ferenc-i távlatába.« Súlyos szavak ezek, főleg egy katolikus főpásztortól. Kifejtené, mit ért »önszórakoztató gettóegyház« alatt, és mi az a távlat, amerre el kellene indulni? 

Régóta foglalkoztat ez a téma. Arra akartam utalni abban az interjúban is, amiből ez a részlet ki lett általam ismeretlen személyek által emelve, hogy ideje lenne önmagunkba tekinteni. Amikor önszórakoztatásról, gettósodásról beszélek, elsősorban a sajtónkra gondolok. Sokkal több figyelmet kellene fordítanunk a meglévő, közt szolgáló televíziókra, napilapokra, a létező médiumokra. Gyakran hívnak televíziós műsorokba, most hirtelen a Család-barát jut eszembe, ahol többször is jártam, vagy a Duna Televízió Püspökkenyér adásait említeném, de ugyanígy például a Kossuth Rádiót is értékes terepnek találom. Miközben megannyi orgánum létezik, felmerül a kérdés: tényleg szükség van külön katolikus rádiókra – több is van belőlük az országban –, arra a rengeteg írott katolikus sajtótermékre? Miért kell minden egyházmegyének saját lapot készítenie? Kik olvassák ezeket, kikhez jutunk el? Igyekszem óvatosan fogalmazni, nem akarok senkit megbántani, de gyakran úgy látom, kritika, éspedig önkritika nélkül rendezünk körmeneteket, szórjuk a virágot, s ezzel mintegy magunkat szórakoztatjuk, azzal áltatva megint csak önmagunkat, hogy evangelizálunk. Nem az a baj, hogy ezek a rendezvények léteznek, hanem az, ha itt megállunk, ezzel letudjuk a misszionálást. Felmerült-e bárkiben, vajon van-e értelme annyit harangozni? Ki az, aki ma azért indul el a templomba, mert a harang odahívja? Tudom, mert eljutnak ilyen jelzések hozzám, hogy némelyeket zavar a túl sok harangzúgás, amivel megint nem az a baj, hogy van, hanem hogy aligha éri el a célját, helyette pedig nem nagyon teszünk mást. Jelen kell lennünk a társadalomban – ez az a távlat, amelynek nemigen látom a megvalósulását.”
Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 26 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

1.A hit mindig közvetítés : az egyháznak "kétnyelvűnek" kell lennie , ahogy néhai Morel Gyula SJ szellemesen fogalmazta . A nem hívők "nyelvét" , tapasztalati világát kell alaposan érteni s erre a közegre lefordítani a hittani nyelvezetet . S fordítva : a mai események-történések értelem felfedezhető a Szentírásban .
2. A praktikus szeretet pedig mindennél hatásosabb ...Ezt a "nyelvet" mindeki érti , és értékeli .
3. A püspök atya a szociológiai horizontot vázolta , de az egyház voltaképpen mindg sikeres ,hiszen Jézus már győzött a kereszten ...Tehát : vetni kell !

"Felmerült-e bárkiben, vajon van-e értelme annyit harangozni? Ki az, aki ma azért indul el a templomba, mert a harang odahívja?"

Ez engem NAGYON felháborít! És - egy püspök szájából?
Döbbenet.

"gyakran úgy látom, kritika, éspedig önkritika nélkül rendezünk körmeneteket, szórjuk a virágot, s ezzel mintegy magunkat szórakoztatjuk, azzal áltatva megint csak önmagunkat, hogy evangelizálunk."

Micsoda?

A mi falunkba messze földről jönnek emberek - ne hívők is! - csak azért, hogy a gyönyörű Úrnapi virágszőnyeget megnézzék, lefotózzák. És ezen megindulnak, az Úristen így érinti meg a szívüket.

Püspök Úr, tisztelettel! Mi ez az egész?

Miért riszpekteltél? Mi tetszik annyira ebben a sok megkérdőjelezhető kijelentést tartalmazó megnyilvánulásban?

Engem pl. eléggé figyelmeztetni szokott a harangszó, hogy ideje misére menni.

A déli harangszót sajnos valóban cserbenhagytam, amennyiben nem imádkozom az Úrangyalát.

Kevésbé botrányos módon, mint ahogy a püspök úr tette, mindezt buzdításként lehet elmondani, hogy tessék imádkozni, amikor harangoznak.

:)

Én nagyon szeretem ezt az Úrangyalát. Van egy barátnőm, akivel úgy szoktunk harangszóra "randevúzni", hogy "Egy Úrangyalára a kápolnában?" és aztán jobb az ebéd is.

Persze gyakran elmarad azért.

Legjobbak a reggel 6 óraiak a roráték kezdetén.

Nagyon szeretem azt a sorozatot is a Kossuthon a magyarországi harangokról...

... annyira fájt ez az egész nekem.

Tisztelt Püspök Úr!
Nagyon szép a harangzúgás!
Persze lehet zavaró pl. Havas Henriknek, de ez kit érdekel?
Amikor elkezdenek harangozni, jobban kell sietnem, mert tudom, hogy csak öt percem van, hogy a templomba érjek, ha éppen késésben vagyok.
Az Úrangyalát is sokan imádkozzák.
Az esti harangszót pedig gyermekként megélni egy Isten ellenes családban, felemelő volt.
Ami pedig a körmenetet illeti, sosem felejtem el, hogy mennyit könyörögtem a szüleimnek, hogy, ha már nem engedik, hogy én is részt vegyek rajta, legalább, nézhessem! Hadd nézzem! De azt sem engedték!

A harangzúgás hangosságát nem lehet szabályozni. El tudom képzelni, hogy egy lakótelep közepén ez az akusztika miatt, még erősebbnek tűnt ill. erősebb is volt.

Úgy neveli, ahogy akarja, bár nem a tulajdona.
A párttagkönyvüknek nem lett volna semmi baja, ha megengedik, hogy nézhessem.
Már felnőtt voltam, amikor kifele jövet a templomból észrevettem, hogy épp riport készül. Gyorsan félreálltam, de így vett a kamera és bekerült a TV-be, bár én nem vettem észre. Anyám és a szomszédok viszont igen. Nagy balhé volt otthon. Mindenfélét kitaláltak, hogy mit mondjak ha szólnak a szomszédok,- "benne voltál a tévében" - hogy, mit kerestem a templomban.
Nem erre a nevelésre gondoltál ugye?

Kitől nem kapott engedélyt?

Ezt nem tudom, mivel automata indítja be a harangozást. Mitől tértek el, fogalmam nincs. Ezek szerint valami másabb volt a szokásosnál, mert, hogy ennyi panasz volt. Talán hosszabban harangoztak.

A hithű kommunista, így is neveli a gyerekeit. Ez evidens. Istentagadásra, ill. Isten nem létének tanítására. Isten kigúnyolására.
Mit írtam? Elolvastad? Elfelejtetted?
'Úgy neveli, ahogy akarja, bár nem a tulajdona."

Nem! Én sétáltam be a képbe!
Azért perpatvarnál több volt!

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés