Erdő Péter: A Jézus által keresett elveszett bárány maga az emberiség

2014. december 25. 8:21
„A hozzánk közeledő Isten az egyszerű, elemi, alapvető dolgokra figyelő emberhez szól” – mondta az éjféli misén Erdő Péter bíboros, rámutatva: a pásztorok nem a szent iratok tudós magyarázói, de hallgatják az éjszaka csendjét, figyelik a csillagokat: látnak és hallanak. És továbbadják az örömhírt: „ma született nekünk az Üdvözítő”.

Jézus az igazi pásztor, aki az örök dicsőségből az elesett emberiség keresésére indul, hogy a vállán vigye haza az eltévedt bárányt – mondta Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek Budapesten a zsúfolásig megtelt Szent István-bazilikában.

 
A karácsonyi éjféli szentmisén Erdő Péter szentbeszédében kiemelte: Jézus „értünk jött, mert az elveszett bárány maga az emberiség”. „De ha elveszettek vagyunk – tette hozzá a bíboros –, akkor létezik a megtalálás, akkor nem céltalan ösvényen bolyongunk, hanem van egy otthon, ahol várnak ránk, egy otthon, ahová örömmel visz minket haza Krisztus, ha engedjük, hogy megtaláljon.”
 
Erdő Péter felhívta rá a figyelmet: nem véletlen, hogy Jézus születésének örömhírével az angyal nem a papokhoz és az írástudókhoz megy, hanem a pásztorokhoz, akik a nyáj mellett virrasztanak a betlehemi éjszakában. 
 
A pásztorok nem a szent iratok tudós magyarázói – mondta a bíboros –, és aligha ismerik a Messiás eljöttével kapcsolatos számításokat. De hallgatják az éjszaka csendjét, figyelik a csillagokat: látnak és hallanak. Jóval élesebben, mint a mai emberek a városok zajában – tette hozzá.
 
A bíboros hangsúlyozta: „a hozzánk közeledő Isten az egyszerű, elemi, alapvető dolgokra figyelő emberhez szól”. A pásztorok pedig sietve adják tovább az angyaloktól kapott örömhírt: „ma született nekünk az Üdvözítő”
 
Erdő Péter utalt rá, hogy a betlehemi pásztorok alakjában megjelenik a jövendő lelkipásztorok képe is. Úgy fogalmazott: „elmondani mindenkinek az örömhírt és dicsőíteni az Istent: ez az apostolok küldetése, ez a papok különleges hivatása, és erre indítja a Szentlélek a világi hívőket is”.
 
 

Összesen 91 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Ha Csaba testvér lenne ott Erdő helyében, akkor hajszálpontosan ugyanezeket írnád Csaba testvérről.

Ha pedig Jézus Krisztus lenne ott, akkor róla. Ilyen a szemüveged.

Székely ismerősökkel beszélgettem sokat a csángókról, azt mondták, tipikus pesti hiszti az egész. Nincs olyan székely, aki meg akarná menteni a magyarságnak őket. Ugyanis nem akarják a megmentésüket. Azt mondják, jellemző, hogy Erdély tele van a román asszimilációnak sokkal kezdetibb fokán álló magyar szórványközösségekkel, akiket némi befektetéssel reálisan meg lehetne menteni, de akikkel senki nem foglalkozik, mert Magyarországon mindenki csángómániás.

Na és szerinted mi történik a magyar nyelv legarchaikusabb nyelvjárásával, ha a csángókat hatalmas energiabefektetéssel, és akárhány esetben vitathatatlan személyes áldozatvállalással pesti tanárok megtanítják a mai magyar nyelvre?

Az egész "csángókérdés" tipikus példája a teljesen átgondolatlan nemzetpolitikának.

Azért ez így igazságtalan: aki nem csak itt Magyarországon nyomul, hanem oda is megy, hogy tegyen a csángókért valamit, az tényleg szegényeket segít, és tényleges kultúrmisszióval, amiben pl. pesti tanulmányutak, meg Magyarországi tanulmányok is benne vannak.

A paradoxon tényleg az, hogy ami a csángó kultúrában sajátos érték, az így is megsemmisül. Így nem a modern román, hanem a modern magyar kultúra darálja be. Mivelhogy bármekkora néprajzi érték egy csomó ottani cucc, történetesen a csángók is az Úr 2015. esztendeje felé ballagnak, és persze ők is árasztják magukból egy haldokló kultúra szappanszagát (vö. Hair)

Nem mondom, magyarnak ritkán adódó birodalmi élmény volt, amikor egyszer én is jártam Csángóföldön, és rádöbbentem arra, hogy 800 km-re a jelenlegi magyar határtól még mindig használható az anyanyelvem. Ez jó érzés, de azért annyira ne legyen már jó, hogy megfeledkezzünk miatta a mai határoktól 20 km-re haldokló magyar közösségekről.

@Csomorkany

'A paradoxon tényleg az, hogy ami a csángó kultúrában sajátos érték, az így is megsemmisül.
Így nem a modern román, hanem a modern magyar kultúra darálja be.'

Magam részéről a csángó népdalokat, népmeséket, mondákat, szokásokat, hagyományokat, népviseletet etc. sajátos értékeknek nevezném amelyek nem fognak megsemmisülni, sőt közkinccsé válnak/váltak. Hála ezért azoknak a gyűjtőknek is, mint Kallós Zoli bácsi, akik időt és munkát nem kímélve mentették át az utókornak.

Természetesen az sem mindegy, hogy a csángókat ki darálná be, ha egyáltalán...

'Ez jó érzés, de azért annyira ne legyen már jó, hogy megfeledkezzünk miatta a mai határoktól 20 km-re haldokló magyar közösségekről.'

Egyik dolog nem feltételezi a másikat, sőt!

Válaszok:
Csomorkany | 2014. december 29. 12:19

Tekintettel arra, hogy a szűkös erőforrások világában élünk, eléggé föltételezi. A Kárpátokon túl hatalmas személyes áldozatokkal, pénzbefektetésekkel megnyerhető olyan 3-4 mai magyar nyelvet beszélő falu, ahol minden fiatal szeme előtt a Magyarországra való elvándorlás fog lebegni.

Ugyanezt az anyagi- és személyes áldozatot valahol Észak-Erdélyben fölhasználni az egész vidékek magyarnak való megmaradását is eredményezhetné akár.

A Csángóföldet bejárt néprajzosok munkája abszolút tiszteletet érdemlő, de azt egészen egyszerűen látni kell, hogy annak a világnak vége, amit ők még élni láttak.

@Csomorkany

A csángókról való társalgástól már akkor elment a kedvem amikor azt leírtad hogy:

"Nincs olyan székely, aki meg akarná menteni a magyarságnak őket."

Meg azt, hogy pesti hiszti az egész velük való foglalkozás. Ehhez képest mutatóba, ha akad olyan tanító, tanár aki nem erdélyi vagy székely.

Az sem igaz, hogy két három faluról lenne szó, és az sem hogy csupán párszáz gyerekről.

Aki tájékozódni akar a kérdésben megteheti:

http://itthon.transindex.ro/?c..

http://itthon.transindex.ro/?c..

http://itthon.transindex.ro/?c..

Való igaz, hogy a helyzet nem rózsás, de azért jutottak idáig mert túl könnyen lemondtak róluk az idők során.

Mivel itt a katolikus Egyház felelősségével indult a téma, valamit erről is:


"A moldvai papoknak azokat a nyilatkozatait, hogy most már ők is magyarul szeretnének tanulni, én nemcsak képmutatónak, pilátusi kézmosásnak, hanem egyenesen cinikusnak tartom. Úgy gondolom, hogy a római katolikus egyháznak a történelem előtt felelnie kell azért a vétkéért, hogy mint a nyelvi rendszer működését meghatározó legerősebb tényező a moldvai csángók nyelvcseréjét a 19. század közepe óta tervszerű módon kierőszakolta és hogy változatlanul ebben az irányban dolgozik ma is."

Tánczos Vilmos néprajzkutató, a BBTE Magyar Néprajz és Antropológia Tanszékének előadótanára

Válaszok:
Csomorkany | 2014. december 30. 22:37

Jó, a székelyekkel kapcsolatban óvatosabb leszek: akiket én ismerek, azok tökéletesen közömbösek a csángókérdés iránt.

Nem csak az a kérdés, hogy hány tízezren tudnak még ott magyarul, hanem az is, hogy ezek közül hány látja ezt a nyelvtudást értéknek.

Erről egyébként Tánczos elég világosan beszél.

Én annyiban vitatkoznék a mondandójával, hogy szemben vele, én kizárólag olyan személyek magyar nyelvű oktatására tennék hangsúlyt, akiknek van magyar öntudatuk. Ellenben olyan személyek magyar-oktatása, akik alapjában románnak tekintik magukat, kidobott pénz és energia.

Magyar öntudatú, és a jobb magyar nyelvtudást emiatt belsőleg igénylő személyeket Észak-Erdélyben, és más Kárpát-medencei szórvány-régiókban lehetne nagy számban találni. Ők persze kevésbé romantikus múlttal rendelkeznek, pl. a XIX. században elmagyarosodott svábok, vagy más efféle, néprajzi szempontból kevésbé fotogén csoportok, de ha egyszer büszkék a meglévő magyar nyelvtudásukra, akkor többre mennénk velük.

Ami a Katolikus Egyház történelmi felelősségét illeti, számomra nem tűnik az ottani papság idegen megszálló rétegnek. Csángó falvakból kerültek ki, és tudatos döntést hoztak a román nyelv mellett. Egyáltalán nem örülök ennek, de a helyi értelmiség saját döntésének látom.

@Csomorkany

A csángóknak magyar öntudatuk nincs, az okairól lehet olvasni a belinkelt oldalakon, persze ha valakit érdekel annyira a dolog, hogy legyőzve 'lustaságát legalább utánaolvasson annak amiről sommás véleménye van.

A csángók, mivel kimaradtak, helyzetüknél fogva, a nemzeti öntudatra ébredésről nem magyar, hanem katolikus tudatúak. Ez az önmeghatározásuk az egyetlen és nagyon erős. Ezzel éltek vissza a jászvárosi katolikus püspökségen-teológián. Tudták, hogy elég azt prédikálni románul nekik: a magyar az ördög nyelve, a csángók által beszélt változat pedig hasznavehetetlen, szégyellnivaló. Így valósult meg az asszimiláció és nyelvcsere. Ezt csak a papok tudták elérni, mert nekik volt és nekik van a csángók között a legnagyobb tekintélyük. A szavuk szent, a szavuk törvény, nem megkérdőjelezhető semmilyen körülmények között (most látom ez mintha ismerős téma volna :)).

Nem az a lényeg, hogy a gyerekek közül akiket segítenek, akiket táborozni, színházba stb visznek felnőttként hányan lesznek magyarok. Hanem a tény, hogy jobbá sikerült tenni kicsit az életüket, a sorsukat.

Erről írt Böjte Csaba atya

December 5-e után próbáltam egy kicsit csendben maradni. Úgy érzem, hogy egyetlen helyes válaszunknak a szégyenletes "nem"-re egy határozott "igen"-nek kell lennie: igen az életre! Igen a szeretetre! Igen a határokon túli testvérre! Éppen ezért felkértem árva gyerekeinket, hogy készítsenek ajándékcsomagokat a moldvai csángó gyerekeknek. A gyerekeink igent mondtak a szeretetből vállalt áldozatra, s így több száz csomag napok alatt elkészült. Minden programomat lemondtam, és egy nagy busznyi ajándékkal elindultam Erdély határain túli testvéreinkhez, a moldvai csángókhoz.
Hosszan látogattam a Hegyeli Attila által szervezett tizenkét magyar oktatási központot, amelyekben huszonegy romániai magyar pedagógus oktat, nevel magyar nyelven közel nyolcszáz csángó gyereket. Emberfeletti munkájukat kis bérelt garázsokban, fészerekben végzik, sokszor a tíz-tizenkét négyzetméteres kis szobákban húsz-harminc csillogó szemű gyermek szorong az agyonkoptatott tenyérnyi táblácska előtt. Magyarul beszélnek, énekelnek, imádkoznak. A pedagógusok hat-nyolc négyzetméteres kis szobácskákban laknak, s bár végzettségük, pedagógusi tapasztalatuk alapján még itthon, Erdélyben is igazgatói posztokért pályázhatnának, mosolyogva kitartanak a ficánkoló csángó gyermekek mellett. Történész, filozófus, filológus diplomákkal elemista gyermekeket tanítanak betűvetésre, vesződnek kacagva, sírva a kisiskolások mindennapi gondjaival.

Munkájuk eredményes, mert ők nem azt mondják, hogy a huszonnegyedik órában értek a csángó gyerekek közé, hanem azt, hogy még csak most vannak a népük megmaradásáért végzett munkájuk első órájában. Optimizmusuk nem alaptalan - én is osztom -, hisz egy kis csángó faluban október elején béreltünk egy kis házat, melyben egy szakképzett, tapasztalt tanárnő vállalta, hogy a kis "iskolába" leköltözzön, és el is kezdődött a magyar oktatás. Szűk két hónap alatt hatvannégyre emelkedett a magyar nyelven tanulni akaró gyerekek száma. A jó magyar szó futótűzként járta át ezt a kis csángó falut. Az igen a semmiből ott életet teremt.

Fontosnak látom hangsúlyozni, hogy a moldvai csángó magyarok sok-sok generáció óta nemcsak hogy nem tanulhattak anyanyelvükön, de szegénységük miatt még a többségi nép nyelvén sem végezhettek iskolát. Egy román tanárnő mondta, hogy ő huszonnégy éve tanít egy csángó faluban, de azalatt egyetlen gyerek sem ment kilencedik osztályba abból a faluból. Természetes, hogy iskola nélkül a tudomány, a kultúra nagyon sok vívmánya nem jutott, nem juthatott el arra a vidékre. Így nemcsak az anyanyelvről van szó, hanem mindazt az értéket, kincset, amit népünk, nemzetünk birtokol szeretettel, a kis iskoláinkon keresztül felkínálhatják a tanáraink csángó testvéreinknek. Éppen ezért mérhetetlenül fontos és értékes az a munka, amit a népünk nevében vállaltak a csángóföldre költözött magyar pedagógusok. Eljön az az idő, amikor népünk a megmaradásért vívott harcban elért eredményekért érdemrendet fog osztani, és akkor ezek a fiatal pedagógusok kapják majd a legnagyobb elismerést.

Istenre figyelő lélekkel, a moldvai csángó testvéreink iránti szeretettől vezérelve arra biztatom minden szomorú szívű magyar testvéremet, hogy a december 5-én kimondott "nem" gyalázatát mossuk le egy hatalmas, egy emberként kimondott igennel. Úgy érzem, jelenleg csángó testvéreink folytatják a legelkeseredettebb harcot megmaradásukért. Álljunk ki mellettük, vállaljunk velük szolidaritást! Osszuk meg velük mindazt a szellemi, anyagi értéket, melyet Isten nekünk adott, de ugyanakkor alázatos szívvel tanuljunk is tőlük, hisz csendes elzártságukban, a megmaradásért vívott névtelen harcukban olyan értékeket birtokolnak, mely az egész magyar nép újjászületésének alapja. Ők szeretik az Istent, sokszor naponta kétszer is elmennek a templomba imádkozni. Szeretik egymást, szeretik a gyermekeket, így ott nem ritka a nyolc-tíz gyerekes család sem. Vidámak, szívesen, tüzesen perdülnek táncra, fakadnak dalra. Életigenlésük és életerejük engem mélységesen megindít. Azt javaslom, hogy egy-egy város, település, iskola vállaljon testvértelepülésként, testvériskolának egy-egy moldvai falut, települést. Menjünk el közéjük, vásároljunk, építsünk nekik iskolákat, kollégiumokat! Fogjunk össze, és alapítsunk egy komoly iskolahálózatot moldvai csángó testvéreink számára. Ez legyen a mi mindent elsöprő igenünk az elhalkuló, tétovázó nemekre.

Déva, 2004. december 16.

Szeretettel: Csaba testvér

Válaszok:
Csomorkany | 2014. december 31. 10:26

Te is, és az az igazság, hogy Csaba testvér is jellegzetesen kívülállóként, kívülről néz ezekre az emberekre.

Mit értesz "visszaélés"-en? Azt, hogy az ottani falvakból származó, nem külső misszionáriusként érkező klérus a XIX-XX. században nem kívánt megfelelni a Magyarországon támasztott kívánalmaknak?

Olyan papokról beszélünk mi Magyarországon, akik döntő részben azok közül az emberek közül kerültek ki, és egész életükben közöttük éltek/élnek. Akárhányszor készek voltak az életüket is adni Krisztusért a komcsi diktatúra idején.

A nyelvi döntésüknek én sem örülök, de meghozták, lényegében egységesen, mi a Kárpátok innenső oldalán pedig a legutolsó időkig nem is tudatosítottuk, hogy valamit elveszítünk.

Egyébként ha az általad idézett cikkekben kicsit is figyelsz a sorok közötti utalásokra, rájössz, hogy Tánczos is pont ugyanerről ír, ami eltér, az csak az érzelmi előjel.

Pl: "Kilencezer gyerek beszél valamilyen szinten magyarul, ám csupán 1860 gyereket sikerült bevonni a programba, ebből 980-an tanulják iskolában, heti 3 órában a magyar nyelvet."

Vagy: "a gyerekekkel a szülők szinte kizárólag románul beszélnek – egy ilyen nyelvállapotot visszafordítani úgy, hogy közben nem áll mellettünk sem az RMDSZ, se más, lehetetlen."

Vagy: "elmondta, hogy a kommunizmus idején, amikor Moldvából sok csángót a Székelyföldre hoztak többek közt gyárakba dolgozni, az érzéketlen székely ignoranciának köszönhetően váltak inkább román identitásúakká a csángók. A székelyek egyrészt cikizték őket amiatt, ahogyan beszélnek, illetve hogy akkor ők most minek is tartják magukat?

Így történt meg az, hogy Magyarországról vagy Székelyföldről románságukban megerősödve térnek haza a csángó vendégmunkások."

@Csomorkany


Örvendek, hogy legalább a Tánczossal készült interjút elolvastad, bár kétségkívül nagyon szelektíven. Azért több eltérés van az Ő és a Te véleményed között mint egy egyszerű 'érzelmi előjel'. Igaz, hogy az érzelmi viszonyulás ilyen kérdésekben rendkívül sokat számít. Tekinthetsz teljes közömbösséggel is egy magyar nyelvű, magyar gyökerű népcsoport évszázados meghurcoltatására, megbélyegzésére, és viszonyulhatsz hozzájuk testvérként, rokonként, segítő szándékkal. Tánczos Vilmos kétségtelenül a második csoportba tartozik...

Ami a klérus dolgait illeti egyáltalán nem Magyarországi elvárásoknak kellett volna megfeleljenek, hanem a csángó hívek azon kéréseit illett volna figyelembe venni, meghallgatni és teljesíteni amelyekben a magyar nyelvű miséket kérték, szorgalmazták az évszázadok során.
Ez egy nagyon régi történet, már az ezerhatszázas évek óta a katolikus Egyház geopolitikai csatározásainak vannak beáldozva a csángók. Már abban az időben előállt olyan helyzet, hogy lengyel egyházi fennhatóság alá kerültek, a lengyel papok magyarul nem tudván olaszul miséztek nekik. Természetesen ebből semmit nem értettek. Ugyanakkor jelen volt a térégben a ferencesek, jezsuiták is, más-más politikai igények befolyását képviselve.

Ez a huzavona végigkísérte a jobb sorsra érdemes csángók történelmét, de soha olyan erőszakos, eltipró asszimilációban nem volt részük mint a román királyság megalakulása óta.
Rengeteg példát lehetne erre sorolni, akit érdekel utánaolvashat, autentikus források alapján tájékozódhat.

Az értelmesebb csángó gyermekek egyetlen érvényesülési lehetősége, kilátása arra, hogy karriert fussanak be az egyházi pálya volt. Ki is használták ezt és máig is kihasználják a jászvásári teológián. Ott olyan agymosáson mennek át ezek az egyszerű, jó szándékú, de teljesen naiv és hiszékeny fiatalok ami európai szemmel, főleg manapság elképzelhetetlen. Csodálkozom, hogy Te erről még sohasem hallottál!

Pedig olyan is akad aki beszélni hajlandó róla. Édesanyám mesélte, hogy otthon nálunk tavaly egy csángó származású fiatal pap helyettesítette a plébánost egy rövid ideig. Magyarul misézett, de nem beszélt jól és ezért elnézést kért a hívektől. Elmondta, hogy neki anyanyelve lenne ugyan a magyar származása szerint, de iskolás kora óta azt hallotta, hogy a nyelv amin otthon beszéltek nem igazi nyelv, 'madárnyelv' (ez egy román kifejezés) majd a teológián egyenesen azt sulykolták belé, hogy a magyar az 'ördög nyelve', amit kerülni kell, ugyanúgy mint azokat akik ezt beszélik, mert azoktól semmi jó nem jöhet. Mosolyogva mondta, hogy ma már ezt természetesen nem hiszi, máskülönben nem mesélne róla, de ahhoz, hogy rájöjjön hazudtak neki meg kellett ismerkedjen rendes, jó indulatú magyarokkal. És ez egy fiatalember volt, vagyis semmi se változott a jászvásári teológián a magyarokhoz való viszonyulásban a Habsburg monarchia és a nemzeti öntudatra ébredés óta. Ugyanúgy folytatódik a magyar nyelv, kultúra stb démonizálása. Egyébként ezek a papok egyáltalán nem voltak veszélynek kitéve a kommunizmus idején, sőt, szövetségesei voltak a kondukátornak az asszimilációs terveiben, amit komolyan jutalmazott is. A diktatúra idején egyedül ott épültek katolikus templomok. Ceaușescu ugyanolyan jó viszonyban volt a janicsár csángó papokkal mint a besúgó ortodox pópákkal: "(Jobb felől üt) nekem fütyöl,
(Bal felől üt) s nekem fütyöl".

Bizony a nyelvi döntésüket meghozták, meghozzák a csángók, csak azt nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy milyen körülmények között, milyen nyomásra.

Abban teljesen igazad van, hogy nemcsak az anyaországi, de még az erdélyi magyarok sem voltak, és sokan még most sincsenek, tisztában azzal mit veszítettek a csángók elrománosításával, vagy, hogy egyáltalán kik is ők, mi a történetük, múltjuk, jelenük. Ennek nem kis részben oka az is, hogy egyrészt a tömbmagyarságtól teljesen elszigetelve éltek a múltban. A kommunizmusban pedig még leírni is tilos volt azt a szót, hogy csángó. Csakis mint románok szerepelhettek a köztudatban, a médiában, felsőbb parancsra.

Abban is igazad van, hogy sokszor lenézés és bántás lehetett az osztályrészük az olyan ignoráns székelyek részéről, mint amilyenek azok a bizonyos ismerőseid, illetve Magyarországon is megkaphatták a megfelelő megszégyenítő billogot. Az pedig sokkal jobban tud fájni az embernek mint amit a románok sütnek rá, ezt tapasztalatból tudom.

A köv. hsz-ben jövök pár hasznos infóval és nulla magánvéleménnyel, mint 'kívülálló' próbálok inkább megbízható forrásokra hivatkozni. Ennyit szerintem mindenképpen megér a kérdés, ennek a hányattatott sorsú,de minden elnyomatás és nehézség ellenére mélyen vallásos népcsoportnak a története.

Elsőként egy kitűnő elemzés, összefoglalás a csángók anyanyelven való tanulásának és az anyanyelven való misézés lehetőségének a kérdéséről. Helyhiány miatt természetesen csak rövid részlet, de ajánlom teljes elolvasásra, mármint abban az esetben ha valaki valóban szeretne rálátást nyerni a valós helyzetre.

Az anyanyelvű hitélet biztosítására irányuló törekvések

A Moldvában élő magyar identitású csángók közvetlenül az 1989-es romániai politikai változások után igényelni kezdték az anyanyelvű misét. A magyar nyelvű liturgia engedélyezéséért benyújtott kéréseiket a legtöbbször válaszra sem méltatták, az aláírókat pedig változatos eszközökkel megfélemlítették, s arra kényszeríttették, hogy követeléseiket vonják vissza. 1991 augusztusában 200 személy által aláírt beadványban kérelmezték a magyar nyelvű szertartás bevezetését templomaikban. Duma Grigore, az akkori püspöki helyettes agresszív eszközökkel tett pontot a kezdeményezésre.

A pusztinai hívek 1998-ban újabb kérést írtak alá, melyben egyértelműen leszögezték: tudatában vannak hovatartozásuk tisztázatlanságának, nem szeretnének politikai vagy egyházi vita tárgyává válni, de emlékeztetnek, hogy az európai törvények, a művelődési hagyományok értelmében helyénvaló lenne, ha anyanyelvű egyházi szertartáson is részt vehetnének. Emlékeztették az egyházi hatóságokat arra is, hogy a 20. század végén Csángóföldön csak titokban, magánházaknál celebrált magyar misét hallgathatnak. Úgy ítélték meg, kérésük nemcsak jogos, de kivitelezhető is, hisz a bukovinai lengyel katolikusoknak mindig is volt anyanyelvű miséjük. Levelüket azzal zárták, nem maradt más, mint addig fohászkodni Istenhez, amíg Őszentsége, a pápa engedélyezi a magyar nyelvű szentmise bevezetését templomukban.

Dumitru Gabor, a jászvásári római katolikus egyház segédpüspöke, valamint Erdeş ªtefan esperes 1998. február 23-án Bákóban találkozott a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének képviselőivel, akik át szerették volna adni a főpapnak azt a 160 pusztinai személy által aláírt közös beadványt, melyben a lakosok falujukban magyar nyelvű misét kértek. A segédpüspök főpapi tisztéhez nem méltó, durva hangnemben azzal az ürüggyel utasította vissza a kérvény iktatását, hogy azt mindenkinek külön, egyéni módon kell kérnie. Ugyanakkor megkérdőjelezte az aláírások hitelességét, s ragaszkodott ahhoz, hogy a körzetéhez tartozó templomokban csak román nyelven történjen továbbra is a liturgia. Két hét múlva két egyházi tanácsos és a pusztinai plébános rendre meglátogatta az aláírókat, majd pár nap múlva Diac Eugen helybéli pap kereste fel őket. Többen visszavonták aláírásukat, vagy letagadták azt. Végül is 1998. április 18-án nyolcvan személy helyszínen ellenőrzött aláírásával iktatószám nélkül regisztrálták a kérést. A pusztinaiak hamarosan eljuttatták kérésüket a bukaresti nunciatúrára és a Romániai Emberi Jogokat Védő Egyesülethez (APADORCH) is.

Gergely István Csíksomlyón szolgáló római katolikus pap 1998. június 20-án keltezett levelében arra kérte Petru Gerghelt, Jászvásár római katolikus püspökét, hogy engedélyezzen magyar nyelvű misét celebrálni a pusztinai templomban. Dumitru Gabor, a püspök tanácsosa három nap múlva azt válaszolta, hogy az egyházkerülethez tartozó hívek pasztorációjával csak ők foglalkoznak; s mivel a helybéli pusztinai lakosság részéről sohasem érkezett reklamáció, csak a külső provokatőrök és agitátorok keltettek zavart eddigi munkájukban. ,,În urma cercetărilor şi studiilor făcute s-a hotărât că limba liturgică în Moldova este limba română, afară de câteva cazuri izolate.” Habár a jászvásári püspök nem engedélyezte a magyar nyelvű misét, a csíki plébános egy deszkából épített és erre az alkalomra átrendezett kocsmában mégis megtartotta azt. A moldvai püspökség botrányosnak tartotta az esetet, és határozott hangnemben tiltakozott Gyulafehérvár római katolikus érsekénél, hogy az erdélyi egyházkerülethez tartozó plébános magyar nyelvű miséje durván megsértette a római katolikus egyházjogot.

A klézsei magyar öntudatú hívek még 1997-ben fogalmaztak újabb levelet a moldvai püspökhöz, melyben magyar nyelvű misét kértek. Folyamodványukban hivatkoztak a román alkotmány 6. pontjának 1-es bekezdésére, mely garantálja a nemzeti kisebbségeknek azt a jogát, hogy megőrizzék, fejlesszék és kifejezhessék etnikai, kulturális, nyelvi, vallási identitásukat és hagyományaikat. Mint Románia törvénytisztelő polgárai arra kérték a püspököt, hogy engedélyezzen hetente egy magyar nyelvű misét. A főpap még válaszra sem méltatta a klézseiek kérését.

Petru Gherghel, amikor 2000 októberében Kolozsvárt részt vett a romániai Római Katolikus Püspöki Kar konferenciáján, csalásnak nevezte a csángók körében végzett aláírásgyűjtést, mivel véleménye szerint egyesek egyszerűen becsapják a jóhiszemű híveit. ,,Az ilyen próbálkozások nevetségesek, nem a valóságon alapulnak. A moldvai nép soha nem kérte más nyelvű misék bevezetését.”2 Ugyanakkor zsargonnak nevezte a csángók anyanyelvét. Elmondta, hogy ebben az ügyben többször beszéltek már II. János Pál pápával, aki teljesen rá bízta a liturgia nyelvével kapcsolatos döntést. Sajnálatosnak tartotta, hogy a püspökség belügyeibe olyan szervezet avatkozik, mint a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége, mely (véleménye szerint) egyáltalán nem képviseli a katolikus híveit.

Habár Jean-Claude Perisset pápai nuncius Szatmárnémetiben korábban határozottan elutasította a csángómagyarok anyanyelvű hitéletével kapcsolatos kezdeményezéseit, 2001 májusában a kolozsvári görög katolikus püspökségen tett látogatásakor elmondta, hogy ő Moldvában a helyszínen tájékozódott e kérdéssel kapcsolatban, ugyanakkor a Vatikán bukaresti nagykövete nem volt hajlandó kommentálni az ET csángókkal kapcsolatos ajánlásait, mivel (szerinte) a csángók anyanyelvű misézésével kapcsolatos állásfoglalás elsősorban az európai testület feladata.

2001 őszén több mint háromszáz magyar identitású pusztinai lakos kérvényezte írásban a magyar nyelvű liturgiát. A püspökség válaszként egy külön bizottságot küldött ki a helyszínre, hogy felmérje a reális igényeket, de az azt állapította meg, hogy a kérvényezők részegesek, tehát olyan emberek, akiknek aláírását nem kell komolyan venni. A pusztinai csángók végül is megunták, hogy kéréseiket nem követi érdemleges válasz, sőt őket beszámíthatatlan, feslett erkölcsű személyekként emlegetik, s 2002. április 12-én mintegy negyvenen autóbusszal Jászvásárra utaztak. Ott Aurel Perca, segédpüspök a népes küldöttségből végül is csak négy személyt fogadott, s a találkozó alkalmával kétségbe vonta annak szükségességét, hogy a moldvai templomokban magyar nyelvű misét (is) celebráljanak. Ugyanakkor elmondta, hogy a moldvai római katolikus egyházmegye álláspontját csak akkor közlik írásban a kérvényezőkkel, amikor Petru Gergheli püspök hazaérkezik római útjáról; a jelenlévőknek azt is tudomására hozta, hogy a csángókkal kapcsolatos döntésekben a Vatikán előbb mindig ki fogja kérni a moldvai római katolikus püspökség álláspontját.

Jászvásáron a Római Katolikus Püspökség és Teológiai Intézet keretében olyan tudományos kutatóintézetet hoztak létre (Departamentul Cercetării ªtiintifice al Episcopiei Romano-Catolice din Iaşi), mely a moldvai csángók erdélyi román származását hivatott tudományos eszközökkel bebizonyítani. Ennek egyik első eredményeképpen Ciubătaru Ion H., a Román Tudományos Akadémia Jászvásáron működő folklórintézetének igazgatója 1998-ban megjelentette Catolicii din Moldova. Universul culturii populare című kiadványát. Az impozáns illusztrációs anyaggal és igen kivételes nyomdatechnikával kiadott képes album egyoldalúan értelmezett etnográfiai adatokkal próbálja alátámasztani a moldvai katolikusok erdélyi román származását. A Presa Bună jászvásári könyvkiadó a második kötetet 2002-ben jelentette meg, mely a moldvai katolikusok jeles napjaihoz és átmeneti rítusaihoz fűződő népszokásokat vizsgálta hasonló módszerekkel.

Az 1989-es romániai rendszerváltást követő hatalmi vákuumban az egyház hatalma, társadalmi szerepe és presztízse különösen Moldvában jelentősen megnövekedett. Az egyházi restaurációt az is jelezte, hogy a papság aktívan beleavatkozott a mindennapi és a privát életbe, túlreprezentálta önmagát a jelentősebb nemzeti, politikai és katonai rendezvényeken. Románia a rendszerváltozás után okosan úgy rendezte viszonyát a Vatikánnal, hogy nem Gyulafehérvár, az ezeréves erdélyi római katolikus püspöki székhely vált érseki központtá, hanem Bukarest. Habár Erdélyben és a Partiumban közel egymillió római katolikus hívő él, s számuk a Kárpátokon kívül még a háromszázezret sem éri el, a Szentatya 1999-ben csak az ortodox többségű Bukarestbe látogathatott el. Ugyanakkor az ortodox egyház határozottan megtiltotta, hogy a Szentatya meglátogassa moldvai vagy erdélyi híveit. A Ceauşescu által túlméretezett és oly sok ártatlan ember életét követelő bukaresti palota előtt megtartott ökumenikus misén végül is több mint ötszázezer, jelentős számban moldvai vagy onnan származó keresztény vett részt 1999. május 9-én. A hazai és a nemzetközi média a látogatást a nyugati keresztény és az ortodox egyház közötti közeledés szimbolikus eseményeként értelmezte. Ezért nem csodálkozhatunk azon, hogy az 1991-es magyarországi pápai látogatáson a több száz jelenlévő moldvai csángó hívő jelenlétében, személyesen a Szentatyának átnyújtott kérésre (hogy engedélyezze Moldvában az anyanyelvű misét) mind a mai napig nem érkezett érdemleges válasz. A Vatikán diplomatái még a kelet-európai kommunizmus összeomlása után is jelentősebbnek vélik több százezer román nyelvű és identitású római katolikus hívő meglétét, mint a moldvai csángómagyarok lassú nyelvi, kulturális és nemzeti asszimilációjának megfékezését.

Az utóbbi évtizedben a moldvai római katolikus faluközösségekből tömegméretű migrációs gyakorlat indult elsősorban Magyar-, Olasz- és Spanyolország felé. A vendégmunkások kilépési gyakorlatai, az európai intézmények Románia kisebbségi politikájával kapcsolatos következetes elvárásai a térségben csak nagyon szerény, szórványos változásokat eredményeztek.

Tampo Ababei József, Lujzikalagorban született kispap 2002. június 15-én Budapesten tartotta első miséjét, amelyen nyolc moldvai pap is részt vett, s a szervezők természetesnek tartották, hogy a Szeret mentéről érkezett vendégek román nyelven mondják a liturgiát. Egy hónappal később a frissen felszentel kispap a szülőfalujában megszervezett vasárnapi „primicilián” már anyanyelvén is mondhatott pár szót. Másnap több mint százötven hívő előtt Lujzikalagorban magyar misére is sor került, melyet Tampo Ababei József cerebrált, a szentbeszédet pedig Kozma Imre apostoli protonotárius, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat elnöke tartotta a helyi magyar öntudatú hívek nagy örömére.

2003 júliusában a lujzikalagoriak újból magyar nyelvű misét hallgathattak immár a Gyulafehérváron végzett Palkó Ágoston kezdeményezésére. A zsúfolásig megtelt templomban elsősorban a kispap rokonai, a csíksomlyói pünkösdi búcsú rendszeres zarándokai vettek részt. A szentmisén Salamon József gyergyóhodosi plébános prédikált. Egy héttel később a Kaposvárt végzett Pogár Róbert szülőfalujában, Magyarfaluban szintén magyar nyelvű misére kerülhetett sor. Habár a misét nem jelezte harangszó, a templomban nem szólt orgona, közel kétszázan hallgatták áhítattal és könnyezve az anyanyelvükön mondott prédikációt s a helybéli idősebbek meg a Csoma Gergely által betanított fiatalok magyar nyelvű vallásos énekeit. A nap fényét tovább emelte a somoskai néptáncosok és zenészek által bemutatott ünnepi műsor. A moldvai magyar nyelvű miséket sehol sem kísérte botrány.

http://epa.oszk.hu/00400/00458..

Az ortodox többségű Romániában Erdélyen kívül csak Bukarestben és Jászvásárban (Iasi) van katolikus püspökség. Az utóbbi 260 000 moldvai katolikus lélek felügyeletéért felel; egyes becslések szerint ennek negyede, mintegy 60 000 fő beszél magyarul. Hegyeli Attila elmondta, hogy míg Erdélyben a rendszerváltásig egyetlen új templom sem épülhetett, addig a jászvásári püspökség területén többet is emeltek. Ennek magyarázata abban keresendő, hogy a Ceauşescu-rezsim leplezetlen asszimilációs politikája – némileg abszurd módon – a kommunista tanoktól idegen vallásosságot támogatta a templomi anyanyelvi nyelvhasználat rovására. Fél évszázad óta a mélyen vallásos csángók csak román nyelvű misén vehetnek részt.

http://www.nyest.hu/hirek/csan..


A moldvai csángók nyelvi asszimilációjának legerősebb tényezője a katolikus egyház volt és ma is az. Minden faluban hatalmas tekintéllyel bír a „páter”, aki a jobbára tanulatlan lakosság közt az egyetlen tanult ember. Ő a közösségi vezető, hallgatnak rá. Ennek tudatában Jászvásáron és Halasfalván hasonlóképp nevelték őket, mint egykor a janicsárokat. Többségükben elrománosított csángó származásúak, akik sem a templomban sem azon kívül nem hajlandók magyarul beszélni. Ellenségesen viselkednek azokkal, akik származásukat nem tagadják meg. Azt hangoztatják, hogy a római katolikus román katolikust jelent. Azt hirdetik, hogy a magyar az ördög nyelve, s a csángók valójában nem igazi magyart beszélnek, hanem annak egy alacsonyabb rendű változatát, amit más magyarok nem értenek meg, s maguk a csángók sem értik a magyar nyelvet. Erre hivatkoznak akkor is, amikor a hívők magyar nyelvű mise igényével lépnek fel. 2003 novemberében Jean-Claude Perrisset bukaresti apostoli nuncius ígéretet tett arra, hogy lesz Moldvában magyar mise. Mégsem valósult meg, mert a jászvásári püspök ezt úgy értelmezte, hogy nem magyarul, hanem anyanyelvükön kell a liturgiát biztosítani. Így mindent csángóra kell fordítani, ami viszont hosszú időt vesz igénybe. Mire mindez elkészülne, valószínűleg már nem lenne szükség a bevezetésre (Szilágyi N. 2006:110). A romániai katolikus egyház maga dönti el, hogy egyes híveinek mi az anyanyelve, függetlenül attól, hogy ők maguk mit vallanak erről. II. János Pál 2000-ben engedélyezte a magyar papok kinevezését Moldvába, ennek ellenére azokat a fiatal papokat, akik Erdélyben, Gyulafehérváron végezték tanulmányaikat, nem engedik Moldvába. A Vatikán nem tesz erőteljes lépéseket azért, hogy a moldvai katolikusok magyarul is hallgathassanak misét, mert fontosabb számára a katolikus közösségek magtartása az ortodox többségű környezetben. A hívők által a templomban használt nyelv nem döntő jelentőségű ebből a szempontból.

Ilyen körülmények között történt meg 2006. október 15-én, hogy a pusztinai csángók a templomban a mise kezdése előtt magyar nyelvű szent énekeket énekeltek. Az egyház engedélyezte a magyar imádságokat és szent énekeket. Hatalmas előrelépésnek számított ez a moldvai csángók hitéletében. A pusztinai Szent István Egyesület 1990 óta kéri a magyar nyelvű misék bevezetését, képviseletük a Vatikánban is többször járt emiatt. Az öröm sajnos, nem tartott sokáig. Néhány héttel később püspöki engedélyhez kötötték a magyar nyelvű imádságokat. A püspök viszont azóta sem adott rá engedélyt. Sajnálatos az egyház ismét ellenséges viselkedése. Az októberben engedélyezett szent énekeket illetően nem lehetett véletlen, hogy mindez közvetlenül Románia Európai Unióhoz való csatlakozása előtt történt.

http://epa.oszk.hu/00400/00462..

Válaszok:
Csomorkany | 2014. december 31. 13:28

A brüsszeli diplomaták azonban nem tudták, hogy a csángó a magyar nyelv egyik nyelvjárása. A jászvásári (iaşi-i) püspök meg arról tájékoztatta a Szentszéket, hogy a csángó nyelvnek nincs írott formája, tehát a liturgiáját sem lehet kidolgozni. Így aztán a francia nyelven folyó vatikáni kihallgatáson, amikor a pusztinai asszonyok magyarul kérdeztek valamit Tinkától, a két bíboros (Pietro Parolin, a pápai állam külügyeinek helyettes vezetője és Michael Banach, a közép-kelet-európai ügyek illetékese) megrökönyödve kérdezte az asszonyokat, hogy milyen nyelven beszélnek. „Magyarul” – hangzott a válasz. De hát a Szentszéket a romániai püspök úgy tájékoztatta, hogy Pusztinán egyedül Nyisztor Tinka beszél magyarul. Még szerencse, hogy a Szentszék minden körülmények között megbízik a püspökeiben.
Illetve az érdekeiben. Mint például 1670-ben, amikor is Petrus Parčević érsek azt kérte a Szentszéktől, hogy „mivel Moldvában szinte az egész katolikus népesség magyar, az emberek a román nyelvű prédikációt nem értik, nem tudnak románul gyónni, hadd misézzünk magyarul”, akkor a Vatikán arra hivatkozott, hogy Moldva a lengyel katolikus egyház fennhatósága alá tartozik, tehát lengyelül vagy románul kell imádkozni. Később még ennyit sem foglalkoztak a formalitásokkal, 1889-ben Camilli jászvásári püspök egyenesen megparancsolta pásztorlevelében, hogy „a plébániák templomaiban a pápai enciklikában előírt imádságok semmi más nyelven nem mondhatók, csak románul”. A jászvásári püspökségen ezt a (cinikus) álláspontot követik ma is: „Ha a pusztinaiak valóban tudnak magyarul, akkor minden bizonnyal bevezetik majd számukra a magyar nyelvű miséket. Ha nem beszélik a nyelvet, akkor erre nincsen mód.” Azóta eltelt nyolc esztendő. Nyisztor Tinka – akit a középkorban feltehetően megégettek volna – többször bebizonyította, hogy tud magyarul. Megvédte doktori disszertációját, a néprajztudományok doktora lett, ő az első csángó, aki anyanyelvén elérte ezt a tudományos fokozatot. Ami nem semmi, hiszen darukezelőként kezdte a sepsiszentgyörgyi gépgyárban. Ráadásul a mai napig munkanélküli. Akár el is keseredhetett volna, de nem az a típus. Inkább tagja lett a Magyar Néprajzi Társaságnak és a Magyar Nyelvtudományi Társaságnak, előadásokat tart a svájci Neuchâtelben, szülőfalujában Közösségi Házat szervezett, megalakította a Szent István Egyesületet. És imádkoznak magyarul is. Igaz, nem a templomban, hanem odahaza, a házak udvarán. Ám, aki részt vesz egy ilyen virrasztáson, mintha Huszárik Zoltán filmjébe csöppent volna – ahol az öregasszonyok Isten szabad ege alatt elaltatják a holtfáradt Szindbádot –, ráébred arra, hogy létezik egy másik, archaikus világ is, az életnek egy régies formája, ami a frissen szedett vadáfonya, rókagomba, a száradó som illatában, a savanyú pityókaleves, a bodzabor ízében, a csikókonyha tűzterében pattogó fahasábokban rejtőzik. A kék tornácos, fűszerkertes pusztinai házban, amit akár boszorkánytanyának is mondhatnánk, ha nem áradna minden szegletéből a szeretet.

http://valasz.hu/gasztronomia/..

Végül egy jó példa, segítő szándékú magas rangú egyházi személy

"Az a kezdeményezés, amelyet Nicola Girasoli pápai káplán a nagyszívű, igazságszerető vatikáni diplomata indított el a csángókérdés felvételére a nemzetközi politikai porondra, kezdi megteremni első gyümölcseit."

http://ujember.katolikus.hu/Ar..

Ez a janicsár-hasonlat nagyon szemét. A janicsárokat elrabolták a keresztény szüleiktől, és idegen népből származó muszlim kiképzők kiölték belőlük a kereszténységet éppúgy, mint saját családjuk szeretetét.

A Jászvásári katolikus teológián olyan fiatalemberek tanulnak, akikre egész családjuk büszke, és akiket pappá szentelésük után sokezres elsőmiséken ünnepelnek. Tanáraik ugyanebből a népből származnak, és ugyanilyen ragaszkodással viszonyulnak hozzájuk.

Azt egy percig sem vitatom, hogy az ottani püspökök cinikus és szemét módon bántak azzal a párezer, vagy legyen pártízezer emberrel, akik magyar nyelvű szentmisét igényeltek volna, de te meg lásd már meg azt a többséget, amely ezt egészen egyszerűen nem igényli, és nem igényelte már 1989-ben sem.

Nyelvcserék mindig is zajlottak a történelem folyamán. Úgy tűnik, a mi őseink is nyelvcsere útján vették föl a magyar nyelvet, ami tetszik-nem tetszik finnugor nyelv, miközben igen kevéssé mutatható ki genetikai rokonság a finnekkel.

Egyáltalán nem szemét, mert ott arra kondicionálták/ják őket, hogy azt a nyelvet, közeget vessék meg amiből származnak és hasonuljanak a "magasabb nyelvi, kulturális értékeket hordozó" (szerintük!) románsághoz. Szélsőséges nacionalizmus- én ezt nevezném szemétségnek.

Látom nem vagy hajlandó folyamatában értelmezni ezt a problémát és csak azt szajkózod, hogy kevesen vannak, hogy 'pártízezer'. Figyelmen kívül hagyva azt, hogy miért is vannak 'pártízezren' ma már, illetve, hogy ezen keveseket mind a mai napig hátrányos megkülönböztetések érhetik, annak érdekében, hogy mondjuk harminc év múlva ennyien se legyenek már.
Akkor majd nyugodtan hátra lehet dőlni cinikus vigyorral, hogy már nincsenek mint zavaró tényezők. Szép!

"Úgy tűnik, a mi őseink is nyelvcsere útján vették föl a magyar nyelvet, ami tetszik-nem tetszik finnugor nyelv, miközben igen kevéssé mutatható ki genetikai rokonság a finnekkel."

Ez legfeljebb egyes nyelvészek véleménye, esetleg a magánvéleményed, de ebbe a kérdésbe nem szándékozom itt és most belefolyni. Ha Te így gondolod, az a magánügyed.

Válaszok:
Csomorkany | 2014. december 31. 15:40

Nézd, te magad írtad legalább nyolcszor, hogy a csángó identitás lényege, hogy katolikusok.

A janicsárokkal az identitásuk lényegét tagadtatták meg, ezeket az embereket pedig ennek az alapvető identitásnak az őrzésére nevelték.

Mindkettőn által elismert, legföljebb különféleképpen értékelt tény, hogy a magyar nyelv nem volt így az identitás része. Ezért adták föl a papnövendékek is, a nevelőik is, meg a hívek is. A nyelvcserék olyan közösségekben zajlanak le, ahol a nyelv nem központi része az önazonosságnak. Azon valóban lehet vitatkozni, hogy a mi őseinkkel a pusztában ez történt-e, de ha nekiállnék, minimum 20 történelmileg bizonyított nyelvcserét tudnék neked prezentálni. A kunok nyelvcseréjének pl. nyertesei lettünk.

Mivel már a Reformkorban, és később a magyar nyelvi nacionalizmus ébredésekor is letojták a csángókat, ez a népesség soha nem lett meghívva a magyar nemzet közösségébe. Kívülről szemlélték a nemzeti ébredést, és nem minden tetszett nekik, amit itt láttak. A katolikus vallás XIX.-XX. századi válsága pl. nem tetszett a csángó papságnak, és úgy látták, hogy azzal tudják megvédeni ettől a válságtól a rájuk bízott katolikusokat, hogy elrománosítják őket. A döntést az alapvető siker igazolja. A csángók nagy része nem a miénk többé, és ennek az az alapvető oka, hogy soha nem kellettek nekünk.

@Csomorkany

Amit írsz

"Nézd, te magad írtad legalább nyolcszor, hogy a csángó identitás lényege, hogy katolikusok.

A janicsárokkal az identitásuk lényegét tagadtatták meg, ezeket az embereket pedig ennek az alapvető identitásnak az őrzésére nevelték."

az féligazság. Ami néha rosszabb mint a hazugság.

Mert a katolikus voltukat valóban nem tagadtatták meg velük, de az anyanyelvüket igen, az ördög nyelvének bélyegezve azt. Magam részéről ennél aljasabb hazugságot nem nagyon tudok elképzelni egyházi emberek részéről, bár kétségtelenül hatékonynak bizonyult hosszútávon.

Tisztában voltak vele, hogy a csángókat ortodoxszá nem tehetik, de a vallás felől megközelítve asszimilálhatják őket.

Bár nem vagyok híve annak a végtelenített virtuális pankrációnak ami itt menni szokott, de erre az állításodra


"A katolikus vallás XIX.-XX. századi válsága pl. nem tetszett a csángó papságnak, és úgy látták, hogy azzal tudják megvédeni ettől a válságtól a rájuk bízott katolikusokat, hogy elrománosítják őket. A döntést az alapvető siker igazolja."

azért rákérdeznék, ha már ilyen nagy szakértője lettél hirtelen a témának, a kezdeti tájékozatlanság után.

Miből gondolod, hogy az elrománosítás védte meg a csángók Istenbe vetett hitét, katolikus mivoltát?

Milyen korreláció van csángók elrománosítása és a vallási öndefiníciójuk megőrzése között?


"a magyar nyelvi nacionalizmus ébredésekor is letojták a csángókat"

Ennek okairól és/vagy valóságtartalmáról nem tudok sokat. Azt viszont érzékelem, hogy sokan ma is 'letojják' a teljes és erőszakos asszimilációjuk kálváriáját. Mint például Te is.

Válaszok:
Csomorkany | 2014. december 31. 16:33

Bocs, ennek a mondatodnak ki az alanya?

"Tisztában voltak vele, hogy a csángókat ortodoxszá nem tehetik, de a vallás felől megközelítve asszimilálhatják őket."

Igazából az alanynélküliség a legfőbb probléma az egész témában.

@Csomorkany

Természetesen a mindenkori román hatóság és az ortodox egyház egyes képviselői, az erőszakos nacionalizmus zászlóshajói, akiknek érdekében állt a csángók elrománosítása, s ehhez segítségükre voltak befolyással bíró katolikus egyházi személyek. Egyesült erővel valósították meg a beolvasztásukat.

Én is kaphatnék választ az általam feltett kérdésekre?

Mindenesetre jövőre még benézek, hátha...

Válaszok:
Csomorkany | 2015. január 1. 14:06

Bocs, de miért próbálsz nyilvánvaló tényeket tagadni? Mutass az elmúlt kétszáz évből magyar nyelvű szentmisét Csángóföldről, magyar nyelvű kiadványt, vagy magyar nyelvű honlapot, amiért az ottani püspökség vállalt kiadói felelősséget. Nem fog menni. Román nyelven meg tömegjével.

Úgy tudom, a jászvásári katolikus teológia könyvtára már hozzáférhető neten, csak nem tudok románul, nem tudom ellenőrizni. Mindenesetre aki megnézte, azt mondta, nincs, azaz nincs benne magyar nyelvű könyv.

Ezek tények. Amit vitatni lehet, az a tények szokásos (protestáns) értelmezése. Márminthogy itten egy sátáni összeesküvést hajtott végre a katolikus egyház a csángó nép ellen.

No, két kérdésed volt:

"Miből gondolod, hogy az elrománosítás védte meg a csángók Istenbe vetett hitét, katolikus mivoltát?"

Nem én gondolom, hanem a papjaik gondolják így. Én csak annyit gondolok, hogy a sikerrel nehéz vitatkozni. Szóval egy olyan papságról beszélünk, amely az Úr 2015. évéig töretlenül őrzi a rájuk bízott lelkek hitét, és konkrétan a beléjük vetett bizalmát. Nyilván van, amit másképp is csinálhattak volna, de így csinálták, és ami a saját céljuk volt, azt elérték. Ráadásul a katolikus hit megőrzését egy ortodox államban én is fontos, és valódi lelkipásztori sikernek gondolom.

"Milyen korreláció van csángók elrománosítása és a vallási öndefiníciójuk megőrzése között?"

Elég jelentős. Ne feledd a XIX. századi Magyarország protestáns-liberális politikai kurzusait! Elég nyilvánvaló számomra, hogy a jelentősebb magyar állami segítség ára a Csángóföldön a katolikus önazonosság beáldozása lett volna. A román állami segítség ára a nyelv beáldozása volt.

@kordart

Bár eddig sem tettem mást mint sok forrást és idézetet belinkelve bizonyítottam, de csak most és a Te kedvedért a Katolikus Lexikon, forrással:

A 18. sz-ra a csángók gondjai tovább növekedtek, s a jászvásári szeminárium fölállítása, 1886. IX. 29. után már a csángó magyar gyermekekből nevelték azokat a papokat, akik saját népük anyanyelvének ellenségeivé válva a román nacionalizmus szószólói és végrehajtói. Néhány emberséges lelkészt kivéve ugyanis Moldvában ma a római katolikus papok a magyar nyelv és a csángómagyarok öntudatosodásának ellenségei.

http://lexikon.katolikus.hu/C/..


Lehet ízlelgetni és cáfolni, -forrással- címkézés, minősítés és be leszólás helyett!
Mert sajnálattal látom, hogy ugyanott folytatod ahol abbahagytad.

@Csomorkany

A csángók katolikus öndefinícióját és mély vallásosságát nem a román nyelvre való áttérés őrizte meg, hanem az ú. n. forradalomig a teljes és tökéletes izolációjuk. Mindazoktól az eszméktől, ideológiáktól, egyebektől való teljes elszigeteltségük, amely révén hitük, hagyományos katolikus vallásosságuk nem lett kikezdve.

A román hatóságok felismerték, hogy vallást nem cserélnek soha, lévén egyetlen és legerősebb önazonosságuk éppen ez a vallási meghatározottság. Viszont erőszakkal mégiscsak románná tehették őket, elég volt velük elhitetni azt, hogy az anyanyelvük ördögtől való. Mivel ezt szószékről, papok prédikálták, el is hitték. Ide kapcsolódik az a tény, hogy a csángók nyelvének, szokásainak, hagyományainak, egész kultúrájának gyalázása, lenézése világi és egyházi hatóságok részéről nagyon erős és máig ható önértékelés vesztést okozott a csángókban, melynek sok szempontból káros és nemzedékeken átívelő hatásai vannak.


Magyar állami segítségről beszélsz, amelynek egyenes következménye lett volna a katolikusságuk beáldozása.

Ezt már csak azért sem értem,mert Erdély szerte megmaradtak katolikusnak a magyarok, annak ellenére, hogy kaptak vagy sem ehhez hathatós anyaországi támogatást (szerintem nem igazán, főleg a diktatúra tette ezt lehetetlenné és az a tény,hogy Magyarországon is elnyomásban volt az Egyház).

Azért maradhattak meg, mert rájuk nem nehezült az Egyház részéről nyomás. Velük nem akarták elhitetni a papjaik, hogy az ördög nyelvén szólnak imában az Istenhez. Nem is lett volna sok értelme, mivel az erdélyi magyar katolikusok már régen túl voltak a középkori vallásosságnak azon a szintjén amelyen a csángók ott és akkor voltak.

Válaszok:
Csomorkany | 2015. január 1. 17:58

Jó, találtál 1 db. magyar nyelvű XIX. századi dokumentumot, és egy csomó tényt, ami a katolikus egyház által elősegített folyamatos románosítást bizonyítja.

Akkor miért is "rémhír és ékverési kísérlet" azt mondani, hogy a csángó katolikus egyház románosított?

@Csomorkany

"Márminthogy itten egy sátáni összeesküvést hajtott végre a katolikus egyház a csángó nép ellen."

Nem tudom, hogy a protestáns értelmezés valóban ez volna-e erről a kérdésről. Ha ez akkor téves. Nem beszélhetünk semmiképpen egy egységes katolikus álláspontról,tervről ebben az esetben.

A múltban is voltak olyan katolikus egyházi emberek, akik megpróbáltak tenni az ellen amit a paptestvéreik a csángókkal műveltek. Nem egy ferences szerzetes szökött be Moldovába, hogy magyarul prédikáljon, eskessen, temessen, gyóntasson. És végezték emiatt börtönben, vagy lettek 'véletlen balesetek' áldozatai ahogyan azt az egyik belinkelt forrásban is olvasni lehet. Ugyanakkor tagadhatatlan a moldovai katolikus egyházi vezetők részéről a csángók anyanyelvének démonizálása, gonosztól való eredeztetése, üldözése, minden eszközzel való irtása. Ez pedig akárhogyan is nézzük a gonosztól és nem Istentől való terv volt, amelyet végre is hajtottak az idők során.

Ami engem illet,örömmel olvastam, hogy még vatikáni szinten is van olyan egyházi ember manapság, aki felvállalta a csángó magyarok ügyét. Nem is mulasztottam el erről is említést tenni, ide is belinkelve a hírt.

Azonban hurrá optimizmusra a jövőt illetőleg nincs túlzottan sok oka senkinek. Én személy szerint azt kívánom a csángóknak, hogy ne megvetést kapjanak úgy magyar mint román részről,hanem őszinte segítséget, felkarolást. Valamint azt, hogy maradjon meg a töretlen hitük annak ellenére, hogy megnyílt előttük is az a világ amely hajlamos lerombolni ami Istentől való.

@Csomorkany

"Akkor miért is "rémhír és ékverési kísérlet" azt mondani, hogy a csángó katolikus egyház románosított?"

Mert a kognitív disszonanciát le kell győzni, mindegy milyen áron.

Arról az apróságról feledkezel meg, hogy a csángók már az I. világháború előtt is nyelvi és vallási kisebbségi helyzetben voltak egy már akkor is virulensen nyelvi nacionalista román nemzetállamban.

Az erdélyi magyarság meg államalkotó nemzeti helyzetben volt, és az erdélyi katolikusság mindenesetre az egyik állam által elismert vallásfelekezet volt.

Ha az akkori magyar állam fölfedezi a Kárpátokon túli magyarajkú népességet, és olyan kisebbségvédelembe kezd az irányukban, amit azért a Trianon utáni magyar állam fölmutat, akkor sokminden másképp alakult volna. De nem ez történt.

Az történt, hogy az izolált, mindenki által elfelejtett csángó népesség katolikus papságának kellett mérlegelnie a "hogyan továbbot".

Nagyjából két választásuk volt:

- a magyar államra támaszkodva nemzeti és vallási ellenállásba fognak a román állammal szemben.

- vagy kompromisszumot kötnek a román állammal, amiben a vallási identitás megtartásáért cserében a nyelvi identitásukat föladják.

Ahogy látom, nagyjából akkor dőlt el a dolog. Kordart mindenesetre egy értékes hivatkozást szedett össze arról, hogy 1866 körül még volt esély arra, hogy az ottani papság a magyar nyelv mellett döntsön. 1893-ra pedig eldőlt, hogy a román állammal kötik meg a kompromisszumot.

Ha ebben a 20-30 évben a dualizmus Magyarországa fölfigyel a csángókra, akkor jó eséllyel minden másképp alakul. De ha egyszer a kutya nem törődött velük a Kárpátokon innen, akkor miért is akkora történelmi bűn, hogy ők pedig Magyarországgal nem törődtek?

A rájuk bízott nép bizalmát máig töretlenül megőrizve, levezényeltek egy nyelvcserét.

Az egyébként rágalom, hogy a csángó népi kultúra egyéb vonatkozásait ne becsülnék meg. Van román nyelvű könyvem, amit a Iasi püspökség adott ki, és ami a népi textiliákat, és a népi építészetet mutatja be. Íme:
http://www.ercis.ro/actualitat..

Azt nem veszed figyelembe, hogy ezek a papok szeretik a népüket, és felelősnek érzik magukat érte. Csak nem a magyarság, hanem a román nép keretei között képzelik el a jövőjét.

A legkevésbé sem örülök ennek, de miben is áll a sátáni gaztett, és a bizalommal való visszaélés?

Válaszok:
Csomorkany | 2015. január 1. 18:06

Ja, hogy a magyar nyelv gyalázása sátáni dolog.

Ebben van igazságod, de ami azt illeti, sokkal sátánibbnak találom azt a katolikusgyalázást, ami Magyarországon milliók sportjává vált, és amit pl. a mandiner is bőségesen dokumentál.

Minden ilyesmi a szétdobáló műve, de aki Krisztussal igyekszik szembefordítani az embereket, az sokkal rosszabbat tesz velük, mint aki az anyanyelvükkel szembefordítva egy másik nyelvi alternatívát kínál föl.

Meglátásom szerint Te viszont azt nem veszed figyelembe, hogy a csángók maguktól, papi ráhatás nélkül, lévén izoláltan éltek, nyelvi szigeteket képező falvakban, nyelvileg soha nem asszimilálódtak volna. Annál is inkább mivel a románságot, vagy ahogyan ők mondják az oláhokat maguktól mindig élesen és határozottan megkülönböztették,főleg az eltérő vallásuk miatt.

Egyházi ráhatás nélkül az elrománosításuk nem mehetett volna végbe. Ahogyan az évszázadok alatt, mindenfajta külső erőszak ellenére sem váltak meg csángó magyar anyanyelvüktől, nem váltak volna meg tőle a román világban sem. Nem is lett volna mivel rávegyék őket. Ugyan mivel zsarolhatták volna meg a csángó közösséget? Hogy megvonják a jogaikat? Hiszen nem voltak jogaik! Nyisztor Tinka, akinek az élettörténetét belinkeltem meséli, hogy még a nevüket is úgy változtatták meg, az övét is, a hatóságok, hogy erről utólag értesültek.

Vagy a juttatásaikat, az állami támogatást vonták volna meg tőlük? Hiszen olyat gyakorlatilag soha nem kaptak. Ott vannak mai napig a legrosszabb utak, a legnagyobb szegénység, munkanélküliség, tanulatlanság.

Nem volt más fegyver a csángók elrománosításához mint a csodafegyver, az ördög nyelve. Hogy ennek az eszköznek a bevetését, Te a cél szentesíti az eszközt elfogadhatónak tartod az engem személy szerint nagyon megdöbbent, de majdcsak túl leszek rajta, ugyebár. :))

Legszomorúbb, hogy semmit nem nyertek a nyelvcserével.Ugyanolyan szegények, tanulatlanok, mint a múltban voltak. Azok a kevesek akik felsőfokú végzettségre tesznek szert nem i tudnak a szülőföldön érvényesülni. Ugyancsak Nyisztor Tinka meséli, hogy hiába végezte el a tanárit Bukarestben, falujába visszakerülve kiutálták a tanári karból a többiek, akik mind színrománok voltak, betelepülők. Mindenhol az a jellemző, hogy az ú.n. helyi intellektus csakis románokból áll, akik lenézik azokat akik között élnek. Illetve a csángó származású papokból, akik ebben jól megegyeznek a románokkal.

A moldovai katolikus egyházon kívül, amely nemhogy üldözést, hanem támogatást élvezett még a diktatúrában is, főleg anyagit,más nem nyert a csángók asszimilációján. Esetleg szépen mutat a statisztikában, dagasztva a román kebleket.


Azért mert a püspökség kiadott egy könyvet a népi építészetről még nem jelenti azt, hogy tisztelnék a népet és annak hagyományait amiből vétettek. Ők elsősorban az általuk magasabb rendűnek vélt román kultúrát tisztelik és sulykolják, mint tisztelendő értéket. Megjegyzem erről is rengeteg forrást találni a neten.

Válaszok:
Csomorkany | 2015. január 1. 18:46

@Csomorkany

De ugye Magyarországon nem a papság segíti a szétdobálót a művének kibontakoztatásában? Szerintem nem. Ellenben Moldovában konkrétan az ők segítették. Big, big difference!, ahogyan az angol mondja. Akinek van erkölcsi érzéke az azért érzékeli a különbséget.

Nagyon nehezen vettem rá magam erre a társalgásra, és ha nem írod le azt, hogy nincs olyan erdélyi ember akit érdekelne a csángók sorsa bele fogtam volna.

Magam részéről leírtam mindent amit érdemes.

Válaszok:
Csomorkany | 2015. január 1. 18:52

@kordart

Tényként sikerült bizonyítanod, hogy nem volt vezető szerepe a csángók elrománosításában a moldvai egyháznak?

Én semmi ilyet nem olvastam ki abból amit belinkeltél.

Ha már a Katolikus Lexikonnak sem hiszel akkor a valóság tagadásában sokkal előrehaladottabb állapotban leledzel mint az feltételeztem. De ez nem az én problémám.

Az egy könyv az egy könyvsorozat része. Nekem egyébként egy másik kötete van meg, mint amit belinkeltem.

Nézd, kisebbséginek lenni sehol nem könnyű, se vallási, se nemzeti kisebbséginek. De arról biztosítalak, hogy aki csángóként rossz magyarsággal megpróbál Székelyföldön vagy Magyarországon beilleszkedni, kb. tízszesen éli át azt a megaláztatást, amiről Nyisztor Tinka beszámol. És ez így volt már a dualizmus idején is.

Ja, az egyik magyar egyházi kudarc, amit elfelejtettem, de ami meghatározza a csángókérdéssel kapcsolatos nézeteimet, a Kaposvári Püspökség esete a csángó kispapokkal.

Kaposváron, lévén új püspökség, erőteljes paphiányt élt meg Balázs Béla püspök úr 1994-ben, és az a gondolata támadt, hogy Csángóföldön meg erős "túltermelés" van, tehát sokan szeretnének papnak menni, és nincs annyi plébánia.

Gondolta, meghívja az érdeklődőket Kaposvárra. Amennyire tudom, senki nem jutott el a szentelésig, de a csángók ottléte óriási botrányokat generált. Csak románul voltak hajlandóak egymás között beszélni, magyar-román focimeccsen a románoknak drukkoltak, mindenféle módon elhatárolódtak attól, hogy őket bárki is magyarnak merje tekinteni. Végülis mindenkitől meg kellett szabadulni, és azóta sincsenek csángó származású papok a Kaposvári Egyházmegyében.

Ami azt illeti, Esztergom-Budapesten több siker volt, amennyiben az általad is említett Tampu Ababei József és Paduraru Julián atyák eljutottak a szentelésig, és azóta is megbecsült papok az egyházmegyében. Viszont az ő történeteik egyéni történetek, nem egy telepítési program részesei voltak.

Erdő bíboros úr próbálkozik azzal, hogy román öntudatú csángó papokat hoz be Budapestre, hogy az itteni csángó bevándorlóknak román nyelvű szentmisét biztosítson, mert erre van bizonyos igény.

Gyakorlatilag fölsoroltad a XX. század püspökeit, mint románosító személyeket. Te tényleg vak vagy?

Jajj, értelek végre, de ki a fene beszélt Rómáról? Azért a katolikus egyház kicsit nagyobb, mint Róma.

Rendben, annyiban módosítom az eredeti kijelentésemet, hogy a csángókérdés nem csak pesti hiszti, hanem van egy csekély, de hangos kisebbség az erdélyi magyarság körében is, akik a csángókat vagy egy részüket integrálni szeretnék a magyarságba.

Viszont a hajó többek között azért ment el, mert az ügyet az erdélyi magyarság is reménytelennek látja, sőt, ami azt illeti, maga ez a hangos kisebbség is.

@Csomorkany

"Nézd, kisebbséginek lenni sehol nem könnyű, se vallási, se nemzeti kisebbséginek. De arról biztosítalak, hogy aki csángóként rossz magyarsággal megpróbál Székelyföldön vagy Magyarországon beilleszkedni, kb. tízszesen éli át azt a megaláztatást, amiről Nyisztor Tinka beszámol."


Ehhez csak annyit, hogy egy dolog idegen környezetben/világban mozogva megalázva lenni valamilyen oknál fogva, más dolog a saját szülőföldeden, szülőfaludban egyénként és közösségként megaláztatva élni. Én mindkettőt megtapasztaltam és állítom az utóbbit sokkal nehezebb elviselni.

További gyümölcsöző eszmecserét és Boldog Új Esztendőt!

Válaszok:
Csomorkany | 2015. január 1. 20:24
Csomorkany | 2015. január 1. 21:25

Dehát pont te választod el. Azt mondod, a csángók elrománosodásáról nem a katolikus egyház tehet, mert nem Róma tehet róla. Ezzel elválasztod a fejet a testtől.

A csángók elrománosodásáról az a katolikus egyház tehet, amely ott működött a XX. században Csángóföldön. Más katolikus egyházzal (pl. a miénkkel) a csángók nem találkoztak (érdemben).

Ezt a tényt fölösleges vitatni. Én azt vitatom, hogy ez az adott helyzetben valamiféle az ottani papság által elkövetett történelmi bűn lett volna.

Nem jött létre egy kézfogás a Kárpátokon inneni és az egykori Kárpátokon túli magyarság között. Egyik oldalon sem emelték föl elegen a kezüket.

Boldog Új Esztendőt neked is.

Bocs, még annyi, hogy nézd meg a belinkelt román honlap bal fölső sarkát. No, ott látsz egy hitéért vértanúságot vállalt román katolikus püspököt.

Életéről magyarul: http://kereszteny.mandiner.hu/..

Tanulságos életpálya Anton Durkowitsch osztrák állampolgáré, aki a híveiért bizony románná lett. És nem magyarrá.

Basszus, miért kell kötözködni? Te magad fölsorolsz vagy 3 jászvásári püspököt, akik semmit nem akartak kezdeni a magyar nyelvvel, és akik a területen egyházi joghatósággal bírtak, utána meg nyomod a baromságot.

Nem, senki nem beszélt se Rómáról, se az Erdélyi Gyulafehérvári Érsekségről. Mindenki (te magad is) a területen egyházi joghatósággal bíró jászvásári katolikus püspökökről beszélünk.

Akkor most nyugodtság van, vagy még mindig úgy teszel, mintha vitatkoznánk?

Azért háborgok, mert már nyolcszor megadtam azt az egyenes feletet, amit ráadásul te magad is megtaláltál (nem volt nehéz): a csángók elrománosodásáért az ottani román érzelmű papok, és püspökök felelősek, vagyis mindazok, akik ott az egyházi joghatóságot birtokolják. Tehát az ott működő katolikus egyház.

Ja, a krumplinál meg helyesebb burgonyáról beszélni.

A csángók nem a Iasi-i püspökséggel találkoznak, hanem a Katolikus Egyházzal annak miséiben, szentségeiben, és népnyelvi választásában is.

Ez kb. az a nívó, mint amikor gyermekkoromban húztam a húgomat. Megettem a csokiját, és utána közöltem vele, hogy "nem is én ettem meg, hanem a szám."

Én sem vagyok azonos a számmal. Tehát amit a szám eszik meg, azt nem én eszem meg. Vaslogika, nem?

Azt jogosan lehet mondani, hogy mondjuk egy pedofil pap megsértette az egyház világos erkölcsi tanítását, tehát nem az egyház nevében cselekedett, de hol találsz olyan katolikus egyházi tanítást, hogy "ne románosíts!"

Az illető papság a Katolikus Egyház legitim képviselőjeként románosított, ezzel semmiféle egyházi tanítással nem ment szembe, tehát az adott régióban a Katolikus Egyház románosított.

Mondjuk ha figyelted a föntebbi érvelésemet, nem is vagyok meggyőződve arról, hogy rosszat tettek a rájuk bízott hívekkel azok a papok, akik az adott helyen és időben román beszédre kényszerítették őket. Végülis nem a beszédre való természetes emberi adottságukat korlátozták, a katolikus közösség fönnmaradását viszont alighanem ez tette lehetővé egy olyan történelmi helyzetben, amikor Magyarországra egyáltalán nem számíthattak.

Mi szokva vagyunk ahhoz, hogy a nyelvhasználatunkat összekössük a közösségi tudatunkkal, és végső soron a felebaráti szeretet parancsával.

De tudomásul kell vennünk, hogy ez nem általános. Nagyon sokan vannak, akik a felebaráti szeretetet másképp élik meg, és a nyelvben csak egy praktikus eszközt látnak. Ha pedig másik nyelv praktikusabbnak tűnik, akkor lecserélik. Hirtelen a kunok nyelvcseréje jut eszembe a mai Kiskunság és Nagykunság területén.

A XIX. századi csángó papság az akkori Nagy-Magyarország teljes közönyétől kísérve úgy döntött, hogy a katolikus kisebbségi létben való fönnmaradást praktikusabban szolgálja a román nyelv, mint a praktikus eszközként megélt archaikus magyar nyelv használata. Döntésük helyességéről pedig az állami hatóságok erőteljes támogatásával eredményesen meggyőzték a rájuk bízott katolikus közösséget.

Miben látod az "erkölcsi rossz" momentumát?

Azért a csángók se csak pappal beszéltek a nap 24 órájában. Ha átváltottak a román nyelvre, annak az alapvető oka az volt, hogy praktikusnak találták, ill. soha nem alakult ki a miénkhez hasonló érzelmi kötődésük a magyar nyelv mellett.

Te miért rúgnál fenékbe egy papot, aki azzal jönne, hogy "többé ne beszélj magyarul"?

Én azért, mert úgy vélném, hogy rá akar venni a szakításra egy olyan közösséggel, amelyet szeretek. A "felebaráti szeretet" parancsát saját életkémben nagymértékben konkretizálja mondjuk a Himnusz, az Egri csillagok, és úgy általában a magyar nemzet azon közös vállalkozásai, amelyekre személyesen büszke vagyok.

Na, a csángók ebből maradtak ki mindenestül, kezdetektől fogva.

Ja, de a magyar nemzet tagadhatatlanul a nyelvében él.

Rajzold föl a négyes mátrixot: tud magyarul és magyarnak tartja magát/tud magyarul, de nem tartja magát magyarnak/nem tud magyarul, de magyarnak tartja magát/nem tud magyarul és nem tartja magát magyarnak.

A középső kettőben eleve nagyon kevesen vannak, és mindenki kifelé gravitál a negyedikbe. Mint a csángók nagyobb része. Pontosabban a nagyobb részük már kinn van, egy jelentős kisebbségük még csúszik kifelé a másodikból a negyedikbe, és van egy egészen pici csoportjuk, amely pedig az első kocka felé indult el.

A helyi katolikus papság annyit tett, hogy nem állt ellen a hatósági nyomásnak a második kockából a negyedik felé, mert ebben látta a katolikus kisebbségi lét megőrzésének a kulcsát. Nem örülök a döntésüknek, de még mindig nem látom benne a "bűn" momentumát, tehát hogy ezen mulasztásuk mennyiben mondott ellen tudva és akarva Isten megismert akaratának.

Válaszok:
ottapont | 2015. január 4. 17:18

Bár megfogadtam magamnak, hogy nem szólok többet ehhez a topichoz, mert gyakorlatilag már csak ismételni tudom magam, de nem hittem a szememnek amikor ezt olvastam:


"Nem örülök a döntésüknek, de még mindig nem látom benne a "bűn" momentumát..."


Azzal riogatni az egyszerű, tudatlan népet, hogy a magyar az ördög nyelve és ha ezen beszélnek elkárhoznak nem volna bűn? Ilyen lelki terror alá vetni őket és éppen azok részéről akikben teljes bizalmuk volt?
Valóban így látod??

Válaszok:
Csomorkany | 2015. január 4. 18:30

Ha így történt, az a "hazugság" bűne, és súlyos szeretetlenség. De csak egy mozzanat.

A döntő az volt, hogy a csángók egy egységes közegbe kerültek, ahol mindenki a román nyelv használatára akarta rávenni őket, és senki nem képviselte azt a gondolatot, hogy a magyar nyelv érték volna.

Miután az összes hatóság így állt a dologhoz, azt önmagában el tudom fogadni egy legitim döntésnek, hogy a kisebbségi katolikus vallás megőrzése érdekében föladtak egy másik kisebbségi támadási felületet.

Válaszok:
ottapont | 2015. január 4. 18:51

'Ha így történt, az a "hazugság" bűne'

Szóval már feltételes mód, lehet meg se történt, csak kitalálta mindenki az egészet? Alakul ez!

'A döntő az volt, hogy a csángók egy egységes közegbe kerültek, ahol mindenki a román nyelv használatára akarta rávenni őket'

Nem a csángók kerültek más közegbe. Ők a kezdet kezdete óta nyelvi szigeteket képezve éltek, és évszázadokon át megőrizték az anyanyelvüket, ennek ellenére.

A 'közeg' telepedett rájuk, azoknak a hivatalnoknak és papoknak a képében akik a román állam asszimilációs politikáját voltak hivatva rájuk kényszeríteni. Ez az asszimilációs folyamat távolról sem lett volna olyan gyors és hatékony ha nem történik meg a vallásosságukkal való visszaélés, az ezzel való zsarolás és kényszerítés. Ez nem egy mozzanat, hanem az egész folyamatot beindító legfontosabb tényező.

'és senki nem képviselte azt a gondolatot, hogy a magyar nyelv érték volna.'

Ez tételesen nem igaz. Minden olyan kezdeményezést amely az anyanyelven történő misézést kérte ignoráltak az idők során(és nemcsak helyi szinten). Illetve súlyos retorziók érték azokat akik ezt felvállaltak, és nemcsak a múltban, hanem 1990 után is. A saját szomszédaikat, rokonaikat uszították a papok azokra akik a magyar nyelven való oktatást szorgalmazták.

Ha valakinek nincs ideje, kedve ennek utánaolvasni elég ha meghallgatja például ennek a csángó asszonynak a tanúságtételét

https://www.youtube.com/watch?..

1:11:03 - nál

Válaszok:
Csomorkany | 2015. január 4. 20:10

A "ha" úgy értendő: "ahol". Ahol a magyar nyelv rágalmazásával érték el ezt az eredményt, ott súlyosan vétkeztek.

De a nyelvváltás mellett elég sok praktikus érv szólt. Az, hogy államilag szervezett közoktatás nélkül, archaikus körülmények között évszázadokig megőrizték a nyelvüket, semmire nem érv. A XIX-XX. század mindenütt a modernizációról és a fölgyorsult világról szól, még Romániában is.

Mi, magyarországiak pedig nem kívántunk modernizációs alternatíva lenni a kritikus XIX. századi időszakban, amikor még tehettük volna.

Válaszok:
ottapont | 2015. január 4. 20:21

Magyarország szerepét is lehet taglalni és kétségtelenül történtek mulasztások ilyen szempontból is.

Viszont sokkal fontosabbnak tartom, hogy a csángók akarata ellenére történt az asszimiláció kezdetben, hazugságra és megtévesztésre alapozva. Szégyellnivalóvá, megtagadandóvá téve az anyanyelvüket. Erre mondja a fiatal csángó hölgy a film végén, hogy ilyen választás elé nem szabadott volna, nem szabadna tenni a csángókat - mármint, hogy ha katolikus akarsz maradni azt csak románul teheted, nem az 'ördög nyelvén'- mert ennek súlyos hatásai voltak/vannak az csángó emberek önértékelése, önazonossága, egész emberi valójára. Ezt tenni velük súlyos és nagy bűn, amit ki kell mondani, ahelyett, hogy maszatolnánk.

Válaszok:
Csomorkany | 2015. január 5. 8:12

Rendben. Kimondtuk. Csatlakozom: azok a papok, akik az "ördög nyelvének" minősítették a magyart, gyűlöletet szítottak családokon belül, meg ellenünk, magyarországiak ellen is, és ebben jól fölismerhető a "bűn mozzanata".

Nem hiszem ugyan, hogy mondjuk egy Krisztusért vértanúvá, híveiért románná lett jasi püspök, a fönt emlegetett Anton Durcovici részese volt ennek a gyűlöletkeltésnek, de tényként elfogadom, hogy voltak, nagy számban, olyan plébánosok, akik a "föntről" és a hatóságoktól érkező románosító direktívát gyűlöletkeltéssel valósították meg.

A fő kérdés az, hogy most akkor mi legyen. A csángók elrománosítása már befejezett tény. Magyar-román focimeccsen a csángók román nyelven a román csapatnak drukkolnak.

A magyar már tényleg csak az öregek nyelve, és az öregek sem tekintik nemzeti alternatívának.

Ebben a helyzetben miért a csángók magyar nyelvű oktatása a legfontosabb nemzetpolitikai kérdés, amire a legtöbb anyagi és szellemi erőt fordítjuk, és miért nem mondjuk az Észak-erdélyi magyar öntudatú szórvány megmentése?

Válaszok:
Csomorkany | 2015. január 5. 8:20
ottapont | 2015. január 5. 15:27

kiegészítés:

Ja, és ha már az egész poszt abból indult ki, hogy mi Erdő feladata, feladata-e Erdőnek most, 2015-ben diplomáciai úton magyar nyelvű szentmiséket követelni?

Nem az-e a jobb egyházpolitika, ha egyrészt fölkínálja a budapesti csángó szórvány román nyelvű pasztorációját, azaz nagyjából heti 2 román nyelvű szentmisét Budapesten, amivel eléri, hogy román öntudatú csángó papok kénytelenek legyenek a mindennapi túléléshez Budapesten az "ördög nyelvét" tanulni, másrészt megpróbál katolikus alapon barátsággal közelíteni az ottani klérushoz?

Szóval nem lehet-e, hogy Erdő pont azon dolgozik, hogy mentse, ami menthető?

Válaszok:
ottapont | 2015. január 5. 15:37

Bevallom tépelődtem egy ideig mielőtt ebbe a témába belefolytam volna,mivel tartottam tőle, hogy az igazság megírásával újabb hullámokat generálok magam körül és megkapom a soron következő minősítéséket is.
Végül meggyőztem magam, hogy vállalom, mert nem az én esetleges ledorongolásom a fontos, hanem a tisztánlátás.

Értékelem, hogy nem volt hiába.

Fontos, hogy az igazság ki legyen mondva.

Durcovics püspök életútját olvasva azt látom, hogy Bukarestben nevelkedett, azok az évek voltak számára meghatározók. Rómában lett pappá szentelve, tanulmányait is ott végezte. Merőben más életutat járt be mint a tanulatlan kis csángó fiúk akik szívébe Jászvásárban csepegtettek a mérget.

Hogy csángó papok román csapatnak drukkolnak az csak egy újabb példája annak a skizofrén állapotnak amely előidézésében immár tudjuk kik vétkesek...

Akik a csángókkal foglalkoznak, mint Hegyeli vagy mint Tánczos állítják, hogy még mindig van legalább kilencezer csángó gyermek akik valamilyen szinten beszélnek magyarul. Észak-erdélyben, vagy akár máshol a szórványban, nagy területet kellene bejárni amíg ennyi hasonló helyzetben levő gyermekre találsz, lévén a vállalt gyermekek száma azon a vidéken jóval kevesebb.

Nekem az a véleményem, hogy semmiképpen sem szabad elkövetni újból azt a hibát, hogy a csángókat ebben a kérdésben másodrangúnak kezeljük,akiknek már úgyis mindegy. Ha már évszázadokig nem törődtünk velük legalább most
tegyük meg értük amit lehet és amit kell.

Hibás gondolkodás és szeretetlen csupán hasznossági elv szerint dönteni, mert az oda vezet előbb utóbb, hogy senkinek sem segítesz. (Bár a csángók esetében egyáltalán nem haszontalan és kidobott pénz, hiszen ez a kilenc tízezer gyermek egy generáción belül szülővé válik,nem mindegy, hogy milyen tudattal, milyen énképpel válik azzá.)

Itt fentebb be is érkezett már a menetrendszerű, soha ki nem hagyott utalás arra, hogy miért kellene a határon túli magyaroknak segíteni a magyar megmaradásért vívott harcban amikor vannak határon belül is rászorulók. Ismerős érvelés...
Én Böjte Csabával azt vallom, hogy nagylelkűnek kell lenni,bízva az Isten gondviselő szeretetében, és emellett megtenni személy szerint azt a jót amit megtehetsz.

Nem tudok arról, hogy ez volna a legfontosabb nemzetpolitikai kérdés a kormány számára, de a tényt, hogy a csángók részét képezik a magyar nemzetpolitikának helyesnek és üdvözlendőnek tartom. A lényeges kérdés, hogy hogyan nyúlnak a témához, jó volna ha nem 'elefántként a porcelánboltban'.

Én személy szerint három állításod hatására kapcsolódtam be ezen témába

1.nincs olyan székely ember akit a csángó ügy érdekelne

2.még mindig nem látom be a bűn momentumát

3.(a csángók közül) senki nem képviselte azt a gondolatot, hogy a magyar nyelv érték volna

Ezen mondatok olyan fokú tájékozatlanságról és/vagy ignoranciáról tanúskodtak amire nem tudtam nem reagálni.

Erdő egyházpolitikáját nem kívánom elemezni, nincs is meg hozzá a megfelelő rálátásom.
Viszont magam részéről elhibázott lépésnek tartom a csángók román nyelvű miséjét Pesten. Legalább ott meg kellene adni az esélyt a csángó híveknek, hogy megtanuljanak magyarul, hogy otthonosan mozogjanak nyelvileg egy is egy szentmisén. A csángó papok meg működjenek ott ahol kiképezték őket.

Válaszok:
Csomorkany | 2015. január 5. 20:25

Rendben, elérted eleve túlzóan megfogalmazott állításaim pontosítását:

1. A székelyeknek csak erős kisebbségét érdekli a csángó ügy. Én történetesen egyetlen ilyen székelyt sem ismerek személyesen, de elismerem, hogy ez nem reprezentatív minta.

2. A magyar nyelv gyalázása bűnös dolog, de úgy látom, hogy a románosítás enélkül is lezajlott volna, mert a döntő tényező a Nagy-Magyarország közönye volt azokban a kritikus évtizedekben, amikor eldőlt a kérdés.

3. A csángók közül erős kisebbség képviseli azt a gondolatot, hogy a magyar nyelv érték. Én történetesen egyetlen ilyen csángót sem ismerek személyesen, ill. pontosítok: Tampu Ababei József atyát ismerem, de nem kérdeztem erről. Őszintén szólva nem mertem, igaz nem is vagyunk napi kapcsolatban.

Ezzel szemben:
a csángó üggyel komolyan foglalkozók részéről súlyos problémának látom, hogy kiskorúnak, skizofrénnek, betegnek, stb. minősítik azt a csángó többséget, amely mára román öntudattal él Csángóföldön. Ilyen módon semmi mást nem lehet elérni a magyar nyelv erőltetésével, mint a csángó nép újabb megosztását, amit bizony joggal utasítanak vissza az ott élők.

Te azt mondod, bűn volt a magyar anyanyelvet az "ördög nyelvének" minősíteni? Én azt mondom, ugyanezt a bűnt követed el, amikor egy román anyanyelvű személyt skizofrénnek minősítesz az anyanyelve miatt. Megbocsáss, de ez tipikus pesti duma, tehát az érintettek ismerete nélküli okoskodás.

Válaszok:
ottapont | 2015. január 5. 20:39

Én azt mondom, ugyanezt a bűnt követed el, amikor egy román anyanyelvű személyt skizofrénnek minősítesz az anyanyelve miatt.


Nem érted. A skizofrén állapot az, hogy az anyanyelvük és gyökereik örökös gyalázásával elérték náluk azt, hogy szégyellni kezdjék valódi identitásukat és ehelyett felvegyenek valami mást. Csakhogy, amint azt Hegyeli Attila is mondja, a román identitást sem sikerült átvegyék teljes egészében, így román részről is megvannak bélyegezve, mivel mások.
Nagy kereszt ez a csángókon, elég baj ez nekik.

A kettes ponthoz annyit, hogy nem játszódott volna le a bedarálásuk, ahogyan máshol sem zajlott le ilyen mértékben, még a szórványban sem. Vannak magyar közösségek és remélhetőleg lesznek is. Magyarország közönye nem játszott, a múltban sem volt tényező. Elég lett volna őket simán békén hagyni,nem pokollal riogatni, hazudozni.

Válaszok:
Csomorkany | 2015. január 5. 21:05

Hol vannak ép magyar közösségek a Nagy Magyarország határain kívül?

A csángókat azért éri továbbra is bántás a román többség részéről, mert egy lényeges kisebbségi helyzetet igenis fölvállalnak: katolikusok.

Ez fontos volt nekik, a magyar anyanyelvük meg nem.

"Elég lett volna őket simán békén hagyni..."

Persze. Nem kellett volna Csángóföldön bevezetni a közoktatást, és akkor most is magyarok volnának, ahogy a Mezőség utolsó magyar nyelvű népessége a cigányok, mivel elkerülik az iskolát.

Az persze alternatíva lett volna, hogy magyar nyelvű közoktatást is be lehetett volna vezetni. Na, azért kellett volna harcolni még a XIX. században.

Válaszok:
ottapont | 2015. január 5. 21:17

Mit értesz ép magyar közösségek alatt?

Színmagyar falvakat, településeket talán?

Olyan csak a Székelyföldön van ma már, de a szórványban is élnek magyarok, az ő létjogosultságuk sem alábbvaló, sőt.

A dokumentumfilmben szereplő csángók közül nem egy említi, hogy a helytelen, sajátságos román nyelvtudásuk miatt voltak nevetség tárgyai. Ne felejtsük el, hogy a most családapa, családanya korban levő csángóknak is idegen nyelv volt a román, amellyel csak iskolában, templomban találkoztak, odahaza csángó nyelvjárásban beszélték a magyart. Emellett persze egyáltalán nem zárom ki, hogy a vallásuk is megkülönböztető tényező.

Amíg még volt aki merje kérni kérték, hogy a közoktatás része legyen a magyar is. A forradalom után is kérték, akkor is halálos bűnnek bélyegezte a filmben szereplő pap, aki mint azt mondták a 'jobbak' közül való. Milyenek lehetnek akkor a rosszabbak?

Nem azután a hajó után kell sóhajtozni ami elment,(mi történt vagy mi nem a XIX. században) azon már semmi sem változtat ugyanis, hanem azokat kell segíteni akik okoskodás és szócséplés helyett tesznek azért a kilencezer magyarul is tudó csángó gyerekért. Vagy legalábbis nem ellenük beszélni, néha már az is segítség ha elhallgatnak a károgók.

Válaszok:
Csomorkany | 2015. január 5. 21:54

Te látsz 9000 csángó gyereket, akik közül kb. 900 jut el heti 3 magyarórára, én meg látok kb. félmillió olyan csángót, akiknek erre semmiféle igényük nincs, van viszont olyan öntudatuk, hogy ők katolikus románok.

Nem érzem magam följogosítva arra, hogy ezt az öntudatot skizofrénnek, tévesnek, kiskorúnak, vagy más effélének minősítsem. Arra sem érzem magam följogosítva, hogy a 9000 magyarul még beszélő csángó gyereket megpróbáljam szembefordítani ezzel a többséggel, vagy mondjuk a papjaikkal.

A 9000 magyarul még beszélő gyermek nem jelent 9000 magát magyarnak tartó családot!

Válaszok:
ottapont | 2015. január 5. 22:08

Csakhogy az ő értelmezésük szerint más a román, mint az általában gondolnánk.

Románnak mondják magukat, mert

1. Romániában élnek,és a beléjük sulykolt doktrína szerint az ami számít, nem az anyanyelvük
2. mert azt hitették el velük, hogy a római katolkius,- romano-catholic -, valójában nem rómait hanem ROMÁNT jelent. Ugye sejted kik hitették el? (a filmben is elhangzik mindez)

Viszont ha rákérdezel, hogy oláhoküe, ami a modern román megnevezés régies változata, akkor határozottan tiltakoznak és azt válaszolják, hogy nem, ők katolikusok.

Szóval van itt tudathasadás, ha tetszik ha nem, és igenis fenntartom, hogy akik ebbe sodorták őket azok nagyot vétettek ellenük.

Tudomásul veszem, hogy szerinted a legjobb megoldás az lenne ha hagyná mindenki a maradék magyarul is értő-beszélő gyermeket és az ő majdani leszármazottaikat, zavartalanul elrománosodni.

Én nem így gondolom, inkább hiszek azoknak akik velük foglalkozva meg vannak győződve arról, hogy a magyar nyelvvel és mindavval amit ma a magyar kultúra, az anyaországgal való kapcsolat nyújtani tud, ezek a gyerekek nyernek, többek lesznek. Megjegyzem a film végén a fiatal csángó hölgy is hasonlóan gondolja. Azt nyilatkozta az lenne a normális, ha a következő generáció úgy nőne föl, hogy nem kell szégyellnie a csángó magyar anyanyelvét, hanem természetesnek élné meg a kétnyelvűségét.

Mivel az álláspontunk szöges ellentétben áll egymással nem látom értelmét annak, hogy ezt a vitát tovább nyújtsam veled.

Válaszok:
Csomorkany | 2015. január 6. 17:20

Nem, tényleg kiveséztük. Amit leírsz, azt a valóságban csak károkat okozó utópiának tartom.

Nincs realitása annak, hogy csángók százezreit kétnyelvűvé tegyük, ha pedig olyan üzenettel fordulunk feléjük, hogy "az igazi csángó az kétnyelvű, és ismeri a magyar kultúrát", akkor szembefordítjuk azt a párezer embert, aki erre az üzenetre vevő, azzal a százezres többséggel, aki ezt az üzenetet saját (új) anyanyelve és nemzeti döntése lebecsülésének éli meg.

De a dolog ott dől el, hogy az erdélyi magyarság döntő többsége kb. úgy gondolkodik, ahogy én. Ez tényleg élményem.

Válaszok:
ottapont | 2015. január 6. 17:33

A csángók százezreiről beszélni komolytalan,ugyanis összesen kettő százezren vannak körülbelül. Nem akarja senki mind a kétszázezret kétnyelvűvé tenni, csupán azokon akarnak segíteni akik még kétnyelvűek és meg is óhajtanak maradni annak.


Ahhoz képest, hogy pár székely ismerős véleményére alapozva tettél hangzatos kijelentéseket most az erdélyi magyarság "döntő többségéről" beszélni azért több mint megmosolyogtató
, de legyen a tied az 'igaz'. :)

Válaszok:
Csomorkany | 2015. január 6. 21:31

Tánczos pl. az RMDSZ közönyét panaszolja. Az nem az én néhány ismerősöm, hanem az erdélyi magyarok legnagyobb politikai szervezete.

Kettő százezer az pont többes számban százezer.

Kétnyelvű csángók még akadnának ennél jóval kisebb számban, de olyan, aki meg is akar maradni annak...

Én ezt az egész "segítsünk szegény csángókon" hozzáállást találom szörnyen lekezelőnek, és stílusában mindenképpen szörnyen pestinek.

Válaszok:
ottapont | 2015. január 7. 0:45
ottapont | 2015. január 7. 0:52

Öreg hiba az RMDSZ-re túlságosan számítani. A rekecsini iskola téglajegyeit, a csángó gyerekek által felénekelt CD-ket is magánszemélyek árusították. Aradon például egy nagyon kedves ismerősöm, az édesapja Udvarhelyen, mindketten arról számoltak be, hogy szépen fogyott a portéka mi is vettünk természetesen anno, a baráti körömből is többen. Az akció sikeres volt, ezt nem nevezném éppenséggel közönynek.

Értem én, hogy százezrekkel dobálózni hatásvadász eszköznek kiváló,mindjárt nagyon kevésnek tűnik az a kilencezer magyarul beszélő csángó gyermek. Aki viszont a szórványban él, pláne tanít vagy tanított,mint mondjuk én, az tudja mekkora feladat néha akár a minimális létszámú gyereket összetoborozni ahhoz, hogy beinduljon egy magyar osztály,hogy megmaradhasson az iskola. És most nem Csángóföldről beszélek, hanem a szórványról nagy általánosságban. Ha innen, vagyis a realitások felől közelítem meg a dolgot és nem az abszurd százezrek felől, akkor bizony egyáltalán nem kevés az a kilencezer gyermek. Nem vagyunk mi magyarok olyan helyzetben, hogy legyintsünk kilenc vagy tízezer gyerekre. Szabó Dezsőnek igaza volt: "Minden magyar felelős minden magyarért."

Egyszerűen csak abban kell segíteni őket, és azokat akik megtanították őket magyarul (mert valakik megtanították őket, és bár azt írtad nincs mögöttük magyarul beszélő család, de legalább egy magyarul beszélő anyuka, apuka, nagyszülő kell legyenÖ,hogy ha szeretnék és akarják ápolhassák a magyar nyelvet is, lehessenek kétnyelvűek.

A "segítsünk szegény csángókon" hozzáállás, (ha egyáltalán van ilyen, lehet, hogy van, nem tudhatom) azért nem helyes, mert bár anyagiakban ugyan valóban szűkölködnek más, fontosabb dolgokban, mint például a hit, a bizalom Istenben, a jövőhöz való bátor, pozitív hozzáállás stb annál inkább bővelkednek. Van tőlük mit tanulni, mint ahogyan az az ilyen helyzetekben általában lenni szokott, többet kap az aki ad, mint aki kap.

A kivesézés ellenére jól elvagyunk ennél a topicnál. :))

Nem akarsz esetleg másról is beszélgetni?

Emlékszem, hogy érdekelnek a filmek, tegnap megnéztem a Kálváriát,


http://www.port.hu/kalvaria_ca..


és azóta nem megy ki a fejemből, forgatom magamban. Érdekelne a véleményed, mert bár nyúzzuk itt egymást csángó ügyben rendesen, de úgy általában az egyik legjobb arcnak tartalak itt.

Válaszok:
Csomorkany | 2015. január 7. 9:46

Hűha, az ír filmeket szeretem, lehet, hogy megnézem ezt is, köszi a tippet. Eddig a legdöbbenetesebb ír témájú film a "Felkavar a szél" volt. Könyvben meg Joseph O'Connortól a Tenger csillaga

Valaki ajánlása alapján néztem meg és nem okozott csalódást. Pedig magasra van nálam téve a mérce a hitről, vallásról, szentekről szóló filmekkel kapcsolatban. Főleg szentet játszani nehéz, mondhatni szinte lehetetlen, mert elég a színész szemébe nézni és oda az illúzió. Eddig számomra a leghitelesebb alakítást egy ortodox szerzetest játszó színész nyújtotta A sziget c. orosz filmben, nem tudom láttad-e, de az is egy olyan film amit nem szabad kihagyni. A férjem utánaolvasott, és mesélte, hogy a főszereplő először nem akarta vállalni, hogy játsszon a filmben, de a gyóntatója meggyőzte, aha!, mondtam erre én, ilyen háttérrel kicsit már érthetőbb miért hiteles az alakítás.

Ami a Kálváriát illeti, a pedofil botrányok és az általános posztmodern relativizmusba szédült idők utáni ír katolikus egyház helyzetének a tükre. A film természetesen él a művészi túlzás eszközével, mert egy teljesen reménytelen, sokkal inkább ellenséges mint közömbös közösségbe helyezi a papot, akinek meg kell állnia a helyét mindezek ellenére.

Nem szeretnék lelőni minden poént, ezért nem mesélem tovább. Ha esetleg megnézed és adódik rá alkalom majd 'kivesézzük' talán. :)

Válaszok:
Csomorkany | 2015. január 7. 14:03

A sziget c. filmet egyszerre találtam nagyon bátornak és nagyon gyávának. Mindenképpen igen érdekes alkotás.

Nagyon bátor abból a szempontból, hogy vállalja a csodát. Ehhez egy átlag nyugati rendezőnek manapság nincs elég hite. Nyugati filmekben nemigen történik csoda manapság, érdemes megnézni, pl. a Jézus-filmek rendezői mekkora bajban vannak a Föltámadással.

Nagyon gyáva viszont a film abból a szempontból, hogy nem vállalja az egyházüldözés bemutatását. Egy kívülállók felől zavartalan békében élő szerzetesközösséget bemutatni a II. világháború és a mai idők közötti Szovjetunióban ill. Oroszországban...

Válaszok:
ottapont | 2015. január 7. 14:14

Ami azt illeti a világtól teljesen zárt szerzetesi közösségről van szó a filmben, ez lehet az egyik oka annak, hogy a hatóságok megtűrik. Ám ha jól figyelsz akkor az oda látogató emberek, az ő élettörténeteik alapján azért szépen kirajzolódik egy kor(kór)kép a mikrovilágon kívüli világról. Bár, szerintem ennek a filmnek a célja annak a folyamatnak a bemutatása 'hogyan is lesz a szent', pontosabban a szentnek egy bizonyos típusa.

Sokakban élnek ezzel kapcsolatban hamis illúziók, sokan gondolják elérhetetlennek, hétköznapi ember számára lehetetlennek. Véleményem szerint egy film nem ölelhet fel minden kérdést, problémakört, viszont azt amit vállalt, jelesül egy szerzetesi közösségen belül formálódó szent élet bemutatását, azt maradéktalanul és nagyon hitelesen teljesíti.

Válaszok:
Csomorkany | 2015. január 7. 15:38

Azért az nem volna baj, ha a filmbéli szerzetesközösség nem valahol a történelem fölött lebegne, hanem a reális történelemben állna benne, de lényegileg igazad van.

Válaszok:
ottapont | 2015. január 7. 16:34

Az volt az érzésed, hogy a reális történelem fölött lebeg a sztori?

Nekem valahogy nem az jött le,már az indító képsorok is metszően reálisak. Az ember aki a háború terrorjában árulójává és ezzel potenciális gyilkosává lesz a bajtársának...

A közösség a világ végén, elszigetelve ugyan nincs kitéve mindennapi üldözésnek, de attól még a kommunista világból hozzájuk zarándoklókon keresztül érintkeznek a világgal, gyógyítják azokat a sebeket, amelyeket a külvilágból jött emberek hordoznak.

Nem mondom azt, hogy nem lenne jó egy hasonló minőségű filmet látni a szovjet kommunista üldözést szenvedett orosz egyházról, amelyben kifejezetten az üldözésen van a hangsúly,de az egy másik történet.

Válaszok:
Csomorkany | 2015. január 7. 16:51

Mondom, a lényegben egyetértek: tetszett a film, és spirituálisan nagyon bátornak találtam.

De nem hiszek abban, hogy a valóságban ekkora külső békében át tudta élni egy szerzetesközösség az elmúlt évtizedeket a szovjetparadicsomban, és erre legalább néhány filmes utalás lehetett volna akkor is, ha tényleg nem ez a lényeg...

Válaszok:
ottapont | 2015. január 7. 17:08

Gyanítom, hogy a minden igényt kielégítő, minden szempontból tökéletesen releváns múviból elég kevés akad. A Kálvária is, bár összességében nagyon jó benyomást tett rám és jó üzenetet hordoz, hagyott bennem némi hiányérzetet, de ezt nem fejtem ki, nem akarok senkit befolyásolni a film megnézése előtt.

Válaszok:
Csomorkany | 2015. január 7. 17:33

A www.filmkatalogus.hu -n jókat lehet filmekről dumcsizni, ill. van mód ötpontos értékelésre, és az értékelések kigyűjtésére is.

Saját ötpontosaim:

A cigányok ideje (1989) - Dom za vesanje
Az óceánjáró zongorista legendája (1998) - La Leggenda del Pianista Sull'Oceano
Csalóka napfény (1994) - Utomlyonnye solntsem
District 9 (2009)
Felkavar a szél (2006) - The Wind That Shakes the Barley
Gran Torino (2008)
Hanussen (1988)
Követés (1998) - Following
München (2005) - Munich
Sommersby (1993)
Szembesítés (2001) - Taking Sides

Válaszok:
ottapont | 2015. január 7. 17:37
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés