Végül elmentem az első latin misére, és valami teljesen váratlant éreztem

2014. december 21. 16:27
És ezzel az egy élménnyel többet tanultam a miséről egy másodperc alatt, mint 35 éven át.

Már régóta el akartam menni egy valódi latin misére. Amikor azt mondom, valódi, arra értem, hogy olyanra, amin a pap a mise idejének 90 százalékában a hátát mutatja a híveknek.


Természetesen a II. Vatikáni Zsinat előtt minden misét így mutattak be. Nem igazán tudtam erről sokat – MINDEN misét így mondtak a hatvanas évek közepéig. Ez az egyetlen mise, amit a kedvenc szentjeim ismertek. Számomra, aki 35 évvel ezelőtt születtem (igen, ma, december 3. a születésnapom!) a novus ordo szerinti mise (a pap a hívek felé fordul) volt az egyetlen mise, amit valaha ismertem, és nem sokkal ezelőttig abban a tudatban voltam, hogy ez az egyetlen miserítus, ami valaha létezett.

Amikor először hallottam arról a dologról, amit tridenti misének hívnak, le voltam nyűgözve. Miért kellene a papnak elfordulnia a hívektől? Milyen bizarr! Szóval találtam egy templomot a közelben, ahol volt latin mise, és elmentem rá.

Hamar érkeztem, és ezért szembesültem vele, hogy ebben a templomban dicsőítés van és gregorián énekeket énekelnek a mise előtt harminc perccel. És én mondom neked – a gregorián gyönyörű. Én csak csendes dicsőítést ismertem addig – amit SZERETEK, szóval ez teljesen új élmény volt számomra. De teljesen működött. Igazán azt éreztem, hogy ezek az emberek Jézust dícsérik a velük szemben lévő Eucharisztiában. Az öröm, a szépség és a tisztelet atmoszférája vett körül. A levegő megtelt tömjénnel, amit ritkán látsz vagy lélegezhetsz be, és szinte minden nő mantillát viselt. Az újszülöttektől a kilencvenes éveikben járókig mindenféle korosztály jelen volt. Volt egy nő négy kisgyerekkel, akik boldogan játszottak a padban. 

Amikor a mise elkezdődött, egy kicsit ideges voltam. Nem tudok latinul. De hamar rájöttem, hogy sokat értek belőle, és a részek, amiket nem – nos, elég jól ismerem amúgy is a misét, szóval nem volt problémám azzal, hogy tudjam, mi folyik épp.

Azzal kapcsolatban, hogy a pap hátat fordít nekem… Először kissé frusztrálónak találtam. Nem láthattam, hogy mit csinál, az istenért! Aztán kezdett derengeni, hogy úgy neveltek, hogy a misén „szórakoztatnak” engem. Aztán belém nyilallt, hogy automatikusan arról ítélek meg egy papot, hogy mennyire tud lefoglalni. Milyen rettenetes! Igazán azt hittem, hogy a mise a pap és a hívek közötti párbeszéd! De hol van itt Isten? 

Bizonyára nem én vagyok az egyetlen, aki így tudta. Ez a két bekezdés kiválóan elmagyarázza ezt: 

„A pap a latin misén senki számára nem láthatóan imádkozik, mond köszönetet és áld meg. Nem színész, ahogy az újak rádöbbennek, akire a rivaldafényben kíváncsiak a tömegek. Nem professzor, nem előadó, nem egy nightclub házigazdája, aki a színpadon előadja magát. Hanem valaki, aki ugyanabba az irányba néz, mint a hívek a padban. Alázatosan beszél a láthatatlan Istennel. Egy olyanolyan tehetetlen figura a Mindenható előtt, mint bárki más.”

„Egyesek, akik először mennek latin misére, a papot nézik az oltárnál, aki háttal áll nekik. Ezzel rádöbbennek, hogy a celebráló a liturgiában nem nekik címezi a mondandóját. Talán életükben először rájönnek, hogy a pap Istenhez beszél. Imádkozik.”

Amint a pap felemelte az átváltoztatott ostyát (nekem háttal), rájöttem, hogy a mise Istennek szól. Igazából pontosabb volna azt mondani, hogy a liturgia az Isten hívására adott válaszunk. A tridenti mise hirtelen világossá tette előttem, hol van a Szentháromság mise közben. Nem hinném, hogy oly nagyon fontos a hívek számára, hogy lássák, mi történik az oltáron és hogy hallják az eucharisztikus imát, mint a novus ordóban, és ezzel az egy élménnyel többet tanultam a miséről egy másodperc alatt, mint 35 éven át. Szerintem a novus ordóban a papnak az oltár hívek felőli oldalára, a hívekkel szembe kellene jönnie és nekik háttal felmutatni az Eucharisztiát. Csak ez a rövid momentum is milyen sokat mond!
 
Egy másik dolog, amire ráébredtem, hogy az elsődleges és legfontosabb dolog a gyönyörű misében nem abban rejlik, hogy miként mondják, hanem az azt bemutató pap személyes szentségén. Nem tudom ezt eléggé hangsúlyozni. Ezen múlik minden. Egy pap szentsége a mise közben olyasmi, amit szinte lehetetlen szavakkal leírni, de ugyanakkor kézzelfogható. A pap személyes szentsége (szerény véleményem szerint) a legnagyobb evangelizációs erő, aminek birtokában van. A szentbeszédek nagyszerűek, a lelkipásztori szívélyesség nagyszerű, de ha az emberek, amikor ránéznek, láthatják/érezhetik Istent, EZ az a dolog, ami a legmélyebben megérinti a lelküket. 

Az utolsó és legmeglepőbb dolog, amit éreztem, az a lázadás volt. Feltettem magamnak a kérdést: „ha hetven vagy nyolcvan évvel ezelőtt élnék, hogyan éreznék? Mit csinálnék?” És becsületesen bevallom, hogy kis füzeteket csinálnék, amiben lefordítom a latint angolra, és ezzel okosíthatnám őket, hogy tudják, mit mondanak a misén! Talán ez többet mond a személyiségemről, mint bármi más! De életemben először kicsit nehéznek éreztem az idősebbek megértését, akik ma megvetéssel néznek rám, amiért mantillát viselek. Talán a régu szép idők nem voltak olyan rózsásak amint én elképzelem, de egy ponton mégis azt érzem, hogy a fürdővízzel együtt kiöntötték a gyereket is.
 
***
 
Pár pontosítás: 1. a novus ordo hivatalos nyelve úgyszintén a latin, az 1970-es, VI. Pál-féle misekönyv pusztán engedélyezi a népnyelvi misemondást; ugyanez a helyzet a szembemisézéssel: az nem előírás, hanem lehetőség, a misekönyv szövegéből pedig egyértelmű, hogy a „háttal misézést”, a hívekkel való egy irányba fordulást veszi alapul; végül a novus ordót nem a II. Vatikáni Zsinat vezette be a hatvanas évek közepén, hanem az azt követő liturgikus reform, 1969-1970-ben. 
 
Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 55 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

@rimimandiner

'Na és beszélsz/értesz latinul?'

Nem nehéz megbirkózni vele, főleg ha beszélsz valamilyen újlatin nyelven. Bizonyos országokban még mindig része a latintanítás a kötelező tananyagnak. Én is tanultam két évig és nem ártott meg. Nagyon logikus nyelv egyébként.

A szentlecke és az evangélium magyar nyelvű fölolvasása modern(ista) huncutság, az evangélium esetében olyan 100 éve vezették be, a szentlecke esetében pedig csak manapság, a tridenti rítus fölújításakor.

Ez rendben is volna, ha az volna az ideológia, hogy "átgondoltuk a II. Vatikáni zsinat szempontjait, ez jogos, átvettük", de nem ez az ideológia, hanem az, hogy "térjünk vissza a zsinat előtti szokásokhoz".

Elfogadva tehát, hogy az állandó, minden szentmisén ismétlődő részek nyugodtan lehetnek latin nyelvűek, a Szentírás nemzeti nyelvű megismertetésének hanyagolása súlyos mulasztás volt a zsinat előtti egyházban.

A "szembemisézés" esetében viszont nem csak az a kérdés, hogy mit tesz lehetővé a misekönyv, hanem az is, hogy mit tesz lehetővé a templom berendezése. Ha egy barokk templomban ott van egy jó nagy beton szembemiséző oltár, akkor nem könnyű úgy tenni, mintha nem lenne ott. Szóval ki lehet mondani, hogy a "novus ordo" tényleg megszüntette a háttalmisézést, és hajlamos vagyok egyetérteni azzal, hogy ez nagy veszteség.

Arra azért némi joggal mutattak rá, hogy ha sem ilyen, sem olyan misére nem jársz, akkor a véleményed irreleváns.

Én se szólok bele abba, hogy mondjuk az evangélikusoknál helyes törekvés-e, hogy újabban külsőségekben közelednek a katolikusokhoz, pl. sok lelkész és lelkésznő katolikus stólát vesz föl az Istentiszteleten és nem Luther-kabátot.

Gondolkodtál már azon, hogy mit jelent az, hogy egy irat "szent"? Alapjában azt, hogy "Istentiszteleten felolvasandó". Szemben mondjuk a legendákkal, amiknek egyéni olvasása dicséretes, de közösségi fölolvasása szükségtelen.

Amikor a katolikus egyház évszázadokon keresztül csak latinul volt hajlandó nyilvánosan fölolvasni a Szentírást, lényegében elzárkózott az eredeti programtól, hogy mindenkivel meg kell ismertetni, és eleve lemondott pl. az írástudatlan tömegekről. Az írástudók előtt pedig legendává silányította.

Egyébként olvasd már el alaposabban az általad beidézetteket! Észre fogod venni, hogy engem igazolnak.

Ja, a szokásos szövegelemed, amivel elzárkózol a mondandómtól: "[Véleményed vitaképtelen, mert] kezded megint hamis infók alapján ostorozni a zsinat előtti egyházat"

Amíg ez a szövegelem jól fölismerhető nálad, sajna a te mondandód vitaképtelen.

"[Véleményed nem vitaképes, mert] osztod az észt" :-)

Rajtad kívül ki a fene beszélt itt középkori kódexekről? A poszt a tridenti rítust dicsőíti, és én emiatt sérelmezem, hogy a tridenti rítusban a XIX. század végéig nem olvasták föl nemzeti nyelven a Szentírást, az olvasmányokat pedig csak a rítus II. vatikáni zsinatot követő fölújításától kezdve olvassák magyarul.

Maga ez a tridenti rítusban bevezetett újítás is mutatja, hogy a magyar nyelvű szentírásolvasás elhagyása korábban mulasztás volt. Pedig ma már általában tudnak az emberek írni-olvasni, ami a XIX. századig nem így volt.

"[Véleményed nem vitaképes, mert] aggódsz" :-)

Tényleg képtelen vagy ezt a panelt mellőzni?

Amit írsz, megint tök irreleváns. Szóvá tettem, hogy a tridenti rítus a latinul olvasott olvasmányokkal nem volt alkalmas a Szentírás ismeretének a terjesztésére. Erre azzal jössz, amit sose vitattam, hogy gazdag dallamvilága volt.

Van két állításom:
1. Ha ma helyesen teszik, hogy a tridenti rítusban is fölolvassák magyarul is az olvasmányokat, akkor a XIX. század végéig helytelen volt, hogy nem olvasták föl.
2. Ha a XIX. sz. végéig helyesen tették, hogy csak latinul olvasták föl az olvasmányokat, akkor ma helytelenül teszik, hogy fölolvassák.

Nü?

Válaszok:
Csomorkany | 2014. december 22. 20:14

Ja, azt paraszt őseim nevében külön visszautasítom, hogy a régi társadalmat azonosítod az 5-10%-nyi nemessel, amikor az ő latintudásukat vetíted rá a társadalomra. Ezzel úgy az akkori lelkek 90-95%-áról feledkezel meg. Mint az akkori egyház, és az akkori nemesi társadalom egésze. Nem véletlenül borultak ám a bilik az újkorban!

Édesanyádnak nem szóltam volna be.

Az emberek általában azért hagyják abba a misére járást, mert az igényt az őket körülvevő család, és szűkebb-tágabb közösség hordozza. Márpedig manapság ezeknek a közösségeknek a megtartó ereje a nullához konvergál.

Aki saját elhatározásból jár templomba, mert meggyőződött arról, hogy személyesen neki van szüksége Krisztusra, és nem az anyjának, nem a házastársának, nem a gyerekének, az továbbra is jár.

Individualista korban élünk, de azért mutass egy másik közösséget, amely hétről hétre a társadalom 5-10%-át összegyűjti a programjaira.

Hát, mindenesetre végre egy kifejezetten érdekes történelmi forrást találtál, amit tényleg köszönök.

Azt még el is fogadom, hogy ennyi alapoktatás elég lehetett a latin szentmise állandó részeinek a megértéséhez. Ezért is írtam már első megszólalásomban, hogy elfogadom, "hogy az állandó, minden szentmisén ismétlődő részek nyugodtan lehetnek latin nyelvűek"

Amit első megszólalásomban kétségbe vontam, és továbbra is kétségbe vonok, hogy ennyi latintudás elég volt a Szentírás konkrét szövegének a megértéséhez. Márpedig Szentírás az, amit nyilvánosan hirdetnek.

Ha tehát egyetemes egyházban és minden lélek megmentésében gondolkodsz, nem pedig egy értelmiségi elitklubban, akkor a latin nyelvű szentírásolvasás nyilvánvaló tévút. Különösen magyar nyelvterületen, lévén a magyar nem igazán újlatin nyelv.

@Csomorkany

'Amit első megszólalásomban kétségbe vontam, és továbbra is kétségbe vonok, hogy ennyi latintudás elég volt a Szentírás konkrét szövegének a megértéséhez.'

Ebben több mint valószínű igazad is van. Említettem itt, hogy kötelező módon tanultam két évig és ez arra elég, hogy az imák szövegét tudjam és értsem, például. De összefüggő szöveg, teszem azt Szentírási rész, megértéséhez már nem elégséges. Ahhoz elmélyültebb latin tudásra van szükség.

'Azt még el is fogadom, hogy ennyi alapoktatás elég lehetett a latin szentmise állandó részeinek a megértéséhez.'

Azt sem érthette mindenki a jelek szerint, elég a hókuszpókusz kifejezés eredetére gondolni

"A bűvészek és varázslók obligát hókuszpókusz (hocus-pocus) varázsigéjének az egyik elterjedt magyarázat szerint végső forrása a latin miseszöveg, nevezetesen a „hoc est [enim] corpus [meum]” („mert ez az én testem”). A miselátogató hívek azon része, mely nem értette a szöveget, de tudta – ha másból nem, az átváltoztatáskor megszólaló csengőszóból –, hogy amikor a pap e szavakat mondja, akkor történik meg „a csoda”, a rejtélyes szavakat nyilván egyfajta „varázsigének” tekintette, így kapcsolódott a ma ismert jelentés az eltorzult hókuszpókusz alakhoz; mások szerint a protestantizmus által kvázi varázslásnak tekintett transzszubsztanciációt volt hivatva kifigurázni a hocus-pocus emlegetése. Az is felmerült, hogy a fakultatív enim (nyomatékosító partikula) egyébként nem szükséges közbeszúrására azért került sor a miseszövegben, hogy a könnyen ritmizálható hoc est corpus szakasz lendületét megtörje, és ne emlékeztessen a hocus-pocus-féle csúfolódásra."

http://hu.wikipedia.org/wiki/E..

Annak ellenére, hogy ebben a topicban a vita a latin nyelvről folyik, meglátásom szerint a cikkíró szövegéből nem az derül ki, hogy a latin fogta meg, hanem a ceremónia mássága, a teljes Isten felé fordulás (az ortodoxoknál ez mai napig így van). A latinról annyit jegyez meg, hogy nem volt számára akadály. El tudom képzelni, hogy az ideális helyzet az volna, hogy a régi rítus szerint folyjon a mise, de anyanyelven.

Válaszok:
Csomorkany | 2014. december 23. 18:50

Ebben elvben egyetértek. Valószínűleg mindenki jobban járt volna, ha nincs novus ordo, hanem a régi rítusban engedélyezik a népnyelvet, minimum a szentírási olvasmányoknál, és talán a tényleg állandó részeket, ill. kifejezetten csöndes papi imákat kivéve mindenütt. Amúgy a II. Vatikáni zsinat igazából ezt mondta kívánatosnak.

A kérdés számomra nem ez, hanem az, hogy mit lehet most csinálni, hogy van novus ordo, és van a latin nyelvbe gyakorlatilag teljesen belemerevedett tridenti rítus.

Úgy látom, hogy a tridenti rítus ma egy múzeum. Vissza lehet menni akár a tridenti rítus mögé is, és középkori misekönyvek alapján szentmisét bemutatni, de ez is, az is csak liturgikus ínyenckedés. Az ilyen szentmisét vagy pontosan úgy végezik, ahogy az egykori misekönyv előírta, vagy meghamisítják. A liturgia problémáira reflektálni, átimádkozott, az áhítatot tényleg növelő változtatásokat bevezetni nemigen lehet. Egy kivételt el kell ismerjek: mégiscsak fölolvassák manapság magyarul is azokat az olvasmányokat...

Az egyház élő gyakorlata ma igenis a novus ordo. Abban lehet rugalmasan választani mondjuk kánonok között, vagy énekek között, stb. Ez az, amiben a "jó gyakorlatoknak" meg kellene végre szilárdulniuk, a hülyeségeknek meg ki kellene kopni végre.

Egyszer voltam a neokatekumenális út szentmiséjén, és bizony elámultam, mennyire más formák között, de micsoda fegyelemmel és áhítattal mutatták be ugyanazt a novus ordo szentmisét, amit megszoktam. Ami azt illeti, volt olyan liturgikus élmény a számomra, mint amiről a hölgy a posztban beszámolt.

"[Véleményed nem vitaképes, mert] aggódsz."

Nem, nem aggódom, egyszerűen csak rámutatok, hogy a régi egyház, amiért idézeteid alapján annyira odavagy, nem végezte megfelelően a lelkek megmentésének a munkáját. Vagyis a mai kétségtelen válságba nem onnan jön a fény.

Már ne haragudj, de hogy lett volna lehetősége a latinul nem tudó döntő többségnek megtudni, hogy miről volt szó?

A könyvészeti hivatkozás is latinul hangzott el, tehát hogy "Evangélium Szent Máté könyvéből". Egyébként egy népnyelvű mai szentmise alapján sem könnyű otthon a Szentírásban rátalálni a konkrét olvasmányokra. Mondjuk ha egyszer népnyelvű, akkor valóban protestáns stílusú modorosság is lenne egy fölösleges hivatkozás, pl. "Mt 10,8", de arra a hülyeségre, amivel nyomulsz, hogy "aki nem érti, annak lehetősége van megtudni" csak ilyen modoros könyvészeti utalással lett volna valóban mód.

"[Véleményed nem vitaképes, mert csak annak a jele, hogy] szeretsz rólam és magadról cikkezni." :-)

Haragszol vagy sem, de tényleg szórakoztató, ahogyan a szövegeid mindegyike visszavezethető erre az egyetlen alapállításra.

Ennyire jól programozható nicket nem ismerek rajtad kívül. Ha Turing-robot írására adnám a fejem, egyértelműen a te szövegeid jelentenék a mintát.

""[Véleményed nem vitaképes, mert] nem a lényegről esik benne szó" Ez egy picit nehezebb volt :-)

@rimimandiner

'Akkor miért fontos, hogy latinul legyen? Ha az a cél, hogy a hívők minél jobban megismerjék az Istent és Isten dolgait, akkor nem az a legjobb, ha a saját nyelvükön történik az Igehirdetés?'


Szakértő nem vagyok a témában, ami engem illet legyek bármilyen nyelvű misén az

Uram nem vagyok méltót...

mindig magyarul mondom, halkan.

@rimimandiner

Igaz! :)

Áldott, kegyelmekben gazdag Karácsonyt

Ha Isten az Oltáriszentségben jelen van az oltáron, a pap mért fordít Neki hátat?

Isten jelen van az oltáron az Oltáriszentségben, a pap mért fordít Neki hátat?

Isten jelen van az oltáron az Oltáriszentségben, a pap mért fordít Neki hátat?

Az utolsó viták akkor zajlottak le latin nyelv ügyében, amikor visszavonták a Szent Cirillnek és Metódnak adott engedélyt a szláv népnyelvű misézésre. Valamikor a IX. sz. végén történt, és valamelyik István pápának volt ez a remek döntése.

Szent Cirill és Metód ekkor már halott volt, utódaik pedig bizánci védnökség alatt lelkesen misszionálták a szlávokat, és nem foglalkoztak a pápákkal.

Persze, azért lett egyeduralkodó a latin, mert népnyelv volt. Róma liturgiájának eredeti nyelve a görög volt, ebből maradt meg a "Kirie eleison!"-könyörgés.

Mi magyarok igazából sose értettük a latin nyelv iránti mély szerelmet, legalábbis minden társadalmi fölfordulás idején papi deputációk kérték a püspököket a népnyelvű misézésre.

Ami a jelen helyzetet illeti, lehet népnyelven háttal misézni, de csak a novus ordo szerint. A tridenti rítus helyreállításáról szóló rendelet azt is rögzíti, hogy a tridenti rítus egyetlen nyelve a latin.

Még csak azt se mondom, hogy ne férne ránk némi latin műveltség, úgyhogy én szívesen látnék latin nyelvű novus ordo szentmiséket, de csakis népnyelvű Szentírásolvasással. A probléma az, hogy ezzel az ízléssel eléggé egyedül állok.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés