Miért nem járnak az emberek templomba?

2014. november 26. 11:50

Dwight Longenecker
Standing on My Head
Szerintem sokan nem értik, mire van a templom. Nézzünk szembe ezzel. Miért kéne bárkinek is törődnie a templommal?

„Azon tűnődik a Daily Telegraph, hogy miért esik folyamatosan a templomba járó emberek száma Angliában.

Míg a katedrálisokban nő az istentiszteleteken résztvevők száma, addig a plébániatemplomokban meredeken zuhan. Az anglikánok természetesen nincsenek egyedül.

A fejlett nyugati országokban az összes egyház szembekerült a hívek csökkenő számának problémájával.

Az okok összetettek, de két fő bűnös van. 

Az egyik, hogy az emberek egyszerűen csak túl elfoglaltak vasárnaponként. (...) Ennyit a harmadik parancsolatról.

De van egy mélyebbre hatoló magyarázat is a templomlátogatók számának esésére. 

Szerintem sokan nem értik, mire van a templom. 

Nézzünk szembe ezzel. Miért kéne bárkinek is törődnie a templommal?

Mi értelme lenne? 

A legtöbb helyen a protestantizmust leegyszerűsítették a Moralizáló, Terapeutikus Deizmusra. Ez azt jelenti, hogy Isten (ha létezik) fenn van az égben, és nem igazán törődik velünk. A vallás így arról szól, hogy miként váljunk jobb emberré, és hogy jó dolgokat csináljunk. 

Szomorú kimondani, de sok katolikus úgyszintén a Moralizáló, Terapeutikus Deizmusra redukálta a vallását. 

Ha a kereszténység pusztán erről szól, (amint Flannery O’Connor mondaná) akkor a pokolba vele. 

Nem csoda, hogy az emberek nem járnak többé templomba, mert ha a vallásod nem több, mint Moralizáló, Terapeutikus Deizmus, miért legyen gondod arra, hogy elvonszold magad egy sivár épületbe vasárnap kora reggel, szörnyű himnuszokat énekelj és meghallgass egy pasast vagy csajt, amint felolvas egy kétezer éves könyvből, majd arról elmélkedik, hogy légy-jobb-ember-béke-igazságosság-mindenkit-befogadunk-gyűljünk össze-és-sasokról-énekelünk. (...)

Az emberek azért hagyják ott a templomot, mert egyszerűen nincs semmi értelme templomba menni.

De. Nézz be egyszer egy hagyományos módon bemutatott misére, és rögtön másik bolygón fogod magad érezni. Hirtelen az istentisztelet furcsa, gyönyörű és olyan túlvilági lesz. 

A pap olyasmikről beszél, amit sehol máshol nem hallasz. Nem arról értekezik, hogy miként tegyük jobbá a világot, hanem arról, hogy miként találjuk meg az utat a legjobb helyre.

Nem a környezetvédelemről prédikál. Hanem a lelkek megmentéséről.

Nem a békéről és az igazságosságról beszél, hanem bemutat téged a Béke Hercegének és Mindenek Félelmetes Bírájának.

Ez olyasmi, amire szükséged lesz, ha meg akarod menteni a lelked, és sehol máshol nem kaphatod meg. (...)

Ez az, ami miatt nem pusztán a Katolikus Egyház, hanem azon belül is a katolicizmus tradicionalista formája fog tovább élni és terjedni: mert ez igazi vallás. 

Ez az, amiről az igazi vallás szól: kapcsolatba lépés a természetfelettivel, a mennyország küszöbe, lépcső a csillagokhoz, a bűnbánat és a jóvátétel keménysége, a lélek megmentése és a szív vezetése.

Minden egyház, ami hanyatlik, a moralizáló, terapeutikus deizmusba hanyatlik… és továbbra is hanyatlani fognak, mert amit kínálnak, az nem igazi vallás.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 23 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

A papon is múlik!Ha jól beszél, van hallgatóság.

Válaszok:
ancilla | 2014. november 26. 20:14

Erdély kis falvaiban is szinte székesegyháznyi templomok vannak és a miséken zsúfolásig teltek.

Nekem úgy rémlik, hogy nem a "jól beszél" a lényeg a cikkíró szerint...
de lehet, hogy tévedek.

Voltaképpen tetszett a hozzászólásod: összefoglaltad a katolikus liturgikus reform mellett szóló érveket.

A "novus ordo" gondolata, amit a szerző itt ekéz, az az, hogy nem egy papot kell hallgatnunk, hanem nekünk együtt, gyülekezetként kell "aktív részvétellel" - hogy az egyik zsinati jelszót idézzem - szembenéznünk Isten misztikus titkával.

Ebben mindenkinek megvan a maga szerepe, mert Jézus nekünk, mint közösségnek mondta, hogy "ezt cselekedjétek az én emlékezetemre".

A pap szerepe a szertartásban tényleg szerep. Ő mondja Jézus nevében és a saját nevében, hogy "ez az én testem", de személyes hitében ehhez vagy felnő, vagy nem. Ami üdvözíti, az a saját hite, amely minden jelenlévőével közös.

A zsinat utáni válság lényegét abban látom, hogy a hívek tömegei nem nőttek föl a zsinat által rájuk rótt feladathoz, hogy közösen hívják meg a világot Krisztus hitére, viszont nem kapják már a zsinat előtti emberi szolgáltatást sem. Ebben sokaknak megvan a maga felelőssége, szerintem nagyjából most zajlik a zsinat egyházi földolgozásának a második köre.

Nagyon tetszett a hozzászólásod!

Azt gondoltam, most nem elég egy "lájk".

Amennyire tudom, az Egyházak Vilgátanácsa Genfben 3 kritériumot adott a "keresztény" szóhoz:

- Keresztény az a felekezet, amely megkereszteli a híveit.
- Keresztény az a felekezet, amely vallja a Nícea-Konstantinápolyi Hitvallás szerint a Szentháromságot.
- És végül keresztény az a felekezet, amelynek tagjai vallásukat közösségben, gyülekezetben gyakorolják.

Róma nem vett részt a definíció kidolgozásában (az ortodoxok igen!), de nem is kifogásolta, tehát eléggé általánosan elfogadottnak tekinthető.

Ezt figyelembe véve lehet, hogy az épület maga semmiben nem különbözik nálatok a profán helytől, de amikor a gyülekezet összegyűlik, hogy Isten szavát olvassa, és úrvacsoráljon, nagyon különbözik egy bevásárlóközpont népétől.

"A templom nem szenthely", ahogy a zsidóknak sem a zsinagóga.
Dél Koreát se felejtsük ki, de ott inkább a protestánsok vannak többségben.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés