Mégsem szeretjük Ferenc pápát?

2014. november 17. 10:40

Kóczián Mária
Talita
A katolikus hagyomány alap, de nem azonos a Szentlélekkel. Márpedig megújhodást (nem modernséget!) csak a Lélek generálhat. Kérdés, hogy sikerül-e ezt Ferencnek megértetnie a papsággal, a hívekkel.

„Egy magyar katolikus tehát máshogy éli meg a katolicizmust, mint egy másik magyar katolikus, de alapvetően máshogy, mint egy dél-amerikai, egy nyugat-európai, egy indonéziai vagy egy afrikai. Ez a különbözőség az, ami a rendkívüli szinódus után nagyon, de nagyon nyilvánvalóvá vált. Újra feltárult, hogy milyen óriási és milyen sokoldalú a Katolikus Egyház. (...)

De visszatérve a helyi színekre: nem véletlen, hogy Nyugat-Európában, különösen Franciaországban élesen válik el a tradicionalista irányzat. Az 1945 után kibontakozó szociális piacgazdaság, a fogyasztói társadalom messze nagyobb kárt okozott ott a katolicizmusnak, mint nálunk a kommunizmus. Nekünk ebből az időből megvannak a mártírjaink, az üldöztetés glóriája, megrendülés a csodálatos emberi áldozatokon, a bátorságon, hogy hányan mégis kitartottak! Mi van nekik? Fűtött templomok, fellazult törvények, a liberalizmus kísértése. Ebben a helyzetben sok fiatal tér vissza az egyházba a szekularizált világból azzal a vággyal, hogy ez legyen nagyon más. Ne csak a lélek útja legyen más, hanem a külsőségek is! Nem véletlen, hogy a tradicionalista, fundamentalista irányok ott a legnépszerűbbek. Talán az sem véletlen, hogy a »pápai lazában« járó II. János Pál után a német Benedek újra elővette a régi ruhákat, és az sem véletlen, hogy az argentin Ferencnek ezekre nincs szüksége. Mint ahogy a lengyel II. János Pálnak sem volt. Egyikük sem úgy élte, éli meg, hogy az Egyháznak a világtól való különbözőségét kéne artikulálni, reprezentálni. Ferenc nem is csinál nagy titkot belőle, hogy a tradicionalizmust nem tartja megfelelő útnak.

Hiába tűnik úgy, hogy a fiatalok kaphatóak a tradicionalizmusra, és lehet, hogy arányosan sokan is vannak, de a múltba visszalépés egészen egyszerűen nem fog tudni életet lehelni – a pesszimisták szerint a kihalás útján elindult – nyugati katolicizmusba. Igen, van »szent hagyomány«, de volt a Názáreti Jézus idejében is. A nyomába jövő legnagyobb apostol, Pál, a megtért bűnös zsidó nagyon jól tudta, hogy nem a mózesi tradíció lesz a kereszténység vivőanyaga. Ne botránkoztassatok meg másokat, ajánlja, ha azok esznek húst, egyetek ti is, ha ők nem esznek, ne egyetek ti sem... (Pál 1 Kor 10:31-33) Micsoda hatékony magatartás!

A katolikus hagyomány alap, de nem azonos a Szentlélekkel. Márpedig megújhodást (nem modernséget!) csak a Lélek generálhat. Kérdés, hogy sikerül-e ezt Ferencnek megértetnie a papsággal, a hívekkel. Végül is Jézus közössége sem volt nagy, mégis messze nagyobb volt a hatása, mint a zsidó szent hagyomány követőinek...”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 50 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Az a fő bajom, hogy még nem találkoztam olyan tradicionalistával, aki van annyira értelmes, hogy elismerje, hogy a II. Vatikáni Zsinatnak okai voltak. Nyilván nem is az értelmességről van szó, hanem az elvakultságról.

Nem volt jó a zsinat előtti egyházban a bibliai fundamentalizmus, ugyanakkor a protestánsok vagy éppen zsidók felé rendszeresen kinyilvánított személyes megvetés, nem volt jó a latin nyelv egyeduralma, ami a Szentírás és a liturgia szövegét ténylegesen elzárta a hívek elől.

Nem volt jó a hívek tényleges kérdéseitől való elzárkózás abban, hogy "mi ezt így csináljuk és kész".

bibliai fundamentalizmus: még hanyadjára kezdjük újra a vitákat Noéról és Ádámról meg Éváról? Ismered a mai egyház tanításával összhangban lévő véleményemet, amiből többek között az is következik, hogy amivel te nyomulsz, az lényegében protestáns szektákra jellemző bibliai fundamentalizmus.

Protestánsok felé kinyilvánított megvetés: apámnak tilos volt református templomba tenni a lábát, és amikor meggyónta, hogy mégis megtette, jól lecseszték érte.

Zsidók felé kinyilvánított megvetés: szoktál tükörbe nézni?

Latin nyelv egyeduralma: a zsinat előtti tridenti rítusban a szentírási olvasmányokat latinul olvasták, az már egy liturgikus reform volt, hogy az evangélium elhangozhatott nemzeti nyelven is.

Hívek kérdéseitől való elzárkózás: hát, akkoriban is volt, akinek ez nem tetszett. Ha rákérdezett, akkor a válasz általában úgy szólt, hogy "kuss". Ahogy azt szintén rendszeresen prezentálod.

Szóval részemről nagyon nem szeretném, ha az egyház úgy működne, ahogyan arról te álmodozol. Sajnálom, ez van.

Jajj, bocsánat, folyton elfelejtem, hogy mi a célod egy tetszőleges vitaszituációban: annak a kimutatása, hogy a parnered vitaképtelen, mert...

Ebben az esetben rágalmazok, súlyos bűnökkel vádollak, engedek a sötét erőknek, megvetem a zsinat előtti egyházat, stb. stb. Mind tőled idézem, ugye jól tudod?

Na, ez maga a gettó. Van néhány hasonszőrű cimborád, akivel megérted magad benne, de arra, hogy Jézus Krisztust bárkinek így fölmutasd, semmi esélyed.

Aha. Bepánikoltak. Ezért üres lufi az, amit tradicionalizmusnak nevezel. Ez lényegében a megértési igény visszautasítása.

Bibliai fundamentalizmuson azt a hozzáállást értem, hogy pl. Noé ugyanolyan történelmi figura volt, mint Szent Ferenc, és a vízözön ugyanolyan történelmi esemény, mint mondjuk a cunami pár éve Indokínában.

Ja, és persze hogy aki szerint a bibliai elbeszélést másképp is lehet érteni, az "modernista" és legalábbis gyanús, ha nem nyilvánvalóan eretnek.

A megvetés ott érhető tetten, amikor valaki a protestánsokban és a zsidókban csak a tévutat látja meg, és annak elismerésére szellemileg képtelen, ha valamit jól csinálnak.

"Senkitől nem volt elzárva semmi": erre csak azt tudom mondani, hogy höhö. Tudod, olvastam Babits Mihály fordításában az Isteni színjátékot. Babits végig is lábjegyzetelte a szöveget, de ő, mint a harmincas évek egyik vezető katolikus értelmiségije, a legnyilvánvalóbb szentírási utalásokat sem vette észre. Pl. Dante a mennybe való elragadtatás előtt Szent Pált idézve írja, hogy "testben-e vagy testen kívül" ragadtatott föl oda. Babitsnak, a tényleg kiváló katolikus költőnek egyáltalán nem támadt bibliai asszociációja. Ez az a példa, amire évtizedek távlatából emlékszem, de sok ilyen volt.

Most arról nem beszélek, hogy a zsinat előtti egyházban tényleg méltó helyen volt a Szentmiseáldozat. Ez azonban azt is jelentette, hogy ami a Szentmiseáldozatban háttérbe szorult, márpedig a latin nyelv miatt a Szentírás háttérbe szorult, azt a hívek egyéni jámborsága nem pótolhatta.

Na, Szunyogh Xavér az komoly érv. XX. század, ember! Ennyi erővel le is modernistázhatnád.

Az életműve éppen annak a bizonyítéka, hogy a tridenti rítus századai után micsoda igény volt a liturgia magyar nyelvű megértésére.

Lányok, SOHA nem olvastak, olvasnak fel evangéliumot!

Igazából mindig ezt érzem, amikor egy tradicionalistával beszélek. Volnának megszívlelendő szempontjaitok, de képtelenek vagytok odafigyelni a másik mondanivalójára, ezért reménytelen.

Babitssal azt akarom bizonyítani, hogy a harmincas évek vezető katolikus értelmiségije, Dante fordítója nem ismerte a Bibliát. Ha ő nem, akkor vélhetően csak igen kevesen.

Nem a Szentmiseáldozat szorult háttérbe, hanem a Szentmiseáldozaton belül az Igeliturgia, és végső soron a Szentírás. De tudod ezt pont így írtam le az előbb, nem tudom, mi volt az érthetetlen.

Közeledik az Advent. Nos, a legkevésbé sem bánom, hogy a manapság "rorate"-nek nevezett novus ordo hajnali miséken nem olvassák föl napról napra ugyanazt az egy Angyali üdvözletet.

A latin az lehet, hogy a magyar dzsentrinek második anyanyelve volt úgy 1844-ig, de tudod, én csak afféle parasztivadék vagyok. Az én őseimnek hókuszpókusz volt.

Protestánsokról családi benyomásokra emlékszem (ami azt illeti, le is írtam őket föntebb), de egyértelmű családi emlékezet, hogy mély ellenségesség jellemezte a felekezetek tagjainak a viszonyát, és minden családtagom komoly megkönnyebbülésként tapasztalja meg, hogy ez most nincs így.

Ami a zsidókat illeti, tőled speciel nem olvastam antiszemita dumákat, de úgy általában is ritkán találkozunk. Többek viszont, akik itt nyomulnak a zsinat előtti tradíciókhoz való visszatéréssel, időről időre ordenáré dolgokat eresztenek meg maguknak, és Williamson püspök botránya sem tartozik XVI. Benedek pápaságának a legfényesebb lapjaira.

Akinek Prohászka is modernista, annak a címkézése igen kevéssé érdekel. Szunyogh Xavér életműve azonban igen késői, és ami azt illeti, a II. Vatikáni Zsinatot Magyarországon előkészítő jelenség volt.

Bencés méltatói szerint ő volt az első, aki magyarul keresztelt és esketett, továbbá először misézett szemben a hívekkel.

A világegyház II. Vatikáni Zsinata mindenesetre elégtelennek találta azt a módot, ahogyan a liturgia nemzeti nyelvű megértéséről az akkori püspökök, papok gondoskodtak.

Ezzel együtt sem vonom kétségbe, hogy abban a néhány templomban, ahol ma tridenti misék vannak, komoly liturgikus képzés folyik olyan "válogatott cigánylegényeknek", akik eleve motiváltak arra, hogy befogadják a dolgot. De ha ez általános modellé válna, ugyanúgy visszasüllyedne a hókuszpókusz szintjére, mint ahogy ott volt évszázadokig.

Ez legyen a te problémád.
Gondolom, hogy akkor az apostolok által tartott szentmisét sem ismered el. Szomorú hírem van, az sem latinul folyt.
És mi a véleményed az első Írásmagyarázatról, és az első kenyértörésről a feltámadás után, amit Jézus celebrált az emmauszi tanítványoknak?
Nem igazán hasonlított a tridenti szentmiséhez, azért hiteles volt ugye ezt nem vitatod?

Az Ószövetség a zsidó nép üdvtörténete.
Az Ószövetség is szent könyv, Szentlélektől sugalmazott.
A Szentháromság öröktől fogva létezik.
Isten fokról fokra ad kinyilatkoztatást az embernek.

Az ember akkor is Isten gyermeke volt, amikor még nem volt írásbeliség.
Előbb éltünk Isten parancsai szerint, mintsem az le lett volna írva.

Ami az Ószövetséget illeti, azt, nem csak olvasni kéne, hanem értelmezni, megérteni is.
Nem elég, hogy gyerekkorodban hittanra jártál.
A hittani ismeretekben leragadtál azon a szinten.
És siralmas, amilyen magabiztosan hirdeted a fejlődésképtelenségedet, taníthatatlanságodat, tudatlanságodat.
Miért nem beszélgetsz a plébánosoddal, káplánoddal, ezekről a kérdésekről?
Teljesen figyelmen kívül hagyod, hogy milyen igazságokat akar közölni Isten, a kezdetekről.
Összekevered a keretet a héjat, a maggal!
A keret is Isten sugalmazása, de azt a célt szolgálja, hogy megértsd a magot, vagyis a lényeget. Vagyis azt, hogy mi volt és nem azt, hogy hogyan volt.
De te csak a héjat nézed, a bibliai képeket, és nem vagy hajlandó lemenni, bejutni a magig.
Ez olyan, mintha a szállító eszközt, pl. a teherautót részesíted előnyben az áruval szemben. A rajta lévő áru nem érdekel, ami az életben maradáshoz szükséges, csak a teherautóval foglalkozol.
Tudod, egy Ószövetséget tanító professzor 7 évig tanul a Pázmányon, aztán 2 évig Rómában, majd mindenféle kötelezők jönnek, doktori stb. Azután taníthat csak, és tanul tovább élete végéig folyamatosan.
Ellenben te, a kicsik hittan tudásán megrekedve, ex katedra kijelented, hogy ez mind hülyeség, mert te tudod jobban.

Halvány fogalmad sincs a Vízözön történetről, sem, és a szereplőikről sem, és a történet céljáról sem!
Olvasd végig és a Ter. 10. fejezetét is.
De a szerző "szemével" olvasd és értelmezd. Ő mit akar elmondani a történettel.

Azért 1933 szignifikánsan közelebb áll a II. Vatikáni zsinathoz, mint a Tridentihez.

Prohászka esete:
"E kongregáció működését XIV. Benedek pápa szabályozta még a 18. század derekán. Előírásait a testület Prohászkát elítélő döntése meghozatalakor nem tartotta be. Példa nélküli a Modern katolicizmus esztergomi előzmények nélküli tárgyalásba vétele. Nem követték azt az elvet, hogy nem egybehangzó bírálatok esetén a kedvezőbbet kell figyelembe venni; nem történt meg a püspöki rangú szerző figyelmeztetése, s nem kapott lehetőséget nézeteinek kifejtésére, pontosítására sem. Prohászka csak a nuncius által kommentár nélkül megküldött hivatalos nyomtatványból értesült a római döntésről. Okokat az – szokás szerint – nem tartalmazott."

Amúgy érdemes elolvasni az egész cikket:
http://www.matud.iif.hu/2013/0..

Válaszok:
Sulammit | 2014. november 19. 9:45

Amúgy hol minősítettem én hókuszpókusznak a latin szertartást? Légyszíves ne rágalmazz, hanem próbálkozz a szövegértéssel.

A "hókuszpókusz" az az önhibáján kívül tudatlanságban maradt magyar parasztság, pl. az én őseim körében született szó arra, amit a pap csinál a latin nyelvű szentmisén.

Pont azt mutatja, hogy aki nem tanult latinul - márpedig minden ellenkező híreszteléssel szemben a katolikus hívek zöme nem tanult - az a szentmise cselekményeinek a lényegét nem értette meg.

Amit írsz, tömörített. Kötelező kiegészítés:

"Amit írsz, vitaképtelen, mert... "

Leírt folytatás:

"gyalulás".

Tényleg kell egy bizonyos szinonímaszótár a leírt rész generálásához, de ez így simán programozható. Egy nagy baj van: a számítógépprogramok nem üdvözülnek.

Nem személyes. Katolikusnak mondod magad, és ezzel eléggé szégyent hozol az egyházra.

"Az akkori hívek számára nem volt érthetetlen a részben latinul tartott szentmise. Kis füzetkékben is ott volt a magyar fordítás."

Tisztában vagy te azzal, hogy milyen nagymértékű volt az analfabéták száma abban az időben?

"Természetesen tévedése ellenére"
Milyen tévedéséről beszélsz?
Olvastad valamelyik művét?
Biztos, hogy nem. Egyetlen egyet sem. Az indexen levőket, meg pláne, hogy nem.
Szóval melyik művében, műveiben tévedett Prohászka írd már nekem le. De ne másolgass, mert nem a más véleményére vagyok kíváncsi, hanem a tiédre.
"Nem kisebb emberek vizsgálták meg ezen írásokat,"
Ki tudja ma már, hogy kik voltak ezek a "nem kisebb emberek?" De, hogy ki - nem volt - Prohászka Ottokár, azt tudjuk ennyi év távlatából is (156 éve született).
Ezek a "nem kisebb emberek" nem mertek több munkáját indexre tenni, pedig szerették volna, mert a közvélemény Prohászka mellé állt ezekkel az emberekkel szemben. Ezek a "nem kisebb emberek" egy nagy és szent emberrel szemben gyakorolták a gőg bűnét. 1911-ben feljelentették!
Ő egy lánglelkű püspök volt.
Gondolom, hogy nincs meg neked, sem Szabó Ferenc SJ, sem Mózessy Gergely könyvei, tanulmányai Prohászka Ottokárról. Akkor javaslom olvasd el X. Piusz és Prohászka Ottokár összeütközése - Magyar Tudomány cikket itt a neten. Csak, hogy tudd, miről beszélsz.

"Istenért lángolt a lelke, - de akiknek vele együtt kellett volna lángolniuk, azok elárulták, megrágalmazták és bajba sodorták.
Akik támadták - és támadják ma is, - nem tudnak azonosulni világos tanításával, máig érvényes igazságaival, Istent embert, hazáját, Egyházát, szerető és szolgáló gondolataival. Nem értik magasabb rendű képességeit, szellemi-lelki nagyságát. Nem tudunk szembeszállni ezzel a szellemi-lelki-jellembeli törpeséggel, hogy megvédjük Prohászka nagyságát, megmutassuk igazi alakját. Nincs értelme vitázni a tévedések, at ideológiai gyűlölet ellenében. Azokkal az értékekkel kell nekünk a mai világ ébresztőivé, apostolokká lennünk, amelyeket a lánglelkű püspök is képviselt."
Spányi Antal

Igen Prohászka engedelmesen fogadta az indexet, de lelkileg, egészségileg bele is roppant. Csak az igazság kedvéért írom, hogy nehogy már el bagatellizáld ezt az eseményt.

Te a Katolikus Egyház tanítását, hogy mered a hozzászólásaid "gyalulásának" bélyegezni?
Ne legyél ennyire öntelt! Ki a fenét érdekel a személyed? Ezek TANÍTÁSOK, nem gyalulások és nem rólad szólnak ne áltasd már magad, hanem neked szólnak, nem a személyednek, hanem annak, hogy nem megengedhető, hogy egy magát katolikusnak nevező ember téveszmékkel szórja tele ezt a keresztény fórumot.
Az iskolában is csak azért hagytad magad "gyalulni", mert 18 évig kötelező volt?
Azt észrevettem, hogy hiába való a tanításod, mert lepereg rólad.
Olyan vagy, mint a kavics. A vízben áll, de a víz nem hatja át. Nem lesz belül vizes. Nem hat át téged az Úr szava, csak felületesen érint meg. És azt is gondosan letörölgeted magadról.

"Ha Prohászka nem magyarul írt volna, már a legnagyobb misztikusok sorában tisztelhetnénk. A magyarok nem becsülik nagyjaikat. Kár, hogy Prohászkát nem ismerjük, nem szeretjük, tiszteljük eléggé. Nem tudjuk megvédeni nagyságát."
Bíró László püspök úr homiliájából.

Prohászka modern volt, nem modernista.
Szabó Ferenc SJ

Szeretném a figyelmedbe ajánlani egy másik kitűnő Prohászka kutatót, Orvos Levente plébánost. Megtalálhatók az írásai a neten. Pl. ami a Heti Válaszban is megjelent Ungváry Krisztián ismereteit kiegészítve "Az igazat mondd, ne csak a valódit!" címmel.
Ő is tartott már előadásokat a Pázmányon a Prohászka emlékév évfordulóin.
Mózessy Gergely mindkét alkalommal, bővíti az ismereteinket.
Prohászka születésének Székesfehérváron okt. 10-én, és halálának ápr. 2-án az Egyetemi templomban. Mindkét megemlékezést előadások és utána Spányi Antal püspök úr által celebrált szentmise koronázza.

Ha Istenre bízod, akkor te miért szövegelsz?

Illetve a legalapvetőbb séma, hogy akinek más véleménye van, mint neki, az őt támadja.

"Istenre bízom az igazságtételt."
És egyben a gyóntatódra nem?
Legalábbis a saját bűneidet az Isten szava, és az Egyház Tanítóhivatala megsértéséért.
Mit mártírkodsz itt?
Egy kis fejtágítót írtam az Ószövetség teológiai értelmezéséről és Prohászka Ottokáról. Azért, hogy rendelkezz alapvető ismeretekkel katolikus létedre.
Ezt te összefoglalóan gyalulásnak nevezted. Nem tanításnak.
Ezek szerint a szentmiséken hallott homiliát is a papod részéről gyalulásnak, támadásnak nevezed?
Durvaságnak aligha, mert nem ismersz magadra amikor a keresztényi alázatról beszél.

Szóval, mindig ajánlgatod, hogy a hozzászólók olvassák a Szentek életét, bár kiderült, hogy csak másoknak, te magad nem igen élsz vele. Tanulj alázatot és béketűrést a szentektől és ne reklamálj, ha - szerinted - bántás ér.
"Viseljétek el egymást szeretettel." Ef 4,2

Prohászkánál maradva azért van annak egy diszkrét bája, hogy példaként állítod Prohászkát elénk: "Prohászka Ottokár püspök atya az ítéletet engedelmes lélekkel, lázadás nélkül fogadta."

Elolvastad egyáltalán Csomorkány linkjét?
"Amúgy érdemes elolvasni az egész cikket:
http://www.matud.iif.hu/2013/0..

"Természetesen tévedése ellenére sem vesztett nagyságából és továbbra is tiszteletet érdemel."

Szóval miben is tévedett a szentéletű püspök, akit ezek után mindenféle kitüntetésben részesítették?
"Még ebben az évben székvárosának díszpolgára, a következőben a budapesti egyetem díszdoktora. Ünnepélyes külsőségek közepette, megünnepelték harmincéves írói jubileumát. Nagy tekintélyű diplomaták és püspökök is jelezték különböző szentszéki fórumoknak ami történt, részben fölháborító, részben igazságtalan, s hatásai Magyarországon beláthatatlanok."
Magyar Tudomány X. Piusz és Prohászka összeütközése Mózessy Gergely

Szóval Prohászka volt akit sérelem és igazságtalanság ért a részedről is.
És nem olvastam, hogy rehabilitáltad volna!
Nem olvastam, hogy bármelyikünknek azt írtad volna, hogy sorry rosszul tudtam, rosszul írtam.

A mártírkodás nem mártíromságot jelent.
Eszem ágában sincs összehasonlítani kordart egy mártírral.
Egy sértődött, panaszkodó, de az előzményt maga okozó embert jelent aki sajnáltatja magát. Aki nem áldozat, de eljátssza az áldozat szerepét.

"A magyarkodás se magyarságot jelent."
Persze, hogy nem. Mondtam mást?

Nem mártír, csak "kodik".
Nem magyar, csak "kodik".

A "mártírkodik igéjét" nem használom akadálytalanul. A magyar nyelv akadályokat gördít elé.

Mit sejtesz milyen kifogásaim akadnak a magyarkodikkal szemben?

"Kettős mércéd van-e a mártírokkal szemben?"
A mártírokkal szemben miért lenne?

Mondjuk tény, hogy sok ilyen vitaképtelen hozzászóló kever itt a mandin. Nem rövid a letiltáslistám.

Kordart olvtársunk attól kell, hogy különös figyelmet kapjon, hogy ő mindeközben katolikusnak mondja magát. Sőt, ő "A" katolikus.

Mielőtt kipukkadnál az önteltségtől, emlékeztetlek arra, hogy ezen a listán te szóltál hozzám először, és azzal a baromsággal jöttél, hogy én "rágalmazom" és "megvetem" az egyházamat (vö. kordart Hozzászóló kiszűrése 2014. november 17. 12:59)

Tudod, aki ilyen seggségeket ír, és mindeközben a nagyfene katolicizmusával nyomul, azt nem hagyom válasz nélkül, nehogy bölcsnek képzelje magát a saját szemében.

Itt jön be az ostoba minősítgetés a szövegeimre vonatkozóan.

A "zsinat előtti egyházban" mindezt problémaként meg lehetett tapasztalni ugyanúgy, mint ahogy a zsinat utáni egyházban problémaként meg lehet tapasztalni a szentmisének, mint szent és megszentelő közösségi cselekménynek az elfelejtését és személyes imádsággá, úrvacsorává degradálását.

Nem "az egyház" fokozza le ma a szentmisét, és nem "az egyház" volt mondjuk "antiszemita", hanem a vallásukat gyakorló hívek és papok között olyan volt/lett a légkör, amiben a szóvátett jelenségek ellen keveset lehet(ett) tenni.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés