Háború?

2014. november 11. 15:14
Mint az inkább tradicionalista Frejus-Toulon egyházmegyéje, aminek annyi hivatása van, mint az összes többi egyházmegyének együttvéve, Párizst nem számítva.

„Franciaországban pusztán 14 ezer egyházmegyés pap van. Kábé a felük 75 évesnél idősebb. Ez annyit tesz, hogy a helyzet drámai. Már egy plébániát vezetni is nagy munka. De Franciaországban »normálissá« vált, hogy egy lelkipásztornak plébániák tucatjait kell ellátnia. A szentmise áldozatának rendszeres bemutatása lehetetlenné vált. A legtöbb plébánián csak alkalmanként van szentmise. Langres egyházmegyéjében minden papnak átlag ötven plébániát kell ellátnia. Röviden, spirituális katasztrófa elé nézünk. A papszentelések száma sem biztató. 2009-ben csak 89 egyházmegyés papot szenteltek Franciaországban. Ez messze kevesebb, mint amennyi kompenzálhatná a halál okozta csökkenést. Ezek a számok úgy hangzanak, mintha egy hadsereg veszteségeit taglalná egy fronról érkező jelentés. Sírhatnékunk lesz tőle.


Szerencsére, a tradíció szemináriumaiból jó és biztató hírek érkeznek. A tradicionalista közösségeknek és egyházmegyéknek van utánpótlása. Mi több, tele vannak a szemináriumaik. Ezért remélhető, hogy több régi rítusú szemináriumot nyitnak. Nem áll fenn annak a veszélye, hogy üresek maradnak, minthogy a fiatal hívők erősen érdeklődnek a tradíció iránt. 

Franciaország jobban magáévá tett az egész relativisztikus »zsinati szellem«-agendát, mint bárhol máshol, kivéve talán Németországot. A francia egyháznak ugyanakkor nincs annyi pénze, amivel a közösséget hatékony üzletté alakíthatná, ahol a püspökök magasan fizetett vezérigazgatók. Van azért néhány fénylő pont Franciaországban, mint az inkább tradicionalista Frejus-Toulon egyházmegyéje, aminek annyi hivatása van, mint az összes többi egyházmegyének együttvéve, Párizst nem számítva. A másik reményforrás Franciaország számára a monostoraiban rejlik, ezek is gyakran az ortodoxia nagyszerű bástyái, legalábbis azok, amelyek még nem haltak ki. Az úgyszintén erősen antirelativista  La manif pour tous-mozgalomra, ami megrázkódtatást okozott a francia hierarchiának és új reményt hozott, úgyszintén nagy hatással van a hagyományos kereszténység.

Ami Franciaországban történik, az máshol is meg fog történni, talán nem olyan gyorsan és nem olyan erőszakosan, de tíz éven belül, ha követjük a relativisztikus utat, akkor Európa és Amerika következik. New York például ezen a héten bejelentette száznál több plébánia bezárását/összevonását. Ez fog történni mindenhol, pusztán azért, mert a Relativizmus halálos, nem vonzó és reménytelen, talán attraktív egy bizonyos nemzedék számára, de taszítja az ifjúságot.”
Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 21 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Akkor próbáljuk meghatározni, kb. mi a megoldás.

Én ezekben látom:

1. A tradicionalistáknak mindenképpen igaza van abban, hogy a mai egyházi közvéleményt jellemzi egy bizonyos "szentmise-felejtés", ha szabad Heideggert parafrazálnom.
Tehát odáig még csak eljutunk, hogy a "szentmise"-nevű szertartáson szentáldozáskor Jézus Krisztus táplál bennünket - vö. a protestáns "Úrvacsora"-koncepció - de hogy emögött egy isteni erőmegnyilvánulás áll (ezt jelenti a latin "missa" szó), és ez az isteni erőmegnyilvánulás Krisztus Urunk Isteni Örökkévalóságban egyetlen áldozatának találkozása a mi időnkkel, az alig-alig tudatos.
Ha az volna, nem sírna mindenki annyira a személyes áldozásért, hanem az énekelt, de át nem élt egyházi dalszöveg szerint "leborulna és rettegve imádná e szentséget, az Oltáriszentséget".
Egyházunk, mint közösség erejét ez az isteni erőmegnyilvánulás, végső soron Krisztus áldozata adja. Ha lebecsüljük, elfogynak a papi hivatások, elfogynak a misére járók, marad valami protestáns jellegű, úrvacsorázó, korántsem szent maradék.
Egyszerűen föl kell fedeznünk azt, amit csinálunk, ha élni akarunk!

2. A "liberálisoknak" mindenképpen igaza van abban, hogy a keresztény tanúságtételben mindenkire szükség van. Nem lehet egy fölszentelt pap a "hivatásos katolikus". Minden kereszténynek aktív hithirdetővé kell vállalnia, személyes felelősséget kell vállalnia a hitéért, az ügy érdekében bőségesen kell találkoznia a szentmiséinken a Szentírással, nemzeti nyelven értenie kell, hogy mi történik, és így kell "Isten hírével" a világba mennie. Enélkül egy katolikus gettó, egy szubkultúra marad az egyház, és Krisztus Urunk nem erre sürget bennünket.

Válaszok:
Csomorkany | 2014. november 15. 23:00

"Liberális" szó helyett igazságosabb a "zsinati reformer", hiszen a "liberális" egyházi kontextusban egyértelműen pejoratív.

Szóval a "zsinati reformereknek" igaza van abban, hogy...

Hát, XXIII. János pápa mindenesetre nem így látta. Valamit csak értett azon, hogy "ki kell nyitni az ablakot a világra".

Tényleg, szerinted mik voltak a II. Vatikáni Zsinat okai?

Jó, ez kiindulópontnak nem rossz. Akkor nézzük a részleteket, melyekben az ördög búvik meg. Melyek voltak a kor által felvetett problémák?

Cccc... Én tudom, mit látok a II. Vatikáni Zsinatban, és tudom, miért tartom fontos egyháztörténelmi fejleménynek.

A kérdés az, hogy aki vissza akar térni a zsinat előtti állapotokhoz, az hogyan akarja elkerülni, hogy a történelem ismételje önmagát, és legyen egy új II. Vatikánum. Vagyis szembe tud-e nézni mindazzal, ami a romlásnak értelmezett II. Vatikánumot, ill. az azt követő folyamatokat kiváltotta.

Amúgy a zsinat programja Boldog VI. Pál fölvezetése szerint:
I. Az egyház belső életének átgondolása
Hívek aktív részvétele a szentmisén, emiatt a nemzeti nyelv erősítése, a liturgia átfogó reformja. Cél, hogy a hívek személyesen elköteleződjenek az egyház, és végső soron Krisztus mellett, és a maguk élethelyzetében Krisztus aktív hirdetőivé váljanak. Ennek a "csúcsa és forrása" a Szentmise. Nem állítom, hogy ez így bejött, de valami problémát csak érzett ott több száz püspök, ami miatt változtatni akartak.

II. Az egyház és a keresztény felekezetek viszonyának újragondolása. Pozitív értékelése mindannak, ami a keresztény felekezetekben az ember megszentelését szolgálja. Az ortodoxoknál az érvényes szentségek, a protestánsoknál a Szentírás elmélyült tanulmányozása. Szerintem ezen a téren valódi, pozitív fordulat történt.

III. Az egyház és a világ viszonyának újragondolása. Mindenekelőtt az élet különféle területein lévő autonómiák elismerése. Ha pl. a fizikusok kimutatják, hogy a világegyetem több milliárd éves, és a biológusok kimutatják, hogy az emberi faj szerves folyamatban más fajokból fejlődött ki, akkor ezt elfogadjuk igazságként, és nem harcolunk 2500 éves, más célokat kitűző, más miatt szent szövegek alapján ezen tudományágak eredményei ellen.
De pl. a politika, mint életszféra autonómiájának az elismerése is ekkor történt meg, vagyis ezóta nemkívánatos, hogy papok államhatalmi pozíciókat foglaljanak el.
Meg kell mondanom, ezen a téren is valódi, pozitív fordulatot látok.

Jó, de még csak azt soroltad föl, hogy szerinted mit nem csinált a zsinat:

- szerinted nem írta fölül az isteni kinyilatkoztatást (szerintem sem).

- szerinted nem hódolt be a világnak (szerintem sem)

- nem mondott továbbá újat a protestánsokról (dogmatikai értelemben szerintem sem)

- és nem mondott újat a papok államhatalmi pozícióvállalásáról (dogmatikai értelemben szerintem sem).

A kérdés az, hogy ha ennyire nem csinált semmit, akkor miért kellett összehívni több száz egyházi vezetőt, akiknek rengeteg dolguk lett volna odahaza.

Csak negatívumokat tudtál konkrétan fölsorolni. Tehát le tudtad írni, hogy mit nem csináltak. A kor által fölvetett problémákat én soroltam, de nem tűnt úgy, hogy azzal, amit én írtam, lelkesen egyetértenél.

Ezek után úgy tűnik számomra, csak üres lufit eregetsz, amikor ilyet írsz: "A kor által felvetett problémák keresztény megválaszolása"

Mondj már egy olyan kor által fölvetett problémát, amire keresztény választ adott, ami addig nem hangzott el, és amivel egyetértesz.

Ha nem tudsz ilyet, márpedig eddig nem írtál, akkor üres az, amit írsz, és csak annyit jelez világosan, hogy nem tudsz mit kezdeni a zsinattal, amit lufieregetéssel próbálsz leplezni, nem túl sok sikerrel.

A szöveged tömörített. A kötelező kiegészítés:

"Amit írsz, vitaképtelen, mert... "

leírt folytatás:

"kötözködsz".

Soha semmi másra nem megy ki nálad a "vita", és ez komoly baj.

Nevezz meg egyetlen problémát, amit a kor vetett föl, és a II. Vatikáni Zsinat szerinted is helyesen, keresztény szellemben megválaszolt.

Hát, túl konkrétnak nem mondanám, de kétségtelenül sikerült valamit kipréselned magadból, ami nem puszta tagadás. Ha komolyan gondolnád (amit sajnos nem hiszek), akkor lehetne veled arról beszélni, hogy mit jelent az a valódi zsinati szellem, ami a missziós erőfeszítés megújításában jelenik meg.

Igyekszem a föltámadott Urat követni.

Mi lenne, ha ezt az égre bíznád?

"@Csomorkany
Bár adná az ég, hogy ne csak szavakban nyilvánuljon ez meg..."

Na és ezt a mondatodat, hogy minősíted?

Te vajon kit követsz?

"-Egyesek szövegértése nem a legjobb. Nem tudják mit jelent a 'Bár adná az ég'."

Megint leminősíted a vitapartnereidet és még te panaszkodsz, hogy rosszindulatú támadásoknak vagy kitéve. Mert ugye, csak te tudod, hogy mit jelent ez a nagyon bonyolult mondat.

Az egyesek és a kettesek szövegértésével sincs baj. Pontosan tudjuk, hogy mit kérsz az égtől. Azt kéred, aminek szerinted híjával van. Meg sem fordul a fejedben, hogy már megadta az ég Csomorkánynak, és nem neked kell most ezért fohászkodnod, kiesdekelned.
Mert, hogy eddig csak szavakban követte Jézust, "ne, csak szavakban" tettekben viszont nem.
Ha gondolod tudom ennél jobban is kielemezni a mondatodat, sőt a mögötte meghúzódott lelkivilágodat is.
Nyilván figyelmeztetett már a gyóntatód, hogy ne a mások lelki üdvéért aggódj, hanem a sajátoddal foglalkozz.

"Mi lenne, ha ezt az égre bíznád?" Ez azt jelenti, hogy bízd az égre, a Jóistenre, hogy ki hogyan követi avagy nem követi, mert ez nem a te dolgod. Hagyj, már valamit a Jóistenre is. Te a saját üdvösségeden munkálkodj. Persze az sem ártana, ha rendelkeznél némi önismerettel, mert enélkül nem megy, csak a másikén való aggodalom.
Ez neked egy jókívánság? Ez bizony egy sértő bírálat.

Azért sírva ne fakadj amiatt, hogy micsoda csöpögő jóindulatot tanúsítottál :-)

Ha netán eszedbe jut a rejtekben imádkozni értem, azt megköszönöm. Tényleg.

De ha itt trombitálod az imádságodat, akkor megkaptad a jutalmadat.

"Az ég" az Isten. Ha Hozzá szólsz, imádkozol. Ha imádságodat leírod egy levlistára, nyilvánosan kérkedsz az imádságoddal. A farizeusok azért trombitáltattak anno, mert még nem volt Internet.

Nehéz elhinnem, hogy ez számodra nem nyilvánvaló.

Egye fene, itt egy jókívánság, direkt a számodra:

"azt mondod: ‘Gazdag vagyok, és igen sok kincsem van, nem szorulok rá semmire’, és nem tudod, hogy nyomorult és szánalmas vagy, szegény, vak és meztelen, (Óz 12,9) tanácsolom neked, hogy végy tőlem tűzben megpróbált színaranyat, hogy meggazdagodj; ölts fehér ruhát, hogy ne legyen látható meztelenséged szégyene; s végy gyógyírt, hogy bekend a szemed, és láss." (Jel 3,17-18)

Pont annyira jókívánság, mint a te szöveged volt nekem. Kívánom, legyen füled, hogy meghalld! Isten képes csodákra.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés