Vigyázz, Ferenc pápa: a katolikus polgárháború elkezdődött

2014. november 10. 13:30

Damian Thompson
The Spectator
Borzasztó dolog ezt mondani, de lehet, hogy annak leszünk tanúi, amint Jorge Bergoglio Barack Obamává alakul.

„Ebben a kritikus helyzetben erős az érzés, hogy az egyház olyan, mint egy irányát vesztett hajó” – mondta egy kiemelkedő konzervatív katolikus a múlt héten. Nem nagy ügy, gondolhatnánk. Ferenc pápa ellenfelei hónapokon át kétségbe vonták a vezetési képességeit – különösen a családdal foglalkozó októberi vatikáni szinódus óta, amelyen liberális bíborosok előzetesen meghirdették az egyháznak a homoszexualitás és a második házasság ügyében elfoglalt álláspontjának puhítását, melyet a kollégáik darabokra szaggattak.

De ez nagy ügy. Az „irányát vesztett” megjegyzés nem egy rosszindulatú tradicionalista bloggertől, hanem Raymond Burke bíborostól származik, aki az Apostoli Szignatúra, vagyis a vatikáni legfelső bíróság elnöke.  Történetesen Ferenc pápa ki akarja tenni Burke-t, akinek bosszantja az a szokása, hogy úgy öltözzön fel a latin misére, mint egy karácsonyfa. De még nem jutott el oda. És most a legmagasabb rangú amerikai bíboros Rómában nyilvánosan megkérdőjelezi a Szentatya szolgálatát – meglehet XVI. Benedek emeritus pápa hallgatólagos egyetértésével. 

 
Nem történt hasonló ötven éve, a II. Vatikáni Zsinat színfalak mögötti hátba szúrásai óta. Mindez felveti a kérdést: vajon a katolikus egyház a liberálisok és a konzervatívok közötti polgárháború korai szakaszában van-e, amelyet nem a liturgikus pontosság (II. János Pál és XVI. Benedek idején ártatlan civakodások forrása), hanem a szexuális erkölcs alapvető kérdésein fognak vívni?
 
Az októberi szinódus katasztrófa volt Ferenc pápa számára. Mielőtt elkezdődött, sikeresen megcsavarta a katolikus hangulatot az elváltak és a melegek kérdésében. A barátságos vállrándítással a pápai repülőgépen előadott sor, „ki vagyok én, hogy ítélkezzek”, anélkül hozott barátságos szalagcímeket, hogy elkötelezte volna az egyházat hittani változtatások mellett. A konzervatívokat felriasztotta, de el kellett ismerniük Ferenc ravaszságát. „Ne felejtsük el, jezsuita” – mondták.
 
Azután Ferenc csinált valamit, ami nem túl ravasz. A szinódus megnyitásakor, ami normális esetben rutin lett volna, arra bátorította a bíborosokat és püspököket, hogy „őszintén beszéljenek”. Amit megtettek, de nem úgy, hogy ő várta.
 
A pápa első hibája Walter Kasper bíboros, a Vatikán 81 éves nyugalmazott ökumené-ügyi fejének felkérése volt a zsinat témájának meghatározására, még februárban, amikor a világ bíborosaihoz beszélt. Kasper azt mondta, meg kell fontolni, hogy az egyház megáldoztassa az újraházasodott katolikusokat. 
 
Még ha Ferenc támogatja is ezt a gondolatot – és ezt senki sem tudja – Kasper kiválasztása baklövés volt, mert a bíboros, bár szívélyes ember és kiemelkedő tudós, a németek által vezetett csoport vezetője, akik katolikus fogalmak szerint a teológiai spektrum balszélét jelentik. 1993-ban Kasper – akkor rottenburg-stuttgarti püspök – egyik aláírója volt a német püspökök levelének, melyben azt követelték, hogy a kánonjogilag érvénytelen házasságban élő katolikusok maguk dönthessék el, akarnak-e áldozni. A német egyház öntörvényű: habár a templomai üresek, ugyanakkor gazdag, hála a német egyházi adónak – és arrogáns. Hogy rövidre fogjuk a történetet, ez a csoport – amelyik kíméletlenül aknázta alá XVI. Benedek hatalmát, amikor ő volt a pápa – megpróbálta eltéríteni a szinódust.
 
Elrontották. A szinódus titkára, az olasz Bruno Forte érsek, írt egy félidei jelentést, amely azt sugallta, hogy a résztvevők el akarják ismerni a melegházasságok erényeit. Ezzel Forte – egy még radikálisabb figura – túljátszotta a szerepét. A szinódusi atyák legtöbbje nem akart ilyesmit. Gerhard Müller bíboros, a Hittani Kongregáció prefektusa, és George Pell bíboros, a Vatikán pénzügyeinek feje elborzadt. Gondoskodtak arról, hogy a végső jelentés az elváltak áldozását félresöpörje, a homoszexuális kapcsolatokat pedig meg sem említése. „A szinódus elutasította Ferencet a melegek ügyében”, jelentette a média – ez volt az utolsó, amit a pápa olvasni akart. 
 
Hogy tovább rontsa a helyzetet, Kasper adott egy interjút, melynek során azt mondta, hogy az anti-meleg afrikai bíborosok „ne nagyon mondják meg nekünk, mit csináljunk”. Ekkor Burke bíboros rasszistának nevezte őt. Kasper dühösen reagált és mindenkinek elmondta, aki meghallgatta, hogy az egyház hamarosan drasztikusan meg fogja változtatni a szabályait arról, kik járulhatnak áldozáshoz. Ez vágyálom.
 
És egy másik hang is megszólalt. Az utolsó pápa nem halott, nem szenilis és nem is olyan néma, mint gondoltuk, hogy lesz. A múlt hónapban XVI. Benedek az ordinariátus volt-anglikánjainak írt, melyben kifejezte örömét, hogy most a londoni Warwick Street egykori bajor kápolnájában imádkoznak; a római Pápai Urbán Egyetemnek a relativizmus veszélyeiről, és a legfontosabb, a régi liturgia támogatóinak. „Nagyon boldog vagyok, hogy az usus antiquor (a tradicionális latin mise) ma teljes békében él az egyházban, a fiatalok között is, melyet nagy bíborosok támogatnak és celebrálnak” – mondta. Valójában kevés bíboros celebrál a régi rítus szerint. Az egyik, aki igen, maga Raymond Burke. „Benedek ezt nagyon jól tudja – mondja egy ratzingeriánus. – Nem hiszi azt, hogy még pápa, de meghökkentette a látvány, ahogy Kasper szemétre veti a hagyatékát. és világosan kifejezte nemtetszését.”
 
Mit eredményez ez Ferenc számára? Olyan lesz kissé, mint a „Hamlet-pápa”, VI. Pál, akit boldoggá avatott? Támogat valamiféle reformot, de a bizonytalanság szemben álló csoportokra töri szét az egyházat, ami így az anglikánokra emlékeztet. XVI. Benedek régi ellenségei azt hiszik, rá tudják venni Ferencet arra, hogy nekik kedvezően töltse fel a bíborosi kollégiumot. Eközben Burke emelkedett ki, mint a keményvonalas tradicionalisták vezetője. „Nem akarta magának ezt a szerepet, de talán úgy tekint magára, mint egy Fisher Szent János-i figurára” – mondja egy vatikáni forrás; a párhuzam Péter utódának VIII. Henrik szerepét osztja ki.
 
Ferencnek amiatt kellene aggódni, hogy elveszíti a mérsékelt konzervatív katolikusok bizalmát. A New York Times kolumnistája, Ross Douthat, akiről senkinek sem a szélsőségesség jut az eszébe, azt gondolja, hogy ezt a pápát csak úgy lehet megóvni a tévedésektől, ha maga az egyház áll ellent neki. Cristine Odine, a Catholic Herald korábbi szerkesztője szerint „Ferenc csodákat tett az együttérző, csípőből adott megjegyzéseivel, melyek méregtelenítették a katolikus márkanevet. Megszemélyesíti az optimizmust – de amikor politikai lépésekre akarja átváltani, akkor nem uralja az eljárást vagy a részleteket. Az eredmény a zűrzavar.”
 
Mindez egy VIII. Henriknél sokkal közelebbi analógiára mutat. Van egy másik világszintű vezető, akit hatalmas izgalmak közepette választottak meg, aki meglepte híveit és csalódást okozott nekik, amikor válsághelyzetben érdektelennel, sőt tehetetlennek bizonyult. Borzasztó dolog ezt mondani, de lehet, hogy annak leszünk tanúi, amint Jorge Bergoglio Barack Obamává alakul.
 
(2014.11.8.)
Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 28 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Valahol a cél suprem az lehetett, hogy a homoszexuálisok házasságát elismertessék. Ezért csapták hozzá az elvált _hívek_ áldoztatásának lehetőségét is.
Méznek a madzagra.
A gond ezzel az egész hajcihővel csupán annyi, hogy a liberálisoknak soha, senki nem mondhatja meg, hogyan éljenek, ők viszont már a katolikus egyháznak is diktálnának. Azért ez már kicsit sok.

Douthat kakukktojás az NYT-ben.

Az iszlámban vannak fundamentalisták, jó eséllyel túléli az elvilágiasodást. A katolikus egyház az ellenreformációval egyszer megtette ezt. Nem kellene más, csak hirdetni az 'Ora et labora' elvét, ami nagyon hiányzik Európában.

Nem csak a katolikusoknak, hanem nagyon sok embernél kiveri a biztosítékot. Nem egyezik a melegházasság, a házasság fogalmával, céljával.
Nincs politika az elváltak áldozásában, hanem Biblia van. Ezért nem változhat.
Nem az elváltak vannak "szívatva", hanem az újraházasodottak.
Ha valaki elválik (polgári) és nem házasodik újra, az nyugodtan áldozhat.
Aki újraházasodik az nem áldozhat.

Milyen érdekes? Mégis fontosak a szentségek?
Mégis Krisztust valóságosan veszik magukhoz a katolikusok?
Mennyire fontos lett ez az egész a liberálisoknak.
Most nem rád értettem, csak úgy eszembe jutott.

Harc folyik Krisztus Testéért és Véréért. Ez nem semmi!

Erről eszembe jutott az a feminista bibliamagyarázó, aki a tékozló fiú történetéről megállapította, hogy teljesen elavult, újraírandó, mert a nők csak elítélő kontextusban bukkannak föl benne (ti. "mindenét parázna nőkre költötte")...

Nem lehet, hogy a derék egzegéta valami mellett mégiscsak elsiklott?

Az Egyházon a pokol kapui sem vesznek erőt. Mondta Jézus.
Minden pápánál bepróbálkoznak az egyházellenes erők.
Találgatják, hogy milyen engedményt ad az új pápa hit és erkölcs dolgában. Így volt ez XVI. Benedek pápánál is. Aztán jól pofára estek. Most is így lesz.
Női papok,
abortusz,
fogamzásgátlás,
cölibátus,
eutanázia,
azonos neműek házassága.
Ezek a szokásos témáik.
"Mondom neked: te Péter vagy, és én erre a sziklára építem Egyházamat, és a pokol kapui nem vesznek erőt rajta!" Mt 16,18

Válaszok:
Sulammit | 2014. november 10. 22:47

Vagyis, Péterre és utódaira épülő Egyház, elpusztíthatatlan. Ezt Jézus mondta, úgyhogy így is lesz!

Te meg miről beszélsz! Csak a magad nevében beszélj!
"A fő bibi", az, hogy mások felett ítélkezel!

Ha valaki "templomba jár és törekedik az erkölcsös életre" az már eleve "Isten akaratát keresi".

Mindenki kezdje el magán és elég megjavítandót talál.
Goethe

"A kanonizáció folyamat újraindítása segíthet ezen."
Nem nem segíthet, ugyanis a kanonizáció azt jelenti, hogy valakit szentté avatunk.
Te a kánonra gondoltál, ami a Biblia megváltoztathatatlanságát jelenti, mind szövegben, mint a könyvek számában.
Ezt viszont lezárták Kr.u. I. sz. végén II. sz. elején.-ban.
Ezeket a könyveket a zsidóság és a kereszténység szentnek és Istentől sugalmazottnak fogad el.
Abban a korban sem voltak ostobák az emberek. Ismerték az írást, csillagokat pl. Göncölszekeret ők nevezték el. Arab és római számokat, számrendszereket. Nézd meg, hogy hány évszázad telt el, míg megfejtették a hieroglifákat, még mindig nem tudják, azt, hogyan épülhettek a piramisok. Micsoda épületek és szobrok készültek.
Mit tud a mai ember ami miatt mondjuk át kéne írni a Bibliát.
Az Ószövetség a Zsidók történelem könyve. Mi benne az elavult?
Az Újszövetség Jézus élete és annak folytatása bennünk. Mi abban az elavult?
Az egész az ember üdvösségtörténetéről szól. Isten és az ember viszonyáról. Mi benne az elavult?

Igaz, hogy több ismeretünk van a világról, de az utánunk jövőknek, még több lesz. Mi a javaslatod hány évente írjuk át a Bibliát?
A fordítók egyébként igyekeznek lépést tartani - a katolikusok, - hogy a mai nyelven szólaljon meg az Írás.

Ezt a szerencsétlent!
Obama egy műveletlen. Még a kampánya idején 6 éve az elemzők MIND azt mondták, hogy semmitmondók a beszédei, nem is szól semmiről, nem értik, hogy miért lelkesednek érte az emberek. Ehhez a fegyvergyárosok által rángatott bábhoz meri hasonlítani Ferenc pápát?
Vagy a kéjsóvár velejéig romlott VIII. Henrikhez?Ennek elment a maradék esze!

A forrásmegjelölései olyanok, mint a pletykalapoké. "egy ismerőse mondta"
Én meg azt mondom, hogy egy pletykafészek vagy!

Hát erről van szó. Általánosságban ítélkezel.
Ha templomba jár, eleve Jézus parancsát teljesíti, magáévá teszi. A kereszténység egy életforma. Az erkölcsös élet pl. a tízparancsolat. Tudod, hogy milyen nehéz betartani, megtartani?
Egyszer végigvettük. Minden alkalommal egyet, de alaposan.
Mindegyikben elbuktunk.

Van egy olyan történet, hogy egy fiú panaszkodik, hogy akármelyik közösségbe elmegy, sehol nem talál jó keresztényeket. Mire azt mondja az atya, hogy ahova te belépsz, ott már nem lesznek jó keresztények.

Ha Istennek így is kellünk, ha Jézus képes volt meghalni, feláldozni magát az ilyen emberekért akkor, ahogy Ferenc pápa mondta "KI vagyok én, hogy megítéljem?"

Nem vettem észre, hogy sok katolikus elválna.
Az, hogy jobbak lehetnénk, az nem vitás. Az a jó, hogy mindennap tisztalappal kezdhetünk. Egyik nap telefirkáljuk, de mindig tisztalapot ad a Jóisten, és újrakezdhetünk.
Mindennapi megtérés.
A gyónás is nagy tisztító erő.
Még annyit, hogy azt hiszed Jézus idejében jobbak voltak a követői, a tanítványai? Hát nem.
Nem tudunk kibújni a bőrünkből. Sebzettek vagyunk.
Jézus azt mondja, hogy nem az egészségesnek kell az orvos, hanem a betegnek, nem a jókért, hanem a bűnösökért jött a világba. Érted és értem.

Árnyék mögött fény ragyog,
amire nézek, az vagyok.
És azzá válok.

Te Jézust figyeld, ne a gyarló, bűnös embert.

Azt írtad, hogy általánosságban fogalmaztál. Erre válaszoltam.
Lehetne problémákról beszélni, de te emberekről beszélsz, arról, hogy miképp élik meg a hitüket, mennyire mély a kapcsolatuk Istennel. Ezt pedig nem tudhatjuk.
Azt írtad, hogy:
"A probléma ott van, hogy sok "katolikus" igazából nem megtért ember."

Vannak emberek, akik beleszületnek a vallásukba a családjuk révén. Őket lehetne langyosaknak nevezni mivel egész életében nem éghet nagy lángon az ember. De ők mindig a helyükön vannak és megbízhatók. Mint az otthon maradt fiú (Tékozló fiúban).

Aztán vannak a megtértek akik nem részesültek vallásos nevelésben. Ők lelkesek, nagy lángon égnek, DE velük az a baj, hogy, ha észreveszik az egyház és annak tagjainak hibáit, könnyen hátat fordítanak, csalódottak és ennek hangot is adnak.
Erre írtam a fiú példáját, aki keresi a szent közösséget és nem veszi észre, hogy, ha ő belép egy közösségbe, az máris nem lesz szent.
Még a tanácsot is félreérti, felcseréli a sorrendet.
Úgy van tovább, hogy Jézusnak növekednie kell bennem, nekem pedig kisebbé lennem. Ő felcseréli, magával kezdi, és nem Jézussal. Nekem kell kisebbé lennem, hogy Jézus növekedhessék. Jn 3,30

Igazad van a liberálisokkal kapcsolatban.

Nem vagy csúnya rossz keresztény.
A legkedvesebb példabeszédemről beszélsz, a Magvetőről.
Persze két változata van. Rengeteget gondolkodtam rajta. Vajon én mennyi termést hozok. Mert azok közé akartam tartozni már eleve, akik termést hoznak.
Azt is elgondoltam, hogy most könnyű nekem, mert nem üldözik az egyházat, és, ha megint Kádár-korszak jönne, kitartanék-e? Vagy jelen pillanatban Irakban, vagy Pakisztánban, Kínában?
Jézus a Magvető - de lehet más is - Isten szava a mag, én vagyok a termőföld. De milyen állapotban vagyok éppen? Akik befogadják Isten Igéjét, vagyis az örömhírt, azoknál sem egyforma intenzitású a befogadás. Minél mélyebb a megérintettség, annál elkötelezettebbé válnak és több termést hoznak.

De a lényeg mégsem a négyféle talaj, - mert Jézus megértése sohasem érdem, mindig kegyelem, - hanem a mag sorsa, a talajban vagyis Jézus örömhíre bennünk.

El lehet gondolkodni a Tékozló fiú példabeszédén is. Melyik fiú vagyok? Mert valamelyik vagyok!
Ezek nehéz dolgok.
De nem azon gondolkozom, hogy a másik ember melyik fiú, és milyen föld, hanem magamon.
Ez volt a problémám veled.

Az újraházasodotakkal kapcsolatban egy csodálatos és irgalmas nyilatkozatot adott a Duna TV-nek a Közbaszéd c. műsorban korunk szentje, Böjte Csaba.

Alapvetően az olyan bűnökre nincs bocsánat semmilyen keresztény tanításban, amikhez ragaszkodsz.

Namost józan ész kérdése, hogy ha egy szentség házasság szétmegy és mindkét fél húsz éve együtt él egy-egy másik házasságban, az nem ugyanaz a történet, mint egy aktuális házasságtörés, de ez végülis a kopasz ember paradoxona. Egyik nap még éles házasságtörés, másik nap már kevésbé éles, harmadik nap távoli emlék, de hol a határ?

Az egyház senkinek nem mondja, hogy ha van egy alapvető bűnbánata, akkor közvetlenül fenyegeti a kárhozat, egyszerűen csak arról van szó, hogy ne játssza el azt a hazugságot, hogy minden OK, és ő egy példás életet élő katolikus.

"A friss megtérő lelkességéről, és a beleszületettekről írt elemzésed csak részigazság."

Igen, igen!
Részigazság és féligazság.
Ne haragudj, de nem vettem észre, hogy azóta írtál, azért nem válaszoltam.
Az is lehet, hogy elfáradtak, belefáradtak a munkába, emlékszel, hogy milyen keserves a panasza az otthon maradt fiúnak? Így is olyan hosszúra sikerül az írásom, hát még, ha kifejteném részletesen.
Minden jó és ül amit írtál, csak én pozitív gondolkodású vagyok, és a rosszat, sokszor észre sem veszem.
"sokszor hátrány is. Főleg, amikor egy olyan tradícióba születünk bele, amiben alig van élet," Erre mondtam, hogy langyosak.

Minden igaz amit írtál és írtam és mindkettőnket meg is lehet cáfolni.
Mi egymást és másoknak bennünket.

Majd holnap jó? Mert hosszú.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés