Plébánostól new reformációig

2014. október 24. 17:22

Kutasiné Molnár Boglárka
reposzt
Az alulról építkező egyház, a hierarchiát állítólag nem gyakorló egyház legalsó szintjén, MI látjuk a gondokat és felismertük a problémákat. Az egy hajóban evező református egyház mára sok hajóban evez.

„Ne áltassuk magunkat, a helyben lakó lelkésszel bíró gyülekezetekben sem fenékig tejföl minden. Jól tükrözi ezt az a tény, hogy nem fizetnek egymaguk javadalmat, hanem a helyettesített helyekkel együtt adják össze azt. Mert így már megéri. És ez az, amit kétlek. Az egy lelkész akkor is egy lelkész, a 24 óra akkor is 24 óra marad, és a napok száma sem lesz több. Nem az utazás a sok, hiszen autóval közlekedik a lelkipásztor. Pár perc és ott van. A temetések száma sem visz el sokkal több időt, még ha három-hat-kilenc anyaegyházközség tartozik hozzád azok tetemes szórványaival. A legtöbb az adminisztráció és a hit-és erkölcstan óra lesz. Mindenhol legyen presbiteri gyűlés, minimum órarendi hittan, ha már egy-két gyerek választotta, iktatókönyvezz és levelezz, keresd a falakra kenhető pénz forrását. És a fennmaradó idődben a látogatások és lelkigondozások után szervezz közösségépítő programokat. A látogatások csökkennek, a közösségépítő alkalmak pedig inkább szinten tartó jellegűvé válnak. Tehát hosszútávon nem éri meg a nagyobb gyülekezetnek sem.

Az alulról építkező egyház, a hierarchiát állítólag nem gyakorló egyház legalsó szintjén, MI látjuk a gondokat és felismertük a problémákat. Az egy hajóban evező református egyház mára sok hajóban evez. Vannak főhajók, hatalmas vitorlákkal, rengeteg evezőssel, és vannak egymáshoz kapcsolt kenuk, egy evezőssel. Helyesebben: egymáshoz kapcsolt régi több árbocos hajók szétmállott vitorlákkal és néhány evezőssel, akik a mocsárból próbálják kirángatni a monstrumot, miközben egyre többet pillantanak segítséget várva a mellettük haladóktól. A mocsárból rángatók csoportja miért várja, hogy a többi hajóban evező tegyen valamit? Ébresztő! Hiányzik a szeretet jegyében történő közös teher hordozás általános gyakorlata. TI terhetek van, és MI érdekünk van. Ezért vannak 20-30, 50-60 fős anyaegyházközségek, és ott szórványgondozás helyett parókus lelkész imitálása. Reformációt kíván a gyülekezetek körzetesítésének és státuszának állapota, hogy az kerülhessen előtérbe, amire igazán szükség van: valósághoz igazodó szolgálat. Megfogalmazzuk az elképzeléseinket központi fizetésről, egyházi ingatlankezelőről, anyaegyházközségi címek országos felülvizsgálatáról, aztán szép csendben lebeszéljük magunkat: úgysem lehet, ez nálunk megvalósíthatatlan, tömegek akkor sem mozdulnak majd a templom felé. Valóban. A tömeg nehezen mozdul. Mégis egy-egy mára emblematikussá vált alaknak sikerült megmozdítania a Szentlélek által.”
Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés