Reneszánsz

Konferenciával és kiállítással zárultak a Kálvin emlékévek

2014. október 23. 0:08
A Magyarországi Református Egyház Kálvin János Emlékbizottsága a 2009–2014 közötti Kálvin Emlékévek zárórendezvényeként konferenciát szervezett Budapesten, a felújított Kálvin téri református templomban. A konferencia arra jutott: a genfi reformátor születésének 500. és halálának 450. évfordulója közötti évek hazánkban egy új „Kálvin-reneszánsz” lehetőségét teremtették meg.

Szabó István, a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöki nyitotta meg azt a konferenciát október 18-án, szombaton, amit a Magyarországi Református Egyház Kálvin János Emlékbizottsága rendezett a 2009 – 2014 közötti Kálvin Emlékévek zárórendezvényeként Budapesten, a Kálvin téri református templomban – tudósít a Református.hu és az Evangélikus.hu

Szabó István beszámolt arról, hogy a több mint négy évtizeddel ezelőtt megszakadt Református Egyházi Könyvtár sorozat Kálvin János újszövetségi bibliamagyarázatainak tizennégy kötetes, egységes megjelenésű kiadásával éledt újjá. A sorozat részeként jelenhetnek meg Kálvin újszövetségi bibliamagyarázatai, amelyek 2010-től folyamatosan kerülnek az olvasók látóterébe. A beszámolóban elhangzott, hogy a Kálvin Kiadó gondozásában még ebben az évben kiadják az Institutio jegyzetekkel ellátott, új fordítását is.
 
A konferencia résztvevőit köszöntette Hafenscher Károly miniszteri biztos, a Reformáció Emlékbizottság lelkészi elnöke, aki a most véget érő Kálvin emlékéveket a Reformáció 2017-es jubileumi-évének távlatában helyezte el. Az előadások sorát Szabó István nyitotta meg – A Kálvin Emlékévek jelentősége – Kálvin munkásságának mai hatása című értekezésével. Ezt követően Márkus Mihály nyugalmazott püspök, a Kálvin János Emlékbizottság elnöke mutatta be a Kálvin Emlékévek gazdag eseménysorozatát.
 
Horváth Erzsébet, a Zsinati Levéltár vezetője „A kálvini reformáció hatása a társadalomra, a gazdaságra és a kultúrára Magyarországon” címmel szólt az emlékéveknek az aktuális illetve perspektivikus társadalmi vetületeiről.
 
A délutáni előadások sorát Magyar Balázs Dávid a Debreceni Református Hittudományi Egyetem doktori képzésének hallgatója kezdte meg az „Antoine Calvin és Anne LeFert botrányos válása. A genfi reformátor közbelép” című beszámolójával, amelyben Kálvin magánéletének eddig kevéssé ismert részleteire világított rá.
 
Bódiss Tamás, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem adjunktusa „Istentisztelet – ének – imádság; Kálvinról alkotott egyházzenei képünk új vonásai" című eszmefuttatásában részletesen vizsgálta, mennyiben valósághűek azok a nézetek, amelyek szerint Kálvin a többszólamúság és a műzene ellen volt, illetőleg maga hordatta ki a református templomokból az orgonákat. Az orgonáknál az előadó kimutatta, hogy a hagyomány téved.
 
Az emlékévek „pedagógiai vonatkozásainak tablóját" Szontagh Pál a Református Pedagógiai Intézet igazgatója nyújtotta. „A Tiszántúli Református Egyházkerület gyűjteményei és a Kálvin Emlékévek” című előadásában Oláh Róbert régi könyves könyvtáros, a Tiszántúli Református Egyházkerület Nagykönyvtárának munkatársa részletesen beszámolt az intézményben folyó Kálvinnal kapcsolatos kutatásokról. Az előadások sorát Millisits Máté művelődéstörténész zárta, aki a „Kálvin-kiállítások Kálvin János születésének 500. évfordulóján” címen áttekintést adott a jubileum évében Európában rendezett kiállításokról. A konferenciát Páll László a házigazda, Budapest-Kálvin téri Református Egyházközség lelkipásztorának áhítata zárta, majd megkoszorúzták Búza Barna szobrászművész Kálvin-szobrát.
 
A konferencia konklúziója szerint genfi reformátor születésének 500. és halálának 450. évfordulója közötti évek hazánkban egy új „Kálvin-reneszánsz” lehetőségét teremtették meg.
 
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés