A szinódus igazi fontosságáról

2014. október 20. 9:14

Elek László SJ
Borázsló
Itt, Amerikában minden napos kérdés, hogy mit kezd az Egyház olyan homoszexuálisokkal, akik Krisztus útján szeretnének járni megélve szexuális orientációjukat az Egyházban.

„Nézetkülönbséges ugyanis vannak. Nem csak a hívek sokasága között, vagy a hívek és a Tanítóhivatal között, de a püspök atyák között is. Ideje tudomásul venni ezt. Ez persze ijesztő lehet: az egy szent katolikus és apostoli, mintha nem lenne eléggé egy. Mondjuk el lehet menekülni azzal, hogy azt mondjuk, akinek más a véleménye az az Egyház megrontásán dolgozik (legyen az akár maga a pápa) és imádságos hadba szólítunk mindenkit: na most imádkozz, mert ha ők győznek, akkor vége az Egyháznak. Talán célravezetőbb, ha szembe nézünk a valósággal. (Nem, nem azt mondom, hogy a világhoz kell igazodni, de kell kezdeni vele valamit.)


Több mint kétszáz résztvevő. Több mint kétszáz nézet. Senki sincs, aki teljes mélységében és valóságkörnyezetében meg tudná érteni mindegyiket. Ráadásul a résztvevők egymással beszélgetve hatnak egymás gondolataira. Kézenfekvő a végtelen számú pólust leegyszerűsíteni csoportokra és irányokra. Maguknak a résztvevőknek is egyszerűbb valamilyen csoportosuláshoz sorolniuk magukat. De a »progresszív/liberális« vs »konzervatív« felosztás már Jézus esetén is értelmezhetetlenné vált. Tudom, egyszerűbb lenne az élet, ha két párt lenne csak a Vatikánban és csak arról kellene döntenünk, hogy melyiknek szurkolunk mint egy focimeccsen, de hiába is vágyunk erre ez már rég nem így működik.

A püspökök a világ különféle pontjairól jönnek. A különféle vidékeken bizony mások az éppen égető kérdések. És másmilyenek a válasz-próbálkozások. Afrikában a poligámiával kellene tudni mit kezdeni. Itt, Amerikában (Boston, MA), minden napos kérdés, hogy mit kezd az Egyház olyan homoszexuálisokkal, akik Krisztus útján szeretnének járni megélve szexuális orientációjukat az Egyházban. Könnyű rávágni, hogy az Egyház tanítása ez meg ez. Könnyű rávágni ezt Magyarországról. Gyere ki, mond ki itt. A püspökök a világ különféle kultúráiból hozzák a kérdéseket, és érdemben csak az adott kulturális környezetben lehet válaszolni. Túl könnyen hisszük azt, hogy mi tudjuk mi a Törvény és az minden környezetben tökéletesen közvetíti Isten üzenetét. Hát nem.”
Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 13 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

1.Nagyon igényes hozzászólás , az alapvető mondandójával egyetértek , de a végkicsengés szerintem egy kicsit melodramatikus .
2.A szexualitás - közvetlenül megéljük - óriási erő / ebben Freudnak igaz van / . Nem könnyű az irányítása , ehhez nagy szellemi-lelki-hitbeli tartás kell , hetero- és homoszexuális számára egyaránt .
3. Amíg valaki öszintén akarja Jézust követni , addig nagy baj biztosan nincs , hiszen Ő "csak" a szeretet öszinte irányulását , s az irgalom elfogadását kívánja .
4. A megoldás vázlatosan : elismerni , hogy a homoszexualitás nem természetes , nem Isten akaratát fejezi ki ; s becsületes törekvés , hogy ebben a helyzetben Isten akaratából a maximumot hozza ki , együttműködjön Vele , olyan mértékben , ahogy erre képes .

Ezek szerint Amerika a homoszexuálisok állama.

"minden napos kérdés, hogy mit kezd az Egyház olyan homoszexuálisokkal, akik Krisztus útján szeretnének járni megélve szexuális orientációjukat az Egyházban."

Annyiszor el lett magyarázva nekik, hogy amíg gyakorolják is a homoszexuális orientációjukat, nem csak megélik, addig járhatnak szentmisére, hittanra, teológiára, mindenféle keresztényközösségbe, csak nem áldozhatnak, nem házasodhatnak.
Ezt képtelenek felfogni. Mert mégsem Krisztus útján akarnak járni, hanem a maguk elképzelése szerint.
Nem fog hozzájuk igazodni az egyház.

Kedves Zoltán,

a cikked végülis elgondolkodtatóra sikerült, de azért nem sikerült mentesítened az ideológiától.

A homoszexualitást betegségnek nevezni azon kézenfekvő okból jogos, hogy az ebben szenvedő személy képtelen arra az emberi cselekedetre, sőt undorodik tőle, amiből a saját élete is elindult, és amivel ő maga biológiai értelemben életeket indíthatna el.

Ha valaki bármilyen más okból lenne képtelen a gyermeknemzésre/szülésre, és mondjuk gyógyítást kérne, megpróbálnák gyógyítani. De ha azért képtelen erre, mert a szükséges aktust a saját neméből való személlyel való örömszerzéssel helyettesíti, akkor nincs se gyógyítás, se betegség, vegyük tudomásul! Hát, nem könnyű.

Senkit nem kell kényszergyógykezelni, aki nem kéri ezt, de mi van akkor, ha mondjuk egy homoszexuális, vagy akár biszexuális személy mégiscsak saját gyereket szeretne, és méghozzá úgy, ahogyan az ő saját élete is elindult? A mai ideológiafertőzött világban visszautasítják a gyógyításnak a próbálkozását is azon az alapon, hogy "tudománytalan". Pedig ha létezik biszexualitás, márpedig létezik, akkor józan ész kérdése, hogy vannak olyan személyek, akiknek a szexualitása ide is, oda is terelhető.

A szexuális identitást sehogy sem tudom olyan egybites "jobb kéz/bal kéz" kérdésnek látni, ahogyan az írásod teszi.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés