Egyházi dilemmák

2014. október 19. 13:11

Köntös László
reposzt
Óriási az a társadalmi nyomás, amely az egyházra nehezedik, mintegy követelve, hogy az egyház ne legyen már ennyire korlátolt, dogmatikus és doktriner, s ha szeretetről papol, akkor értse meg az embereket.

„A dilemma azért óriási. Mert nem csak arról van itt már szó, hogy megváltoztak a normák, hanem arról is, hogy az új normák sokszor úgy tűnnek fel, vagy tüntetik fel magukat, néha egyébként eléggé agresszív módon, mint egyedüli normák, minek következtében az egyház tűnik fel abnormálisnak, anakronisztikusnak, csak mert következetesen védeni merészeli elvi álláspontját. Egy ilyen történetet szívesen ajánlok az olvasó figyelmébe. Igen tanulságos.


Azt hiszem, ez az a nyomás, amelyet a Püspöki Szinódus is érzékelt, s ez az érzékenység nagyon is jól illik Ferenc pápa gondolkodásába, aki hihetetlenül jó kommunikatív érzékkel reagál a kihívásokra. Ugyanakkor ez a bátor kommunikáció nem kockázatmentes.

A normák megváltozásának szinte ellenállhatatlan jellegét az mutatja a legjobban, ahogyan az a magától értetődőség erejével észrevétlenül beszivárog a keresztyénségbe is, megoldhatatlan dilemmává alakítva a keresztyén erkölcs és a mai moralitás szembenállását.  Más szóval, óriási az a társadalmi nyomás, amely az egyházra nehezedik, mintegy követelve, hogy az egyház ne legyen már ennyire korlátolt, dogmatikus és doktriner, s ha szeretetről papol, akkor értse meg az embereket. 

De ne beszéljünk rébuszokban, s ne tegyünk úgy, mintha ez a konfrontáció az új normákkal csak a katolikusok belügye lenne, s mivel mi, reformátusok teológiailag másként értelmezzük a házasságot, bennünket ez a probléma nem érint. A társadalmi nyomás az egyetemes keresztyénségre nem absztrakció, nagyon is kézzelfogható. (...)

Nos, ezek azok a dilemmák, amelyekből ma gyakorlatilag nem lehet jól kijönni.  Mert egyszerre kell fenntartani az egyház teológiai identitását, elvi integritását, s közben mégis toleránsnak lenni, s elkerülni azt a látszatot, mintha a bizony az egyház a maga elvi »csökönyösségét« csak arra használja, hogy leplezze a »világ« iránti gyűlöletét. Azért nem akarja megváltoztatni a dogmáit, mert valójában utálja a világot, intoleráns és szeretetlen, s ezért képtelen megérteni az embereket.” 
Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 1 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés