Homoszexualitás és abortusz: mit gondol a harmadik világ?

2014. október 14. 8:07

Sandro Magister
Settimo Cielo
Ferenc pápa nyitottságot sürget a világ perifériái felé. De akkor viszont nem lehetséges, hogy Németország és Franciaország határozza meg az Egyház tanítását és gyakorlatát a melegházasság és az elváltak áldozása kérdésében.

Ferenc pápa nyitottságot sürget a világ perifériái felé. De akkor viszont nem lehetséges, hogy Németország és Franciaország határozza meg az Egyház tanítását és gyakorlatát a melegházasság és az elváltak áldozása kérdésében.

A szinódust megelőzően az egyik legmeglepőbb dolog a kérdőív volt, amit azért osztottak szét, hogy „konkrét és valóságos adatokat” kapjanak a szinódus témájával kapcsolatban.


Mind a 39 kérdés megfogalmazása, mind a mód, ahogy a válaszokat összegyűjtötték, nem arra mutatott, hogy az eredményeket közzétett statisztikák készítésére használják. A válaszokat bizalmasan kellett volna kezelni. Egyes püspöki karok mégis közzétették őket, főleg Németországban, Ausztriában és Svájc német anyanyelvű részén kiemelve azt a jelentős távolságot, ami ezekben az országokban az Egyház erkölcsi tanítása és sok hívő életvitele közt tátong.

A szinódus titkársága egy átfogó jelentést készít a kérdőívre adott válaszokból.

De eközben érdemes átfutni annak a tudományos kutatásnak az eredményeit is, amelyet öt kontinens negyven országában végzett el a vallási közvélemény-kutatás legmegbízhatóbb központja, a washingtoni Pew Research Center:


A kutatást, amit 2013 folyamán és 2014 elején készítettek, és április 15-én tették közzé, azt kérdezték a válaszolóktól, hogy erkölcsileg elfogadhatónak tartanak-e nyolc helyzetet vagy viselkedést, amiből hat kapcsolódik a szinódus témájához:

-abortusz
-homoszexualitás
-házas személyek házasságon kívüli kapcsolata
-szexuális kapcsolat nem házas felnőttek közt
-válás
-fogamzásgátlás

Az európai országok, amelyek megkérdeztek, az Egyesült Királyság, Franciaország, Németország, Olaszország, Spanyolország, Görögország, Lengyelország, a Cseh Köztársaság és Oroszország voltak. Az észak-amerikaiak az Egyesült Államok és Kanada. Latin-Amerikában Argentína, Bolívia, Brazília, Chile, El Salvador, Mexikó és Venezuela. Ázsiában Törökország, Jordánia, Libanon, a Palesztin Területek, Izrael, Kína, Indonézia, Japán, Malajzia, Pakisztán, India, a Fülöp-szigetek és Dél-Korea. Afrikában Egyiptom, Tunézia, Ghána, Nigéria, Szenegál, Dél-Afrika és Uganda. Óceániában pedig Ausztrália.

A válaszok széles spektrumon helyezkednek el témáról témára és országról országra. De amíg a fogamzásgátlást és a válást mindenhol elfogadja a többség, az abortuszt, a homoszexualitást és a házasságon kívüli kapcsolatokat az országok többségében erkölcsileg elfogadhatatlannak tartják a válaszolók.

Például itt van, hogy az alábbi országokban hány százalék gondolja az abortuszt morálisan elfogadhatatlannak:

Fülöp-szigetek 93 százalék
Ghána 92
Indonézia 89
Uganda 88
El Salvador 85
Pakisztán 85
Bolívia 83
Kenya 82
Nigéria 80
Brazília 79
Malajzia 79
Tunézia 77
Venezuela 77
Chile 64
Mexikó 63
Egyiptom 62
Dél-Afrika 61
India 58
Dél-Korea 58
Argentína 56
Libanon 56
Görögország 54
Palesztin Területek 54
Jordánia 53
Szenegál 52
Törökország 52
Egyesült Államok 49
Lengyelország 47
Oroszország 44
Olaszország 41
Kína 37
Izrael 35
Japán 28
Ausztrália 26
Kanada 26
Spanyolország 26
Egyesült Királyság 25
Németország 19
Cseh Köztársaság 18
Franciaország 14

Aztán itt van, hogy hol hány százaléka gondolja elfogadhatatlannak erkölcsileg a homoszexualitást:

Ghána 98 százalék
Egyiptom 95
Jordánia 95
Palesztin Területek 94
Indonézia 93
Uganda 93
Tunézia 92
Kenya 88
Malajzia 88
Nigéria 85
Pakisztán 85
Libanon 80
Törökország 78
Oroszország 72
El Salvador 70
Szenegál 68
India 67
Fülöp-szigetek 65
Dél-Afrika 62
Kína 61
Dél-Korea 57
Bolívia 51
Venezuela 49
Görögország 45
Lengyelország 44
Izrael 43
Mexikó 40
Brazília 39
Egyesült Államok 37
Chile 32
Japán 31
Argentína 27
Olaszország 19
Ausztrália 18
Egyesült Királyság 17
Kanada 15
Cseh Köztársaság 14
Franciaország 14
Németország 8
Spanyolország 6

Ami megjegyzésre méltó, az egyrészt a törésvonal a számokban egyes európai országok és Kanada közt, másrészt az afrikai országok és a túlnyomórészt muzulmán népességű országok közt. 

Latin-Amerikában Argentína áll legközelebb az európai átlaghoz. 

De a Pew Research Center kutatása kimutatja a megoszlás természetét is: a törést Európa és Észak-Amerika egyes területei – a többségi véleményre vonatkozóan közömbösség uralkodik az abortusszal, a házasság felbomlásával és a gender-ideológiával kapcsolatban – és a Föld más tájai, főleg Afrika és Ázsia közt, ahol mindazonáltal saját súlyos problémáikkal küzdenek az érdekházasságtól a poligámiáig.

Ha, mint azt Ferenc pápa fáradhatatlanul prédikálja, az Egyház missziója nem zárulhat le régi földrajzi és kulturális határainál, hanem meg kell nyitnia magát a világ „perifériái” felé, akkor nyilvánvaló, hogy Németország katekizmusa nem lehet – amint az történik bizonyos mértékben – az egyetemes mérce, amely alapján meg lehetne változtatni az Egyház tanítását a család, az elváltak és újraházasodottak áldozása és a melegházasság ügyében. 
 

(2014. május 6.)

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 167 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

1.Az egyház tanítása változatlan , s elvileg változtathatatlan : "aki csak egy i betűt is elhagy a törvényből , igen kicsi lesz a mennyek országban" , tanítja Jézus .
2.Másrészt , az ember történelmi lény , tehát ugyanazt mindig a konkrét helyzetben kell képviselni .
3. Egyarán nagy kisértés tehát a laxizmus / erkölcsi lazaság-relativizmus / , s a rigorizmus / keményszívűség /.
4. Az imádkozó , bűnbánó , folyamatos lelkiismeretvizsgálatban élő , a Szentlélek jelenlétében élő egyháznak az a feladata , hogy őszintén keresse az elérhető igazság-igazságosság maximumot . A többit nyugodtan rábízhatja a Történelem Urárának irgalmas szeretetére .

1.A nagy kérdés : mi az ember ? Ha Istennek felelős , akkor mindent ebből a szempontból kell átgondolni . Ha nem / mert személyes Isten nem létezik / , akkor pedig csak pragmatikus/utilitarista megegyezéseket kell kreálni .
2.Konkrétan : ha a Szentháromság létezik , akkor az abortusz és a homoszexualitás is csak másodlagosan emberi választás kérdése , a döntő és elsődleges , hogy mit tesz valaki azzal , amit előzetesen felfedez az életében .
3. Ez a nem hívőknek is probléma , a sorszerűség megtapasztalásának a gondja : nem tudunk mindent személyesen kézben tartani , az ember nem mindenható .

http://mandiner.blog.hu/2012/08/04/kimuloban_a_liberalis_eloretoroben_a_konzervativ_keresztenyseg

Kimúlóban a liberális, előretörőben a konzervatív kereszténység.

1. Keresztényekként senkit nem ítélünk el / mert Jézus sem tette ezt , inkább megmenteni jött a bűnösöket / . .
2. A kérdés , mi a szabadság ? Ha valaki a tetszőlegesség eszközének tekinti , akkor úgy nyilatkozik , mint Ön . Ha valaki megtapasztalja a Szentháromság szabadságot adó szeretetét / vagyis : szabadságunkat Isten szabad ajándékaként értjük / , akkor tudja , hogy az Isten kinyilatkoztatására/hívására való FELELős válasz az életünk , akkor is , ha ez néha áldozattal jár . Ez természetesen nem csak a homoszexuálisokra vonatkozik .

1.Ami nehéz , az nem lehetetlen : sok , a szexualitását szépen szublimáló embert ismerek . Különben , ez a házasságban is szükséges , mert az ember a biológiai-testi történéseit folyamatosan szellemi összefüggésbe ágyazva éli meg / pl. éhségsztrájk ; fogyókúra stb / .
2. Visszaélés mindenkinél lehetséges , akár pap , akár nem pap , akát ateista stb.
3.Amit ír , az freudizmus . Márpedig Freud emberképe egyoldalúan ösztön-centrikus . A "kiélés-elmélet" mindig népszerű , mert rövidtávra könnyű ...

Ha egy ország népe el akar saját maga miatt tűnni a Föld színéről, vetesse el magzatait és élvezkedjen a hasonneműekkel.

Hajlunk az ítélkezésre , mert sokszor szűkös a perspektívánk . Jézus abban segít , hogy az ő abszolut perspektívájából nézzük az életet , s akkor nagyobb lesz a megértés .

Mondd csak, hülyegyerek: ha találok egy 13 éves kis picsát, aki hajlandó dugni velem (manapság ez nem éppen lehetetlen), akkor jössz velem felvonulni, hogy az ezt tiltó törvény rossz és kirekesztő és meg akarják mondani hogy hogy éljem az életem? Értelmes választ nem várok tőled, mert az elmebeteg buzik nem tudják, mi az.

Senki nem léphet az Ön lelkiismerete helyébe : tegye , amit legjobb belátása szerint tennie kell . A hívők feladata annyi , hogy tanúskodjanak Jézus mellett ... Minél hitelesebben , annál jobb ! Ezt viszont Mesterük rajtuk fogja számonkérni .

1. Nem én engedem meg , hanem a Szentháromság teremtett szabadnak minden embert . Mindenki ennek a felelősségnek tudatában kell , hogy használja a szabadságát .
2. Én a magam nevében beszélhetek : soha senkit , semmi miatt nem ócsárolok-gáncsolok , egyszerűen érvelek . "Könnyebb egy kanál mézzel legyet fogni , mint egy hordó ecettel" / Szent Bernát / .
3.Jézus viselkedése a tökéletes minta : "nem ítéllek el , de többet ne vétkezzél " . Az Ő követőjeként ehhez tartom magam . Soha nem bántam meg , ha ezt tettem ...

Nem igaz , amit ír : antropológiailag / is / érveltem . Az ész is a hit érvényességéről szól . Ha Ön hit- és észellenesen cselekszik , azt a szabélyok joggal kérik számon .

Ön csak világi szinten látja a törvényt , a keresztények egy eredeti , Istentől jövő szinten IS . A kettő összhangban kell , hogy legyen , mert a Teremtő ajándékát nem szabad figyelmen kívül hagyni az emberi tetteinkben .

Nincs gyűlölködés , azzal magamat büntetném ...

A számonkérés morális , nem jogi .

Neked elment az eszed! Hogy tudná tönkretenni az életed, vagy a társaidét? Ha nem lenne kereszténység, de vegyük előbb a zsidóságot, mert ugye az fektette le az erkölcsi szabályokat. Akkor is undorodnának az emberek a viselkedéseteken, mert másképp mozogtok, beszéltek, a szexuális kielégülési módotokról már nem is beszélve, ami taszítja az embereket és ugye nem férfias?
Sokat árt nektek a vonulás az Andrássy úton, papokat gúnyolva, mint az idén is tettétek!
A szórakozóhelyeiteken kirúzsozva, a WC-ben szexelve ezt fogadjuk el társadalmi normaként?
Az emberiséggel és nem a lefektetett erkölcsi normákkal egyidős az idegenkedés tőletek.
Akik nem vallásosak, azok is fenntartással vannak veletek szemben.
Jézus azt mondja, hogy "menj és többé ne vétkezz!" Viszont ti váltogatjátok a partnereiteket, mint más a zokniját.

"csak annyit akarok, hogy hagyjatok minket békén."

Szerinted kik azok akik kérkednek a másságukkal? Ha egy munkahelyen dolgozol, pl. virágkötő vagy, mert ez gyakori foglalkozás nálatok, ki a fenét érdekli az identitásod? A vevőket biztos nem. A főnököd sem, mert az is olyan, mint te.

Ne járjatok csapatostól a Népligetben, mert ott gyerekek is vannak, és gusztustalan, hogy az ember térdig jár az eldobált, használt, óvszerekben, nem beszélve a fertőzésekről!
Ne sétáljatok kézenfogva.
Ne csókolózzatok az utcán, mint Kulka János.
Ne kérkedjetek azzal, hogy mások vagytok, mert egyébként senkit nem érdekel.
Ne akarjatok gyerekeket örökbefogadni.
Ne akarjatok egyházi esküvőt.
És hasonlók.

A németek semmiképp, mert azelőtt nem akartak gyónni, panaszkodtak a német papok, most már nem is akarnak áldozni.

Nem a német a mérce, hanem Krisztus!

"Túl erős ösztön."
Csakhogy nem vagyunk ösztönlények. Nem az ösztöneink után megyünk, mint az állatok. Az ilyenekre mondják, hogy a "farka után megy".

1. bbjnick mi mást mondott? Amit Andre1bp örök emberi jogként vélelmez, az 20-30 éves fejlemény.

2. Indirekt módon persze. Pl. az abortuszjogok kiszélesítése ideológiailag az anyai jogok kiszélesítéseként van eladva, de lényegileg a magzatok élethez való jogának a korlátozása.

Az érvelés lényege nem a 20-30 év volt, hanem hogy az "emberi jog" az kulturális termék.

Az, hogy mondjuk kezünk van, velünk született adottság. Az, hogy emberi jogunk van arra, hogy ne adjanak el minket ukmukkfukk rabszolgának, kulturális fejlemény.

Csakhogy ez nem igaz! Ezzel hülyítik a jó népet, már akit lehet.

"Az ókorban szinte minden férfinak volt azonos nemű szeretője."

"Az idegenkedést a homoszexualitástól pedig a keresztény egyház terjesztette el."

Minden vallás fajtalanságnak tartja a homoszexualitást, és minden népcsoport üldözte, vagy ferde hajlamnak nevezte.

Ha öt százalékról írok, akkor hol itt a probléma?

"1. úgy járunk, ahogyan akarunk, akár kézen fogva."
- De nem Magyarországon!
"Az összes tanulmány igazolta, hogy ugyan olyan jó szülők vagyunk, mint a heterok."
- Nem arról van szó, hogy ne lennétek jó szülök. Tudod az a helyzet, hogy beszélhet a szülő bármit, ha nem úgy él, mit sem ér. Vagyis a minta! El tudod képzelni, hogy milyen atrocitásoknak lenne kitéve egy homokosok által felnevelt gyerek az iskolában? És ehhez nem kell az otthoni szülői "felvilágosítás" a gyerekek már mindent tudnak és észrevesznek. A kövéreket is kigúnyolják, hát még azt akit két férfi nevel. A gyerekek nagyon irgalmatlanok egymáshoz. Ezt neked tudnod kell, mert már általánosban felfigyelnek rátok és megy a buzizás ez tény.
És mi lesz kamaszkorban, amikor a fiúk amúgy is az apjuk ellen fordulnak? Simán le fog buzizni. Nem én, hanem az örökbefogadott gyereked.

Ami az egyházi esküvőt illeti, tévedésben vagy, mert már azt is követelitek, gyalázva "le se szarjuk az egyház,", mint, ahogy most is teszed, mert az egyház nem hajlandó összeadni benneteket.

Szóval azt látom, hogy durvul a beszéded, pedig én nem szóltam hozzád ilyen stílusban. Kár, hogy nem sikerült magadat megszerettetni velünk. Érvelni kellene, nem szitkozódni.

Én is, mint sokan mások ismerek homokosokat. Szabadosabban éltek, nagyobb és gyakoribb a szexre az igényetek. És bizony váltogatjátok sűrűn a partnereiteket.
Még esküvői fotót is láttam. A "kis menyasszony" aki Németországban ment férjhez - nem igaziból - sokat sírt, pedig csak pár hétig voltak itt a német barátai. No nem a barátai után, hanem azért, mert olyan fájdalmai voltak a látogatások után szegénynek.
"erre te egyből meg akarod szabni, hogy mit csináljunk"
A már elhunyt és zseniális karmesterünk öregségében már pelenkázta magát.
Csak óvatosan fiúk!

Ember, ami oda van írva, az ez:

(bjbnick):"Ha igazad volna és az ember alapvető jogokkal születne, akkor a történelem folyamán mindig ugyanazon jogok illették volna meg. Ehhez képest nemhogy történelmi viszonylatban, hanem egy adott kor különböző területi viszonylatában is (sőt, adott koron és társadalmon belül is) nagyon különböző jogokkal bírtak az emberek. Amit te emberi jogoknak gondolsz, az közép- és újkori európai fejlemény, jelen formájában a keresztény emberkép deszakralizált, szekularizált és eltorzított változata."

Ezek után következik a 20-30 év, amibe belekötöttél, mivel a világosan leírt lényegnek a közelébe sem akarsz menni.

Az előbb még hevesen tiltakoztál azellen, hogy valaki le nem írt szövegekről kezdjen vitázni. Persze az üléspont meghatározza az álláspontot :-)

bbjnick teljesen jogosan rámutatott az ún. "velünk született emberi jogok" kulturális meghatározottságára, és ami azt illeti, keresztény gyökereire.

Ez a mondanivalója leírt lényege, aminek világos módon a közelébe sem akarsz menni, mert persze igaza van, helyette hülyeségeken kötözködsz.

Ami számodra "fura dolog", az másnak természetes. És ami másnak "fura dolog", az számodra természetes. Ez a kultúra.

Ha számunkra "fura dolog" is mondjuk a rabszolgaság, évezredekig elismert jogintézmény volt.

Nincs velünk születő emberi jogunk ahhoz, hogy ne legyünk rabszolgák. Olyan társadalomban élünk, amely nem fogadja el ezt a jogintézményt, és megmentett tőle.

? Ezt most mire írod?

Mi az, hogy "vele született joga legyen"? A kezemet nem a társadalom adta, az velem született. A magyar állampolgárságom az lett, a körülvevő társadalomtól kaptam.

Valami vagy velem születik, vagy a társadalomtól kapom.

Ennyi erővel a gazdagsághoz is emberi jogom van, ami alszik mindaddig, amíg el nem nyerem a lottóötöst.

Azt nem mondtam, hogy a társadalom nem veheti el a kezemet. Csak annyit, hogy nem adhatja. Az valóban velem született.

Mond valamit az a szó, hogy "méltóságos úr"? Na, az olyan figura, aki mások életét rendezgeti.

Az "emberi méltóság" fogalma a legkevésbé sem magától értetődő. Az "egyenlő emberi méltóság" végképp nem az.

Eredendően keresztény gondolatról van szó: azért egyenlő a méltóságunk, mert Krisztus mindannyiunkat egyenlően arra méltatott, hogy meghaljon értünk a kereszten. Ha ezt a szempontot lazán átlépjük, hangyák vagyunk. Jogunk annyi, amit kiharcolunk másoktól. Ha gyönge a harchoz a pozíciónk, mert mondjuk rabszolgának születtünk, akkor IJ.

Válaszok:
Sulammit | 2014. október 17. 12:37

Ez nem az én problémám. Én úgy gondolom, hogy Krisztus mindenkit arra méltatott, hogy meghaljon értünk a kereszten, ezért mindegyikünk méltósága egyenlő.

Amit nem értek, hogy ezen az alapmeggyőződésen kívül miért volna relevanciája az egyenlő méltóságról való hablatynak.

Mondjuk a tolvajt azért kergetem, mert a társadalom engem ruházott föl a pénztárcám tulajdonjogával, és (némi) esélyét látom annak, hogy ezt a jogomat érvényesítsem. A NAV-ot pl. nem kergetem, pedig az is elszedi a pénzemet.

Már a Genezisben is illetve ott először olvashatunk az emberi méltóságról. Méghozzá az asszony teremtésénél.
Az ember ujjongó örömmel kiált fel az asszonya láttán. Ez már hozzá illő, igazi társ! Vele szemben egyenrangú, egyenértékű, egyenjogú! Házastárs, munkatárs, beszélgetőtárs - bűntárs az élet minden területén neki való társ. Nem rabszolga, nem játszótárs, mint Ibsen Babaház című művében Nóra szerepe a házasságban. Nagyon szépe összefoglalja a Prédikátor a lényeget (4,9-12).

Első szerelmes vers az első nőhöz, mert a férfi végre boldog!

"Ez most már
csontomból való csont,
testemből való test.
Asszonyember legyen a neve,
mert férfiemberből vétetett."

"Az állattal szemben az ember emberinek ismeri fel önmagát. A másik emberrel szemben, mint "férfi", vagy, mint "asszony" fedezi fel saját magát. Csak akkor beszélhetünk "asszonyról", ha mellette "férfi" is létezik és fordítva." W. Vogels

A protestáns fordítás a mondanivaló jelentőségét a szócserével jobban vissza tudja adni. "Ezért hagyja el az ember apját, anyját, feleségéhez ragaszkodik, s a kettő egy test lesz." Ismét eggyé válnak.

"Az elején az "egyedüllét" magányt jelentett, a végén viszont az egység kapcsolatot teremt." W. Vogels

Válaszok:
Csomorkany | 2014. október 17. 16:13

Ameddig csak visszaemlékszik az emberiség, a rabszolgaság teljesen elfogadott jogintézmény volt. Ez tény.

A rabszolgafölszabadítás nem valamiféle emberi méltóság visszaállítását jelentette, hanem érdemek eseti jutalma volt, ill. gazdasági számítás állt mögötte: egy polgárjoggal még mindig nem rendelkező, jogilag szabad, de egykori gazdájától függő - nagyjából jobbágy helyzetű - személy jobban motivált abban, hogy gazdájának hasznot hajtson, mint olyan valaki, akitől mindent elvesznek, amiért dolgozott.

Legyen, de a Genezis is az ember különleges Istenkapcsolatából vezeti le az ember különleges méltóságát, tudniillik abból, hogy "Isten képmására vagyunk teremtve". Ha összetörjük az eredetit, összetörik a képmás is. Avagy ahogy Henry de Lubac mondta: "Ha Isten meghalt, az ember is meghalt".

Válaszok:
Sulammit | 2014. október 18. 1:07

A társadalmi méltóságot a felszabadítás hozza létre.

Hogy eredendő emberi méltósága volt-e, arra én keresztényként azt válaszolom, hogy igen, mert Isten képmására teremtették, és mert Krisztus meghalt érte. Ha nem volnék keresztény, azt mondanám, hogy nincs emberi méltósága. Értem, hogy te az ellenkezőjét állítod, de fogalmam sincs, milyen alapon.

A társadalmi méltóság az, amit mi, emberek adunk. Az emberi méltóság az, amit Isten.

Ha valakinek köszönök, akkor megadom a társadalmi méltóságát.

A rabszolga fölszabadításának lehetősége azon alapul, hogy vannak az ún. "szabadok", akik többletjogokkal rendelkeznek hozzá képest.

Csakhogy az Istenképiségünket nem az ember felől kell nézni.
"Teremtsünk embert képmásunkra, magunkhoz hasonlóvá."
"Teremtsünk - alkossunk embert, aki a mi képmásunk, aki hozzánk hasonló, magunkhoz hasonlóvá" (celem lóhém) ami az ember világban betöltött szerepére vonatkozik, nem az Istennel való egyenlőséget jelenti, nem külső hasonlóságot. Mert nem az ember, hanem az Isten felől kell kiindulni.
Ezért nem tudod összetörni a képmást. Hiszen milyen nehéz egy pl. részegben megtalálni az Istenarcot, mondjuk a feleségének.

Valami lényegeset kifelejtettem az előzőből.
Az ember Évának (Chawwah) nevezte el a feleségét, mert ő lett minden élők anyja. A bűnbeesés után következett a névadás. A névadás az állatoknál kerül elő, uralkodást jelent, lefoglalást, birtokbavételt.
Igaz, hogy az ember az istenképiség hordozója, de nem egyenrangú, egyenértékű egyenjogú Istennel.
Istennel fölérendeltségi viszonyban vagyunk nem állunk vele egy szinten. Az állat viszont alárendeltségi szerepet játszik az emberhez viszonyítva. Segítő társ, de nem az istenképiség hordozója.
Szóval beteljesedik Isten ítélete:"uralkodni fog rajtad" és a férfi ki is fejezi uralkodási vágyát a névadással.
Megszűnik az egység, a mellérendeltségi viszony, helyette megjelenik a birtoklási vágy, uralomvágy.
A nő mindezek ellenére vágyakozni fog férje után, a férfi pedig nem akármilyen nevet ad a feleségének. Éva - minden élők anyja. Az asszony sokat veszített, de, hogy az Istentől kapott élet továbbadója legyen azt nem.
Itt megjegyzem, hogy nem az ember ad életet, ahogy sokan gondolják. "Isten segítségével embert hoztam a világra" "Gyermeket kaptam Jahvétól" Éva már nem feledkezik el Istentől, tudja a helyes sorrendet!

Te kevered a "méltóság" és a "képesség" - fogalmakat. Egy rabszolgával természetesen vele születnek a bárki által megtapasztalható emberi képességek (keze, lába, esze stb.), és ezekre alapozva ki lehet szélesíteni azon jogok körét, amelyeket gyakorolhat. De ebből nem következik, hogy eleve valamiféle másokkal egyenlő méltóság járna neki.

A vitatott kérdés az, hogy keresztény Istenhit nélkül értelmes dolog-e velünk születő "emberi jogok"-ról beszélni. Én azt tudom neked mondani, hogy ha nem volnék keresztény, biztosan nem számolnék "emberi jogok"-kal, keresztényként is szívesebben beszélek minden ember egyenlő méltóságáról Isten előtt, amiből nem feltétlenül származnak pozitív jogok.

A keresztények a szó szoros értelmében nem "vallásszabadságra" törekedtek - ez csak a te leírásod. A keresztények arra törekedtek, hogy hirdethessék az igazságot.

Mivel a keresztények a maguk vallásos világképében valóban számolnak minden ember egyenlő méltóságával, és ezért úgy gondolják, a tévedő embernek ugyanolyan méltósága van, mint az igazat hirdető embernek, ezért az igazság hirdetésének a feltételeként elfogaduk, hogy mások a szerintünk téves gondolataikat is szabadon hirdethessék. Ennyiben a "vallásszabadság"-ra törekvés részben elfogadható leírása annak, amit akartunk. De ez szorosan összefügg éppen az Istenhitünkkel.

Dehát ezt én sem értem, pedig én olvastam. Az "emberi jog"-okról való beszéd 1948-ban jelent meg az "Emberi jogok egyetemes Nyilatkozatában".

Történelmi háttérként leginkább egy Szentírásidézetet tudnék megnevezni: Gal 3,28 "nincs többé zsidó, sem görög, sem szolga, sem szabad, sem férfi, sem nő; mert mindnyájan egy vagytok Krisztus Jézusban"

Mondja az a Szent Pál, aki visszaküld egy rabszolgát a gazdájához, ill. aki azt írja másutt, hogy "a nők hallgassanak a gyülekezetben" (1Kor 14,34)

Szent Pál mindebben nem látott ellentmondást, természetesen.

Szent Pál nélkül is tudták a régiek, hogy a rabszolga az emberi fajhoz tartozik, ezért fölszabadítás esetén sok közülük több hasznot hajt a gazdájának, mint ha rabszolga marad.

Van benne valami. Eleve ott kezdődik a dolog, hogy a "személy", mint fogalom eléggé a Szentháromságtani viták szülötte. Az ókoriak nemigen függetlenítették a személyeket a szélesebb családjuktól.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés