Nagymaros: Jézustól megtanulhatjuk a sikeres élet titkát

2014. október 5. 18:13
Ne szolgaként, hanem barátként engedelmeskedjünk Istennek – mondta homíliájában Bosák Nándor debrecen-nyíregyházi megyéspüspök az őszi nagymarosi ifjúsági találkozón, október 4-én.

 Ne szolgaként, hanem barátként engedelmeskedjünk Istennek – mondta homíliájában Bosák Nándor debrecen-nyíregyházi megyéspüspök az őszi nagymarosi ifjúsági találkozón, október 4-én.

A legnagyobb múltra visszatekintő és legjelentősebb hazai ifjúsági találkozó a nagymarosi, amelyet évente kétszer, májusban és októberben rendeznek meg. Az idei őszi találkozó mottója az efezusi levélből vett részlet (Ef 5,21) volt: „Engedelmeskedjetek egymásnak”.

A találkozó Kajtár Edvárd, a központi szeminárium spirituálisának délelőtti főelőadását követően fakultációkkal folytatódott, délután szentségimádásra is sor került a templom kertjében, 16 órakor pedig szentmisével zárult a nap, amelyet Bosák Nándor debrecen-nyíregyházi megyéspüspök celebrált számos paptársával.

A nap témáját adó engedelmességgel, és ennek révén a szabadsággal, szolgálattal, parancsolással kapcsolatban mindenkinek vannak emlékei – mutatott rá Bosák Nándor. Ugyanígy Jézus élete és tanítása is szól erről a kérdéskörről. A szentmise mindkét bibliai részében előkerült az engedelmesség: láthattuk, hogy Jézus nem tartotta méltóságát olyannak, amihez ragaszkodnia kellene, hanem engedelmeskedett Atyjának. Ez az engedelmesség vezette el őt a dicsőségig, és ha mi is így teszünk, akkor megtanulhatjuk Jézustól az értelmes, sikeres élet titkát – hangsúlyozta a főpásztor. Gyakran kerülünk olyan szituációba, amikor engedelmeskednünk kell: akár az iskolában, akár szüleinknek, akár a házastársaknak egymásnak. Ilyen esetekben, ha Jézushoz hasonlóan engedelmesek vagyunk, akkor utunk dicsőséges, diadalmas lesz.

Összesen 11 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Nem az a legény, aki adja az ütéseket, hanem aki állja :-)

Kereszt nélkül nincs feltámadás.

Ez hülyeség. Igenis voltak "olyan nagy sikerei".
Hiszen Jeruzsálem népe örömujongással fogadta a nagy tanítómestert és közismert rabbit. Ma úgy mondanánk, hogy a kedvencét, bálványát éljenzi. Szabadítóra várt a nép és úgy gondolta, hogy végre itt van. Ez három év munkájának a gyümölcse. Ezt remélte, ezért hozsannázott, hiszen Dávid Fia jött közéjük.

Válaszok:
Csomorkany | 2014. október 10. 12:14

Szépen összefoglaltad, de nézzünk, csak magunkba.
Lehet, hogy egyik, másik emberben önmagunkat fedezzük fel.
- Péterként gyakran mi is lelkesedünk, kirántjuk a kardot, és azután szép csendben visszavonulunk. És, ha az a bizonyos kakas megszólal, már nem ismerjük, azt az embert.
- Pilátusként is azonosíthatjuk magunkat, hiszen számtalanszor feltesszük a kérdést, hogy mi az igazság? Vagy hányszor mossuk meg álszent módon a kezünket, mert ártatlanok vagyunk, és a másik felel az üldözöttekért.
Talán tegnap még lelkesedtünk, ott álltunk valahol a Hozsannát kiáltó tömegben, ha nem is a Keresztre vele! mondatot harsogtuk, de együtt mentünk az árral.
- Vagy emmauszi tanítványként, csalódottan hazamegyünk.
De a mi árulásunk nem teszi halványabbá Krisztus világosságát.
"Ha a búzaszem nem hull a földbe és nem hall el, egymaga marad, de, ha elhal, sok termést hoz." Jn 12,24

Húsvétkor úgy köszöntjük egymást, hogy:
- Krisztus föltámadt!
- Valóban föltámadt!

Hát, igen, és azért az is egyfajta siker, ha valaki folyamatosan egyre közismertebb személy immár 2000 éve.

Julius Caesart pl. aligha minősítené bárki sikertelen embernek pusztán azért, mert néhány késsel a hasában végezte. Elvégre Gallia, naptárreform, július hónap, és a mi "császár" szavunk is őrá megy vissza.

Na, ha így nézzük, akkor azért Krisztus Urunk is hagyott egy nem igazán kitörölhető bélyeget a világtörténelmen... De az is tény, hogy ez főleg a Föltámadásával kapcsolatos keresztény evangéliummal függ össze...

Amit akart, elérte. Caesar is, Krisztus is. Következő kérdés, hogy melyik életút mennyire példa számunkra, tehát mi szubjektíve mennyire értjük ugyanazt sikeren, mint Hérosztratosz ill. Caesar ill. Krisztus.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés