Mit brennender Sorge

2014. szeptember 29. 10:46
Tranquillius
Pangea
A rendelkezésünkre álló adatok inkább azt bizonyítják, ha csak a katolikus vallású német állampolgárokon múlik, Hitler sohasem jut hatalomra.

„A második világháborút követően kialakult általános nézet szerint a katolikus egyház és a Vatikán legjobb esetben is Hitler kollaboránsai voltak, akik semmit sem tettek a hatalomrajutása, a zsidók elpusztítása ellen, vagy éppen az ellenállás érdekében. 


Tulajdonképpen ennek éppen az ellenkezője igaz. A rendelkezésünkre álló adatok inkább azt bizonyítják, ha csak a katolikus vallású német állampolgárokon múlik, Hitler sohasem jut hatalomra. (...)

A katolikusok elsősorban a katolikus pártokra, a Centrum és a Bajor Néppárt (BVP) listájára szavaztak (5.ábra). E két párt 1920 óta közös listán indult. A Weimari köztársaság kezdetétől megfigyelhető, hogy folyamatosan csökkent a pártszövetség támogatottsága mind a katolikus, mind a hithű katolikusok között. Ennek oka abban keresendő, hogy míg a bismarcki Kulturkampf fenyegetése által összekovácsolt német katolikusokat 1920 után már nem zaklatta tovább az állam, azaz megszűnt az "ostromlott vár" egy táborba szorító érzése. 1924-ben a katolikusok 56,1%-a adta voksát a Centrumra, míg a hithű katolikusok 69,3%-a. Utóbbi szavazócsoport folyamatosan megtartotta előnyét az 1933-as utolsó többpárti választásig, bár az olló kissé záródott a két csoport között, 13-ról 8 % különbségre. 1933-ban a hithű katolikusok közül még mindig az abszolút többség szavazott a Centrum/BVP-re (53,2%). A folyamatos csökkenésben az 1932 júliusi választás egy kisebb töréspontot jelentett, amikor a Centrum/BVP-re leadott szavazatok aránya ismét növekedett. (...9

A katolikus egyház jogait rögzítő, 1933-ban megkötött német-vatikáni Reichskonkordátumot a náciknak eszük ágában sem volt betartani, hiszen az egyház volt az utolsó olyan része Németországnak, amelyet nem gyűrtek még maguk alá (pártjukat a Centrumot éppen két hete tiltották be). A sorozatos jogsértések következtében 1937-ben - amikor az egyházi iskolák államosításának törvényéről már csak az aláírás hiányzott - a német katolikus templomokban felolvasták XI. Pius pápa híres enciklikáját, melyet úgy kellett titokban becsempészni az országba. A Reichskonkordátum felrúgását, a német ateizmust, katolikusellenességet, fajelméletet és újpogányságot és ezáltal az egész új német rendszert igen élesen elítélő, meglepő módon német nyelven íródott Mit brennender Sorge hatalmas botrányt kavart Németországban. A nácik egy külső hatalom beavatkozását látták a német belügyekbe. A következő napon a Gestapo minden fellelhető példányát elkobozta az enciklikának. Nem volt könnyű dolguk, a katolikus papok a felolvasás előtti napokban körülbelül 300000 példányt osztottak szét a plébániákon - teljes titokban.

Hitler katolikusok iránt érzett ellenszenve az évek folyamán sem csitult. Valószínűleg ugyanígy tudatában volt a választásokon leadott szavazatok felekezet szerinti megoszlásának. Így az sem lehet véletlen, hogy a dachaui koncentrációs tábor egyháziak számára létrehozott barakkjában fogvatartottak 94,88%-a volt katolikus. Mindeközben Wittenberget átnevezték Lutherstadtra, és a II. világháború alatt az evangélikus egyház munkatáborokat tartott fenn, ahol hadifoglyok tízezrei dolgoztak, természetesen fizetés nélkül. A háború után emiatt komoly pénzeket voltak kénytelenek kifizetni kártérítésként.”
Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 2 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Ajánlott olvasmányok:

Guido Giacomo Preparata: Conjuring Hitler, How Britain and America made the Third Reich, Pluto Press, London, 2005. (Hitler elővarázslása, hogyan állította elő Anglia és Amerika a Harmadik Birodalmat)

James Pool and Suzanne Pool: Who Financed Hitler, The Secret Funding of Hitler’s Rise to Power1919-1933, The Dial Press, New York, 1978. (Akik Hitlert pénzelték, Hitler hatalomra jutásának titkos finanszírozása 1919 és 1933 között)

Az első könyv fülszövegéből:
Preparata leleplezi az angol-amerikai geopolitikai érdekek megdöbbentő történetét. Elmagyarázza, hogy Anglia, amely még kapaszkodott gyarmatbirodalma megtartásába, meg volt rémülve egy szövetség létrejöttétől Németország és a Szovjetunió között. Bemutatja, hogy Nagy Britannia a Bank of England-en keresztül, ellenőrzést gyakorolt a weimari Németország felett és azt ahogy az anglo-amerikai pénzügyi támogatás Hitler számára lehetővé tette a náci hatalomra kerülést.
Tanulmánya bemutatja, hogy a nácizmus nem volt aberrációnak tekintve, mert a brit és amerikai „establishment” számára kényelmes módja volt Európa destabilizációjának azáltal, hogy Németországot konfliktusba taszítsa a sztálinista Szovjetunióval, amivel megakadályozzák egy rivális kontinentális blokk kialakulását.

Válaszok:
Csomorkany | 2014. október 2. 12:07

Semmi szükség nagy leleplezésekre: nyilvánvaló, hogy Hitler sok józan politikai számításba belefért.

Pl. azon német választók számításaiba, akiknek meggyőződésük volt, hogy amit a versaillesi békerendszer velük művelt, az szörnyű, és a weimari demokrácia nem lesz képes orvosolni a bajokat.

Hasonló megfontolásból mi magyarok is örültünk Hitlernek: a trianoni "béke" reális revíziójának ígéretét hozta.

Ha Nagy-Britannia nem akart egy német-szovjet szövetséget - nos, valahol meg tudom érteni.

Ha Hitler nem üzemeli be a gázkamrákat, valszeg senki nem szégyenkezne, aki a harmincas években támogatta őt. A gázkamrák viszont központi birodalmi államtitkot képeztek.

Ez az, amiről nem lehet bebizonyítani sem azt, hogy az átlag német szavazópolgi számított rá, sem azt, hogy nekünk magyaroknak tudnunk kellett volna, sem azt, hogy Nagy-Britannia tudhatta.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés